Reggeli Hirlap, 1922. május (31. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

­iskolcz, 1922. XXXI. évfolyam, 99. szám Szerda, május 3. Ara 5 korona Előfizetési árak helyben és vidéken­­ Egész évre 1200*— K 1 Negyed évre 300*— K Fél évre — 600*— K 1 Egy hónapra 100*— K Szerkesztőség­i miskolci, Városház tér A szerkesztőség telefonszámai 1. 4-98. Kiadóhivatal! Széchenyi­ u. 15. Telefonsz. K­oln és Miel­ geográfiaiig sincsenek egymáshoz közel, de úgy látszik a politikai egy­­elvűségben, már ami a legitimisták politikáját illeti, szintén bizonyos tá­volságok választják el. És miután for­dított időket élünk, a liberálisabb legitimista vezérek Szombathelyen, a papi városban, a kurzus atyja pedig Miskolczon, ebben a gyökeréig liberá­lis nagy vidéki városban mondották el véleményüket az ország helyzetéről s a királykérdéssel kapcsolatosan. Szombathely közelebb is fekszik Nyugathoz, holott a mi végvárunk szintén sokszor kiált a nyugati eszmék után és sokszor hangoztatja a maga liberalizmusát és demokráciáját. Ám nemcsak a vezérek, e két vá­rosban szónokló legitimisták minémű­­sége volt kétféle ezen a vasárnapon. A beszédek is azok voltak: egyik helyen emelkedettebb, Miskolczon kevésbé, sőt ami Friedrich Istvánnak, a kurzus atyjának szónoklatát illeti a munkáskérdésről, zsidókérdésről és általán a ma felszínen tartott poli­tikai főkérdésekről, azt kell monda­nunk, hogy az ő véleménye már a saját kebelbeli pártjának tagjai által is vagy túlhaladottak, vagy az „idők követelményeinek­ megfelelően módo­sítottak. Azonban: hol van Friedrich be­szédéből a jogok egyenlősítésének kérdése, hol az a kinyilatkoztatás, amely viszont Andrássy és Apponyi beszédét a szombathelyi gyűlésen uralta? Követeljük — mondotta Apponyi — minden állampolgár ré­szére a jogegyenlőséget, mert az épí­­tőmunka megindításának egyik alap­­feltétele a polgárok jogegyenlősége. Ám Friedrich is követeli­e. A mis­­kolczi dobogón mért nem ment el annyira ez a legitimista ke­resztény politikus, mint amilyen magasra emelkedett Apponyi beszéde a szombathelyi emelvényen. Azé az Apponyié, aki pedig a keresztény politikát­ is, de talán a legitimitást is hamarább és mélyebben a szívében hordozta, mint Friedrich István! Helyesebben, ha Friedrich István is a jogegyenlőség alapján áll, ki­terjeszti-e ő is ezt a jogegyenlő­séget minden egyes felekezetre, mindenkire, aki ebben az országban él. Mily mértéke az egyelvűségben is a kétféle politikának! És hogy így van, ez felel meg nemzetünk állapotainak, roskadozó politikai er­kölcseinknek, méginkább haló pár­toskodásainknak, a színek minden árnyalatában játszódó párt és poli­tikai differenciáknak. Hogy a magyar politikusok összessége két év alatt nem tudott egy politikában talál­kozni, az csak az ügyes folyományán jelenti, hogy most­­ meg azok között is különbségek vannak, akik úgy hirdetik, mintha egy követ fújnának. Ha nem így volna, akkor e helyet arról írnánk szívesen, hogy a meg­bomlott magyar világ megtalálta ma­gát és a boldogulás útján kezdte meg ahladását. Nincs ok a szépítgetésre: a mis­­kolczi belső kerület liberális és ellen­zéki polgársága felett a kurzusalaku­latok hivatalosan és nem hivatalosan támogatott taktikája le nem kicsinyel­hető előnybe került. Sikerült elgán­csolnia annak a Tarnay Gyulának paktum alapján való hivatalos Hein­rich-párti jelöltségét, aki pedig csak a visszalépett Szentpáli polgármester és Lichtenstein főispán kezdeménye­zésére vállalta ezt a jelöltséget és lépett be a Heinrich-pártba, bár a helyi viszonyok kétségtelenül mutat­ták, hogy a Heinrich-párti jelöltség csak súlyos tehertétel ebben a vá­rosban. Ennek az elgáncsolásnak híre már vasárnap délelőtt elterjedt a város­ban. Hire ment, hogy míg az együt­tesen Budapestre hívott Szentpáli és Tarnay közül Tarnayt a Heinrich­­pártban biztosították arról, hogy a tárgyi alapon álló paktum alapján őt tekintik hivatalos jelöltnek, mire haza is jött, az ott maradt Szentpálit viszont rábírták, hogy újból vállaljon jelöltséget és ennek érdekében ma­gával is hozta Bethlen miniszterelnök levelét a főispánhoz, akinek ily körül­mények közt az lett a kötelessége, hogy úgy Tarnayt, mint Görgeyt visszalépésre bírja Szentpáli újabb Heinrich-párti jelöltsége érdekében. Ennek érdekében Lichtenstein fő­ispán kedd délután hat órára bizal­mas értekezletet is hívott össze ma­gához. Megjelentek az értekezleten : Szentpáli István, Neumann Adolf, Hosszufalussy Lajos, Mánk Pál, Fe­­renczi Károly, Fodor Dezső, Ujváry Dezső, Árva Pál és ezekkel ismer­tette a főispán a miniszterelnök le­velének egyes részleteit.­­ Az értekezleten a Görgey párt felté­teleket szabott, másrészt azonban leplezetlenül kiderült az is, hogy Szentpáli jelölési és megválasztási esélyei ezúttal sokkal rosszabbak, mint az első alkalommal és a Tar­nay-párt nem hajlandó egyszerűen csak deferálni, mert az a nézete, hogy abban a kérdésben, várjon Tarnay a változott viszonyokhoz képest visszalépjen-e, avagy tartsa a jelöltséget, ha kell, pártonkívüli pro­grammal is, e kérdésben csak a­­ Tarnay-párt egésze, illetve maga a választóközönség hivatott dönteni. Az ily módon döntés nélkül széjjel ment főispáni értekezlet után, melyen a kurzusalakulatok részéről is kide­rült, hogy Szentpáli István újabb jelöltsége Miskolczon hiába vak­ kísér­let volna és teljes, reménytelenséggel indulna a választási küzdelembe, — a Tarnay-párt intézőbizottsága kedd éjjel ülést tartott, amelyen az az általános nézet alakult ki, hogy ra­gaszkodnak Tarnay jelöltségéhez, il­letve kívánják részéről a jelöltség tartását, természetesen úgy, hogy ki­lép a Heinrich-pártból. Ennek tisztázása érdekében a kereskedők szerda esti 7 órára ke­ Kudarcot vallott a taktikázás Miskolcz belső kerületében össze­­reskedői nagygyűlést hívtak hogy az döntsön véglegesen. Ezekben ismertettük főbb vonásai­ban a vasárnap óta máig történteket és ezekből kétségtelenül a követke­zők derülnek ki: A Heinrich párt Miskolczon mandá­tumra semmi körülmények közt nem számíthat, mint ahogy vasárnapi számunkban megírtuk, még Tarnay személyével sem. Erről a pártról megállapítható, hogy mióta igazi vezére , Lukács László betegen fek­szik, az egységes párti Gömbös frakció részéről egymásután kapja a fricskákat, anélkül, hogy akár jobbra akár balra, valami elhatározó lépést tudna már tenni. Ettől a helyzeti nehézségtől el is tekintve, a dohány­utcai bombamerénylet óta a köz­hangulat a párttal szemben annak magatartása folytán az eddiginél ellenzékibb hangulatba csapott át. Most már áthidaló megegyezés lehetősége is ki van zárva. Most már nem lehet többé szó arról, hogy a hajlékonyabb elvű ellenzéki vá­lasztópolgár egy kiegyenlítő megol­dásba helyezkedik el. Most már csak arról lehet szó, hogy merev elvi alapon Miskolcz belső kerülete kor­mánypárti jelöltet küld-e be a nem­zetgyűlésbe, vagy ellenzéki jelöltre leadott szavazatával kritikát gyakorol a kormány politikája felett. Minthogy egy pillanatig sem két­séges, hogy Miskolcz ellenzéki köz­hangulata elbuktatja a kormánypárti jelöltet és Windischgraetz herceg, vagy Hantos Elemér, avagy Huska Vilmos személyében ellenzéki jelöltet küld be a parlamentbe, a főispán választási politikája mindkét kerület-­­ és Parcots József­­ben kudarcot szenved, aminek konzek­venciáit kénytelen lesz levonni. Ez a helyzetkép a késő éjjeli órák­ban, bár lehet, hogy szerdán megint előáll valami fordulat. De lényeges eltolódás nem lehet, mert egy kérdés tisztázódott: a belső kerület választó­­polgárainak döntenie kell arról, min­­di­n kibúvó nélkül, hogy helyesli-e a Bethlen-kormány politikáját, avagy kritikát mond felette. Felhívás a kereskedőkhöz! Felkérjük az összes miskolczi ke­reskedőket, hogy ma, szerdán este 7 órakor a miskolczi Kereskedelmi Testület helyiségében tartandó ke­­reskedőgyűlésen teljes számban meg­jelenni szíveskedjenek. A gyűlésen Tarnay Gyula dr. képviselőjelölt is megjelen. A kereskedők politikai bizottságának elnöksége. Készülnek a­­szavazóigazolványok A választásokhoz szükséges sza­vazóigazolványokat a központi vá­lasztmány állítja ki a névjegyzék alapján. A város a szavazóigazol­ványok elkészítését csütörtökön kezdi meg. A szavazóigazolványokat addig nem osztják ki, míg a választók név­jegyzéke nem végleges, azaz míg a központi választmány által hozott határozatok elleni panaszokat a tör­vényszék el nem bírálja. A panaszok felett a törvényszéknek május 12-ig kell dönteni. Programmbeszédek Beisinger Ferencz a külső kerület szociáldemokrata párti jelöltje minden valószínűség szerint vasárnap, e hó 7-én mondja el programbeszédét. Huska Vilmos e hó 14-én, vasár­nap tartja programmbeszédét a Ko­ronán. A programmbeszéden megje­lennek és felszólalnak Vázsonyi Vilmos, Benedek János, Bródy Ern­ő Anglia kész különegyezményt kötni az orosz szovjet kormánynyal Genuából jelentik . A konferencia politikai albizottsága befejezte az orosz delegátusoknak átadandó me­morandum tárgyalását. A memoran­dumot azonban mindeddig nem adták át, mert a belgák és franciák óvást emeltek és utasítást kértek kormá­nyuktól, így alig van remény rá, hogy átadják az oroszoknak a jegy­zéket. Barthou kedden délelőtt visszauta­zott Párisba. Genuából jelentik . A francia sajtó nagy nyomatékkal mutat rá a Corriera della Sera rendkívül jelentős genuai értesülésére, amely szerint Lloyd George értesítette Barthout, hogyha a hatalmak összessége nem tud Orosz­országgal megegyezni, az angolok külön megegyezésre lépnek a szov­jetkormánnyal. Az Echo de Paris megállapítja, hogy ez a nyilatkozat egyszerű mókává redukálja a szovjet­kormánynak küldendő ultimátumról folytatott vitát. Hírek szerint egyéb­ként Lloyd George reméli, hogy a kibővített legfelsőbb tanácsot a Riviéra valamelyik városába hívják össze. Az Az Ujság-nak egy genuai je­lentése már közli is az angol—orosz egyezmény szövegét, mely a jelentés szerint a következő határozatokat tartalmazza: Az első cikkely szerint a szovjet kormány azon lesz, hogy elősegítse Kisázsia békéjének helyre­állítását és semleges magatartást ta­núsít. A második cikkely az adós­ságok kérdésével foglalkozik, míg a harmadik az idegen állampolgárok­kal szemben fennálló adósságokról és követelésekről szól. A negyedik cikkely a községi, közigazgatási és nyilvános jellegű vállalatok adós­ságairól rendelkezik. Az ötödik cik­kely pedig azt követeli, hogy a szovjet­­kormány fogadja el a cannesi ha­tározatokat. A többi öt cikkely az adósságok kérdésével foglalkozik és megállapítja hogy a szovjet kormány az adóssá­gokat 5 százalékos új kötelezvények­kel fizeti, amelyeket al­pam­ 50 éven belül kell beváltani. Lapunk mai száma 12 oldal

Next