Reggeli Hirlap, 1922. június (31. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

1922 június 23. péntek Reggeli Hírlap POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egész évre 1400'— K Negyed évre 360'— K Fél évre — 700’— K Egy hónapra 120’— K Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22° A szerkesztőség telefonszámai: 4-90. 6-16. Kiadóhivatal: Széchenyi u. 15. Telefonsz. 664. Három pontban összegezték a szociáldemokraták azokat a követeléseket, amelyeket mint legsürgősebbeket, elő akarnak terjeszteni. Követelni fogják a kivételes törvények azonnali megszüntetését, az összes szabadságjogok visszaállítását. Követelik Somogyi Béla és Bacsó Béla gyilkosainak kikutatását és megbüntetését. Követelik, hogy olyan gazdasági intézkedéseket tegyen a kormány, amelyek hatályosan és eredményesen képesek a drágaságot letörni. Ezek a követelések mind igen becses tanúságai a szociáldemokraták komoly törvényhozási törekvésének, azonban talán a legnemesebbek és legemberibben is mindama követelések között, amelyeket különböző pártok nemcsak az utóbbi évek, de általán a magyar parlamentarizmus ideje alatt felállítottak. Egy minden idegszálában fékevesztett reakció pusztította el a szociáldemokrata párt hivatalos lapjának szerkesztőjét és titkárát, mint ahogy ezreket és ezreket űzött ki az országból, más ezreket internálótáborba hajtott és újabb ezreket fosztott meg kenyérkeresetétől. Egész természetes tehát, hogy a szocialisták érvényt akarnak szereztetni a jognak és a törvénynek, amikor két kiválóságuk gyilkosait felkutatni és büntetésben részesíttetni akarják. Ám mit mondanak követeléseiknek ennél a pontjánál ? Azt mondják : vessünk fátyolt a múltra, szűnjenek meg a forradalmak dühében életrehívott bosszúállások, szűnjenek meg a tömegek üldözései, internálások, jogfosztások és kenyérfosztások s ez esetben a párt szintén fátyolt borít a múltra és annak az égő sebének, Somogyi és Bacó sirhalmának egészen más jelentősége lett nemcsak a párt politikai magatartására, de az egész ország hangulatára, a konszolidáció felé vezető útjára vonatkozóan is. Mert ha a reakció abbahagyja a bosszúállást, akkor ez a két sirhalom azt jelentené, hogy ennek a két áldozatnak véréből sarjadzik ki milliók és milliók szabadságjogának visszaállítása. Vájjon teljesíti-e majd a kormányezeket a követeléseket. Nagy kérdés, amelyre a józan reálpolitika azt felelné, hogy igen. Ebben az országban azonban hatalmi politikát folytatnak immár két és fél esztendő óta és ennek a hatalmi politikának folytatásául indul az új nemzetgyűlési többség. Erre vall, hogy tárgyalást kezdett ugyan a kormány az ellenzékkel az indemnitás zavartalan letárgyalására és elfogadtatására, azonban az ellenzéki követelésekkel szemben rideg álláspontra helyezkedik és aparlamenti rend érdekében más útán fog megoldást keresni.“ Vagyis, mielőbb bebizonyosodik a szocialisták követelésére is, hogy a kormány nemcsak szólamokban gazdag, de ismét abban is, hogy azok lényegét be ne váltsa. A kormány hadat üzent a békére hajló ellenzéknek Bethen miniszterelnök csütörtök délben sürgős értekezletre hívta össze a kabinet tagjait. Ezen a rögtönzött értekezleten terjesztette elő Kállay pénzügyminiszter a szerdai ellenzéki konferencia eredményét. A kabinet értekezletének eredménye az volt, hogy a kormány nem teljesítheti az ellenzék három követelését, vagyis nem járulhat hozzá, hogy az indemnitási és sürgős pénzügyi és gazdasági javaslatok letárgyalása után nyomban a választójogi javaslatot terjessze a nemzetgyűlés elé és nem halaszthatja el a főrendiház reformjának javaslatát sem, valamint nem tehet ígéretet az atrocitásoknak olyan természetű megtorlására, amilyenre az ellenzék gondolt. E tekintetben azzal érvel a kormány, hogy az ellenzék is követett el atrocitásokat és ilyen körülmények között a kormány nincsen abban a helyzetben, hogy valami különlegesebb megtorlásra gondoljon. Arra azonban készségesen vállalkozik, hogy a felmerült konkrét sérelmeket megvizsgája. A határozat után Kállay Tibor és Valkó Lajos minisztereket kérték fel hogy azt közöljék az ellenzék megbízottaival. E célból pénteken délután hat órakor újabb értekezletre fogjál meghívni az ellenzék vezetőit. A meghívók valószínűleg csak pénteken reggel mennek szét, de lehet az is, hogy közvetlen meghívás útján fogják az értekezlet idejét közölni A hír hatása alatt, hogy a kormány az ellenzék egy feltételéhez sem járult hozzá, általános pesszimizmus támadt az ellenzék köreiben és az hiszik, hogy a kompromisszum nem fog létrejönni. Általánossá vált az a meggyőződés, hogy ezzel megindul a nyílt harc, mert az ellenzék nem mondhat le arról, hogy az indemnitási vitában ne éljen jogával és bizalmat szállítson a kormánynak, amely lerarr na nr\n nn Jtn rr n 1/wi n mandátuma ellen Nagy Ferencz díj javára. Gréfl Jenő tiszafüredi mandátuma ellen Kollmann Dezső javára. Kállay Tibor pénzügyminiszter nagykanizsai mandátuma ellen Rassay Károly javára. Rácz János mezőtúri mandátuma ellen Vértes Vilmos István javára. Végül Farkas Tibor zalaiegerszegi mandátuma ellen Briglevics Ernő javára. Bűnvádi feljelentést adott be a párt eddig egy esetben : Baitz Gyula nagykátai csendőrhadnagy ellen. Kiket küld az ellenzék a parlamenti bizottságokba A polgári ellenzék és szociáldemokrata párt már megállapította az egyes bizottságba szánt jelöltek neveit. A szociáldemokraták részéről Peidl Gyula, Peyer Károly, Hébert ■ Ede dr., Györki Imre dr. és Farkas István jutnak helyhez a fontosabb bizottságokban. A polgári ellenzék tagjai közül Apponyi Albert gróf, Vázsonyi Vilmos, Rassay Károly, Andrássy Gyula gróf, Rupert Rezső, Horváth Zoltán, Fábián Béla, Haller István, Friedrich István, Cziráki József és György grófok, Hegymegi Kis Pál, Sándor Pál, Paupera Ferenc, Ugrón Gábor, Strausz István, Bárczy István, Gieszwein Sándor, Benedek János, Zichy János gróf, Sigray Antal gróf, Reinprecht Antal, Szilágyi Lajos, Rakovszky István, Károlyi József gróf, Oberhamer Antal lesznek tagjai a jelentősebb bizottságoknak. Az ellenzék élni fog jogával Ebben a kérdésben a Reggeli Hírlap budapesti munkatársa felkereste Andrássy Gyula grófot, aki a hozzá intézett kérdésekre a következőkben válaszolt: — Még nem kaptam hivatalos értesülést a kormány elutasító válaszáról és igy még nem volt módomban megbeszélni, hogy az ellenzék milyen magatartást tanúsítson a kormánnyal szemben. Amenynyiben a válasz elutasító, a kormány nem várhat kíméletet és a szövetkezeti ellenzék élni fog jogával, hogy kellő módon hozza nyilvánosságra a hallatlan választási atrocitásokat. Arra a hírre, hogy a kormány az indemnitás zavartalan letárgyalása ellenében kívánt három ellenzéki feltételt és pedig a választójogi törvény garanciáját, a főrendiházi javaslat mellőzését és az ideiglenes államfőnek a nemzetgyűléssel szemben való helyzete tisztázásának kérdését elvetette, Rassay Károly a Reggeli következőket mondotta : — Hivatalos értesítést a kormány álláspontjáról még nem kaptunk, de ha megfelel a tényeknek, hogy a kormány a választójogi javaslatnak törvénybe iktatását nem tartja sürgősnek, kijelenthetem, hogy mi igenis sürgősnek tartjuk Meg vagyok győződve arról, hogy kormánynak sokkal kellemesebb választójogi törvény nélkül kormányozni, mergy könnyebben tudja a saját pártját fegyelmezni, hiszen annak tagjai közvetlen tapasztalatokat szereztek, hog mily hatékony eszköz a kormány kezében az, hogy a választójogi törvén nélkül a kiadott rendeleteket hétről hétre változtatni lehet és ezáltal erő befolyással rendelkezhetik a mandátumokra. A pénzügyi konszolidáció, hacsa nem akarunk Hegedüs-féle tüzijátékt rendezni, elengedhetetlen feltétele a alkotmányjogi konszolidációnak. Egyébként felesleges a kormány aggodalma mert obstrukcióra senki sem gondol. Allenzék csak teljesíti kötelességét, hogy kormánynak négyhónapos parlamem nélküli kormányzatát és a választói ügyeket kritika tárgyává tegye. Hogz a kritika milyen keretek közémozog, azt a kormány magatartása fogj megszabni. A kormány egyébként úg látszik az indemnitás tárgyalására és a négy öt napot szánt és ha július 1-i nem tudja ezt tető alá hozni, lehet hog azzal fog előállni, hogy Zürichben korona esetleges esése az ellenzék rovssára írandó és igy ez nem lenne más mint az indemnitás kirevolverezése. A Rassay-párt Édes Antal és Fáy Gyula mandátumát is megpeticionálja Rassay-párt, amelylyel szemben petíciók a következők : mert a választási kampány alatt a legkíméletlenebb harcot folytatta a kormány, már hetek óta gyűjti az anyagot, amelylyel az egységespárti mandátumokat megpeticionálhatja. A petíciók benyújtásával Kollman Dezső dr.-t és Gergely István dr.-t bízták meg. A párt nem elégszik meg a mandátumok megtámadásával, hanem ott, ahol szükségét látja, bűnvádi eljárást is fog indíttatni. Az eddig elkészült petíciók a következők : Herczeg Géza tunhegyesi mandátuma ellen dr Paczek Géza javára. Fáy Gyula feled mandátuma ellen Gémes Vendel javára. Őrfi Imre szegszárdi mandá uma ellen Sebestyén Jenő javára Marschal Ferencz jánoshalmi mandá uma ellen Fenyő Miksa javára. Ezen kivül e mandátum ügyében a szegszárdi ügyészséghez bűnvádi feljelenést is tettek. Prónay György kiskunhalasi mandátuma ellen Fodor Gyula javára. Édes Antal mezőcsat Lapunk mai száma 8 oldal Az új termésrendelet vasárnap fog megjelenni Budapestről telefonálják . A minisztertanács szerdai ülésén tárgyalta a termési rendeletet, a tárgyalások azonban nem hoztak végleges döntést, mert a minisztertanács állásfoglalása alapján további tárgyalások váltak szükségessé. Ezek a tárgyalások megindultak a szakminisztériumok között és főleg a hatósági ellátásban részesülők számának csökkentésére vonatkoznak. A munkások benmaradtak az ellátandók sorában, mégpedig úgy, hogy a liszt felét a munkai adók, a másik felét a munkás fizeti. Az újabb tárgyalások azt is célozzák, hogy a kisebb önálló iparosokat töröljék az ellátandók közül. Eredetileg a termésrendeletet szombaton akarták kiadni, de a még tisztázatlan kérdések tárgyalása a minsztériumok között előreláthatólag egy nappal kitolja a termésrendelet megjelenését úgy, hogy a rendeletet az érdekeltség vasárnapra várja. Az őrlési adó megszűntnek tekinthető azzal, hogy a minisztertanács a kulcsot 15 százalékról 10 százalékra mérsékelte, mert a 10 százalék tulajdonképen már őrlési vámnak tekinthető, amit a békeidőben is szedtek a malomtulajdonosok. Ily módon a kormány jelentős mennyiségű liszttől esnék el, aminek a pótlásáról gondoskodnia kellene. Erre a célra azt a megoldást fogadta el a minisztertanács, hogy a fölösleges lisztkiviteli illetéket természetben követeli az exportőröktől. Különben az őrlési vámból az állam mégis biztosít az ellátatlanok javára bizonyos lisztmennyiséget, mert a forgalmiadót természetben fogják bekövetelni.