Reggeli Hirlap, 1922. július (31. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

1922 július 1. szombat if. M­ Miskolcz, XXXI. évfolyam, 146. szám Reggeli Hírlap POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egész évre £403'— K j Negyed évre 360*— K Fél évre — ICO"— K j Egy hónapra 128'— R Ara B korona Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22* Pi szerkesztőség telefonszámai : 4-98, 6-16. Kiadóhivatall Széchenyi­ u. 15. Telefonsz. 6-14. Kormányprogram­mot i­ s adott a nemzetgyűlés pénteki ülésén Bethlen István miniszterelnök és természetesen fanatikus hatásról szá­mol be a jobboldali tudósítás a több­ségi párt részéről, mint ahogy ebben az országban nem volt miniszterelnök, aki egy nagy többségre támaszkod­­kodván, a maga kormányzati pro­­grammja számára zengő tapsokat ne aratott volna. Ha már most úgy állanának a dol­gok, hogy nemcsak a többség hinné, de maga az egész ország is vallaná, hogy a többség csakugyan a nemzet képviselete, akkor ezt a helyeslést helyénvalónak is tartanánk s azt mon­danánk, hogy mindazok a tagadó ki­jelentések, amiket a miniszterelnök­­ az ellenzék és a szociáldemokraták kardinális követeléseire tett, a nem­zet akaratát reprezentálják. Miután azonban az erzsébet téri verebek is csiripelik, hogy milyen­­eszközökkel rekrutálódott a kormány tábora és milyen választójog volt az eszközök­nek alapja, senki nem gondolhatja, hogy a miniszterelnök bejelentéseit kisérő taps a nemzet és a nép tap­jait jelentené. U.­-v „ Mert ennek az országnak túlnyomó többsége, az a többség, amely a tit­kos kerületek legnagyobb részéből ellenzéki képviselőket küldött be és ez a többség, amelyet a nyíltszava­­zatú kerületekben lehengereltek, a kormányzópárttal ellentétben és Beth­lennel szemben igenis követeli a ki­vételes hatalom megszüntetését, holott Bethlen e beszédében további fentar­­tásának szükségességét hangoztatja és kijelenti, hogy nem hajlandó meg­nyitni a börtönök ajtaját a megtévelye­­dett és kommunizmusba bukott el­ítéltek előtt és nem hajlandó meg­szüntetni Zalaegerszeget, mint ahogy keményszívűen bezárja a sorompót a hazavágyódó emigránsok előtt is. Ezek­ben is ez a balkezű­ poli­tka csúcsoso­dik ki, hogy amíg egyfelől a kormány amnesztiát biztosított más gyilkos uraknak, addig másfelől még ma is fenntartja a legkönyörtelenebb üldö­zést, de ugyanakkor el nem mu­lasztja, hogy sorakozóra hívja föl az egész nemzetet az építő munkára, egy jobb gazdasági helyzet megte­remtésére, sőt — mint színes luft­­ballont bocsátja föl beszédében, hogy kormánya a kihegesztelődés politiká­ját akarja folytatni s nem fogja tűrni, hogy egyik társadalmi osztály a másik fölött uralmat akarjon gyakorolni. Egy széparcú beszéden ime ilyen szépiákként jelentkeznek a kormány­zat eredendő hibái, mihelyst csak rásüt a nap. A többi részre és pél­dául ami ebben azt illeti,­­ hogy szedjük össze erőnket, nehogy Ausz­tria pénzügyi sorsára jussunk, szintén nem közönyösek ezek az eredendő hibák. Mert gyűlölettel és sújtó kor­báccsal egyetértést aligha lehet te­remteni, csak szeretettel. Szakadás a legitimista tápárban a személyi kérdés felvetése miatt vesztősége jelenti telefonon. Általános feltűnést keltett politikai körökben, hogy Friedrich István máról-holnapra kormánypártivá vál­tozott. Mint az Az Újság írja, be­avatottak úgy tudják, hogy ez a királykérdéssel függ össze, illetve azoknak a tárgyalásoknak az ered­ményei, amelyeket Friedrich István a személyi és tárgyi kérdések meg­oldása céljából folytatott. Kifelé azt mondotta Friedrich, hogy csak azért mutat engedékenyebb magatartást, mert nem akarja megakadályozni a kormány gazdasági program­jának megvalósítását, sőt azt mondja most is, a kuliszák mögött azonban egészen más természetű momentumok jutottak szerephez, amelyek egész más irány­ban mozgathatták volna­ az egész magyar politikai világot. Friedrich István eleinte dicseked­hetett némi sikerrel, de tárgyalásai során mellékútra tévedt és ezzel meghiúsította az egész koncepciót. Túlságos lojalitásával elérte azt, hogy zajosan megtapsolta a kormány­párt, de ugyanakkor elvesztette azok bizalmát, akik a tiszta legitizmusért lelkesednek. Ami kezdetben nagy jelentőségű mozgalomnak látszott, az később Friedrich István egyéni ak­ciójává töpörödött össze. Friedrich olyan személyi kérdést vetett fel tár­gyalásai során, hogy a legitimistákat elriasztotta a további eszmecserétől, így történt, hogy Andrássyék azon­nal cserbenhagyták Friedrichet és visszatértek eredeti álláspontjukra. A baj ott kezdődött, amikor Kál­­lay pénzügyminiszter a keresztény­­ellenzék megbízottjául Friedrich Ist­vánt kérette a pénzügyi konferenciára és teljesen megfeledkezett a kérést­---------- -------------------------- -------------------------7­­­ Gyula grófról. Kállay ugyan később korrigálta ezt a hibáját és utólag meghívta Andrássyt is, de Andrássy nem jelent meg a tanácskozáson. — Azóta külön uton jár Friedrich és Andrássy, amit az is bizonyít, hogy Andrássyék néhány nap óta elma­radtak a Wenc­kheim-palotából és következetesen elkerülték a fényes párthelyiséget. Új párthelyiség után is néztek már a Szcitovszky-tér egyik palotájában és a régi klubban Fried­rich mellett csak Dillich Ödön és Csik József található. Ilyen formán a legitimisták való­sággal kiközösítették maguk közé Friedrich Istvánt, aki a királykérdés megoldása során túl sok bizalma előlegezett a kormánypártnak és így rajta vesztett. Információnk szerin tehát Andrássy Gyula gróf nem ér már egyet Friedrich Istvánnal, hanem híveivel együtt széleskörű akciót indi a kormány ellen, Friedrichet pedi dezavuálja. Hétfőn Rakovszky István felszólal az indemnitás során és va­lószínüleg válaszol Friedrich érvein is. Jelentős tényként állapítható meg az is, hogy információnk szerin Apponyi Albert gróf, éppen a tiszti legitimizmus érdekében Andrássy hí­veivel tart és ezen az útján a pár­tonkívüli legitimisták is követik. Friedrich­ István ilyenformán ebben a pillanatban teljesen­ izoláltan áll a legitimisták csoportjában. Szombaton délután 6 órakor egyébként értekez­let lesz a Wenckheim-palotában, ame­lyen a keresztény ellenzék végérvé­nyesen dönteni akar arról, vajjol Friedrich István álláspontját helyesli e vagy sem. Előreláthatóan ez az érte keziet Friedrich teljes kudarcával fog végződni. kéziét Friedrich teljes kudarcával fog végződni, nyoma sincsen az irredentizmus elleni támadásnak, sőt ellenkezőleg, élénken szembehelyezkedik a trianoni szerző­dés gaztetteivel. Én csak annak tu­dok örülni, hogy elérkezett annak lehetősége, hogy a szociáldemokrata munkásság és a nacionalista munkás­ság között megteremthető lesz a megértés a nagy eszmékért való együttműködés kérdésében.“ Apponyi az új orientáció központjában Az Az Újság Írja : Az Andrássy­ék és Friedrich között keletkezett szaka­dással nem szűnt meg az eredeti irányban megindult orientáció. Egyre több szó esik a nádori intézmény visszaállításáról és erről már konkrét formában is beszélni fognak, mihelyt a közjogi természetű javasla­tok előre­haladott stádiumban lesznek. Kitűnő forrából úgy informáltak bennünket, hogy a mostani kritikus időkben nem látszik célszerűnek n­a­gy­o­s megoldás, hiszen errupciók ész­lelhetők Európaszerte, amelyek soro­zatában Kathenau tragikus halála is óvatosságra int. Annyi megállapítható, hogy első­sorban Apponyi higgadt és bölcs mérséklete fogja megmutatni az utat a legitimistáknak és éppen ezért kizártnak tekinthető minden el­hamarkodott lépés. Kormánykörökben az egységes pol­gári front megszületéséről beszéltek azzal kapcsolatban, hogy Friedrich István kormánypárt hangján szólalt meg. Ennek cáfolatául csak néhány mondatot idézünk Lingauer Albin­e nemzetgyűlési képviselőnek a Vas­­vármegye csütörtöki számában meg­jelent nyilatkozatából. Lingauer tudva­lévően egyike a legintranzingensebb legitimistáknak és az ő felfogása híven tükrözi vissza a keresztény ellenzék gondolkozását is.. „Aki tárgyilagos akar lenni — írja Lingauer — annak el kell ismernie, hogy Peidl Gyula nagyszerű önfe­gyelmezettséggel és higgadtsággal elő­adott beszédében néhány örvendetes tényt lehet megállapítani. Peidl Gyula kijelentette először is, hogy a bolse­­vizmustól a szociáldemokrata párt teljesen távol áll. Aki nem szenzá­ciókat keres, hanem igazságokat, an­nak az volna a kötelessége, hogy Peidl Gyula beszédének ne csak támadó részét emelje ki, hanem azt a valósággal örvendetes igazságot, hogy a magyarországi szociáldemok­rata párt elismeri a nacionalista poli­tika szükséges voltát. Sem a dekla­rációban, sem Peidl beszédében még Ki is vezér az egységes pártban? Az Az Újzág Írja : Bethlen minisz­terelnök parlamenti beszédében töb­bek között kifejtette, hogy az or­szágnak mindenek előtt belső békére van szüksége, felhívott mindenkit, hogy mérsékelje magát. Hangsúlyozta, hogy minden társadalmi osztály har­­monikus együttműködése szükséges a haza javára. Ezenkívül több meg­­szívlelésre méltó óhajt is nyilvánított. Többek között azt, hogy az ország­nak felekezeti békére van szüksége. Ezt mondotta a miniszterelnök, aki egyúttal az egységes pártnak is ve­zére. Egy nappal előbb ugyancsak be­szédet mondott Wolff Károly is Debreczenben az Egyesült Keresz­tény Liga közgyűlésén. Wolff lelkes híve a kormány politikájának és vezére a kormányt támogató keresz­tény egység pártjának. Logikus lett volna tehát, hogy ugyanazon esz­mékért lelkesedjék Debreczenben, mint amelyeket Bethlen miniszter­­elnök hangoztatta Budapesten. De nem ez történt, ellenkezőleg, cáfolta azt, amit a miniszterelnök programm­­ként hirdetett. íme néhány szemel­vény beszédéből: „Újból itt van a kettős tagozó­dás. Egyik helyen állanak azok, akik Krisztus akaratának harcosai, másik csoportban állanak azok, akik az anti­­krisztus luciferizmusának adták el lelküket. Voltak sokan, akik a keresz­tény világnézet faji politikájának ne­vezték. Vannak akik azt mondják, hogy szeretettel kell megoldani a kérdéseket. Ezeknek azt mondom, hogy nézzék meg a mostani választás eredményét. Vájjon nem egy csoportba láttuk e mindazokat, akik nem Krisztust vallják a világ megmentőjének. Vájjon nem láttuk-e a nagytőke urait mind ott a vörös rém táborában“. Wolff beszéde további folyamán a keresztény szellem hir­detőjének vallja magát.. Tisztelettel kérdezzük, vájjon mi is az a keresztény szellem és tisz­telettel kérdezzük, hogy váljon hát ki is a vezére a kormány táborának ? Bethlen István miniszterelnök-e, vagy pedig Wolff Károly? Bethlen István a megértést sürgeti, Wolff Károly pedig a szeretet ellen prédikál. Úgy látszik, hogy két vezére van a kor­mányt támogató együttesnek. Az egyik állít, ugyanakkor azonban a másik tagad, és íme mindez a boldogító egység szent nevében. Lapunk mai száma 8 old­al

Next