Reggeli Hirlap, 1922. szeptember (31. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

Péntek, 1922 szeptember 1.­2* O'O6* REGGELI HÍRLAP Remélni lehet, hogy Magyar­országot felveszik a Népszövet­ségbe , ésből jelentik. Miután a kis­­■áatánt konferenciáján megállapítást nyert, hogy a genfi konferencián Magyarországra nézve a hangulat ked­­ző, a kisántánt nesű fogja el­lenezni Magyarországnak a népszö­vetségbe való­­ felvételét, azonban felhívja a népszövetség tanácsának a figyelmét arra,­­ hogy a Magyarország belső viszonyai még ma sem elégítik ki a kö­vetelményeket és indítványt terjeszt elő, hogy amely állam külföldi propa­gandájában s a népszövetség előtt nem megfelelő javaslatokat hoz, azokat zárják ki a népszövetségből. Megál­­­lapítható, hogy a kisántántnak ezen utóbbi szándéka kifejezetten Magyar­­ország ellen irányul. A kormányhoz közel álló körök arról értesülnek, hogy Olaszország ragaszkodik Magyarországnak a nép­­szövetséghez való felvételéhez. A kis­­ántánt bármily magatartást tanúsít­son is, Olaszország el van tökélve arra, hogy súlyával és tekintélyével érvényt fog szerezni Magyarország kérelme mellett. A főispáni kar kicserélése. Az Az Újság írja: A kormány a­­szokástól eltérően nem pénteken, ha­nem ma tartott minisztertanácsot, mert az interparlamentáris konferenciának azok a tagjai, akiket meghívtak Buda­pestre vendégekül, már holnap dél­után megérkeznek. A csütörtöki minisztertanácson fon­tos külpolitikai és belpolitikai kérdé­seken kívül személyi kérdéseket is tárgyaltak és a főispáni karban rö­vid időn belül új kinevezések várha­tók. A főispáni kinevezések, illetve sze­mélyi cserékre vonatkozólag a kor­mány részéről még nem történt köz­lés. A minisztertanács a pénzügy­miniszter előterjesztése alapján hozzá­járult a földreform ama mó­dosításá­­hoz, amelyeket a pénzügyminiszter már folyamatba is tett. ------ -, hogy a két vége egy pontnál, a jegy­nél találkozik a posztón. Most a felső réteget bemetszette az ujja szélessé­gében : igy kiszabódott a két ujj s a középső részé lett az elülső és há­tulsó része a gubának. Az igy ki­szabott posztó két irányban kivon csa­varrást: a mellénél és az ujjak aljánál egész hosszúságban. Meg csak a nyak helyét kell kimetszeni, még pedig a felső behajtásnál félkör alak­ban s azt majd hátra lehet hajtani gallérnak. Olyan egyszerű az egész minta, Simon András mégis hosszasan gondolkodik. Látszik rajta, hogy bo­­rongós érzések kedvetlenítik. Aztán mondja: — Nagy kelete volt valamikor a gubának! A miskolczi vásárban hat­van-hatvan gubás is állott egy sor­jában ! Volt olyan idő, hogy egy­magában, Miskolczban 165 gubás­mester dolgozott és élt jómódban ! Most már azonban megújhodott a paraszt, bécsi rongyot visel, hogy a fene egye meg a bőrét, — mél­tatlankodik Simon András. — Erre­felé az urak és iparosok is gubában áztak valaha. z volt az első vise­­t. Most csak a­­gen szegény Jco­C kisember viseli! Ma már csak hat gubás (háború előtt! — Szer­t.) dolgozik Miskolczon. Valamikor pedig az ő céhük volt a csizmadiáké után a legnépesebb. Ezután Malonyay leírja a gubások céhládáját, amit az öreg Simon őr­zött. Sóhajtva mondogatta az öreg, hogy „régen“ minden másként volt, „jobb“ volt. A céhmester kiküldötte a legények fejét, az atyamestert, két bejáró mesterrel és a dékánnal. Ezek bejártak s megnéztek minden mű­helyt, nincs e valahol rendetlenség. Azt is megnézték, nem kóborol-e oda az inas, vagy a legény ? Ha baj volt vele, a kapuban rossz lányokkal lo­csogott, engedetlen volt, ha éjszaká­zott, bitang volt, a céhgyűlésen az öregek előtt hatot, vagy tizenkettőt rácsaptak. Ha még az efféle intelem sem használt, elcsapták, eridj, nem való vagy mesterembernek. S lett belőle paraszt. Megmutatták a „virgácsot” is, a miskolczi gubás céh erősfonású, két­ágú szíj virgácsát, a magyar kancsukát. — Ki csapta meg a büdösöket ? — A legényeket a fiatalabbik be­járómester látta el, az inasokat pedig Érdeklődtünk ebben az ügyben illetékes helyen, ahol a következő­ket mondották: — Az ántant jegyzéke tényleg megérkezett és ebben az ügyben a TÉBE vezetőségével megbeszélése­ket is folytatott. Nincsen nagy hord­­­ereje ennek a leiratnak, mert ezt a szakaszt csak a német szerződés mintájára alkalmazták velünk szembe és egészen más volt Németország­gal szemben ez a helyzet, mert náluk sokkal több közhasznú vállalat van, mint nálunk. Nálunk csak né­hány vállalatról lehet szó. Amíg Németországban az ilyen közhasznú vállalatok az elszakított területeken nagy számban vannak, add­g nálu­k kulturális viszonyaink miatt alig jö­hetnek számításba az ilyen vállala­tok. Ami volt is, az nálunk rendes viszonyok között a városok tulajdona a céhszolga. Megmutatta az imát, amit a céh­­gyűlés a céhláda felbontása előtt el­mondott. Semmi felekezetieskedés nincs benne. Különben valamennyien reformátusok voltak... El volt az öreg keseredve az ő kedves iparának pusztulásán. Panaszolja: nincs haszon­talanabb ember a magyarnál. Hát mért is nem kell már neki az a jó guba, ami puha volt, mint a jó derék­alj s ha az ember gubát vett föl és bárány bőrsapkát tett a fejére, elfek­­hetett a jég hátán is, ott se fázott meg! Később, ugyanebben a fejezetben részletesen ismerteti a mű a guba­­készítés egész technikáját. Ez már Biró Sándor kéziratai alapján készült ismertetés. A miskolczi piacon ma már csak nagyvásáros napokon látni eladó gu­bát, meg a téli hónapos vásárokon, írja Bíró. Három öreg ember várja ilyenkor a vevőket, akik bizony igen gyéren jelentkeznek. Pedig hát éppen ebben a motorkocsizó világban mi­csoda pompás sofförbunda válnék a magyar gubából! Dama Oszkár. A nemzetgyűlésen elkeseredett harc indul az­­árt arégi­ó termelője­ ellen A Reggeli Hírlap budapesti szer­kesztősége jelenti: A mai minisztertanács foglalkozott a drágaság kérdésével kapcsolatban azokkal az előterjesztésekkel, ame­lyeket az érdekelt kereskedelmi és ipari körök eljutottak a kereskedelmi miniszterhez. Ebben a kérdésben a kormánynak nagyon nehéz helyzete lesz a nemzetgyűlésen, mert nemcsak a liberális ellenzéken, hanem a kor­mányt támogató pártokban is sok felszólalás fog elhangzani azon intéz­kedésekkel szemben, amelyeket a legutóbbi időkben bizonyos tenden­ciával folytattak az érdekkörök ellen. Hír szerint Heinrich Ferenc is fel­szólal ebben a kérdésben, előzőleg azonban a kormánnyal óhajt tár­gyalni és elő fog terjeszteni bizonyos kívánságokat. Heinrich nem akarja védelmébe venni az árdrágítókat, de hangsúlyozza, hogy az árdrágítás ki­induló pontját az őstermelőnél kell keresni. Ugyanilyen értelemben szólalnak majd fel a liberálisok is, akik a­­rso­­dák megrendszabályozását követelik, mint akik az elsőfokú árdrágítók. A kormány bizonyos mértékben hajlandó is hatásos intézkedésekre, tekintettel azonban arra, hogy ural­mát a gazdatársadalomnak köszön­heti, előzetesen tárgyalásokat kíván föly­tatni ebben az irányban. A nemzetgyűlés kedden ül össze és amennyire nyugodt volt a hangü­lat a legutóbbi tanácskozáson, éppen olyan elkeseredett harcok várhatók a közeli napokban. Ú­jabb jóvététesi jegyzék érkezett s a magyar kormányhoz Néhány nappal ezelőtt az ántánt legfelsőbb tanácsától leirat érkezett a magyar kormányhoz. A leirat sze­rint a békeszerződés 194. szakaszá­nak végrehajtását kérik a magyar kormánytól. A pénzügyminiszter az ántánt megkeresése után tárgyaik sokat kezdett a bankvezérekkel, mert a szerződésnek ez a szakasza közgazdasági életünkbe vágó rendel­kezéseket tartalmaz. A szakasz többek közt ezeket mondja: „Nem érintve a Magyarország által jelen szerződés egyéb határozmányai alapján saját vagy állampolgárainak jo­gaira nézve kijelentett lemondást, a jó­vátételi bizottság a jelen szerződés életbe­léptetésétől számított egy éven belül kö­vetelheti, hogy Magyarország megszerezze az ő állampolgárainak minden jogát vagy érdekét minden közérdekű vállalatban, minden Oroszomágban, Törökország­­ban, Németországban, vagy Bulgáriában, vagy ezen államok birtokában és tarto­mányaiban fennálló engedélyek tekinte­tében, vagy olyan területeken, amelyek előbb Magyarországhoz, vagy szövet­ségeseihez tartoztak és mindez a szö­vetséges és társult halalmiakkal közös szerződés alapján Magyarország vagy szövetségesei által átengedendő, vagy megbízottai által kormányozandó. Más­részt Magyarország köteles a felszólítás­tól számított 6 hónapon kelni ezen jogok és érdekek összességét, amelyek egykor vagy jelenleg a magyar kormány saját birtokában vannak a jóvátételi bizott­ságra átruházni.­­ Magyarország tehát magára vállalja az ilyen módon ká­rosult állampolgároknak kielégítését és a jóvátételi bizottság jóvátételek címén javára írja azokat az összegeket, amelyek az átruházott jogok 03 értékek összegé­ben foglaltatnak. Ezt az értéket a jóvá-,­tételi bizottság fogja megállapítani. — Magyarország a jelenlegi szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül tartozik a megszerzett esetleges vagy még nem gyakorolt jogok és ér­dekek jegyzékét átadni a jóvátételi bizottságnak és úgy maga mint állam polgárai nevében lemondani! A szövet­séges és társait hatalmak javára min­den jog és érdek, amely a fentebb emlí­tet jegyzékben foglaltatik, kiszámitandó.* volt. A magyar kormány tárgyaláso­kat fog folytatni ebben az ügyben és remélhetőleg ezek a tárgyalások hosszú ideig el fognak tartani. ­ Pénteken érkeznek Bud­apestre az interparla­­mentáris unió tagjai Budapestről telefonálják . Az inter­parlamentáris unió 270 tagja holnap jön Bécsből Budapestre a MFTR Zsófia nevű hajóján. A külföldi ven­dégek egy napot fognak a főváros­ban tölteni és fogadtatásukra a Ma­gyar­ Külügyi Társaság már megtette az előkészületeket. Az­ unió tagjai közül legnagyobb számban olaszok, akik száztízen, dánok negyvenötén és a németek, kik tizen lesznek. Jönnek még angolok, franciák, kanadaiak, ki­sebb számban finnek, hollandok, bolgárok, lengyelek, törökök, své­dek, norvégek, spanyolok és chileiek. Az ünnepélyes fogadtatás este 9 órakor lesz a képviselőhház interpar­lamentáris helyiségében, hol a kül­földi vendégeket. Szcitovszky Béla, a Ház elnöke fogja üdvözölni. A fo­gadtatásra a Külügyi Társaság, po­litikusok, diplomaták, kereskedői, tisztviselők, magánemberek és gazdák részére ezer meghívót bocsátott ki. A tulajdonképpeni fogadtatás szom­­bat­on este 9 órakor lesz a miniszter­­elnöki palotában, ahol a külföldi vendégeket Bethlen István gróf miniszterelnök üdvözli és a fogadta­táson részt fog venni az egész kormány. A kormány, bár nem készül na­gyobb fogadtatásra, mégis a hagyo­mányos magyar vendégszeretettel fo­gadja az érkezőket és hír szerint alkalmat szándékszik a vendégeknek adni, hogy meggyőződjenek arról, hogy mennyire alaptalan vádakat emelnek Magyarország ellen. A vendégek egy része megtekinti a Balatont, a má­sik része az Alföld nevezetességeit. A kormány reméli, hogy a külföldi képviselők bizonyos ferde beállítás­­ban látott dolgokat a maguk tapasz­talatuk alapján megismerjenek. Nem lehetetlen, hogy a külföldi vendégek az internálótábort is meg fogják te­kinteni és hír szerint a kormány ezt szeretné is, mert szerinte állandóan ezzel a kérdéssel izgatják a külföldi közönséget. Itt említjük meg, hogy Bernstein német szocialista vezérnek, az inter­parlamentáris unión Magyarország ellen mondott beszédéről ma Ra­­kovszky belügyminiszter nyilatkozott. — Bernstein egész beszédében — mondotta a belügyminiszter — csak az az egy pozitív vád van, hogy az internáló táborok­ban több ezer in­ternált sínylődik. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert ösz­­szesen sincsen ezer ember. E mel­lett ezeknek legnagyobb része nem politikai okokból, hanem legtöbbjük árdrágításért, csökönyös munkakerü­­lésért van internálva, vagy olyan egyén, akit kiutasítottak Magyaror­szág területéről, de akit saját ál­lama nem akar visszafogadni. Már­pedig olyan egyén, akit saját állam­a sem akar visszafogadni, nem arra való, hogy szabadon veszélyeztesse a közrendet. Az állam biztonsága el­len elkövetett cselekményért is van­nak internálva egyesek, ezeknek a száma 42—45 között van. Két­ségtelen, hogy míg vannak olya­nok, akik a bolsevizmust kíván­ják vissza, ezek ellen kénytelenek vagyunk ezen eszközzel élni. Ha a publikum körében teljesen megszű­nik a még mindig fölvetődő bolsevista agitáció és ha a bolsevizmus vissza­hívásának szóban és írásban több ta­nt­jelét nem kapjuk­, kiürül az inter­­nálótábor ezen része is.

Next