Reggeli Hirlap, 1922. október (31. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

REGGELI HÍRLAP 2 oldal / Vasárnap, 1922 október . Athéni jelentés közli, hogy a fráciai török hadsereg főparancsnoka a semleges zóna megsértésével benyomult Szoandas környékére, Safarand falut megszállotta. Az ott lévő görög katonaság 11 emberét megölték. A görögök erős ellentámadásban tértek vissza és a törököket ismét kivetették a faluból. Üldözés közben a törököknek 1 tisztjük és 25 emberük eset áldozatul. Jól értesült helyen Petie tábornok konstantinápolyi francia főmegbízott, aki röviddel ezelőtt Szmirnába volt közölte a kiküldöttekkel, hogy a törökök nem szándékszanak visszavonulni. Konstantinápolyból érkező hírek szerint Kemál pasa már értesítette is az ántántot, hogy csak úgy hajlandó előzetes értekezleten tárgyalásokba bocsátkozni az ántánttal, megbeszélendő a fegyverszüneti feltételeket, ha Tráciát azonnal visszacsatolják és Konstantinápolyt visszaadják Törökországnak. Ugyancsak konstantinápolyi jelentés számol be arról, hogy a szultán lemondott és kérte a fővezért, hogy ezt adja tudomására Kemal pasának. A fővezér viszont utasítást kért Kemal pasától, aki azt üzente, hogy a lemondást a kormány ne fogadja el, mert be akarja várni, hogy az események hogyan fejlődnek, amelyek esetleg szükségessé teszik a szultán trónon való maradását. Jelentések érkeznek arról is, hogyaz orosz szovjet csapattesteket von ■össze határai mentén. Erre nézve egy magasrangú bolseviki tisztviselő azt a felvilágosítást adta, hogy az orosz szovjet nem gondol háborúra és nem akar fegyveresen beleavatkozni a keleti kérdésbe, hanem minden erővel azon van, hogy a békekonferencia létrejöjjön, amelyen maga is részt akar venni, ha azonban az összeütközés nem kerülhető el, akkor az orosz szovjet a maga részéről segíteni fogja szövetségesét, Törökországot. Londonból jelentik, hogy a »Times“ értesülése szerint Csicserin orosz külügyi népbiztos nagy terv keresztülvitelén dolgozik. Hatalmas — Óh, hogyne tenném ! — mondom s határozatba ment, hogy rokonaimmal holnapután kimegyünk. Harmadnapra ott állt értünk a Déry kocsija, gyönyörű lovakkal, melyekre sokat tartott. — Oda érve a pusztára, ott állt a bohó Déry a zárt kapu előtt reánk várakoz , és elkezd kiabálni. — Gyuri, Jancsi, zárjátok be a kapukat. Ez a sok éhes vendég mindenünket kipusztit. Hej s integet felénk tele torokkal kiáltva: amarra van ez ország útja m sint kezével, nem emerre feltévedt lelkem, nincs itthon a gazda! Ezzel eltűnt valahová s mi magunk benyitottunk az ebédlőbe. Ott állt szegény Déry a szoba közepén, tárt karokkal komolyan. — Jöjj ide, oh jöjj ide keblemre, honnan sohse kellett volna leszakadnod, szeretett Rózám, kedves, kedves nőm ! Én a könnyezésig fel voltam izgatva s e pillanatban a világért fel nem vetettem volna, hogy hát ki volt az oka? A többiek is betódultak már s ekkor Déry levezet egy benyílóba és elembe hoz egy hamis szemű, vigyori arcú, szőke kis növendéklánykát. Déry aztán végig mutogatott mindet. Volt egy igen szép rendben tartott rengeteg kert, roppant tábla virágokkal, aztán sok gyönyörű vélemény, közepén locsoló kúttal, távolabb gyümölcsös, egész erdő, alkeleti ántántot akar szervezni, amely ellensúlyozná a nagy és kisántántot. Ebből a célból a nagy szövetkezésbe, amelynek magja Oroszország volna, a kaukázusi szovjetköztársaságokat, Perzsiát, Mongóliát, Afganisztánt, Bokharát és Törökországot akarja belevonni. A szovjet kormánynak ezekben az államokban lévő képviselői már meg is kezdték a puhatolózásokat az illető államok kormányainál és jelentéseikből úgy látszik, hogy Csicserin tervét kedvezően fogadják. dalt méhes szalmaszékkel. Eztán bementünk a nagy terjedelmű udvarra. Ott volt sürgős forgás ! A cselédek a szarvasmarhákat itatták, gyönyörű, nagytőgyü riskateheneket. Oldalt a szolgálók szakajtóból szórták a magot a tengernyi baromfinak, a fél nagyudvart sűrűn borította a sok pulyka, lúd kacsa, tömérdek apró, sárga csibékkel, aztán a sok szép kappan, tyúk és csibe. A földet se lehetett lát a hemzsegésétől, ezernyire ment annak a száma. Én csak bámultam, alig tudtam megválni csudámban. Hátul és oldalt az istállók, az akol sertésekkel, kisebb-nagyobb visongató malacokkal. Hisz ebből megélhetne egy esztendeig egy regement pólyák katona. Aztán bementünk az éléskamrába. Ott a tömérdek kalács halommal, azon frissen, az éjjel sütötték nyakra főre, a lisztes hombárok, almáriumok teli befétekkel, felülről nagy vasradákon lógnak a hatalmas oldal szalonnák, a sonkák, kolbászok és füstölt oldalainak minden nemei. A polcokon a sok megkoppasztott baromfi, jeges lábosban sütni való húsok, a polcokon szép sárga szinti friss hósvaj félmázsás gomolákban, a soktejfölös fazék, köcsög , szentséges úristen adj vagy harminc gyomrot! Jött az ebéd, de annak nem volt se vége, se hossza, mivel azok az ételek, mikről Déry tudta, hogy úgy szerettem tizennyolc év előtt s mily kitünően elkészítve mind ! »Ah irgalmazzatok! könyörögtem végre, hisz teljes lehetetlen, hogy mindenből még csak kóstoljak is!“ — Pedig még csak a közepén vagyunk, Róza mamám, kerepelt a kis Jola, hátra van még a java. — No édes gyermekem, akkor csakugyan itt marasztaltok, mondám, mert ha még egy falatot eszek, itt halok meg menten. Volt itt minden nagy bőségben, csak a bútort találtam kissé kopottasnak. Ezt már én nem tűrném, — mondom Idácskának, mikor a férfiak eltávoztak pipázni. — Nem ad arra a bácsi semmit, referált a buksi, azt mondja : csak a spájz legyen tele, az ad életet. Hát az meg is látszott, hogy mire ad ő valamit. Alig végeztünk a nagy ebéddel, jött a nagy uzsonna, aztán a nagy vacsora, könnyű volt Dérynek, ő mindig csak a kezemet falta s alig nyúlt ételhez. De én egész beteg lettem s másnap alig tudták hasznomat vénni. Főzte aztán a kis Ida a herbateát s javasolt ezerféle házi orvosságot, a kuruzsló kis boszorka. Még egy nagy ostromot kellett kiállanom jövendő házaséletemnek ez eleven bemutatása után. Az ostromra még az Imre édesanyja, egy igen szép gömbölyű asszonyság is berukkol s összevonultak ellenem minden ütegek. — Nem, édes Dérem, nem lehet! — mondám. — Sohasem voltam tán szeretőbb körben, mint most vagyok, látom, a véreteket ontanátok értem, mindent megtesztek, hogy kedvembe járjatok, és látod, én oly háládatlan teremtés vagyok, hogy már a második napon meguntam magamat itt, a te pusztádon s az én »forró deszkámra“ gondolok. Hátha még nem két napot, de egész hátralevő életemet itt kellene töltenem ! Hisz én poklot csinálnék neked a várt menyország helyett. No, hát nem fektettek többé és én is Istenre bízom sorsunkat, ő mindeneket jóra vezet. Én mindazonáltal már csupa töviseken álltam, szerettem volna menni már. Nem is titkoltam, hogy elvágom innen. — No hiszen beviszlek ne félj, mondá Déry, inkább magam maradok nálad egy pár napig. A kis Ida sírva búcsúzott el tőlem, hogy hát már ő nem lát többé engem. Amidőn előgördül a kocsi, Déry csak elkezd káromkodni a hajdúra ,bár nem megmondtam, hogy egy se merje magát mutatni itt az udvar körében.“ — De hiszen beszélhetett volna ezeknek a tekintetes ur! Én eleget beszéltem, de ki tehet ennyi nép ellen. Én csak kapun kívül vettem észre, hogy a cselédség, aztán a közöi falu népe mind ott áll az után két rendben és nekünk közöttük kellett végig hajtatni. Déry rájuk akart rivalagui, de én nagyon kértem. A rulettek a népszövetségtől kértek védelmet Budapestről telefonálják . Hiteles értesülések szerint rutén küldöttség járt Prágában az amerikai és angol követségnél és memorandumot nyújtott be, melyben kérték a két állam képviselőit, hogy a népszövetségnél járjanak közbe érdekükben. Rámutat a memorandum arra, hogy a prágai kormány nem teljesíti „Ruszinszkóval“ szemben vállalt kötelességét és már három év óta nem állítja helyre a törvényes rendet. — Nincs jogbiztonság, csak idegen hivatalnokok önkényuralma. A népnek megválasztott törvényes képviselő szerve nincsen, Prága gyarmatnak tekinti ezt a területet és az elősebesítést a legkíméletlenebb erővel folytatja a gyárak szünetelnek, a munkások tízezrei munka nélkül vannak a közelgő tél előtt. Részletesen ismerteti a memorandum a közigazgatás lezüllésének okait, a kulturális és egyházi téren észlelhető panaszokat. Kérte a küldöttség, hogy hassanak oda a cseh kormánynál, hogy kapja meg Ruszinszkó a békeszerződésben számára biztosított autonómiát és a fölötte való hatalmat adják át a törvényes szomjnak. Az amerikai angol követség vállalta is, hogy közölni fogják a memorandum tartalmát a népszövetséggel, de azt egyben közölték Schweizban tartózkodó Benessel is, aki kijelentette, hogy a memorandumtól függetleníti is megtartják Ruszinszkóban a választást és igyekeznek megszüntetni a panaszok okait. Álhír a szerb király meggyilkolásáról Budapestről telefonáltak . A jugoszláv határ felől meg nem erősített hírek érkeztek, hogy »Belgrádba kitört a forradalom és Sándor szerb királyt meggyilkolták." A budapesti szerb követségen a fantasztikus híradásra vonatkozólag a következőket mondották : — Sándor király meggyilkolásának és a belgrádi forradalom kitörésének híre légből kapott koholmány. Sokkal jelentéktelenebb eseményekről is azonnal kapunk jelentést, kizártnak tartjuk tehát, ha ez a távirat megfelelne a valóságnak, erről ne értesítenének bennünket. A hírt, melyet egyébként Belgrádból is megcáfoltak, a kormány egyik félhivatos kőnyomatosa, a Magyar Országos Tudósító röpítette szét. Az álhírhez az Az Est a következő reflexiókat fűzi: »Budapest idegrendszeren, amelyet a Keleten átviharzó események máris felforraltak, villamos ütésként száguldott végig ez a hír, amely ha igaz, a katasztrófák egész ciklusának előhírnöke lehet. De nem igaz és nem igaz: bár a kormánypárt egyik félhivatalos tudósítója, a »Magyar Országos Tudósító“ jelenti s a kormányhoz közelálló újságok egyike közli. Példátlan lelkiismeretlenség ez, eléggé meg nem bélyegezhető hazárd játék nemcsak az olvasóközönség nyugalmával és idegeivel, de hazárd játék mindazokkal az értékekkel, amelyek egy kormányhírszolgálat becsületességén és komolyságán kockán forognak. Nem a mi dolgunk most arról szólni, hogy mit jelenthet az politikai szempontból, hogy ha a világsajtó ólommezői fölött, a magyar párt félhivatalos jelzésével repülve Az aranybulla-ünnep október 14-én lesz Székesfehérvárott. Székesfehérvárról jelentik: Az aranybulla hétszázéves évfordulója alkalmával a kultuszkormány országos jubileumi ünnepséget tervezett, a mai súlyos viszonyokra való tekintettel azonban ettől utólag elállt és az ünnepség megtartását és megrendezését Székesfehérvár városára bízta. Székesfehérvár városa a jubileum megtartását október 14-re tűzte ki. Erre az alkalomra Havranek Lajos székesfehérvári szobrászművész emlékszobrot készített, amely a Székesfehérvár határában levő Csucsos-hegyen, illetőleg az Andrásgyepen kerül felállításra. Ezen az András gyepen volt az az országgyűlés, amelyen II. Endre király az aranybullát kiadta. Az emlékszobor különben Szent István király híres bazilikájának egyik oszlopából készül. A jubileumi ünnepséggel kapcsolatban a város emlékérmeket is veretett Philip István Cisztercitarendi főgimnáziumi rajztanár terve alapján. Az ünnepség napján a város törvényhatósága díszközgyűlést tart, amelynek végeztével különvonatok szállítják a közönséget az ünnepség színhelyére, a Csúcsos-hegyhez. Az ünnepség végeztével az egyes iskolákban is külön-külön emlékünnepet rendeznek. gig ez a hír, ezt intézze el a kormány, mi csak arról szólunk, hogy micsoda lelkiismeretlen játszma az, amely e szerencsétlen város idegeit hazugságok zsákmányává kiesti. Nincs az a kis nemzetközi jelentőségű hír, amelynek hullámlökései végeredményben nem éreztetnék hatásukat valamennyiünk tűzhelyén — hát még egy ilyen balkáni királygyilkosság híre. Nagyon sokat beszélnek mostanában a felelőtlen hírszolgálatról, arról, hogy az újságírók nem tudják, hogy a kinyomtatott szónok következménye van, — hát mindünknek a köröknek figyelmébe ajánljuk ez a példátlan esetet, amely semmiesetre sem az újságírásnak szégyene.“