Reggeli Hirlap, 1922. december (31. évfolyam, 265-281. szám)
1922-12-10 / 265. szám
Miskolcz, XXXI. évfolyam 265. sz. 1922 december hó 10. vasárnap APdl 15 kov*OV13 Reggeli Hírlap Előfizetési árak helyben és vidéken: Negyed évre _____ 900— K Egy hónapra _____ 300 — K POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szám. A szerkesztőség telefonszámai: 4-98, 6-16. Kiadóhivatal: Széchenyi utca 15. Telefonsz. 664. Újból a fórumon Három heti kényszerű szünetelés után ismét itt vagyunk a fórumon, hogy szavunkat hallassuk a, ország sorsának megvitatásában és a város és vármegye, a mai Felsőmagyarország vidékeinek lokálisabb ügyeiben is. A hatalmi erő, amelynek intézkedéséből egy sereg újságírónak, egy sereg nyomdai munkásnak kezéből nem csak hogy kihullott a toll és a szerszám, de közel másfélmilliónyi kár is származott a Reggeli Hírlapra, a politika ténykedése volt. Hiába adott ki a kormány félhivatalos kőnyomatosa tudósítást arról, hogy aapi közleményeink a közrendet veszélyeztették, sem itt, sem másutt ilyen közleményre rá nem mutattak, de nem is mutathattak, s annál kevésbé hivatkozhattak volna például csak egyetlenegy bírói ítéletre is, amely velünk szemben megállapítaná azokat a vádakat, amelyeket nekünk a félhivatalos közlemény imputál. Nincs egyetlenegy bírói ítélet, amely a mi működésünket a nemzetre károsnak, az egyetemes érdekekre veszélyesnek tananá s mégis el kellett szenvednünk három heti elnémutást és három heti olyan kiadásokat, amelyeket nekünk senki meg nem téríthet. Serencsénkre a Reggeli Hírlap valóban olyan népszerű s olyan jelentős harg az országos fórumon, hogy érette és az őt ért igazságtalanság ellen, súlyos tényezők léptek akcióba, sokkal súlyosabbak, mint azok, akik ellenünk vádaskodik és így a rosszul informált belügyminiszter helyett a jól informált belügyminszter is belátta a velünk történt igazságtalanságot. Rólunk egyelőre elmúlott a veszély s a magunk dolgában az elmúltak főtt már nem járunk kisérteni, mint Macbetben a Basque szelleme, követelni azt, amit elvettek tőlünk, csupán följegyezzük a velünk történteket, in perpetuam rei memóriám, a dolgok öröc emlékére s följegyezzük ugyanaz okból azt is, hogy változatlanul és tántoríthatatlanul állunk ama politikai elvek mellett, amelyekkel eddg is és ezután is az országot ebből a szereti esetlen helyzetből szabadulni gondoltuk és végül, a mellett a politika mellett, amelynek a nyugati értelemben vett liberalizmus és demokrácia ad tartalmat és karaktert s amely nélkül ime odáig jottunk, ahol már három esztendeje tengődünk, a szabadságjogok és nyugodt parlamentarizmus kérdésétől kezdve végig egész beteg közéletünkön, a nyomorakcióval enyhíteni próbált szociális bajainkig. Ezen, mi ellenzéki lap voltunk, vagyunk és leszünk s mint ahogy a kormányzat a mi hitünk szerint káros politikájából s rendszeréből mit sem engedett, egész természetes, hogy bírálatainkból, melyekkel fölmérjük cselekedeteit, mi sem engedhetünk. Van neki sajtója elég, dicsérje s tömjénezze az, ami kötelességünk és jogunk a kritika, mely minél keményebb, annál nagyobb igazságokért s annál jobban az ország érdekében harcol. Igen, mi küzdeni fogunk az igazságért az igazságtalanság ellen, a jogért a jogtalanság ellen, a szabadságért a szabadosság ellen. Küzdeni fogunk az erkölcsteenségek, a politikai cezárómániákusok ellen, küzdeni az erőszakosok ellen a jogért, a tekintélyek respektálásáért azok ellen a tekintélyek ellen, akik önmaguknak sannak, amit reprezentálnak, cselekedeteikkel legelsősorban ártanak. Küzdeni fogunk a gyülölét országának helyébe a szeretet, a muga országának megteremtése érdekében, küzdeni azért, hogy legyen már itt vége a jelszavas politikának, likvidálják már egyszer a forradalmakat, de a reakciót is, állítsák vissza a lelkek nyugalmát és indítsák meg végre az egész vonalon a termelést. Azt hisszük, hogy itt a felvidéki végeken, ahol öt vármegyében figyelnek a mi szavunkra, a legosztálytudatosabb polgártól a legszegényebb proletárig és a legbuzgóbb kereszténytől a zsidóig, a lakosság óriás többsége mindezekben velünk érez és innen köszönheti oly nagy elterjedettségét a Reggeli Hírlap. Mi tehát továbbra is azoknak írjuk a Reggeli Hírlapot, akiknek eddig is írtuk s akik abban a politikában, amit a liberalizmus és demokrácia szelleme hat át, velünk együtt éreztek és éreznek. Azoknak pedig, akiknek véleménye a reakció járomszalagján vezetődik, vagy akik a gyűlöletből, kurzusból, jelszavakból tudnak politikai tőkét kovácsolni; a forradalmároknak, akiket a Károlyi aóra és a kommün alatt épp úgy láttunk a fórumra tólongani, mint most, akik akkor is éppen úgy kívánták a mi elveszejtésünket, mint most, szintén van fizetünk. Mégpedig az, hogy szélmalomharcot folytatnak rajtunk keresztül a közvéleménnyel szemben, amidőn ránk tiportatni akarnak. Mi a közvélemény tükre, mi a közvélemény hangja vagyunk. A tükröt lehet összetörni, a hangot lehet elnémítani, de ezzel a közvéleményt megszüntetni képtelenség, sőt ellene cselekedni annyit tesz, mint e cselekedetekkel folytonosan növelni, új és új jogtalanságokkal az ellenzék nagyságát és súlyát sokszorozni. Nekünk ebben a közvéleményben nyugszik, éltető erőnk, ami egyúttal nekik folytonos kisebbedésüket, végül is megsemmisülésüket jelenti. S ez a vigasztaló, mert ennek nyomán fog föltámadni egy boldogabb, konszolidáltabb, s dolgozó Magyarország. A passzivitás kérdésé A Reggeli Hírlap budapsti szerkesztősége jelenti telefonon. A belügyminiszter az elmúlt szerdán terjesztette be a közrend hathatósabb védelméről szóló törvényjavaslatot. Meg lehet állapítani, hogy a törvényjavaslat nemcsak az ellenzék körében, de a kormánypárton, legalább annak egy részéiben is meglepetést és megütközést keltett. A legtöbben azon a véleményen vannak, hogy ebből a javaslatból törvény soha sem lesz, legalább ebben a formájában nem. Bár a legtöbb lap hosszabb-rövidebb közleményben ismertette , a törvényjavaslatot, a Reggeli Hírlap olvasóival szükségesnek tartjuk megismételni annak főbb pontjait. Az első szakasz bejelntési kötelezettséget állapít meg minden magyar állampolgárral szemben, aki hosszabb időt kíván valahol eltölteni. A harmadik szakasz szerint azon egyént, akinek magatartása az ország közbiztonságára és rendjére, vagy az állam külső politikája szempontjából aggályos, a rendőrhatóság kitilthatja, rendőri felügyelet alá helyezheti, vagy közigazgatási utón dologházba utalhatja. A rendőri felügyelet alatt állók politikailag nem szerepelhettek. Tartózkodniok kell nyilvános telefon használatától, nyilvános helyeken, gyűléseken nem vehetnek részt, levelezésük ellenőrzés alatt áll, sőt ettől el is tilthatók. A paragrafus felsorolja azon eseteket, melyekben valaki a fenti büntetésekkel sújtható. Ezek között szerepel a sztrájk is. Korlátozhatja a belügyminiszter a fegyvertartást is, sőt azt be is tilthatja. Az egyesülési és gyülekezési jogra nézve a tervezet nagyjában a kivételes intézkedések szankcionálását kontemplálja, amelynek következményeként ismét a táviró- és telefoncenzúra réme fenyeget. A közvéleményre nézve főként a sajtóra vonatkozó részek bírnak érdekkel. Ezek szerint új lap megindítását a miniszterelnök engedélyezi. Politikai lapok kaucióját felemelnék az eddiginek tízszeresére. Szabályoznák a lapok nyomását, megjelenési idejét. A lapok betiltását közigazgatási úton rendeli el továbbra is a belügyminiszter. A lap kolportázsának megvonása esetén tilos a lapot bármely formájában terjeszteni, csak előfizetőknek szabad azt megküldeni, azonban sehol sem szabad árusítani. A javaslat az indokolásban sorolja fel azokat az okokat, melyek a kormányt ezen javaslat beterjesztésére kényserítették. A politika széles köreiben azonban nem tudják elképzelni, hogy mi bírta rá a kormányt ezen javaslat beterjesztésére, mely egyszerűen pártabszolutizmust jelentene. Az egységes pártban a visszatetszést leplezik és azt mondják, hogy a kormány kényszer alatt cselekedett. A kivételes hatalom megszűnik és így be kellett terjeszteni a javaslatot, hogy a törvényes rendet fenn tudják tartani, tulajdonképen azonban nem fog tárgyalásra kerülni a javaslat. Hallottunk ugyanilyen vigasztaló hangokat az egységes párton kívül álló, kormányt támogató politikai körökből is, de az ellenzék ezt igen sovány vigasztalásnak tartja és a javaslat ellen legerélyesebb harcot szándékozik, megindítani, már a bizottsági tárgyalásokon is. Neszét vették ennek a kormánypártban is és a kormány köreihez közelálló félhivatalos magyarázattal igyekeztek tompítáni a törvényjavaslat élét. Azonban ez egyáltalában nem változtat a helyzeten. Arról még egyáltalán nincs szó, hogy javaslat mikor kerül tárgyalás alá, de az kétségtelen,, hogy szenvedélyes harcot fog a parlamentben provokálni és már az indemnitás vitájánál is éles hangot teremthet. A rendtörvényjavaslat újból felvetette az ellenzék passzivitásának kérdését is. A gondolat nem új és nem mai keletű, azonban az ellenzék ezt a fegyvert éppen külpolitikai okokból nem akarta igénybe venni. Most azonban a gondolat komoly formában ötlött fel. Közvetlen okául azt hangoztatják, hogy a többségi párt abszolutisztikus politikát folytat és megfosztja az ellenzéket annak a lehetségétől is, hogy a parlament munkájában aktív részt vegyen. Hivatkoznak arra, hogy a legutóbbi nemzetgyűlési üléseken kis jelentőségű törvényjavaslatok tárgyalásainál az ellenzéki pártokat a kormány minden indítványnál és javaslatnál leszavazta és teljes egyeduralom alapján akarja vezetni a parlamenti tárgyalásokat. Legújabban szinte szokatlan agresszivitással lépett fel a többségi párt az ellenzékkel szemben, ami a tárgyalás nívójának sülyedését vonja maga után. Emlékezetbe idézik ellenzéki részen a Barla-Szabó József és Vázsonyi affért, valamint az Alain—Rassay incidenst, amelyben a kormánypárt, mint mondják, jobb érzése és belátása dacára is a maga hatalmi presztízsét tartotta előbbre valónak az igazság kiderítésénél. Emiatt természetesen az elenzék körében óriási az elkeseredés a kormány és a többségi párt ellen. A közeli ülések tehát igen viharosaknak ígérkeznek. Ami pedig a passzivitás lehetőségét illeti, az ellenzék részéről hangsúlyozzák, hogy a törvényjavaslat alapján egyáltalában lehetetlenné volna téve még az egyszerű kritika hangja is, aminek szankcionálásához az ellenzék nem akarja odaadni magát és inkább teljesen átengedik a teret a kormánypártnak. Ezt a lépést persze a legvégsőnek tartja az ellenzék és mindent el fog követni, hogy a kormányt a legutolsó pillanatig figyelmeztesse a következményekre. Ezek a következmények beláthatatlanok, épp ezért az ellenzék, amennyiben tényleg erre a lépésre kell magát elhatároznia, az ország közvéleménye előtt a felelősséget a kormányra Lapunk mai száma 12 oldal