Reggeli Hirlap, 1923. február (32. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

1923 február hó I, csütörtök XXXII. évfolyam, 25. sz. Miskolci ára 20 korona Reggeli Hírlap Stffcasesccai Arak fiaegyesen és vidékem Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szám. Negyed évre 1200- K POLITIKAI NAPILAP I A szerkesztőség telefonszámai: 4-93. 6-16.­­Egy hónapra _ _ _ — — 406*— K Kiadóhivatal: Széchenyi­ utca 13. Telefonsz. 634 ,9Painni*B*®ngy“ A bankember ott áll ceruzával a kesében a telefonnál és lázasni jegyez. A dollár árfolya­mát akarja arbitrálni. Megállapítani a külföldi nagy börzék jegyzései között mutatkozó dispari­ty­ok­at. Wolffék szerint ez a legkönnyebb mes­terség­. Könnyebb még, mint az erzsébetvárosi kaszinóban pokolgépet elrejteni. Könnyebb, mint soroksári arab asszisztencia mellett szétrombolni akarni a magyar kultúra egy új oltárát. Csak­ugyan könnyebb. Legföljebb se a különbség a két munka között, hogy az arbitrátus mestersége­sükséges tenyezője közgazdasági életünknek, a rombolás szükséges voltát pedig csak a szélső jobboldali tényezők akredittálják a magyar kon­­szolidáció elengedhetetlen feltételéül. Ott áll tehát a bankember a telefonnál és trassan jegyzi le berlini jelentés alapján a dollár német árfolyamát. Délelőtt 10 óra és a newtyorki kiszatéa 49 600 márka. Hogy az ottisó ne higyye, hogy csak szj­óhibáról van szó, betűvel is le­jegyezzük : negyvenkilencszer­es hatszáz márka. Nem is olyan sok, hiszen az angol font már százezres számjegyeket kíván. Egye­tlen font ma 230800, mondd kétszázhuszonkilencezernyolc­­száz márka Hiába: pompás eredményt ért el John Bull, aki ma pilátusi gesztussal mossa kezét, miközben tétlenül szemléli a nagy világ­­tragédiát. Des azért Wilson elnök is meg lehet elégedve azzal a sikerrel, amelyet híres tizen­négy pontjával elért. Ebből a szerény tizennégy pontból lett csekély negyven­kilencezerhatszáz pont a dollár. És ha még csakugyan pontot tehetne tenni ezután a rettenetes szám után. Ha közgazdasági nyelven szólva, a márka stab­li­­zációját, tehát a gazdasági élet egyenletességét bi­onyítaná ez a zuhanás . . . Újból megszólal azonban a telefon és újabb drótnélkülit hoz. A bankár meglepetve teszi le a talefockagylót: csekély egy óra múltával több mint kétezer pont a differencia az első és a legújabb jegyzés között. Ezúttal csak az a kü­­lönbség, hogy lefelé esett a dollár árfolyama. Na ijedjen meg az üzleti érdekből idealista köpönyeg alatt háborúba avszsozó Amerika, ,Nemes* valutájáért még mindig 47.500 márkát adnak a berlini piacon. Da Lloyd George, aki­ről a „Későbarat ebgondolat* című drámát ki ti­nőén meg lehetne írni, szintén ne essék két­ségbe: elég szilárdan ál London is. Adnak még tizenegy órakor is 200.500 márkát egy ,főár sterlingért ...­­ Hogy tizenkét órakor ismét változik a kép és az arbitráló bankember szinte őrjöngve áll már a telefon előtt, az sem változtathat az antant nagyszerű diadalán. Hogy ismét 49 000 le­j a do­lár, a font pedig újból felkapaszkodott 227 500 márkáig, az­ ebben a rettenetes boszor­kánytáncban, amelyet widsoni vi­rgbékének ne­veznek, egy csöppet sem csodálni való dolog. Ha az ember Ereky Károlytól kérne e tárgyban­­ pénzügyi szaktanácsot, a­mi kitűnő disznó­id­i Blask nyomban készen volna a felelettel. Be kell lisztért Cuno­ur rántni a berlini börzét. Excelenciádat — úgy látszik — a zsidók vesz­tegették meg, hogy eltűri ezt a rettenetes diffa­­r­ucia táncot, amely átkos izraelita sikerek Mérgező mániája empál. Van e­­ világnak költője, festője, tudósa vagy gondolkodója, aki szabatosabban és színesebben tudt­a megrögzíteni egy n­agy nép sötét tragé­diáját, mint azok a rideg börzei számadatok, hogy a font Berlinben negyedmillió falé hdad, hogy a dől­t­ ötven­ezer is hogy a márka ma reggel a zürichi irtáskor már csak 001 volt. Két nulla és szintén egy jelentéktelen egyes : Poincaré nyelvén: non valeur! Hogyan is mondta a Matin : papirrongy. Csak uaivan azzá lett a nagy ném­et nép pénzegysége. De óz mily rövidlátás a francia politikai világ és az emelkedett francia sajtó részéről, amely meglátja a gyűlölt boche szemében a szálkát és s­em veszi észre azokat a gerendákat, amelyek a saját tetőzetéről fenyegatik a lezuhanás ve­szélyével. Mert nemcsak 7 márka zuhan a mindent elnyelő veszélybe, a német Dugonics Titusz magával rántja a vele halálosan össze­­ölelkezett vitéz franciát is. Voi’lá! Már a francia frank is nyomon követi a sír hullám felé zuhanó német kollégáját. Voi’lá ! — A francia értékmérő tegnap óta majdnem centimessel zuhant Zürichben, ahol nem az antant simpátiákon át, hanem szigorú üzleti szemmel mérlegelik a legújabb eseményeket és nem becsülik még egy harmadára sem a­­győző­ Franciaország pénzét a svájci frank arányában. Da azt a fizikai törvényt, hogy minden fény­­­árnynyal jár együtt, Franciaország úgy politikai életében, mint sajtójában negligálja. A Malin és társai csak azt a glóriás fényt veszik észre, amely Poincaré feje körül­ szövődik és nem lát­ják meg a francia egek felett gyülekező felle­­geket, sötét árnyait a nagyném­et katasztrófának. A vakok és elbizakodottak gőgösen kiállják oda: Vae Victis ! Jaj s legyőzőiteknek ! De el­felejtik, hogy a történelem könnyen variálhatja latin elődeiknek ezt a diadalmas kiáltását. Talán már a közel­jövő igazolni fogja, hogy a frank sorsa is oda van kötve a márka katasztrófájá­hoz. A frank fejéről is lehullhat még a nem is olyan hatalmas győzelmi korona. Az a guilottine, amellyel a német nyakát akarják elszelni, köny­­­­nyen fűrészpor közé juttathatja a ma már gyen­­­­­ülő francia pé­kegységet is. Jaj a legyőzöttek­nek , ez igaz. Tudjuk, érezzük és szenvedünk miatta. De jaj lehet még a győzőknek is és mit fog ekkor inni a Matin a francia papírro­­gyró! ? Újabb konfliktus Anglia és Franciaország között Az angolok az antant elárulását látják a francia kormány lausennei magatartásában . A törökök újabb háborútól sem riadnak vissza Lausannéból jelentik. A Times híradása sze­rint francia jegyzék érkezett Angolába, Rossy azt szögezi le, hogy Franciaország nem vonakodnék bizonyos engedményeket tenni, h­a arra elegendő okot, alapot szolgáltatnak a törökök.­­ A felette engedékeny hangú jegyzék kijelenti, hogy Franciaország kész küldöttségét továbbra is Lansasneban hagyni mindaddig, míg a törökök az angolai nagy nemzetgyűlés utasításait meg­kapva, tovább folytathatják a tárgyalásokét. Franciaország kész­ tovább tárgyalni meghatáro­zandó helyen és bármely időpontban. A Wulff iroda értesülése szerint az angol de­legáció kevéssel éjfél előtt kiadott közleményében nem teszi magáévá a francia jegyzék tartalmát s a Reuter iroda azt adja hírül, hogy Angj­a a francia, jegyzéket a Törökországgal való egységes elbánásra kötött egyezmény fl­agráns megsértésének tekinti. Az angol delegációnak sem­mit tetre sem szándéka, hogy eltérjen a említett egyezmény­ben is maga elé tűzött magatartástól. Angol politikai körökben nagy izgatottságot keltett az a jelentés, hogy a francia és olasz delegátusok, a néhány nappal előbb kötött egyezmény ellenére is Lausanneben maradnak s ezt, ha tényleg bekövetkezik, az antant éles sérelmének tekintik. A londoni lapok tudósítói nyíltan hangoztatják, hogy Franciaország el­árulta az antantot.­­ A békeszerződés ünnepélyes átadásakor egyéb­ként lord Curson kijelentette, hogy vasárnap estig marad még Lausanneban. Izmed pasa a békeszerződés áttanulmányozására nyolc napi haladékot kért, amit lord Carson­ tudomásul vett. Az angol delegátusok körében úgy tudják, hogy a francia állásponttal szemben is, Lon­donban már véglegesen megállapodtak abban, hogy a török delegáció szeparatisztikus törek­véseit nem fogják méltányolni. A Times-nek jelentik Konstantinápolyból. Tö­rök politikai körök nyilvánosan hangoztatják, hogy Törökország nem fog visszariadni a további háborútól sem, ha Anglia a mossuli kérdésben magatartását meg nem változtatja. A Ruhr-vidék megszállása előmozdítja az antant bomlását A franciák folytatják az erőszakosságokat.­­ A német ellenállás napról-napra hatalmasabb arányokat ölt A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon : A franciák, mint azt már napokkal ezelőtt megírtuk, a Ruhr-vidék megszállásával nemcsak garanciákat akartak kapni, nemcsak hosszú időre akarták kitörölni a német nép lelkéből a revans gondolatát, hanem messzemenő céljaik között jelentékeny szerepet játszott az, hogy az elszakított Ruhr vidékből egy német Elzászt csináljanak. Cs­a ez magyarázza meg azt a szis­ztematikus munkát, amellyel ott berendez­kednek és e brutális eszközöket, melyekkel el akarják szakítani a Ruhr területet Németország­tól. Ez magyarázza meg, hogy Németország már kezdetben is sokkal nagyobb ellenállást fejtett ki a francia politika mién, amint a franciák gondol­ták és ez a politikai ellenállás csak erősebb lett az alkalmazott durva eszközökhöz ménen. Ma már az egész R­tjna völgyében megbénult az élet. Hiába korbácsolják a franciák a munkásokat, hiába tartóztatják le vagy utasítják ki a bány­ák igazgatóit és tisztviselőit a németek szívós és tudatos ellenállását nem töri meg sem a kor­bács, sem az erőszak. A Petit Parisien azt írja esseni jelentés sze­rint, ho­gy a franciák és belgák a Ruhr vidéken állandó jllegű direktóriumot akarnak szervezni, amely egyelőre Drgoutte tábornok parancsnok­­s­ga alatt fog állani. A francia vámgyörű szerdán lépett életbe. Essenben a vasútigazgatóság épületét a francia katonák megszállották, ugyancsak megszállották a Ruhr-vidék északi részét is és a vasutakat francia műszaki csapatokkal szálották meg. A németek ellenállását ezek az eszközök nem tud­ják megtörni, sőt még a hallatlan és szinte k­a­­tasztrófálisnál is nagyobbnak nevezhető márka­zuhanás, amelyet szerdán tüntetett fel a külföldi piac, sem tudja megingatni. A helyzet kétségtelenül a lehető legélesebb, ezt megérzi az egész világpolitika és főként Európa. Éppen emiatt az európai államok aligha nézhetik tovább Franciaország viszályát anélkül, hogy bele ne szóljanak és ne likvidálják. Hogy ez lehetséges-e, arról egyelőre még korai be­szélni. Félemlítjük itt meg azt, hogy Francia­­ország felhívta az antantot arra, hogy segítsék őt a német ellenállás letörésére. Rendkívül figyelemre méltó az olasz lapok hangja, mellyel a német—francia ügyet tárgyal­ják. Az Idea Nazional támadja Poincaré maga­tartását és azt írja, hogy amikor minden be­avatkozást visszautasít, figyelmen kívül hagyja, hogy a Ruhr vidéken előidézett bonyodalom min­d veszélyesebbé válik a többi államra nézve is. Nem lehet megengedni, hogy Európa pusztán mezője legyen a német—francia viszálynak. A Mondo ezt írja: „Németország reméli, hogy Lapunk mai száma 13 oldás

Next