Reggeli Hirlap, 1923. március (32. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

1823 március hó­t, csütörtök óra 20 korona XXXII. évfolyam. 48. sz Miskolcz. ELöffizetéési ára te hekker­ és vidéken ! Negyed évre — — — — — 1200*— K Egy hónapra -- — — — — 4001— K POLITIKAI ALAPILA P Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. sz.-fj. A szerkesztőség telefonszám­ai: 4-90. 6-16. Kiadóhivatal: Széchenyi­ utca 15. Telefonsz. 664. 400­ milliárd koronánk árfolyamának tartós lerongyolódása okozza, hogy Csonka Magyarország deficitjét tíz jegyű számmal kell kifejezni. És e fantasztikus méretű szám még­sem kelt meglepetést; a köz­vélemény jóval magasabb összegű deficitet várt. De, hogy ez a deficit a pénzügyminiszter költség­vetésében alul van azon a számon, amelyet a közvélemény várt, egymagában korántsem sikere a pénzügyi kormányzatnak, mert hiszen a költség­­vetés bírálatával nem az az egyedüli kérdés, hogy mennyi pénz ment, hanem az is, hogy mire ? Olyan időket élünk, amit történelemnek szo­kás nevezni, állami életünk, nemzeti létünk vajúdásának legnehezebb napjait. Abban a káoszban, amit a vesztett háború okozott, a gazdasági fejlődés útja veszett leginkább bizony­talanságba. Ennek az ösvénynek a konszolidá­cióhoz vezető utcák a megkeresése, az újra­építő pénzügyi kormányzatnak a feladata a leg­nehezebb és ez ró legtöbb terhet és köteles­­ségat a haza minden polgárára. Nem kell tehát félni a nagy számoktól, ha azok az újraépítés lehetőségét építik föl s nem kell sokalol a ti/jegyű számokat, ha azok gaz­dasági erőforrásokat nyitnak meg számunkra. Ha a világ első nemzete, az angol viseli a leg­nagyobb adóterheket és önérzetesen, öntudato­san teszi, mert tudja, hogy az beruházás. A mi költségvetésünk azt mutatja, hogy állam­­háztartásunk legfőképen a fogyasztási illetve forgalmi adókra van alapítva. Azon adónemekre tehát, melyet a közgazdaságtár elmélete elvben elítél, mert a fogyasztási és forgalmi adó nem a produkciót, nem a vagyont vagy jövedelmet, de magát az életet adóztatja. Mégis a megcsonkított ország elszegényedett gazdasági helyzetét ismerve, e nagyon terhes, sokszor magát a termelést is megbénítással fe­nyegető adóztatást a közvéleménynek méltány­lással és megnyugvással kell fogadnia annak tudatában, hogy ez a konszolidáció útjának ke­resése, a romokban heverő haza újra­építése, a nemzeti vagyonnak a jövendő nemzedékre való átmentését célozza. De vájjon a költségvetés számadatainak vizs­gálata igazolja ezt a feltevést ? Az első áttekintésre is meg lehet állapítani a csupán adminisztratív kiadások túltengését. S ha azoknak a tárcáknak a költségvetését ellenezzük, amelyeknek döntő szerep jut a konszolidáció és átmentés hivatásában, csalódással kell megálla­pítanunk, hogy a közoktatásügyi tárcánál a be­ruházási összeg 1406 millió, a népjólétinél 70 millió. Soha nagyobb jelentőségű hivatás nem ada­tott a kultúrtárcának, mint ma. A Balkán álla­mai közzé ékelve, a megcsonkított ország leg­erősebb fegyvere elvesztett jogainak visszaszer­zésére : a kultúra. Nem szabad, hogy ebben az országban magyar analfabéta tegyen, nem sza­bad, hogy falu iskola nélkül, iskola pedig tanító nélkül maradjon, nem szabad B. listákat készí­teni elsőrendű tanerőkről, nem szabad egyoldalú és elavult igazoltatási heccelődéssel külföldre meneszteni messze fö­lön híres magyar tudóso­kat. Minden talpalatnyi területet védeni és fejlesz­teni kell a magyar kultúra mezején. A közokta­tás tárcájában nem sokalnánk, hanem helyesel­nénk a minél több beruházást. Még sivárabb számadat a költségvetésnek a népjóléti beruházásokra vonatkozó része.­­ A lakástól az orvosságig, a legszükségesebb és legfontosabb igényeknek ellátása, tömeg­nyomornak megszüntetése, a mai és a jövő nemzedék egészségének megerősítése, a magyar nép­ életének minden veszedelemtől való óvása, mindez a népjóléti tárca nemzet-, faj­védelmi hivatása. Hetvenmillió korona! Magyarországon minden kilencedik percben meghal egy ember tüdővészben. Minden kilen­cedik percben elesik egy harcos a magyar jö­vőért való nagy küzdelem frontján. Megdöbbentő adatokat olvasunk a gyermek­­halandóságról, a nemzetszaporodás katasztrófá­járól. Mi lehetett e teendőkben a hetvenmillió ? Itt van a lakáskérdés exisztenciákat fojto­gató problémájával. Mi volt az akadálya annak, hogy az állam maga építessen, hogy rossz valutáért házat, ingatlant nyerhessen és az épí­téssel munkáskezeket foglalkoztasson? Hetven millió korona ? Hiszen a prágai követ­ség épülete 97 millióba, a belgrádié 80 millióba, a párisi 100 millióba került. Pedig a kormánypárt harcos szárnya a Gömbös frakció fennen hangoztatja fajvédelmi programmját. A költségvetés, mely adatai tá­masztják alá ezt a programmot? A magyar közvélemény nem fél a tízjegyű számoktól, ha azok a gazdasági konszolidációt segítik talpra, nem fél az adósságtól, nem a deficittől, ha a beruházások tényleg a nemzeti megújhodás hivatását szolgálják. De akkor a népjóléti és kultusz­tárcáknak kell kapni az adókból befolyó tíz számjegyű összegek erős hányadrészét. Csonkamagyarország költségvetése a nemzetgyűlés előtt A bevétel 152 milliárd 802 millió, a kiadás 193 milliárd 455 millió, a deficit 40 és fél milliárd. — Kállay a pénzügyi problémákról. — Csak önmagunk erejére számíthatunk. — Defláció nélkül a szabad gazdálkodás felé kihalasztották a zalaegerszegi tábor ügyében az interpellációkat A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének telefon­jelentése: A nemzetgyűlés szerdai ülésének kiemelkedő mozzanata a költségvetési törvényjavaslat beter­jesztése volt. A délelőtti órákban a képviselőket kizárólag a pénzügyminiszter expozéja érdekelte, melyet az egész Ház nagy érdeklődéssel és jó­formán közbeszólások nélkül hallgatott végig. A szünetek alatt a folyosókon a képviselők élén­ken pertraktálták az ec.h­iájét­­.M­átvillában meg­állapítható, hogy a pénzügyminiszter kijelentései kedvező benyomást keltettek. Kétségtelen azon­ban az is, hogy az ellenzék továbbra is elége­detlen a kormány közgazdasági politikájával. Délután az interpellációk alatt a hangulat is egyre izgatottabb lett és az izgalom tetőpontját Rupert interpellációja alatt érte el, midőn a­­ Szózat és Nép ügyében interpellálta meg a mi­niszterelnököt. Voltak egyes pillanatok, amikor már nagy viharok kirobbanásától lehetett tartani és különösen Nagy Ernőnek egy közbeszólása okozott nagy kavarodást, melyben azt kiáltotta a belügyminiszter felé, hogy méltó társa Zsirkay­­nak. Ezt a belügyminiszter erélyesen kikérte ma­gának és ezután olyan tumultus keletkezett, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. A szünet alatt a képviselők és az újságírók élénken kommentálták az incidenst és egyesek tréfásan megállapították, hogy Zoikaynak volta­­képen provokálni kellene a belügyminisztert, úgy látszik a belügyminiszter is észrevette ezt és szünet után sietett kijelenteni, hogy nem a mon­dottak ellen tiltakozott, csupán Nagy Ernő hang­ját találta alkalmatlannak. A pénzügyminiszter expozéja Az ülést háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnök előterjesztés után harmadszori olva­sásban is elfogadták a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslatot. Kállay Tibor pénzügyminiszter ezután beter­jesztette az 1922—23 évre szóló költségvetési javaslatot. A költségvetés részletei. Az új büásé előirányzatos me­lege szerint az összes állami bevételek 152 802.434.200 koronát, az állami összes kiadások pedig 193 455 324 700 koronát tesznek ki. A deficit tehát 40 662 890.500 korona. A kiadások főbb tételei ezek: kormányzó tisz­­teletdíja 12 millió, kormányzóság 184,157 ezer, nemzetigyldlés 308 104 ezer, állami adóságok 22,129,377 ezer, nyugdijak 1.870,707.500 legfőbb­­ állami szám evőszak 19 357 ezer közigazgatási bi-­­­róság 25,141 ezer, fil­dir­rtokrendező 43,886 ezer miniszterelnökség 125 155 ezer, külügy 2 283 896 ezer, belügy 8 208,942 ezer, pénzügy 16 901.157 ezer, kereskedelemügy 1.092.185 ezer, földművelés­­ügy 1.997 139 ezer, népjólét 5.005,972 ezer, vallás­­os közoktatásügy 6.249 166 ezer, igazságügy 2 429.144 ezer, honvédelem 12.766,330 ezer, állami üzemek (postatakarék, államvasút és állami vas­gyárak) 5. 573,111 ezer, állami birtokok (erdő- és mezőgazdaság, selyemtenyésztés) 1.170,960 ezer, kőszénbányászat 283,697 ezer korona. Átmeneti rendkívüli kiadások: Kormányzóság 12.250.000, nemzetgyűlés 900 000, háború előtti állami adósságok 3 720.455 000, nyugellátás 515.050.000, háborús utókö­zségek 32.246.609.000, miniszterelnök­ség 53 247.000, külügy 165.889.000, belügy 379 mil­lió 714 ezer, pénzügy 363 336.000, kereskedelem 330 331 200, földművelésügy 421.975 000, népjólét 1.255.723.000 vallás és közoktatás 1.118 053.000, igazságügy 482.567.000, honvédelem 2.574 366.000. Beruházások tárcánként: Miniszterelnökség (buda­pesti kikötő, kormánybiztosság)’1 792 000.000 külügy 331.770.000, belügy 293.570.000, pénzügy 1 milliárd 693.125.000, kereskedelem 217.000.000, földművelés 777.650.000, népjólét 70.250 000, vallás- és közok­tatásügyi 1.406 000, igazságügy 227.800.000, honvé­delem 611520.000, állami üzemek (kereskedelem) 17.882.000. 000, állami üzemek (földművelés) 121.900.000. Ezzel szemben állanak a következő bevételek: kormányzóság 20,926 ezer, nemzetgyűlés 90 ezer, állami adósságok 7 172.357 ezer, külfigy 1.500.000 ezer, belügy 109 486 ezer, pénzügy 87 892 188 ezer, kereskedelem 566 578 ezer, földmivelés 572.689 ezer, népjólét 366.500 ezer, vallás- és közoktatás­ügy 584,108 ezer, igazságügy 108,834 ezer, hon­védelem 45,026 ezer, állami üzeme­k (kereskedel­m) 112,229 ezer, állami üzemek (földmivelésügy) 1,352,860 ezer, állami bevételek (pénzügy) 289,000 ezer. Rendkívü­li bevételek: állami adósságok 2,676 257 ezer, hánomús autóköltségek 20 millió, pénzügy 1.318,400 ezer, kereskedelem 14 710,200 ezer, föld­művelés 34,192 ezer, népjólét 28 millió, vallás- és közoktatá-ügy 7 millió, igazságügy 10,004 ezer. A költségvetés részletezésénél a következő érde­kesebb tételeket említjük meg: a háborús utókölt­ségek főcím alatt elszámoltatnak a békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos költségek 5,764,666 ezer, a volt monarchia központi intézményeinek fel­számolása 21,887 ezer­­. Ugyancsak ebben a feje­zetben a közszolgálati alkalmazottak természetbeni ellátása 26.450 millió koronát tesz ki. A békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos költ­ségek címén a budapesti áltam­bizottságok 150 millió koronába kerülnek a magyar államnak. A földbirtonrendezés cím alatt a Vitézi Rend Szék­tartósága költségei összesen 5.300 ezer koronát tesz ki. Az Országos Lakásépítés költségei összesen 14.712 ko­­nában állapítja meg. Érdekesek a diplomáciai költségek is, így Magyar­­ország a hágai állandó választott bíróság költségeiből három millió magyar korona részt vállalt az idén. A prágai követség­ épület vásárlása : közel 97.000.000 Lapunk mai száma 8 oldal

Next