Reggeli Hirlap, 1923. március (32. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
1923 március hó 21, szerda ára 20 korona XXXII. évfolyam, 65. sz. tőiskela. Reggeli Hírlap -kíöífeletésű arak hűsítsen és widélfeera is Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szíh. Negyed évre_______________ 120Q- K POLITISCAR HAPILAP I A szerkesztőség telefonszámai: 4-90. 6-16. Kiadóhivatal: Széchenyi utca 15. Telefonsz. 664 17800—14 Mai tőzsdejelentések szerint a búza ára budapesti paritásban 17800 korona. Egy nap alatt tehát 1600 koronával drágult. Számunkra a mai nagyon válságos napokban ezzel az áremelkedéssel a búza vált napirendünk legsúlyosabb kérdésévé. Alig néhány héttel előbb egy miskolczi újság megírta, hogy a megyében húszezer koronás búza kötések történtek. A cikket a közigazgatási bizottság előtt említették meg s akkor az ügyészség jelenlevő elnöke úgy nyilatkozott, hogy e kötéseket uzsorának kell tekinteni s mint ilyent üldözni szükséges. Azóta a korona árfolyama 20 béke filérről 14-re esett , a búza hivatalos ára a duplájára emelkedett és minthogy a közgazdasági helyzet mai progózisa a legkedvezőtlenebb, bizonyosra lehet venni, hogy amikor a húszezer koronás búzást ölesek ügye az uzsorabíróság megítélése elé kerülne, akkor az árak az akkori árakhoz viszonyítva nagyon szolidnak és elfogadhatóknak fognak bizonyulni. A búza ára az egész világon, de főként nálunk a mezőgazda országban alapja az árak alakulásának. Békében konszolidált viszonyok között a búzának és aranypénznek az ára megingatlan egyensúlya volt az állami háztartásnak. A világháború kitörésével a búza és az arany paritása eltolódott az utóbbi javára ; az arany ára gyorsabban és nagyobb méretekben emelkedett. A korona kurzusának a világháború kitörése után való csökkenése az arany árára inkább hatott, mint a búzáéra. A politikai viszony a maiaknál aránytalanul konszolidáltabb volt s egyúttal természetesen az ország jövőjében való bizalom okozta, hogy a búza ára nem követte a korona akkori zürichi átalakulásának útját. Az összeomláshoz való közeledés tartama alatt s azután egészen a trianoni „békéig” ez a tünete közgazdasági életünknek állandósult s azzal a reménnyel töltötte el közvéleményünket, hogy ez agrárállam búzatermelése annyira független a korona árfolyamának külföldi értékelésétől, hogy az a lestentartás eminens szükségleteit feltétlenül fedezni képes. Ezt a legkétségesebb közállapotaink között is reményt nyújtó meggyőzdést sújtja elemi csapásként a busa árának az arany paritás fölé való emelkedése, mert ezzel a ténnyel a búza megszűnt életszükségleti áru lenni, hanem e helyett spekulációs objektummá változott. Hiszen bizonyos, hogy a terménytőzsde forgalmában a búza sokszor nem a reális szükséglet arányainak megfelelően fejlődött, ez azonban eddig csak részlet jelenség volt. Ma azonban általános ténnyé s egyben egész közgazdasági helyzetünk fő jellemző jelenségévé vált. Minthogy pedig a búza ára egyszersmind az áruk áralakulásának bázisa, könnyen el lehet képzelni azt az ijesztő perspektívát, amit a horribilis áremelkedés az összes áruk emelkedése és természetesen egyben a korona zürichi kurzusának jövőjére nyújt. A korona mai árfolyama 14 békefillér. A berlini, prágai és zágrábi tőzsdék azonban függetlenítik magukat a zürichi kurzustól s jóval pesszimisztikusabban ítélik meg a korona árát. A berlini tőzsde ma 1253 svájci fillérre értékel 100 magyar koronát, szemben a tegnapi 1355 szazaimmal. Itt a korona esése egy hét alatt megközelíti a 25 százalékot. A prágai jegyzés egyhangúan a zágrábiéval 12’85 re értékeli a magyar koronát. A devizaközpont a külföldi valuták árfolyamának kiszámítási alapjával a berlini és prágai jegyzéseket veszi figyelembe. E jóslatok tehát felette súlyosan és aggodalmat ébresztően világítják meg a korona útját, melyet a búza félelmetes irama, drágulása természetesen még inkább s még gyorsabban vezet a szakadék felé. Az áruk árát diktáló búza árfolyam természetesen minden egyes ember életére kihat. A számok emelkedése élő valóság, mely belemarkol az idegekbe és növeli a gondokat. De még súlyosabb e jelenségek reflexiója az egyének összességével az állammal szemben, melynek egész pénzügyi politikája, államháztartási bázisa roppan össze. Még nem került le a napirendről a tisztviselők követelése s még folynak a tágyalások a vasi A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. A nemzetgyűlés keddi ülését a végsőkig fokozott érdeklődés előzte meg. Ezt nemcsak az ötnapos szünet okozta, hanem főleg két olyan esemény, amelyek közül az egyik is elég lett volna arra, hogy a nemzetgyűlés amúgy is túlfűtött hangulatát még jobban felizgassa. Az egyik az egyetemi hallgatók és a rendőrség között felmerült incidens volt, a másik Beniczky Ödönnek botrányba fűlt komáromi programra■ beszéde. A nemzetgyűlés tagjai, de az egész ország közvéleménye is fokozott izgalommal lesséki, hogy a hivatalos fórumon hogyan nyilat- tkoznak e kérdésekről, annál is inkább, mert a sajtóban megjelent, nyilatkozatok nemcsak, hogy kielégítők nem voltak, hanem azok egy részét meg is cáfolták. Már a kora délelőtti órákban hatalmas néptömeg lepte el az Országház-teret, amely valóság- igal feketétért a parlament környékén hangosan vitatkozó emberektől. Mindenki belépőjegyetskert szerezni, hogy fültacuja legyen az izgal-masnak ígérkező eseményeknek. Feltűnően sokan voltak a tányérsapkás egyetemi hallgatók. A nagy fokú érdeklődés szükségessé tette, hogy a rendőrség erős készenlétet vezényeljen ki, mert számítottak arra, hogy esetleg zavaró incidensek történnek. Bent a parlamentben a háznagyi hivatal minden elkövetett a rend biztosítására. A parlamenti őrséget megduplázták és különös figyelemmel kísérték a karzat közönségét. Maguk a képviselők is megjegyezték, hogy izgalmas események készülnek. Ennek volt tulajdonítható, hogy már jóval az ülés megkezdése előtt a képviselők oly nagy számban jelentek meg a Házban, amely szokatlan volt az utóbbi időkben. Tíz órakor megjelent Ssoitovsiky elnök és tanácskozni kezdett Karaffiátti Jenő háznaggyal a szükségesnek mutatkozó teendők felől. Nem sokkal ezután kisebb csoportokban érkeztek a képviselők, olyanok is, akik az utóbbi időben ritka vendégek a nemzetgülésen. A baloldali folyosó egyik szögletében Andrássy, Apponyi és Károlyi József gróf tárgyaltak élénk gesztusok kíséretében. A beszélgetésből kicsendült Apponyi hangja, amint ezt mondotta: „Ez mégis abszurdum, ez már diktatúra*. A pártonkívüliek kapacitálták Szilágyi Lajost, hogy kérje egy pártközi bizottság kiküldését az ülés előtt, amely átvizsgálná a diákincidens ügyét. Ebben a csoportban Ugron Gábor vitte a szót és elítélő hangon emlékezett meg nemcsak a keresztény községi párt ismeretes határozatáról, de a belügyminiszter elárásáról is. Feltűnt, hogy Vetti Ferenc a kormányt támogató Huszár párt tagja, aki mindig nagy pedantériával ügyel arra, hogy valamiképen a baloldali folyosóra ne tévedjen, most élénken beszélgetett az ellenzéki képviselunkások igényeiről. De ha nehéz és fenyegető vajúdás után a megegyezés meg is születik a döntő fontosságú, de mégis csak közgazdasági részletproblémákban, nem-e válik teljesen illuzóriussá a kalkuláció, mely 20 centime és stabil koronát és 8850 koronás búzaárakat vett számítása alapjául? A küzdelem, ha oly hosszú, izgalmas, a politikai helyzetet is fenyegető harcok után a még most is kétséges célhoz ér, várjon a remélt, várt sikert jelenti e, nem kezdődik e még elkeseredettebben a harc újra. A nemzetgyűlésen miért nem hallunk e véresen komoly témáról szót? Ez a kérdés nincsen napirenden élőkkel és nem titkolta ama meggyőződését, hogy elítéli ő is a keresztény községi párt határozatát. Rassay Károly Grieger Miklóssal, a papképviselővel tanácskozott hosszasan, aki nem kevésbbé kényes kérdésben a rendőrség által szétzavart komáromi népgyűlés ügyében, valamint A Nép című lap támadása ügyében kért sürgős interpellációra engedélyt. Grieger kijelentette, hogy kemény szavakkal fog megemlékezni A Nép izgatásairól, amelyek a kereszténység eszméivel szöges ellentétben állanak. ( A szociáldemokraták most is egy tömegben jöttek és az ellenzéki képviselők mindjárt körüll vették őket. Már a kora délelőtti órákban nyil- t vánvalóvá vált egyébként, hogy az elnökség napirend előtti felszólalásra senkinek sem ad engedélyt, ellenben megengedte, hogy hárman még pedig Csatéry András és Benedek János a diákzavargások ügyében, Grieger Miklós pedig a komáromi népgyűlés ügyében mondjanak sürgős inerpellációt. Nem kevésbé látogatott volt a jobboldali folyosó is, amelynek most egész más volt a képe. Különböző frakciók folytattak megbeszéléseket. Zsilinszky Endre, Gömbös Gyula és Ulain Ferenc körül gyülekeztek a szélsőséges képviselők. Ezeket Zsilnszkyék további kitartásra buzdították. Az egységes párt komolyabb elemei ezekkel szemben erélyes kifakadásokkal illették a szélső jobboldali frakció magatartását. Hangoztatták, hogy viselkedésük nemcsak a párt bomlását vonhatja maga után, hanem azért is elítélendő, mert titokban a kormány ellen irányul. Különben az egységes párt „liberális” elemei értekezletet tartottak és ott a legelítélőbb hangon emlékeztek meg Gömbös Gyul ama kijelentéséről, amelyben hibáztatta a kormánynak „se hideg, se meleg” politikáját. Egyes képviselők arról is beszéltek, hogy nagyatádi Szabó István közeledést mutatott a Gömbös csopothoz, a beszélgetések során azonban megállapítást nyert, hogy bár Nagyatádi részt vett egy Gömbössel való megbeszélésen, amelyen Wolff Károly is jelen volt, azonban nem hajlandó a szélsőséges irányzattal együton haladni és nem venne részt egy szélsőséges irányú kabinetben. Ami az interpellációk lefolyását illeti, megállapítható, hogy ezek során szerencsére nem voltak viharos jelenetek. A miniszterelnök és a belügyminiszter válaszai megnyugtatóan hatottak az egész Házra, amit bizonyít az is, hogy az egész baloldal is tudomásul vette a miniszterek válaszát. Egyedül Echardt Tibor és néhány társa adták jelét elégedetlenségüknek. A napirend Az ülést féltizenkettőkor nyitotta meg Stestovszky elnök és jelentette, hogy Csikéri András, Benedek János a március hó 15-iki tüntetések ügyében, Griener Miklós pedig a komáronvese- A belügyminiszter erélyesen megvédte a rendőrséget Kijelentéseit az ellenzék is tudomásul vette. — Bethlen miniszterelnök a lázító sajtó ellen. — A szélsőjobboldaliak a belügyminiszter ellen szavaztak. Lapunk mai száma 8 oldal