Reggeli Hirlap, 1923. május (32. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

321 Linarus ftjja kedd Ara 50 korona XXXII. évfolyam, 98. 87, Miskuitze Reggeli Hírlap --------------------------- ----------------- Előfizetési árak helyben és vidéken: Negyed évre — — — — 30001— K Egy hónapra _____ 1000*— K Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szám. A szerkesztőség telefonszámai: 4-98. 6-16. Kiadóhivatal: Széchenyi­ utca 15. Telefonsz. 664.. Paris felé A keled express egy sz­alonkocsijában két ev­adékba merült magyar államférfin utazik Páris felé. Két állam­férfin, akinek tarsolyában egyik italról reménykedés, másik oldalról súlyos kö­vetelmények : egy nemzet négyesztendős szén­edése, megaláztatása, gazdasági és pénzügyi­­­­ódjai vannak ellőre. Hogy­ az egy­iket, a gaz­­da­sági és pénzügyi bajokat, kapcsolatosan a­rianoni szerződéssel, ki fogják teríteni az antant­­italára, az már kétségtelennek látszik. Oh, az­­ valószínű, hogy a külföldi kölcsön megszer­zőnek azt a feltételét is kérni fogják a világ iraitól, hogy a hadikárpótlásra vonatkozó ma­gyar zálogokat oldják föl. Arról azonban, váljon t.jk­ezuya másik részének, a reménységnek, nemcsak kiteregetésére, de beváltására is kerül m­­ajd a sor, bizony nem tudunk jóslásokba bo­­iátkozn­i, hisz reméleml ma már alig mer a magyar, mikor nem ellenfelekkel, de ellen­sé­­g­ékkel van körülvéve, mikor igaztalanul sújtot­ok, bű­n nélkül megnyirbálták, ok nélkül ve­- :incifiség útjára taszitották. Reményünk tehát ,hagytuk, ahol az érdekek kormányozzák a világot s miután megnyomorítottak vagyunk, adni nem tudunk, csak kérni, egész természetes, i­gy nálunk is beteljesedett Aristoteles fölkról­­.:-a: Óh, barátom, senki sem barátunk! Páris felé azon a keleti expressen két magyar államférfit­ utazik súlyos gondokkal és Páris felé talán ugyanazon az expressen, de egy má­sik kocsiban itt az ármány, amely elbuktatta ezt a preaégot nem az októberi forradalom, nem is­­, kommün következményeként, hanem elbuktatta már 1916-ban, akkor, amidőn a csehek és romá­nok megcsinálták Párisban a maguk megállapo­dását Magyarország feldarabolására , elbuktatta az ármány, amely történelmi hazugságok lakjában ismétlődött meg a trianoni békeszer­­­Atenben és indokolásában s amely kisebb, de ellemző formájában ismétődött most pár hete a szlovák határon“, a hernádparti incidens alak­jában és a „ruazinszkói határon“ most két hete amely ármánynak és történelmi hazugságnak diplomáciai jegyzék­váltásokban majd az egész határmenti „retorzióban“ láttuk folytatását. Nincs barátunk. De ellenségünk éppen elég. B­arátok nélkül tehát, de ellenséggel körü­lvetten érkezik a két államférfi a párisiak elé, hogy Magyarország igazságát megértessék. Annak a szervezett diplomáciai és sajtóhad­­aratnak leküzdése, amelyet a kisántánt folytat ellenünk, kétségtelenül hatalmas energiát, nagy munkát igényel. A két államférfinak bizonyára minden ékesszólását, minden dokumentumát elő kell vennie, hogy az ellenkezőjéről győzzék meg világ urait annak, amit a kisántánt rólunk kind. Tehát egész energiájuk most ott van le­kötve, egész idegzetük annak a missziónak él, hazulról a nyugalomban rejlő erőt várják tőlünk, mint ahogy Bethlen kijelentette: rendre, fegye­lemre és békességre van szükségük és reméli, hogy az ország támogatni fogja ezzel a párisi missziót Rend, fegyelem, békesség! Az ellenzék szo­­­ciáldemokrata frakciója például nemcsak a szavakat, de a lényeget is átérzi ezekben a sorsdöntő napokban: még csak gyűléseket sem tart május elseje alkalmából. Kívánatos, hogy a másik oldalon is, a politikai küzdelem drámá­jának jobb felén is hasodló, lényegében értel­mezett érzelmek uralkodjanak a Párisba várt támogatás kérdésében. „Minden ország támasza, sölpköve a tiszta erkölcs, mely, ha megvész, igata ledől s rabigába görnyed!‘ Ennek a tiszta erkölcsnek nevében zörgetik a hatalmak ajtaját Párisban Bethlen és Kállay. Ennek ne­vében őrködjék a dolgok fölött itthon — min­denki. ­ A Határincidensek ügyében a bizottságok befejezték a vizsgálatot Hét esetet tárgyaltak le a bizottságok — Eltérés van a magyar és a cseh megállapí­tás között — Rudnay követség­ tanácsos nyilatkozik a bizottságok munkájáról — A vizsgálat eredményéről a magyar és cseh külügyminisztérium " A Reggeli Hírlap Hidasnémetibe kiküldött munkatársának tudósítása : Egymásután jönnek a», állomások : Alsózsolcza, Szikszó, Halmaj, Forróencs... A gyorsvonat őrült gyorsasággal száguld velü­nk a kizöldü­lt szántók között, a vonat lassít s a kalauz már kiáltja is: Hidasnémeti. Kiszállunk. Az állomás előtt fekete-fehér vasúti sorompó. Mintha szimbólum volna itt a trianoni határon: a fehér az ártatlanságunkat, a fekete a mély, nagy gyászunkat példázza. Az állomás épületén piros-fehér zöld zászló lengedezik. A pályaudvaron mintha meghalt volna az élet. Itt, ahol ezer, meg ezer ember utazik át a meg­szállt Felvidékre, most alig száll le egy két em­ber. A vonat sem megy tovább. Megfordul a mozdony és viszi vissza az egész szerelvényt Miskolcz felé. Kihalt a pályaudvar , a csehek elzárták a határt, senki át nem léphet a dem­ar­­káción. A határincidensek miatt, melyeknek ki­vizsgálását most folytatja a magyar és cseh kiküldöttekből álló vegyes bizottság. A magyar részről kiküldött bizottság tagjai Rudnay Lajos követségi tanácsos, a bizottság elnöke, Kövér György ezredes és Szentimrey Pál csonka Abaúj Tort­avármegye alispánja. Velük van még Frey Árpád vámőrnagy, a Zsidasnémetin székelő harmadik számú vámőrszakasz parancs­­n­­oka. Cseh részről Kimi­dizerszky liudolf kor­­­­mánytanácsos a pozsonyi minisztériumból, Doless Bébi dr. min.­itaácsos és­­Kozák Zdenko ezredes­­ vesznek részt a bizottságban. Kíséretükben van­­ Csermák követségi tisztviselő a budapesti Cseh­­ követségről. A demarkáció mentén A magyar bizottság tagjai vasárnap hajnalban utaztak ki a demarkációs vonalra. A bizottság valamennyi vámőrt, akik az incidensekben szere­peltek, már kihallgattak, úgy, hogy Rudnay követségi tanácsos ezeknek a kihallgatásához nem is ragaszkodott. Intézkedtek azonban, hogy valamennyi vámőr a tárgyalásoknál kéznél le­gyen, hogy ha a cseh bizottság ki akarná hall­gatni őket, kihallgathatók legyenek. A bizottság vasárnap reggel Hernádvécsen szállott ki a vonatból és a csehekkel nem — mint előre jelezték — a 318 as magaslaton, hanem az egyik határincidens színhelyén. Hím községtől mintegy hat kilométerre, a 325 ös magaslaton találkozott, ahol Szedlacsek cseh őrmester meghalt. A kölcsönös üdvözlések után a vegyes bizott­ság nyomban megkezdte munkáját. A határinci­densből főpróbát rendeztek, felállították a magy­aro­kat is, cseheket is és eljátszatták velük az inci­dens lefolyását. A cseh katona szerint, aki Szedlaccek társa volt, ők ketten mentek, mikor több sötét alakot látott menni a határ mentén. Rájuk kiáltott, hogy tegyék le a puskát, mire a magyar vámőrök rájuk lőttek, Szedlacsek elesett, ő pedig elmenekült. Horváth Sándor magyar vámőrszakaszvezető kihallgatása következett ezután. Elmondta, hogy a csehek rájuk kiáltottak, majd közvetlen utána tüzeltek is. Ő előrement és látta Szedlacseket, aki magyar területen a földön térdel és a pus­káját fogja. Ő azt hitte, hogy a csehek ismét lőni akarnak, mire védekezésből bajonettel bele­­szúrt Seedlacaek­be A főhadnagya, mikor látta, hogy Horváth szakaszvezetőt megtámadták, se­gítségére sietett. Egy embert látott futni, utána lőtt. Kardos Mór dr. körorvos vizsgálta meg el­sőnek a hullát. Mint hatósági szakértőt hallgat­ták ki. Elmondja, hogy Szedlacsek testén hat szúrást talált. Egy a szívét járta át, kettő a tüdőt, egy a májat, kettő pedig a lépet. Az egyik tü­dőszúrás és a szivazurás feltétlenül ka­­lá­os volt. . Rudnay követségi tanácsos a tárgyalásokról Vasárnap mindössze a Szedlacsek féle esetet tárgyalta le a bizottság. Vasárnap este a vegyes bizottság tagjai Sardagna báró hernádvécsei nagybirtokos vendégei voltak. Hétfőn délelőt és délután Perényben folytatták a tárgyalásokat, este 6 órakor átjöttek a magyar területre, Hidas­németi határába, ahol április 12 én szintén volt egy határincidens. A tanácskozásról — mely egész nap a szabadban folyt le — l­udmy követségi tanácsos ezeket mondott a Reggeli Hírlap munkatársának: — A két bizottság mindvégig a legudvaria­sabb formában tárgyalt egymással, a cseh és magyar megállapítás között azonban differenciák vannak. Cseh részről azt állítják, hogy az inci­dens cseh területen történt, míg a mi megálla­pításunk szerint a közösen használt magyar te­rületen folyt le. (Him és Slernádpetri között ugyanis van egy körülbelül 30 méter széles vágás. A csehek azt állítják, hogy a vágás kö­zepén húzódik a demarkációs vonal, míg a ma­gyar vélemény szerint a vágás csehek felé eső része a trianoni határ. A vágás közepe és a túlsó széle között lévő részt a két állam közegei közösen használják. A hétfői tárgyalásokról a követségi tanácsos ezeket mondotta munkatársunknak . A vegyes bizottság ma délelőtt fél 10 órá­tól különböző részein folytatta a határinciden­­­sok vizsgálatát. Eddig hat esetet vizsgáltunk meg. Tegnap a Szedlacsek-ügyet, ma pedig a Perény határában történt összetűzéseket. Ezek közül az egyik két cseh csendőr könnyebb se­besülésével végződött. Akadt két egészen jelen­téktelen ügy is, melyről a vámőrök nem tettek kölcsönös jelentést s ezért ezt a két esetet nem is ismerte a bizottság. Az egyik ügy egy magyar határátlépés, a másik egy csempészés. Mivel ezek az esetek is a határincidensekhez tartoz­nak, a vegyes bizottság megvizsgálta őket éa jegyzőkönyvileg már el is intéztük mind a ket­tőt. A többi esetek iratait a további tárgyalás végett áttesszük az illetékes minisztériumokhoz. Most még Hidasnémeti határában vizsgálunk meg egy esetet és ezzel ma estére be is fejez­zük munkánkat. Rudnay Lajos követségi tanácsos kijelentette még munkatársunknak, hogy az éjjelt ismét Hernádvécsén tölti és kedden, valószínűleg a délutáni gyorssal már vissza is­­utazik Buda­pestre. A hidasnémetii incidens A hidasnémetii összetűzés, amelynek kivizs­gálását legutoljára hagyta a bizottság, magyar részről követelt áldozatot. Tóth András magyar vámőrszakaszvezetőt sebesítették meg, akit sú­­lyos sérülésekkel Miskolczra a katonai kórház­ban szállítottak. Az eset az volt, hogy Tóth, András, a 12-ik számú vámőrs szakaszvezetője szolgálatát teljesítette Hidasnémeti határában, amikor a 267-ik számú magaslat felől két cseh katonát látott jönni. Elébük akart kerülni, vi­gyázva azonban, hogy át ne lépje a demarká­ciós vonalat. Mikor a csehek észrevették, rálőt­tek. A lövésre Tóth szakaszvezető leugrott egy vízmosásba. Ekkor a 273. számú magaslatról is ráláttak Tóth Andrásra. Látta, hogy a csehek bekerítő mozdulattal támadnak ellene, mire ki­ugrott a vízmosásból és menekülni igyekezett fog dönteni? Lapunk mai Mama 8 .­oldal

Next