Reggeli Hirlap, 1923. június (32. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

1323 június hó 2, szombat Ál*S 50 le311*0119 XXXH. évfolyam, 122. Sz­­iskek­^ Reggeli Hírlap Előfizetési árak helyben és vidéken 7 Negyed évre — — — — — 3000*— K Egy hónapra — — — — — 1000’— K Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szám A szerkesztőség telefonszámai: 4-98. 6-16. Kiadóhivatal, Széchenyi­ utca 15. Telefonsz. 664. A vádlottak padján Az a rágalmazási per, amely pénteken a déli órákban a miskolczi büntető járásbíróságon le­zajlott, kicsi kis ügy volna, ha tárgyában és kereteiben már keletkezésekor korképpé nem dagadt volna és ha mögötte ott nem állana ennek az országnak bűnös kezek által össze­kuszált közállapota, ha nem tudnánk mögötte azt az egymás között való meghasonlást, amelyet szisztematikusan hajtott végre az a nagyfokú politikai erkölcstelenség, amely a kur­zus bokraiban húzódik meg. A vád az, hogy itt Miskolczon egy szocialista író becsmérlőleg nyilatkozott a miskolczi ébredő kurzus lapjának főmunkatársáról azzal kapcso­­la­tban, hogy az valami antiszemita cikket irt, holott kikeresztelkedett zsidó. Kurzusújságnak támadó cikkírója, holott ő maga is dolgozott a kommunista uralomnak. Az ítélet, amely ebben a perben elhangzott, rendelkező részében nem kell nagyobb szenzációt, mint bármely más per ítélete, indokolása azonban fölötte érdekes ott, ahol azt mondja, hogy nem volt sem jogos köz­érdek, sem jogos magánérdek feszegetni, hogy a sértettnek milyen volt a kommünbeli magatartása. Rendkívül érdekes ez az indokolás azért, mert ezzel szemben közel négy esztendő óta éppen arról az oldalról, amelynek íródeákja ma becsületét kereste a bíróság előtt, nagyon is ku­tatják, hogy kinek milyen magatartása volt a kommün idején. Íme, a beterjesztett bizonyítékok­ból kiderül, hogy ez az újságíró is szolgálta a komm­ünt, dolga ott a kommünnak, de ez az újságíró cikkeket ír­t minden tisztességet, min­den becsületes publicisztikai működést lábbal tipró újságba a liberalizmus és demokrácia el­len, a szocialisták ellen, azok ellen, akik vele szemben a Károlyi-rezsim és a kommun alatt úgy­­foglaltak állást, mint ahogy a mensevikiek a kommunisták ellen. Zsidónak született. De nem átallja lapjában a zsidókat támadni. Pesten kommunista beszé­deket tart és kommunista műveket ir, de Mis­kolczon főmunkatársa annak az újságnak, amely a kommunista kérdésben nem csak hogy nem áll a mai bírói ítélet indokolásának alapján, hanem ellenkezőleg, a maga tajtékzó tehetetlen­ségében s kicsinyes üzlet élhetetlenségének ta­karójául kommunistasággal, destrukcióval rágal­maz olyan újságokat s újságírókat, akik be­­bizonyítotan ellenforradalmárok voltak s akik­nek magatartását nem csak rendőri, közigaz­gatási szolgálat, de maga a katonaság is igazolta. Ha magát a kort jól nem ismernénk és a kor züllöttségének csak szórványosan volnának ilyen megnyilatkozásai, szó nélkül mennénk el a per mellett azt mondanánk, hogy legfölebb pechje van a kurzus helyi lapjának, amikor egyik, volt felelős szerkesztőjén kívül íme mostani főmunka­társáról is olyan dolgokat tudnak, amelyek po­litikailag abszolúte nem gentlemanlik dolgok. A vádlottak padján nem egy „rágalmazó“ tilt, hanem ott tilt a kor, ez az erkölcseiben beteg, politikai mentalitásaiban züllött jelen, amely az ilyen köröket azok anyagának kiter­melésével lehetővé teszi. Tisztult politikai kor­szakokban, amikor valóban az elvek, a meg­győződés mérkőztek egymással, egy-egy politikai program, s azok képviselői a maguk plasztikus erejében antik márványszobrokhoz voltak hason­latosak. Tévedhettek, helytelen utakon járhattak, de inkább törtek, semmint agyaggá, vagy más bizonytalan péppé válva, gyúrhatóvá alakultak volna. A mai kor uralkodó frazeológiájának politikusai, valamint ennek íródeákjai között azonban sajnos, sokkal többen vannak az agyag­­hitűek, a szivárvány színeit játszók, a meggyőző­désüket, elvüket máról-holnapra kicser­élők, tollu­kat bérbeadók, a 111. Napóleon korszakának lumpenproletárjaihoz hasonló intellektuelek, akik ma megtagadják, sőt támadják tegnapi hitüket és vallásukat, politikájukat és erkölcsüket, hogy holnap viszont mai énjük ellen forduljanak sokkal többen, semmint súlyosan ne akadályoz­nák és meg ne­mételyeznék az igazi nemzeti célok érdekében való politikai és társadalmi­­ konszolidációt, az osztályok megbékélését.­­ Ezért nem jelentéktelenek ezek a pörök s ezért kívánkoznak a közönség fóruma elé a részletek. Tudni kell, látni kell: minő műhely­ben s minő job­ban fogamzanak azok a bizonyos ‘­­faji“ és „nemzeti“ magasabb moralitást sugá­rozható cikkek, amelyek ítélnek elevenek és hol­tak fölött, azok fölött, akik nem akarják üdítő nemzeti ózonnak és a magyar keserű sorsot megédesítő méznek elfogadni a belőlük áradó gőzt és beléndeknedvet. Az a közönség tehát, amely ennek az ország­nak többségét alkotja s amely szivében s lelké­ben sohsem értett egyet a minden korszak s minden politikai változat által kibérelhető poli­tikusokkal író deákokkal s legfőként sohsem volt hajlandó erkölcsi birákként elismerni őket, úgy érzi s úgy látja, hogy az ő itélőszéke előtt föl­cs­erélődők a szerepek. A közönség tehát a maga ítélőszékének vádlottak padjára azt a sajtót ülteti, amely a maga hazug és képmutató erkölcstelenségével tisztességes és becsületes törekvéseket igyekszik nap és nap után be­szennyezni. Bethlen a nemzetgyűlés összeillése előtt tiszta helyzetet teremt a belpolitikában Teljes elszántsággal veszi fel a harcot Gömbös ellen — Romlik a „Gömbös gárda“ — A mi­niszterelnök olyan garanciákat követel, amelyek minden egyéni akciót lehetetlenné tesznek A Reggeli Hírlap fővárosi szerkesztősége je­lenti telefonon . A politikai kulisszák mögött Gömbös Gyula magatartása áll az érdeklődés központjában. Bár ez idő szerint a végleges megoldás még távol van, kétségtelen, hogy Gömbös helyzete a leg­utóbbi napokban az egységes pártban meg­gyengült. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Gömböst, aki a legutóbbi időkben még grata persona volt elejtették, aminek már kézzel fogható jelei is mutatkoznak. Azt is tudni vélik, hogy Bethlen miniszterelnök teljes elszántsággal kész felvenni a harcot Gömbössel szemben, még­pedig ez alkalommal a végkimerülésig. Politikai körökben biztosra veszik, hogy ha ez a mérkőzés tényleg bekövetkezik, a minisz­terelnök mindenesen­ felül marad. Eme véle­ményt arra alapítják, hogy Bethlen miniszter­elnöknek egyrészt sikerült a földreformnovella kérdésében kompromisszumot létrehozni, ami által nagy ellentéteket sikerült eloszlatni az egységes­ párt kebelén belül. Másrészt informá­ciónk szerint a kormánynak sikerült a tisztvi­selő kérdésben egyelőre elfogadható megoldást találni, bár ez a megoldás­­ a rendkívüli se­gélyeknek 50 százalékos felemelése — termé­szetesen csak ideiglenesen elégíti ki a tisztvi­selőket és a Közalkalmazottak Nemzeti Szö­vet­ségét. Ilyen módon Bethlennek sikerült két ké­nyes kérdésnek a méregfogát kihúzni. Ez­által azt is elérte, hogy nemcsak a maga táborát erősítette meg, de, ami ennél még fontosabb, Gömbösékkel szemben is sikerül előnyt elérnie. Ezt a helyzetet felismerte Gömbös Gyula is, aki már­is bánja legutóbbi nyilatkozatát és hiz­z­erint keresi az alkalmat, hogy Bethlennel tár­gyalhasson, hogy ez által módot találjon a taka­ródóra. Bethlen egyelőre még rém akar talál­kozni a szélsőségesek vezérével. Politikai körök­ben úgy tudják, hogy Bethlen nem akar kitérni a Gömbössel való találkozás elöl, de viszont az alkalmat sem keresi, hanem megvárja, míg Gömbös közeledik hozzá. A mi­nszterelnök ezzel is meg akarja mutatni, hogy ő az egyedüli, aki ez iramot, a tempót és a feltételeket diktálhatja. Értesülé­ünk szerint, Bethlen miniszterelnök vagy szombaton, vagy legkésőbb hétfőn,minden­esetre azonban a nemzetgyűlés összeillése előtt fog tárgyalni Gömbös Gyulával. Bethlennek el­határozott szándéka, hogy még a nemzetgyűlés legközelebbi ülése előtt feltétlenül tiszta hely­zetet teremt a belpolitikában és elsősorban az egységes pártban. Erre pedig csupán egyetlen lehetőség van: Gömbös Gyula és társai a leg­messzebbmenően leszerelnek és alávetik magukat annak a politikai irányzatnak, amelyet Bethlen az új A Magyarország felépítésére helyesnek és célszerűnek ítél. Nem lehetetlen, hogy Gömbös Gyula, aki most mindenesetre tudatában van gyengeségének, feltétlen be fog hódolni a mi­niszterelnöknek, annál is inkább, mert eddig is csekély számú hívei közül már is többen el­hagyták. Értesülésünk szerint, a miniszterelnök olyan garanciákat követel Gömbös Gyulától, amelyeknek teljesítése esetén Gömbös cselek­vési szabadsága annyira korlátozva voln­a, hogy lehetetlen volna számára mindenféle egyéni akció. Annyi megállapítható, hogy a közel­jö­v­őben a­ belpolitikában érdekes események fognak tör­ténni A tisztviselők rendkívüli segélyét ötven százalékkel felemelte a csütörtöki minisztertanács A­ kormány a legnagyobb eréllyel fog fellépni az ébredő köztisztviselők propagandája ellen Per­teken rendkívüli minisztertanács volt, amely­ről a következő hivatalos jelentést adták ki: „A kormány tagjai tegnap délben 12 órakor rendkívüli minisztertanácsot tartottak, amelyen fontos határozatokat hoztak a tisztviselőkérdés rendezése ügyében. A kormány a KANSz me­moranduma alapján és a miniszter távollétében egyes képviselők által megindított akció folyo­mányaként elhatározta, hogy a tisztviselők rend­kívüli segélyét még e hó folyamán 50 százalék­kal felemeli és még ebben a hónapban a par­lamenttől törvényes felhatalmazást fog kérni a tisztviselőkérdés generális rendezésére vonatko­zólag. Ettől függetlenül azonban a kormány minden hónap második minisztertanácsán automatikusan foglalkozni fog a tisztviselőkérdéssel és ameny­­nyiben a változott viszonyok és a drágaság ne­táni emelkedése következtében szüksége mutat­koznék, úgy a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni aként, hogy azok már a következő hónap elején életbe is fognak lépni. Bizonyos társadalmi alakulatok és egyesületek rendezésében egy legutóbb megtartott ülésen olyan hangnemben és olyan tendenciával tár­gyalták a tisztviselőkérdést, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem az elérhető konkrét ered­ményeket és a kérdés lényegét tekintették fon­tosn­ok, hanem azt, hogy politikaiig mennyire lehet kihasználni a kérdést bizonyos frakciók­ és pártszempontok részére. Amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a problémát és amilyen jóindulattal kívánja fel­karolni az államkincstár teljesítőképességének határai között a tisztviselői kar jogos és mél­tányos igényeit, annyira kárhoztatónak és elité- apun­k mai száma 8 oldal

Next