Reggeli Hirlap, 1923. június (32. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
1323 június hó 2, szombat Ál*S 50 le311*0119 XXXH. évfolyam, 122. Sziskek^ Reggeli Hírlap Előfizetési árak helyben és vidéken 7 Negyed évre — — — — — 3000*— K Egy hónapra — — — — — 1000’— K Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szám A szerkesztőség telefonszámai: 4-98. 6-16. Kiadóhivatal, Széchenyi utca 15. Telefonsz. 664. A vádlottak padján Az a rágalmazási per, amely pénteken a déli órákban a miskolczi büntető járásbíróságon lezajlott, kicsi kis ügy volna, ha tárgyában és kereteiben már keletkezésekor korképpé nem dagadt volna és ha mögötte ott nem állana ennek az országnak bűnös kezek által összekuszált közállapota, ha nem tudnánk mögötte azt az egymás között való meghasonlást, amelyet szisztematikusan hajtott végre az a nagyfokú politikai erkölcstelenség, amely a kurzus bokraiban húzódik meg. A vád az, hogy itt Miskolczon egy szocialista író becsmérlőleg nyilatkozott a miskolczi ébredő kurzus lapjának főmunkatársáról azzal kapcsolatban, hogy az valami antiszemita cikket irt, holott kikeresztelkedett zsidó. Kurzusújságnak támadó cikkírója, holott ő maga is dolgozott a kommunista uralomnak. Az ítélet, amely ebben a perben elhangzott, rendelkező részében nem kell nagyobb szenzációt, mint bármely más per ítélete, indokolása azonban fölötte érdekes ott, ahol azt mondja, hogy nem volt sem jogos közérdek, sem jogos magánérdek feszegetni, hogy a sértettnek milyen volt a kommünbeli magatartása. Rendkívül érdekes ez az indokolás azért, mert ezzel szemben közel négy esztendő óta éppen arról az oldalról, amelynek íródeákja ma becsületét kereste a bíróság előtt, nagyon is kutatják, hogy kinek milyen magatartása volt a kommün idején. Íme, a beterjesztett bizonyítékokból kiderül, hogy ez az újságíró is szolgálta a kommünt, dolga ott a kommünnak, de ez az újságíró cikkeket írt minden tisztességet, minden becsületes publicisztikai működést lábbal tipró újságba a liberalizmus és demokrácia ellen, a szocialisták ellen, azok ellen, akik vele szemben a Károlyi-rezsim és a kommun alatt úgyfoglaltak állást, mint ahogy a mensevikiek a kommunisták ellen. Zsidónak született. De nem átallja lapjában a zsidókat támadni. Pesten kommunista beszédeket tart és kommunista műveket ir, de Miskolczon főmunkatársa annak az újságnak, amely a kommunista kérdésben nem csak hogy nem áll a mai bírói ítélet indokolásának alapján, hanem ellenkezőleg, a maga tajtékzó tehetetlenségében s kicsinyes üzlet élhetetlenségének takarójául kommunistasággal, destrukcióval rágalmaz olyan újságokat s újságírókat, akik bebizonyítotan ellenforradalmárok voltak s akiknek magatartását nem csak rendőri, közigazgatási szolgálat, de maga a katonaság is igazolta. Ha magát a kort jól nem ismernénk és a kor züllöttségének csak szórványosan volnának ilyen megnyilatkozásai, szó nélkül mennénk el a per mellett azt mondanánk, hogy legfölebb pechje van a kurzus helyi lapjának, amikor egyik, volt felelős szerkesztőjén kívül íme mostani főmunkatársáról is olyan dolgokat tudnak, amelyek politikailag abszolúte nem gentlemanlik dolgok. A vádlottak padján nem egy „rágalmazó“ tilt, hanem ott tilt a kor, ez az erkölcseiben beteg, politikai mentalitásaiban züllött jelen, amely az ilyen köröket azok anyagának kitermelésével lehetővé teszi. Tisztult politikai korszakokban, amikor valóban az elvek, a meggyőződés mérkőztek egymással, egy-egy politikai program, s azok képviselői a maguk plasztikus erejében antik márványszobrokhoz voltak hasonlatosak. Tévedhettek, helytelen utakon járhattak, de inkább törtek, semmint agyaggá, vagy más bizonytalan péppé válva, gyúrhatóvá alakultak volna. A mai kor uralkodó frazeológiájának politikusai, valamint ennek íródeákjai között azonban sajnos, sokkal többen vannak az agyaghitűek, a szivárvány színeit játszók, a meggyőződésüket, elvüket máról-holnapra kicserélők, tollukat bérbeadók, a 111. Napóleon korszakának lumpenproletárjaihoz hasonló intellektuelek, akik ma megtagadják, sőt támadják tegnapi hitüket és vallásukat, politikájukat és erkölcsüket, hogy holnap viszont mai énjük ellen forduljanak sokkal többen, semmint súlyosan ne akadályoznák és meg nemételyeznék az igazi nemzeti célok érdekében való politikai és társadalmi konszolidációt, az osztályok megbékélését. Ezért nem jelentéktelenek ezek a pörök s ezért kívánkoznak a közönség fóruma elé a részletek. Tudni kell, látni kell: minő műhelyben s minő jobban fogamzanak azok a bizonyos ‘faji“ és „nemzeti“ magasabb moralitást sugározható cikkek, amelyek ítélnek elevenek és holtak fölött, azok fölött, akik nem akarják üdítő nemzeti ózonnak és a magyar keserű sorsot megédesítő méznek elfogadni a belőlük áradó gőzt és beléndeknedvet. Az a közönség tehát, amely ennek az országnak többségét alkotja s amely szivében s lelkében sohsem értett egyet a minden korszak s minden politikai változat által kibérelhető politikusokkal író deákokkal s legfőként sohsem volt hajlandó erkölcsi birákként elismerni őket, úgy érzi s úgy látja, hogy az ő itélőszéke előtt fölcserélődők a szerepek. A közönség tehát a maga ítélőszékének vádlottak padjára azt a sajtót ülteti, amely a maga hazug és képmutató erkölcstelenségével tisztességes és becsületes törekvéseket igyekszik nap és nap után beszennyezni. Bethlen a nemzetgyűlés összeillése előtt tiszta helyzetet teremt a belpolitikában Teljes elszántsággal veszi fel a harcot Gömbös ellen — Romlik a „Gömbös gárda“ — A miniszterelnök olyan garanciákat követel, amelyek minden egyéni akciót lehetetlenné tesznek A Reggeli Hírlap fővárosi szerkesztősége jelenti telefonon . A politikai kulisszák mögött Gömbös Gyula magatartása áll az érdeklődés központjában. Bár ez idő szerint a végleges megoldás még távol van, kétségtelen, hogy Gömbös helyzete a legutóbbi napokban az egységes pártban meggyengült. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Gömböst, aki a legutóbbi időkben még grata persona volt elejtették, aminek már kézzel fogható jelei is mutatkoznak. Azt is tudni vélik, hogy Bethlen miniszterelnök teljes elszántsággal kész felvenni a harcot Gömbössel szemben, mégpedig ez alkalommal a végkimerülésig. Politikai körökben biztosra veszik, hogy ha ez a mérkőzés tényleg bekövetkezik, a miniszterelnök mindenesen felül marad. Eme véleményt arra alapítják, hogy Bethlen miniszterelnöknek egyrészt sikerült a földreformnovella kérdésében kompromisszumot létrehozni, ami által nagy ellentéteket sikerült eloszlatni az egységes párt kebelén belül. Másrészt információnk szerint a kormánynak sikerült a tisztviselő kérdésben egyelőre elfogadható megoldást találni, bár ez a megoldás a rendkívüli segélyeknek 50 százalékos felemelése — természetesen csak ideiglenesen elégíti ki a tisztviselőket és a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségét. Ilyen módon Bethlennek sikerült két kényes kérdésnek a méregfogát kihúzni. Ezáltal azt is elérte, hogy nemcsak a maga táborát erősítette meg, de, ami ennél még fontosabb, Gömbösékkel szemben is sikerül előnyt elérnie. Ezt a helyzetet felismerte Gömbös Gyula is, aki máris bánja legutóbbi nyilatkozatát és hizzerint keresi az alkalmat, hogy Bethlennel tárgyalhasson, hogy ez által módot találjon a takaródóra. Bethlen egyelőre még rém akar találkozni a szélsőségesek vezérével. Politikai körökben úgy tudják, hogy Bethlen nem akar kitérni a Gömbössel való találkozás elöl, de viszont az alkalmat sem keresi, hanem megvárja, míg Gömbös közeledik hozzá. A minszterelnök ezzel is meg akarja mutatni, hogy ő az egyedüli, aki ez iramot, a tempót és a feltételeket diktálhatja. Értesüléünk szerint, Bethlen miniszterelnök vagy szombaton, vagy legkésőbb hétfőn,mindenesetre azonban a nemzetgyűlés összeillése előtt fog tárgyalni Gömbös Gyulával. Bethlennek elhatározott szándéka, hogy még a nemzetgyűlés legközelebbi ülése előtt feltétlenül tiszta helyzetet teremt a belpolitikában és elsősorban az egységes pártban. Erre pedig csupán egyetlen lehetőség van: Gömbös Gyula és társai a legmesszebbmenően leszerelnek és alávetik magukat annak a politikai irányzatnak, amelyet Bethlen az új A Magyarország felépítésére helyesnek és célszerűnek ítél. Nem lehetetlen, hogy Gömbös Gyula, aki most mindenesetre tudatában van gyengeségének, feltétlen be fog hódolni a miniszterelnöknek, annál is inkább, mert eddig is csekély számú hívei közül már is többen elhagyták. Értesülésünk szerint, a miniszterelnök olyan garanciákat követel Gömbös Gyulától, amelyeknek teljesítése esetén Gömbös cselekvési szabadsága annyira korlátozva volna, hogy lehetetlen volna számára mindenféle egyéni akció. Annyi megállapítható, hogy a közeljövőben a belpolitikában érdekes események fognak történni A tisztviselők rendkívüli segélyét ötven százalékkel felemelte a csütörtöki minisztertanács A kormány a legnagyobb eréllyel fog fellépni az ébredő köztisztviselők propagandája ellen Perteken rendkívüli minisztertanács volt, amelyről a következő hivatalos jelentést adták ki: „A kormány tagjai tegnap délben 12 órakor rendkívüli minisztertanácsot tartottak, amelyen fontos határozatokat hoztak a tisztviselőkérdés rendezése ügyében. A kormány a KANSz memoranduma alapján és a miniszter távollétében egyes képviselők által megindított akció folyományaként elhatározta, hogy a tisztviselők rendkívüli segélyét még e hó folyamán 50 százalékkal felemeli és még ebben a hónapban a parlamenttől törvényes felhatalmazást fog kérni a tisztviselőkérdés generális rendezésére vonatkozólag. Ettől függetlenül azonban a kormány minden hónap második minisztertanácsán automatikusan foglalkozni fog a tisztviselőkérdéssel és amenynyiben a változott viszonyok és a drágaság netáni emelkedése következtében szüksége mutatkoznék, úgy a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni aként, hogy azok már a következő hónap elején életbe is fognak lépni. Bizonyos társadalmi alakulatok és egyesületek rendezésében egy legutóbb megtartott ülésen olyan hangnemben és olyan tendenciával tárgyalták a tisztviselőkérdést, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem az elérhető konkrét eredményeket és a kérdés lényegét tekintették fontosnok, hanem azt, hogy politikaiig mennyire lehet kihasználni a kérdést bizonyos frakciók és pártszempontok részére. Amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a problémát és amilyen jóindulattal kívánja felkarolni az államkincstár teljesítőképességének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kárhoztatónak és elité- apunk mai száma 8 oldal