Reggeli Hirlap, 1923. június (32. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

BEGGELI HÍRLAP 2. oldal Szombat, 192? janina 2 lendőnek tartja azt a törekvést, amely­ minden áron politikumot óhajt ebbe a kérdésbe bele­vinni. A minisztertanács ebből folyólag elhatá­rozta, hogy amennyiben a jövőben a legutóbbi esethez hasonló esetek vagy jelenségek fordul­nának elő, azokkal szemben a legnagyobb erély­­lyel és határozottsággal fog fellépni és eljárni­. A Magyar Távirati Iroda jelenti: illetékes helyen kijelentik, hogy a minisztertanács kon­krét határozatot csupán annyiban hozott, hogy a rendkívüli segélynek egy hónapi időtartamra leendő felemelését rendelte el. Egyidejűleg a minisztertan­ács elhatározta azt is, hogy a kor­mány a tisztviselői kérdés rendezése céljából a nemzetgyűléstől felhatalmazást kér és annak alapján megejtendő munkálatai során beható mérlegelés tárgyává óhajtja tenni a polgári ellenzék részéről felhozott okokat is. A szociáldemokrata párt tovább küzd az indexrendszerért A tisztviselő kérdés a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának pénteki ülésén is szóba került. Kállay Tibor pénzügyminiszter részletesen ismer­tette a kormány ezzel kapcsolatos álláspontját. A bi­zttság ülésén felszólalt Várnai Dániel sociáldemokrata nemzetgy­á­mi képviselő és rá­mutatott arra, hogy tulajdonképen az indexrend­szer bevezetését jelenti a kormánynak az az elhatározása, hogy minden hónap második heti­­minisztertanácsán automatikusan megteszi a szük­séges intézkedéseket a tisztviselők illet­ményeinek emelésére, hogyha a vál­ozott viszo­nyok és a drágaság fokozódása ezt kívánja. ■— Majd azt a kérdést intézte a pénzügy­miniszterhez, vájjon a kormány hajlandó e arra, hogy az indexrendszert általánosságban a mun­kásságra és a magánalkalmazottakra vonatkozóan is bevezesse ? Kállay pénzügyminiszter a következőket vála­szolta: — Nekem nincs jó véleményem az index­rendszerről. Az indexszámok nem mutatják pon­tosan a drágaság arányszámát és ezért ellenzem az indexrend­zer bevezetését. Az a körülmény, hogy a kormány minden hónapban automatiku­san fog foglalkozni a tisztviselő kérdéssel, nem jelenti, hogy a kormány az indexrendszer alap­­ján áll. Legközelebb törvényjavaslattal lépek a nemzetgyűlés elé, amelynek lényege az, hogy a tisztviselők fizetését egységes alapon állapít­sák meg és ezzel kapcsolatban megszűnjék az eddigi rendszer, amikor a rendes és rendkívüli fizetések, illetve segélyek nagyon bo­nyolulttá tették a fizetési rendszert. Ezzel ren­det akarunk teremteni a különféle segélyek la­birintusában és csak természetes, hogy az új fizetések megállapításénál változatlan­ul megtart­juk az eddigi fizetési osztályokat. Egyébként véleményem szerint semmi akadálya nincsen annak, hogy a magánintézmények is havonként foglalkozzanak alkalmazottaik fizetésévek, illetve bérének f­edezésével éppen úgy, ahogy a kor­mány teszi a köztisztviselőkkel kapcsolatban.­Mint értesülünk, a pénzügyminiszternek ez a nyilatkozata nem elégíti ki a szociáldemokrata pártot, amely újból síkra fog szállni a parla­mentben az indexrendszer bevezetése mellett. Különösnek találják, hogy a pénzügyminiszter azt mondotta, hogy az indexszámok nem mutatják pontosan a drágaság arány­át. Ez a kifogás nem helytálló, ha a kormány nem bízik az eddigi magánemberek által készített indexszámokban, állítson fel egy hivatalt, amely hivatalból fog­lalkozik a drágaság emelkedésének megállapítá­sával­ tett. A palackot a ricinus-olajjal a földhöz vágta és fején több sebből vérezve, megjelent a gyű­lésen. Moutet képviselőre szintén leselkedtek a came­lot­a, mikor este hét óra felé kilépett lakásának kapujából, őt is megrohanták és botokkal ütötték, úgy hogy a közellevő kórházba kellett vinni, ahol bekötözték. A kórházból felkötött karral és bepólyázott fejjel ment el a gyűlésre. Egyik támadóját a rendőrök elfogták. Violet feleségével együtt igyekezett az emberi jogok ligájának tiltakozó gyűlésére s mikor lakásukról kijöttek, egy camelot egy palack tintával és egy üveg terpentinnel öntötte le őket, a folyadék mind a kettőjüknek szemébe fröccsent. Merénylet három francia politikus ellen Páriából jelentik. Az emberi jogok ligája csütörtök estére nagy tiltakozó gyűlést hirdetett a sascizmus ellen. A plakátok a szónokok kö­zött szerepeltették Marc Sanguiet és Moutet kép­viselőket, továbbá Violet volt képviselőt, egykori államtitkárt. Marc Sangiuet este nyolc órakor távozott lakásáról két barátjával, hogy a gyűlésre men­jen. Autóba akart ülni, amikor mintegy tizenöt camelot du Roy, (a „király rikkancsai“ nevű royaista szervezet, amelynek tagjai jórészt fiatal arisztokraták), körül fogta a kocsit és botokkal támadott a képviselőre. Egyikük folyé­kony szurkot öntött a fejére, a többiek kény­­szerí­eni akarták, hogy igyék meg egy palack r­ennus olajat. Csak a soffőr ügyességének kö­szönhette Marc Sanguiet, hogy megmenekülne­A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének tele­­fonjelentése . A Reggeli Hírlap legutóbbi számában hírt adtunk a rákosszentmihályi borzalmas bűntettről, amelynek egy véletlenül megtalált holttest segítségével buk­kant nyomára a rendőrség. A holttestet, — mint megírtuk, — egy 15 esztendős fiú tetemét, egy bá­­dogdobozba begy ö£­őszöl­ve kőművesek találták meg a rákosszentmihályi Imos­ilea 52. szám alatti villa padlója alatt. Nyilvánvaló lett rögtön, hogy a gyer­mek gyilkosságnak esett áldozatul, de az első pilla­natban aligha sejtette volna valaki, hogy a föld alól véletlenül előkelőt gyermek meggyilkolása egy szörnyű és hajmeresztő rémregény egyik epizódja volt , apán, egy rémregényé, amelynek borzalmai minden emberi képzeletet felülmúlnak. A rendőri nyomozás még aznap, hétfőn megálla­pította, hogy az áldozat Kövess Gyula, Kövess Lőrincnének, egy budapesti szitakötőmester elvált feleségének gyermeke. Kövessné apjával, Laehmann András pékmesterrel és anyjával négy év előtt tért vissza Amerikából. Három évvel ezelőtt megvették a rákosszentmihályi elegáns villát és beköltöztek. Kö­­vessné elvált asszony és férje Budapesten él. A faluban csakhamar köztudomású lett, hogy a család tagjai között mindennaposak a veszekedések. Megtudták azt is, hogy az öreg Laehmann nemsokára „visszautazott Amerikába. Ez év januárjában aztán Kövessné „utazott el fiával“ és a villát anyjára bízta. A villát pár nappal később Lachmanné eladta egy Molnár Tóth József nevű kereskedősegéd közvetíté­sével ,Komozsay Dezső kereskedőnek és aztán ő ib­­­i­unt. A községben úgy tudták, hogy szintén vissza­utazott Amerikába. Január végén be is költözött az új tulajdonos, rendkívül elegáns, fiatal feleségével. Csakhamar megindult a pletyka a faluban és szék­­ében beszélték, hogy Molnár Tóth József, aki „Köves­idét akarja­ el­venni“, most már Kanozsaynénak udvarol. A gyermekholttest felfedezése után a rendőrség gyanúja rögtön Molnár Tóth József felé fordult és a következtetések utján eljutottak a feltevéshez, hogy a család többi tagjának eltűnéséhez is köze lehet. Rövidesen kézrekeltették, de bilincsekkel a kezén megszökött a csendőrök elöl. Még aznap el­fogták és vallatni kezdték Eleinte tagadott, de csütörtökön már beismerte a gyermek meggyilkolá­sát, pénteken pedig teljesen megtörve, elmondta a többi eltűnt borzalmak történetét is. Vallomása szerint az öreg Laehmann, aki dús­gazdag ember volt, féltékenyen vigyázott a pénzére, leánya azonban szenvedélyesen tőzsdézni kezdett, így ismerkedett meg vele is az Országház-kávéház­­ban 1922 januárjában, ő maga a feleségével együtt Budapesten lakott a Kőris­ utca 4. számú házban. Dási születésű kereskedősegéd és a Molnár nevet tulajdonképpen teljesen jogtalanul használta. Egy ízben kihallgatta Kövesné beszélgetését az O­szágház­­kávéházban egy Rotter nevű medikussal, akitől gyorsítható mérget kért, aki azonban semmi áron sem volt hajlandó kérését teljesíteni. Ettől kezdve figyelte az asszonyt, lassanként megismerkedett az egész családdal és — mint mondja — kételkedni kezdett, hogy az öreg Lechmann csakugyan vissza­utazott Amerikába. Gyilkosságra gondolt és ez al­kalommal, amikor kiment Rákosszentmihályra addig faggatta Kövessnét és anyját, amíg csak bevalották, hogy az öreg Lachmannt 1922 május 15-én agyon­lőtték és elásták E perctől kezdő kezében tartotta az egész családot Köiben Kövessné és anyja közt is rosszra fordult a viszony. Egy ízben aztán 1923 január 5 én délután négy órakor a villa ebédlőjében együtt voltak Lachmanné, Kövesiné, ennek fia és Tóth József, amikor a két asszony között heves szóváltás támadt. Végül is a két asszony egymásnak esett és ütni-verni kezdték egymást. Kövessné ekkor beszaladt a szomszédos szobába és a következő pillanatban kezében revol­verrel tért vissza, azzal a revolverrel, mellyel az öreg Lachmannt már agyonlőtték és most ezzel a fegyverrel akart leszámolni az édesanyjával. § . — Róza ! — kiáltotta az öregasszony — csak nem akarsz agyonlőni ? Molnár Tóth József ekkor felugrott és kicsavarta Laehmann Róza kezé­ből a revolvert és ő lőtte agyon az édesanyja és a saját fia jelenlétében a fiatal­­asszonyt. A halálra rémült Kövess Gyula az ajtó felé kezdett futni, de Tóth utánaszaladt és közvetlen közelből halántékon lőtte, úgy, hogy a fiú pár pil­lanat alatt meghalt nagyanyja szeme láttára. Tóth rendkívül nyugodtan viselkedett, tudta, hogy az öregasszony nem fogja elárulni, hogy ezáltal ön­magát is a hatóság kezére adja.­­ Felszólitotta az öregasszonyt, hogy segítsen neki a hullák elrejtésé­ben és Laehmann Andrásné Tóth Józseffel együtt megfogta Kövessnének a holttestét és együtt vitték be a fürdőszobába, a fia holttestét pedig az ebédlő pamlag alá rejtették el együtt. A két bűntárs féltékenyen őrizte a közös bűn tit­kát és Tóth József hozzálátott a holttestek elásásá­­hoz. Budapesten a Baross-utca és a József-körút sarkán levő bádogos pincemű­helyben megrendelt egy bádogládát, amelyet Kövess Gyula holttestének szánt. A bádogosnak azt mondotta, hogy Cseh Szlovákiába zsírt akar vinni és ezért van szüksége a bádog ládára. Mikor Tóth a ládával megérkezett Rákos­­szentmihályra, a ládát az öregasszony segítségével bevitte az ebédlőbe és ott együtt gyömöszölték be a fia holttestét a pléhládába. Azután maga Tóth József forrasztotta be cinkkel a bádogládát és az öregasz­­szonnyal együtt ásta el a mosókonyha földjébe. — Kövessné részére már nem készítettek külön bádog­koporsót, mert az öregasszony sajnálta a költsé­geket. Éjszaka idején Tóth ötven centiméter mélységű gödröt ásott a villa lépcsőfeljárójának közelében és kötélen eresztette le ebbe az asszony holttestét. Az elföldelés utáni napon mégis bement a budapesti bádogoshoz és vett tőle egy bádogfödelet és aznap újból felásta Kövessné sírját, a bádogföd­et rátette a holttestre és újból beföldelte. A két holttest elül átélése után vitte ki lakni a János utcai villába a Kanozsay házaspárt. Ekkor az öregasszony még ott lakott. Tóth azonban rávette, hogy utazzon vissza Amerikában lakó fiához s ezért január 25 én bevitte őt Budapestre a Hunnia szállóba. Azonban február 5 én újból kicsalta a János­ utcai villába azzal az ürüggyel, hogy Kanozsayék ki akar­ják fizetni a bútorok árát. Kanozsayék nem voltak otthon. Mikor az öreg asszony leült az ebédlőben, Tóth előrántott egy zsi­neget és fojtogatni kezdte. Ekkor lépett be a szo­bába Kanozsay, aki látta, hogy Tóth meg akarja gyilkolni az öregasszonyt, de ebben nem akadályozta meg. Pár pillanat alatt azután Tóth a hurokkal meg­fojtotta az öregasszonyt. Lachmacnét nem lehetett f elásni a villa földjében, m­rt az akkor már fel volt ásva és kertészek dolgoztak a telken. Ezért néhány napig a fürdőszobában rejtegették a holttestet, majd Tóth még egy pléhládát rendelt a bádogosaié­­terné-l, kivitte a ládát Rákosszentmihályra, belegyömöszölte az öregasszony holttestét és ezt a ládát is beem­ezte. Május 9-én Tóth a koporsót több bútordarabbal együtt fölrakatta egy fuvaroskocára és a vámon keresztül bevitte Budapestre Kőris-utca 8 sz. alatti lakására és ott a padláson rejtetette el. Néhány nap múlva az­után innen vitte Kispestre Szegi Margit munkásnő Rózsa-utca 34. szám alatti lakására és a szegény munkásasszonynak ötvenezer koronát adott, hogy a pléhládát eláshassa a kamara földjébe. Tóth József lopás miatt három hónapig volt a pestvidéki ügyészség fogházában és ott ismerkedett­­ meg Szegi Margit fivérével és igy jutott arra a gondolatra, hogy náluk rejti el a holtestet. Ezeket tartalmazza Tóth József beismerő vallo­mása. Időközben kiásták a három holttestet is. Ket­tőt a János utcai villa udvarában, egyet pedig Kis­pesten, a Rózsa­ utca 34. számú­­ház fáskamrájának földjéből. A borzalmas bűnügyben most még az a körülmény vár tisztázásra, hogy Tóth és Kanossaiék milyen értékeket szereztek a gyilkosságok árán és milyen értékeket c­altak még ki? Péntek délután Tóth feleségét és a Kanozsay­­házaspárt is a központi nyomozóosztály vámház­­körúti épületébe kísérték kihallgatás végett. Délután jó­ három órakor a detektívek megállapították hogy a kocsis, aki a bádogkoporsót Budapestre hozta, a többi bútordarabbal együtt, Hiller Hugó, teleki téri fuvaros volt, akit szintén előállítottak. Ugyancsak délután őrizetbe vették Szegi Margitot, továbbá annak három nővérét is, bár az utóbbiakra nézve semmi adat nincsen, úgy hogy valószínűleg ki is fognak szabadulni. Tóth József kihallgatása különben még a késő éjszakai­ órákban sem ért véget és még a szombati napot is igénybe veszi. A rendőrség pénteken házkutatást tartott Tóth József lakásán és megtaláltak egy 5 milliméteres revolvert, amellyel Lachmannét, Kövessnét és fiát meggyilkolta. A rendőrség abban az irányban is tovább folytatja a nyomozást, hogy kiknek a kezébe került Lach­­manné körülbelül 20—30 millióra tehető vagyona. Eddig körülbelül 3.200.000 korona került elő, amely összeget Tóth József Böhmnek adta kölcsön. Nivcs kizárva, hogy a Kanozsay házaspáron kívü­l más­­ tettestársak is gyanúsíthatók a gyilkosságban való részvétellel, illetve a meggyilkoltak értékeinek el­­­­rablásával. wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww A rákosszentmihályi családirtó beismerő vallomást tett

Next