Reggeli Hirlap, 1923. augusztus (32. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-22 / 188. szám

EGGELI HÍRLAP H f'Mns Eücsnokc város közönsége fizeti meg a villamostársaság fidélsi terjeszkedésát A Reggeli Hírlap a nagyf közönség érdekeinek védelmezéjeképet már ismételve szóvá tette az itteni villamo ivaantnak tarifaemeléseit, különösen azért is, mert a műhold világitási egységárak amúgy is magatarisit, mint a budapestiek, tehát a folytonos tarifaemelés annál méltánytalanabbnak látszik. A tarifák helyességének megítélése nem konrtgís dolog a villamossági részvénytársaság jövedelmezési mérlegének ismeretei nélkül. Ismerni kellene a befektetett tőkék kamti és törlesztési terheit, szünleti kiadásokat és bevételeket, szóval a termelési költségeket, valamint azt is, hogy könyvelik el a közös költségeket, külön a világítási és felön a vasúti üzem terhére. Ezen adatok ismerete nélkül nem is akarom a viselőijük abszolút magasságát bírálat tárgyává tened, de reflexiókat akarnék fűzni a villamosságirészvénytársaság amaz eljárásához, hogy utóbbi időben éppen a budapesti villamosvonalakat vita cicáén, hogy a termelési költség nagyobbodott. A villamosáram fogyasztásának növekedése örvendetes jelenségét a kábára haladásáról tesz tanúbizonyságot, de Miskolc város közössége nem viselheti környékénk a viascos hálózatába való bekapcsolásból eredő és a villamosközpont, kazánjainak rosszabb hatásfoka folytán származó többköltségeket egységár vagy viteldíj felemelése alakjában, úgy hallam, hogy legutóbb a Miskolci Villamossági Részvénytársaság személynezének illetményeit 100 százalékkal felemelte, mindazonáltal úgy vélom, hogy a lzpmélyzeti kiadások itt aránylagosen kisebbek, mint Budapesten már az alacsonyabb lakbérigények miatt, ha valószínű, hogy a személyzet ruházata is a fővárosban, ahol a külsőre nagyobb súlyt kell helyezni, többe kerül, mint itt Miskolcon, hasonlóképen nagyobbak ottan a napszámok és bérek. Készséggel elismerjük, hogy az efekély gazdálkodás itt nem hagy kívánni valós hátra és az lasztja követendő példának és ugy követi őket a üzemnek rentabilitása, már ebből az okból is itt nagyobb. — Elismerjük azt is, hogy a viteldijak még nem érték el az aranyparitást, csakhogy a 300 koronát szakaszjegy már veszedelmesen közeledik hozzá, a zürichi frankot 3500 koronának számítva, tarifaemelésben, mint az árnyék a fényt. A nagyközönség csudálkozása és megdöbbenése e tény felett onnan származik, hogy Budapesten ugyanazon viteldíjért öiszehatonlíthatíanul nagyobb távolságokat lehet megtenni. A következőkben még egy néhány ilyen tényállást felsorolok, melyek nem annyira közismertek, de alkalmasak arra, hogy a nagyközönség felfogását megerősítsék. Köztudomású dolog hogy a budapesti villamosvasutak pályája (magas- és földalatti vasunktól eltekintve) az egész kontinensen a legdrágább. Midőn a múlt század vége felé az európai metropolisok a ■lóvoaata vasutakat motorikus erejű vasutak??. átalakítani kezdték, az alkalmazandó rendszer tekintetében az Amerikában már teljesen kipróbált és jónak bizonyult felső vezetékes vasúti rendszer győzött, egyetlenegy város fogadta el egész Európában az alsó vezetékes rendszert, mégpedig városszépészeti okokból. Ez utóbbi rendszernél az áramvezeték tudvalevőleg egy a vasúti sisak alatti kanálisban fekszik. Ennek a csatornának építése és fentartása igen költséges, de különösen nagy nehézségbe ütközik a tisztán tartása és víztelenítése, úgy, hogy ez örökös üzemi állítani, mondja meg nyíltan, de ne taktikai zavaroknak forrása. — Budapesten két vágányú párlya lévén, két ilyen költséges csatorna építésére és feltartására volt szükség, nem csoda tehát, hogy éppn ez idén elhatározták, hogy az alsó vezetékes rendszert felhagyják, a pályát stilizált öntöttvas vagy rácsvas vezetéktartó oszlopokkal átépítik, még úgyis olcsóbban fognak kijönni, mintha a régi rendszert fentartják. Evvel szemben a miskolci villamosvasút kezdettől fogva aránytalanul kevesebb befektetést és fentartást igénylő egyvágányú felsővezetéken vasút volt. A budapesti villamosvasutak terepének jelentékeny része a budai oldalon van, tehát hegyi természetű, ebből kifolyólag úgy az üzem, mint a járműfentartás jelentékenyen drágább, mint Miskolcon, az éles kanyarulatok és a hathatósabb fékezések folytán a kocsikerekek hamarább mennek tönkre, de a kocsi maga is többet szenved, fentartása költségesebb, de költségesebb egyúttal a vágányfarnak komplikáltabb keresztmetszetű sínjeinek fentartása is, az egyszerű és olcsóbb Vignolis-rendszerű sínekkel szemben. A járműveknek külső csínja és karbantartása ellen nem lehet Miskolcon sem méltányos kifogásunk, az azonban bizonyos, hogy a járműfeltartás, illetve a forgalomban keletkezett óvhatatlan hibák helyreállítása Miskolcon olcsóbb, mint Budapesten. Miskolc a borsodi szénmedence szélén fekszik, a szén vasúti szállításából eredő nem csekély többköltségek sokkal inkább terhelik a budapesti vasutakat, mint a miskolci villamost, de ne feledkezzünk meg a Sajóról sem, amely a dobcasi vízműben, függetlenül a szénnek áralakulásától és a Máv tarifapolitikájától, aránylag nagy és olcsó áramerőt szolgáltat a miskolci centralénak. A Reggeli Hírlapban az alkalommal, midőn a világnád egységár felemeléséről szó volt, azt is olvastuk, hogy a helybeli centrálé elavultak és újítást igényelnének, nyilván ezzel akarták a magas termelési költségeket és így a magasabb egységárt megindokolni. Nézetem szerint ez az indokolás, ha valóban így történt volna, nem egészen helytálló. A centralénak vannak Babeoek és Wilcox rendszerű kazánjai, részint lépcsős, részint Bolsaci féle rostélyokkal. Ez a kazánrendszer Németországtól eltekintve, az európai kontinensen még most is legjobban el van terjedve, ez mutatja, hogy nem lehet olyan rossz. A villamos ma üzletköre még Miskolcon túl is bővül folyton, de Miskolcon magában is olyan feladatot vállalnak, amelyre eredetileg nem gondolhattak, így pl. legalbb a Máv. vasúti műhelynek világítási és motorhajtási áramszolgáltatást vállalták, ez már az aranyparitás 88 százalékát, a 400 koronás vonaljegy pedig 70 százalékát már elérte — de hol van az megírva, hogy egy ilyen közintézmény, mely a város közönsége részéről több rendbeli kiváltságot élvez, sőt monopoliamot, korábban érje el jövedelmében az aranyparitást, mint az áramfogyasztók termékeny rése, ugyanakkor, mikor a város közönségének legnagyobb része nem tudja a közintézményt használni, mert nem tudja a részére magas viteldíjit megfizetni. A valamotsági részvénytámság hathatós támogatásban részesül a város közönsége részéről azáltal is, hogy a Tiszai pályaudvarhoz vezető Baross miniszterről elnevezett utca az egyetlen a villamos vasút salaion, amelynek mirossú járdája. És egy régi mulasztás, mely régibb mint a villamossági részvénytársaság magi, de ez a mulasztás most már h Jadsktmnni volna helyrehozandó, mert a jó csizmák és erős cipők korszaka elmúlt éppen azok részére, akik a magas viteldíj folytán a villamosról leporoltak. Valóban dicső dolog volt a hámori szép vidéket a vasúton elérhetővé tenni, de annál nagyobb és a legmélyebb elismerés koszorújára igényt tartó cselekedet lesz a Baross-utcát a villamos mentén sáros időben is járhatóvá tenni. Ruttkai Mór gépészmérnök. S'""-*,W‘1 3 anerszt n A munkásság parlamenti képviselői újabb indítványt tesznek az indexrendszer és a létminimum bevezetésére Szóvá teszik a béregyeztető bizottságok felállítása körüli sérelmeket is A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. Mint értesülünk, a szociáldemokrata párt részéről a parlament egyik legközelebbi ülésén újból szóvá fogják tenni a béregyeztető bizottságok felállítása körüti tapasztalt késedelmeket. — A kormány — mondották munkatársunknak a szociáldemokrata pártban — elfogadta Farkas István rediványát a paritásos béregyeztető bizottságok felállítására vonatkozóan és most érthetetlen módon késik a rendelet kiadása, ha a kormány nem akarja a bizottságokat falzon a kérdés körül. A munkásság képviselői ezzel kapcsolatban újabb indítványt tesznek a létminimum és az indexrendszer bevezetése érdekében. Indítványukat azzal támasztják alá, hogy a kormány a tisztviselők fietésének megalapításánál már de facto bevezette az index rendszert és érthetetlennek tartják, hogy a dolgozó osztály többi rétegeit miért akarják elzárni megélhetésük eme feltételei elől. A szociáldemokrata párt indítványát, értesülésünk szerint az ellenzék tekintélyes része is támogatja, sőt az egységes pártbój is több híve van az indítványnak. Az aggteleki bűvös éjszaka Aggtelek, augusztus 20. Arasztottak, hol a tábori tűznél a putnoki és az Az ország minden részéből összesereglett kij bzdi cigányzenekarok hangversenye mellett megrándulókat, cserkészeket, különféle társadalmi f fe*dödTM * tánc. Legények és magyar ruhás egyesületeket délelőtt 11 órakor hozta a vonat , bánoc énekétől visszhangzott a hatalmas térség, Szin állomásra. Az állomás előtt a környékbeli Benn a barlangban, az úgynevezett Tempevölgyben programmszerűen helyezkedett el az óriási tömeg. A hatalmas üreg fantasztikus erodált tündéries pompába öltöztették a barlang két oldalán felállított reflektorok, bevilágítva a körülbelül 30 - 40 méter magas hatalmas tetőboltozatot, a lecsüngő fátyolszerű függönyképződő Kürtszó után az ózdi vasgyár ének és zenekara a Huminuszra zendített, amelyet az ünneplők áhítattal énekeltek. Ezután a program többi pontjai következtek : Rexa Dezső főlevéltárnok beszéde, Hegyi Anna operaénekesnő dalai, Homoróczy Miklós főgimnáziumi tanár és Szabgazdák kocsijai várták az érkezőket, kik azonnal kocsiba szállva, a regényes hegyi utakon át feörülbelül délfelé érkeztek az aggteleki cseppkőbarlang menházához. Gyönyörű látványt nyújtott a cserkészcsapatok felvonulása. A szomszédos Szendrő, Szendrőlád, Perkupa, Szia és Jósvafő lakosainak ezrei bandériumokban érkeztek a míl5£e5et. helyszínére. A barlang bejárata előtt elterülő nagy térséget zsúfolásig megtöltölte az ünneplő közösség. A mór háznál a rendezőség konyhát állíttatott fel. A Kárpát Egyesület az ünnepély fényének emelésére külön postát rendezett be, amelyek még aznap továbbították az aggteleki Tomoróczy ^ barlang részleteivel ékeskedő levelezőlapokat az am^nt ^atván dfe-öa *3a. egyesület bélyegzőjének lebélyegzésével. Délután I A. műsor után megkezdődött a nagy szintűhárom óra felé émzsekt metra Pntyok felől és f fék, amelyet a reflektorok, a magnézium s raké- Ózd felől indult vendégek. A térséget már ekkorták tüze nyújtott. Az ünneplők elmélázva álltak annyira ellopta a közönség, hogy talpalatnyit a csodás tünemény előtt. Pillanatnyilag elsötétült hely sem volt üres. A barlang nagy ürege, majd újból csodás fény-Az ünnepély délután négy órakor kezdődött, mlgyel verte vissza a barlang cseppkőképződménye Első pontja volt a Petőfi emléktáblájának telep- fa fénysugarakat. Az ózdi énekkar siri csöndben fezése. A barlang bejáratánál márványtáblán örökítették meg Petőfi emlékét. A márványtáblán a következő felírás van : aki, az aggteleki barlangban járt Petőfi S Sándor 1845 május hó 2- án Szabó Gedeon ref. rektor kíséretében.* Ezután az ünnepély résztvevői cigányzene és az ózdi zenekar hangversenye mellett tovább folytatták a táborozást. Este 9 órakor a rendezőség trombita jellel adta tudtul, hogy megkezdődik az ünnepély második része. Az előirt utasiás szerint zeneszó mellett sorakoztam az egyes küldöttségek s bányászlámpákkal ellátva vonultak fel. A barlang szűk bejáratát a bányászok foglalták el, akik magasra tartott bányalámpácokkal világították meg az útvonalat. Gyönyörű látványt nyújtott, amint a felvonuló ötezer főnyi néprágyújtott Petőfinek .Falu végén kurta kocsma“ című dalára. Majd újból Hegyi Anna operaénekesnő lépett föl és elénekelte a zenekar hangjai mellett „A cigány bíró“ operett egy részletét, továbbá :Fütyül a szél Késmárk felől* című dalt. Elragadó élmény volt, amidőn a koromsötét dóroszlop tetején egy férfi, időnként reflektorokkal megvilágítva, mély páthosszal elszavalta Petőfinek .Egy gondolat bánt engemet a címü költeményét. A közönség végül kisebb csoportokra oszolva, a hatalmas barlang rejtekeiben társutat tett, majd riadó kürtszóra az ünneplők egy része a jolsvafői kijárat felé vezető 6—8 kilométeres, fantasztikus útra indult el. A földalatti csodás birodalomban félelmes mélységek és szédítő magasba ívelő, hol elsötétülő, hol meg kristálycsodaként tündöklő oszlopok, viziószerü cseppkőormok, bálványokra emlékeztető kolosszu-Sk “nlStSlwllN; 1 "»'»»* ‘^lé° StapíUKl és Umpionokkal voj sok étel van.10 jtí"?w akkor ezt a körülményt legfeljebb a Máv-nak le- be a barlangba , ki a társaság a szabadba. A túloldalon a táborlenne bekalkulálni, de semmi esetre sem lehetne a t Az ünneplős közül azok, akik a barlangba ' tüzek mellett még javában zengett a csárdás és miskolci fogyasztóink egységárait is felemelni azon nem jöttek le, kint a meaház előtti téren viz dübörgött a boltozatos föld a magyar tánc alatt.