Reggeli Hirlap, 1923. szeptember (32. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-01 / 197. szám

• : I­DURson­­ . ___ 1923 szeptember hő I szombat­ra^SI 250 k€SÍ*#Flü KXKH.­­Ágfolyás, 197. »a, ^«k­s Reggeli Hírlap •___ $i&f«etéss­é«*ak h«iyb«m­ém w:*«téste«*1 i negyed évre — — ~ — — UJfNKV*TM-­h Egy hónapra ~ — — — — 5000 — K Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. »zát* A szerkesztőség «(efooMánus: 4­98. tM# KUUchigittal * Sateeae'«yi-«tc& »5. Teletdan. ®­4 A legújabb összeesküvés tehet, hogy mikor ezek a sorok megjelen­­nek­, már ismét új szá­kat szövögetnek valami budai kiskorcsmából­, vagy a Sörház utcában, a honn­an az eféle dolgoknak hol értelmi szerzői, hol cselekvő alkalmazottai ki szoktak kerülni is ilyen formán holnap a legeslegújabb összeeskü­vésről írhatnánk. Mert ebben a szerencsétlen országban fi­ig múlik el az egyik, jön a másik konspiráció, hogy illegitim módon hatalomhoz jussanak azok, akiknek túltengő temperamentu­mának lehűtésére sem az angolpark amerikai vasútja, sem a miniszterelnök, vagy a belügy­miniszter egy egy energikus beszéde nem ele­gendő.­­ Az amerikai vasaiba a hex­­an­acon innen lévő korban még beül az ember arájával, vagy a cimborájával és a harmincon inneni korosztályból kerülnek ki, mint a mostani rendőri jelentés is mondja, azok a fiatalemberek, akiknek az attentátum a ke­nyerük, az összeesküvés a kedvük és fegyelme­zetlenség a kvalifikációjuk ahhoz, hogy az ország sorsának intézésébe beleszóljanak, illetőleg azt kezükbe vegyék. A nyomozati szálak ismét a­­fajvédőséink egye­sületéhez, azoknak tagjaihoz vezetnek, akik a kisántáuttal s nagyántáuttal való baráti­ozás vádjával illetik azokat, akik konszolidációt sze­retnének, akik a külföldi kölcsön ügyét jól elintézni óhajtják, akik a megegyezésnek és nem a mel­let verő tönkre jutásnak hívei. A fajvédőkhöz ve­zetnek a nyomozati szálak, mintegy belekiáltva a nemzet közvéleményébe a kérdést: kik hát a­ hazaárulók, a béke, a megértés, az összetartás politikáját tehetséggel, meggyőződéssel és föl­­készü­lts­éggel hirdetők-e, vagy azok, akik min­den percben összeesküvéseket szőnek, akik tűzzel, vérrel, vassal, gyilokkal volnának hajlandók le­terrorizálni a másik közvéleményt és másik po­étikét, hogy a hatalmat nekik adja át. A faj­védelemhez jutottak a szálak akkor is, amidőn Apponyi Neullyben tárgyalt és idehaza Somogyi szerkesztői meggyilkolták; amikor az első angol misszió járt itt, hogy pesti kereske­dőknek kölcsönt nyújtson, megtörtént a Club­­kávéházi merénylet. A miniszterelnök fontos diplomáciai aktust készített elő a külfölddel, a­mik­or az erzsébetvárosi klubban kilenc áldozatot követelő bomba robbant . . . s a múltkorában is, amikor Bethlen és Kállay a külföldet járták, összeesküvőket fedeztek föl és Kassayék csak nemrégiben lepleztek le egy istenradja már hányadikát. S most ismét ez az öszzeaskü­vés, ,toborzás“ a hatalom megtérítésére, negyven fiatalember kézrekerítése, előállítása, a török korcsmáros kora mellett való összeesküvés is abban az idő­ben történik, amikor a miniszterelnök külföldre készül, amikor sorsdöntő ügyét kell a nemzetnek elintéznie. Lehet e nem keresni összefüggést ezekben a dolgokban, lehet e­­lhallgatni az ellenzéki politikusoknak azt a gyanúját, hogy itt olyan szervezett társaság működik, amelynek érdeke az, hogy ez az ország ne jöjjön rendbe , azért csinálja, hogy mindig akkor szervez összeesküvést, vagy attentál­mot, amikor a kül­föld figyelme felénk van irányítva. Azonban bármint áll is a dolog, a miniszter­elnöknek dokumentálnia kell, hogy amint a hibbantelmésztek, az exaltáltak nem jöhetnek számításba a politikában, még ha egyet közülök Cegléden követnek is választottak, éppen úgy nem respektálja a nemzet óriás többsége a hatalomra törő erőszakos szervezkedést. Apucs­­csok nem szimpátiát, de fölháborodást keltenek ebben az országban és nincs senki azon a­­maroknyi kisebbségen kívül, amely a Sörház utcában kezdte politikai karrierjét és valószínű­leg ott is fogja végezni. A mini­iterelnök tacso­lyogva mortíhájt odakírt, hogy az izgága és kiforratlan agya fiatal vállalkozók háta mö­gött akkora tömeg sem áll, mint egy falud disz­nótor közönsége, de már annál óriásibb erővel követeli a nemzet egyetemessége, hogy ezeknek az összeesküvéseknek, erőszakra való szervezke­déseknek legyen vége, mert már a türelemnek is végül-sakad, aranly ezeket a vállalkozásokat egyszer borzongva, máskor fölháborodva azom­­lólgasre. Az ország közvéleményének erejéből bátran és nyugodtan merülheti erejét, mely örökre szétzilálja az összeesküvők darázsfészkét. fi m£nis3k$ei*eS&«ö!& fcuffsHdi útja fölött Nem Genfben dől el a külföldi kölcsön ügye — Először a jóvátételi bizottságnak kell döntenie a zálogjogok felfüggesztéséről A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége je­­lenti telefonon: Hivatalosan jelentik, hogy Bethlen litván gróf miniszterelnök szombat délután 2 óra 30 perckor a Ksteni pályaudvarról Bécsen át Genfbe utazik a népszövetség ülésezésére. A miniszter­elnököt útjában elkíséri Daruváry Géza külü­gy­miniszter, Kállay Tibor pénzügyminiszter és Khuen Hédeiváry Sándor gróf követségi taná­csos. A kormányzó a miniszterelnök helyettesí­tésével Vass József népjóléti minisztert bízta meg. Bethlen miniszterelnök pénteken délelőtt fo­gadta Castagneto herceg olasz és Doub­ot francia követeket, akikkel hosszasan tanácsko­zott, majd Daruváry külügyminiszterrel és Rakovszky belügyminiszterrel folytatott tenábs­kozást. A minisztereln­ök a szombati napon kihallga­táson jelenik meg a kormányzónál, hogy genfi útja előtt részletesen referáljon a bel-­ől­küli politikai kérdésekről. Részletesen be fog szá­molni a miniszterelnök a külföldi kölcsön ügyé­nek állásáról is. Beavatott politikai körökben a népszövetség küszöbölt álló üléséről és külföldi kölcsön ügyé­ről a következőket mondották­­. Egyes orgánumokban a külföldi kölcsönt úgy állították be, hogy a közönség körében az a hit keletkezhetik, miszerint a Magyarország­nak nyújtandó kölcsön ügye a népszövetség ülésén már elintézést nyer és azt rövidesen folyósítani fogják. Ezzel a beállítással szemben a tényállás az, hogy először a jóvátételi bizott­ságnak k­llell foglalkozni a zálogjogok kérdésével. Ez az első lépés, a második lépés, hogy a jóvátételi bizottság a reánk nézve kedvezőbb angol—olasz javaslatot fogadja el, vagyis hogy a kölcsön folyósítását a népszövetségre bízza. Tehát nem Genfben fog eldőlni a külföldi kölcsön ügye és tény az, hogy a kölcsön kérdése a nép­szövetség tárgyalásainak napirendjére ninc­s is kitűzve. A miniszterelnök ú­szásának éppen az a célja, hogy az etlévő államférfiakkal az egész ügyet közvetlen érintkezések során megtárgyalja és reánk nézve kedvező magatartásra bírja őket. Da még a legkedvezőbb esetben sem lehet a kölcsön tekintetében döntést várni Genfben a népszövetség ülésezésétől. Az igazságügy miniszter egymilliós jutalmat tűzött ki azoknak az ügyészeknek, akik nagyobb árdrágítót juttatnak a törvény kezére Szenzációs leirat a főügyészekhez — Nem a kofákat, hanem a nagybűnösöket kell megbün­tetni — Mellőzni kell a kiplakatírozást — Lehetővé kell tenni a kegyelmi eljárást Mint ismeretes, Nagy Emil igazságügy-minisz­ter csütörtökön kijelentette, hogy az utBOfaren­­deletet nem változtatja ugyan meg, de az érde­keltségek jogos kifogásait, orvosolni forrja. En­nek első lépéseként pénteken szenzációs leira­tot intézett az igazságü­gyminiszter az ország valamennyi főügyészéhez. A leirat ezeket tar­talmazza : , az igazságügy becsülete attól függ, hogy $* árdrágító kérdésekben tudunk e nagyobb f­nyos bűn­ösöket is megfogni, avagy pedig csak apró pincéreken és kofákon verjük el a port, míg nagyobb árdrágítókkal szemben tehetetlenül állunk. Felkérem tehát Méltóságodat arra, hogy ilyen értelemben utasítsa a felügyelete alatt álló összes kir. ügészséget és egyúttal közlöm, hogy egy millió összegű jutalmat tűzött ki annak a kir. ügyész urnak megjutalmazására, akinek sike­rül nagyobb fajta árdrágítót nemcsak vádba fogni, de egyúttal el is italozni. Nagyobb árdrágító alatt értek mindenkit, aki széles körben nagyobb befolyást gyakorol bűnös módon az árak drágítására. Ezekre gond fordí­tandó, tekintet nélkül arra, hogy társadalmi előkelőség szempontából milyen helyet foglalnak el. Kérem a fenti értelemben igen sürgősen uta­sítsa a kir. ügyészséget, hogy nagy súlyt he­lyezzenek erre. Méltóztassannak az exponáltabb helyre személyesen ellátogatni és meggyőződni arról, hogy történt- e valami abban az irányban, hogy nemcsak a kis bűnösök, hanem a nagy bíróörök is az állam megtorló és elrettentő ha­talmát érezzék. Megkeresem a kir. főügyész urat, hogy uta­sítsa az árdrágítási­ ügyekben tárgyaló összes ügyészeket, hogy a hónapokkal ezelőtt elkövetett kisebb fajta ügyekben tett vádirataikat tegyék újabb szigorú mérlegelés tárgyává s mellőzzék mindazon eseteket, amelyekben a korona idő közben beállott zuhanása és a változott gazda­sági viszonyok következtében olyan helyzet lát­szik fennforogni, amely érthetővé teszi az illető árucikk megdrágulását. Ez okból méltóztassék a beküldött vádiratokat revízió tárgyává tenni s amennyiben a fennforgó szempontok fennállássak vonják vissza vádirataikat. Ugyancsak szíveskedjék arra utasítani az ösz­­szes ügyész urakat, hogy a tartalmilag teljesen idejétmúlt és az igazság tekintélyének rovására menő kipkkatk­ozásokat feltétlenül mellőzzék. Továbbá az átmenet szempontjából elrende­lem azt is, hogy mindazon esetekben, mikor a fentebbiek értelmében a büntetés végrehajtása a laikus közönség ütemében valósággal nevetsége­sen igazságtalannak mutatkozik, ha illető elítélte­­tésénél mártóztassanak lehetőséget adni arra, hogy halasztást nyerjenek és ezzel kapcsolatban kegyelmi útra térhessenek. Alaposnak fogadom el az érdekeltségnek pa­naszát, hogy az anyagi jog kérdésében nincse­nek kellőkép tájékozódva és ilykép lehetővé kell tenni, hogy a becsületes kereskedő megtudhassa, hogy mi a törvény szerinti árdrágítás. Megígér­tem az érdekeltségnek, hogy szeptember 20-ra nagyobb szabású ankétot hívok egybe, amelynek feladata lesz az anyagi jog körüli kérdéseket elintézni. A főügyész úr szíveskedjék az árdrá­gítási ügyeket tárgyaló ügyész urakat utasítani arra, hogy az anyagi vitás kérdések folytán a vádiratot ennek alapján ne szorgalmazzák.* Lapunk mai ukáma 8 áláal

Next