Reggeli Hirlap, 1923. szeptember (32. évfolyam, 197-221. szám)
1923-09-01 / 197. szám
LEGGELI HÍRLAP 2. oldal Szombat, 1928 szeptember 1. Szükség van a tisztviselői létszám csökkentésére, de a tanítók számát szaporítani kell Két miniszteri beszéd a létszámredukcióról — A legújabb puccskisérlet ügye a Ház előtt — A belügyminiszter erélyes intézkedést igér. A liberális ellenzék treuga dei-je A Reggeli Hirlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. Mint értesülünk, a polgári ellenzék és a szociáldemokrata párt a miniszterelnök külföldi utazása alatt belpolitikai kérdésekkel nem fog foglalkozni, illetve újból a treuga dei álláspontjára fog helyezkedni, amire szükség is van az ország érdekében. Viszont nem lehet ezt elmondani a fajvédőkről, akik elsősorban a kormány megbuktatását tartják szemük előtt. Erre vall az is, hogy Friedrich legközelebb felszólalásra készül a nemzetgyűlésen. A folyosón ugyanis arról beszéltek, hogy Friedrich fel fog szólalni a kormányzó karcagi beszédével kapcsolatban. Friedrich legújabb akciója még a fajvédők körében sem talál osztatlan helyeslésre. A puccskísérlet A nemzetgyűlés pénteki ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Kiss Menyhért napirend előtt szólal fel. Előadja, hogy csütörtökön este a Molnár utcában lévő egyik vendéglőben több ébredő rendes szokása szerint vassorázott. Vacsora közben egy rendőrtisztviselő több rendőrrel bejött a vendéglőbe és a társaságot bekiisérték a Szerb utcai kapitányságra. Érdeklődtek az őrizetbe vettek sorsa iránt, de a főkapitányságon minden felvilágosítást megtagadtak. Szerinte a leartóztatottak semmiféle bűncselekménnyel nem gyanúsíthatók. Kérdezi a belügyminisztert hajlandó ez azonnal intézkedni a szabadonbocsájtás iránt Egyéb-ként úgy látja, mintha ezek a letartóztatások be- hgrancozói akarnának lenni az Ere feloszlatásának. Rakovszky Iván belügyminiszter tévédének mondja Kiss Menyhért ama állítását, hogy a letar-tóztatottak semmi komoly bűncselekménnyel nem gyanúsíthatók. Ezek az urak, úgymond, igen súlyos és komoly államellenes bűncselekménnyel vannak gyanúsítva, erre vonatkozóan objektív bizonyítékok állnak rendelkezésre, a nyomozás érdekében azonban egyelőre többet nem hajlandó mondani. Amikor a nyomozás megindult, nem is tudták, hogy az Eme tagjairól van szó. Figyelmezteti a képviselőket, hogy rossz szolgálatot tesznek akkor, amikor ezt a bűncselekményt összeköttetésbe hozzák az Ernével, rossz szolgálatot tesznek, úgy az Ébredők Egyesületének, mint önmaguknak. Egyébként semmi befolyásra sem hajlandó engedni abból az erélyből, amelyet a nyomozás érdeke megkíván. A Ház többsége helyesléssel fogadta a miniszteri szavait. A kultuszminiszter elismeri, hogy kevés a tanító Következett a létszámapasztásról szóló törvényjavaslat folytatólagos vitája. Bartos Andor a bürokrácia túltengését hibáz- t tatja. A javaslatot egyébként elfogadja. Klebenberg kultuszminiszter szólal fel ezután. Betegségére való hivatkozással nem várhatja be a vita végét és ezért engedélyt kér a Háztól, hogy el-mondhassa azt, amit a javaslattal kapcsolatban szük- ?ségesnek tart elmondani. Előadja, hogy a kultusz- tárcáná már elbocsájtottá i az összes felesleges alkalmazottakat. Végzetes lenne az iskola terén a rosszul alkalmazott takarékoskodás. A tanítók száma nemcsak hogy nem nagy, hanem kevés. Megemlíti, hogy egymásután érkeztek magyar falvakból kéres-l mek polgári iskolák felállítása érdekében. A polgári iskolákat egyébként reformálni kell, mert ezek szak- szerb felügyelet nélkül vannak. Megállapítja, hogy Magyarországon nincsen felesleges óvónő, tanító és tanár. Reméli, hogy a létszámcsökkentést a kultusztárcánál úgy fogja keresztülvinni, hogy a magyar kultúra kárt ne szenvedjen. Vigyázni kell, mert a hat éven felüli analfabéták száma Magyarországon 1 millió 900 ezer. A kultuszminiszter beszéde közben az ellenzéki pddról közbeszólások hallatszanak. Többen azt követelik, hogy helyezzék vissza állásukba azokat, és akiket ártatlanul elbocsájtottal. Klebelsberg Kunó gróf: Felszólít mindenkit, hogy mondjanak olyan esetet, amikor tudatosan pártpolitikai célokból járt el tárcája keretén belül. A javaslattal foglalkozva megemlíti, hogy ezután a tanyák kinevezését a taofelügyelőség fogja javasolni és a kinevezést a főispán véleményezi. Felkiáltások a baloldalon: Mi köze ehhez a főispánnak. Klebelsberg Kuno gróf tiltakozik az ellen, hogy az adófokú oktatást elhanyagolná. Megemlíti, hogy már készen van a gazdasági szakoktatás reformálásáról szóló javaslat és hogy ezen kívül új iskolatipnen fog létesülni a reálgimnázium. A javaslat el ii fogadását kéri. Csik József és Östör József felszólalása után, minthogy több felszólaló nincs, elnök a vitát bezárja. A felesleges hivatalok Rakovszky Iván belügyminiszter szólal fel ezután. Előadja, hogy amikor a kormány a javaslatot beterjesztette, igen szomorú feladatot teljesített. De nemcsak a trianoni szerződés következményeképen, hanem az ország gazdasági és pénzügyi helyzete folytán is szükség van a létszámapasztásra. Már az ország területi épségének megcsonkítása előtt is szükség volt bizonyos létszámapasztásra. Aki a közigazgatást ismeri, nem tagadhatja, hogy vannak felesleges hivatalok. Az aktasikolás egyik oka, hogy egyes hivatalokban a tisztviselők létszáma bileng és így alakul ki a hosszú érintkezési lánc. Tehát el kell bocsátani azt a létszámot, amely az ország területének megcsonkítása révén felesleges, másrészt pedig csökkenteni kell a létszámot azért is, hogyközigazgatás egyszerűbb legyen. Ami a csonka vármegyék ügyét illeti, kijelenti, hogy a kormány azáltal, hogy a megcsonkított vármegyék közigazgatását egyszerűsíteni kívánja, ezáltal még nem ismerte el a trianoni szerződés igazságos voltát. De nincsen szó ezeknek a vármegyéknek végleges megszüntetéséről, csupán a közigazgatás ideiglenes egyesítéséről. Ezek a vármegyék megtartják továbbra is elnevezésüket éppen a tradíciók szempontjából. Kéri a javaslat elfogadását. Kétszázezer közalkalmazott ügye Szilágyi Lajos a házszabályokhoz szólal fel. Kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter a vita során elhangzottakra nem nyilatkozott és a javaslatokra vonatkozólag nem tette meg észrevételeit. 200.000 közalkalmazott fizetéséről van szó többek között és a kormány mégsem válaszolt erre a fontos kérdésre. Kéri a tanácskozás felfüggesztését, amíg a kormány a parlamentarizmus útjára nem tér vissza. Rassay Károly: Akkor sokáig kellene felfüggeszteni. Rakovszky Iván belügyminiszter megállapítja, hogy a pénzügyminiszter betegsége miatt nem jelenhetett meg és nem tehette meg észrevételeit. Hegymegi Kiss Pál hangoztatja, hogy a kormánynak nyilatkoznia kell a feltett kérdésekről, mert e nélkül nem lehet szavazni a javaslat felett. Szilágyi Lajos: Erre technikai obstrukcióval kell válaszolni. (Nagy zaj.) Felkiáltások a baloldalon: A nemzetgyűlést fel kell oszlatni, nincsen rá szükség. Szakács Andor Szilágyi álláspontjához csatlakozik. Szilágyi Lajos most a zárszó jogán szólal fel. Előadja, hogy legutóbb a kormány mindenfélekép megkörnyékezte őt, hogy ne mondja el interpellációját a tisztviselők fizetése ügyében. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy maradjon a tárgynál. Szilágyi Lajos: Arról van szó, hogy holnap reggel milyen fizetést kap 200.000 tisztviselő az országban és erre vonatkozóan szerettük volna hallani a kormány véleményét. A kormánypárt azonban lomha és tanya volt. Kijelentem, hogy eddig semmiféle gyűlésen nem vettem részt, sem a sajtóban nem agitáltam, mától foga azonban kimegyek arra a területre, ahol több megértéssel fogok találkozni. Elnök kendreutasítja Szilágyit e kijelentésért. Következett a szavazás A többség a javaslatot általánosságban elfogadta és a benyújtott határozati javaslatokat elvetette. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a tárgyalást félbeszakítják és az elnök napirendi indítványt tesz, amely szerint a Ház a legközelebbi ülést szeptember 4-én, kedden délelőtt tartja. Szakács Andor: Elfogadja az elnöki napirendet, de javasolja, hogy a napirend utolsó pontjául vegyék fel a mezőgazdasági kithiszonbérletek ügyét. A Ház többsége az elnök napirendjét fogadja el. Az ülés fél 4 órakor ért véget. Hatvanötösök a halomban Abból az alkalomból, hogy a volt cs. és kir. 65. gyalogezred tűzkeresztségének emlékére ezrednapot tart Miskolcon. Lobogó, magyar lelkesedéssel, ragyogó, daliás jókedvvel indultak el 1914 augusztus 8 án a jó fiuk Munkácsról a nagy útnak. A király hadbaszólitotta vitézeit, mentek a hatvanötösök is, virágos vonat vitte őket ágyuk elé, puskaszuronyok közé a dicsőségre. A szemekben még ott csillogott az anyától, feleségtől, szeretőtől vett bucsukönny, de a csukaszürke alatt dobbanó szívben ott égett, viharzott a vágy, epekedett a szomjúság: győzelmet, győzelmet. Augusztus 27-én aztán Komarow—Tysowce alá került az ezred. Verekedni kellett túlerővel, kockiás, vérszomjas kozákokkal, kékszemű muzsikkatonákkal. A magyar fiúk bátran, hősiesen állták helyüket — diadalra vitték a magyar zászlót.* Örültek, jókedvben tobzódtak a glóriás fiúk, azt hitték, vége a háborúnak. Sejtés sem élt bennük, mit jelent, ha a dühöngő Mers acélsisakot nyom a fél világ katonaképes ifjaknak fejére. — Akkor az öregek még itthon voltak. Hol volt még a vég ? Másnap, az első tűzkeresztség után, újfent harc következett. Egymásnak feszült küzdelem, amelyben elveszett a hatvanötösök féltve őrzött kincse, az ezredzászló, a fiatal zászlótartó szivét ellenséges golyó fúrta át, a háromszinü selyem kihullott acélos karjából s valamelyik öles orosz megához ragadta trófeumnak. Megsebesült, orosz fogoságba jutott az ezred hős parancsnoka is, míg szeptember 2-án diadalmaskodva a mieink, az orosz állásokon vissza nem győzték az ezredet. * A hatvanötösöknek persze nagyon szivére ment az ezredzászló kényszeredett elvesztése. Sok sok csatára mentek még a hatvanötös bakák, amíg a legfelsőbb hadúr meg nem könyörült rajtuk és új zászlót ki dőlt nekik. Nagy, fényes ünnepség között avatták fel az új lobogót, Pflanzer Baltin hadseregparancsnok előtt. Január 24-én ülték ezt az ünnepséget, nemsokára, február elején még magasabb vendéget kapott az ezred. Első ízben látogatta meg a hatvanösöket a generalisszimusz, Frigyes kir. herceg. Gédába, merevségig megfeszülve állt fel az ezred, meleg elismerő szavak pattogtak a fenség ajkáról, hullott a csillag, nagyezüst, s kisezüst, bronz került a fiuk kidomborított mellére. A szemle már bőséges ebéd következett, ez is öröm volt, nagy öröm. * Vereség is érte a hatvanötösöket, amikor hétszeres, nyolcszoros mierővel álltak szemben. A zárt ezred ugyan sohasem hátrált meg, csak az egész vonal, hadtest, a hadsereg. Einor közeledett az orosz gőzhenger Magyarország felé, azzal a felhéjazó vággyal, hogy Budapestre vonuljon. De a hadak istene hamar kárpótlást adott. 1915 június 9 étől 21-éig szakadatlan harcok árán, rengeteg vérontással a Dnyeszteren tu hajtották a hatvanötösök az oroszt. Az oroszok kivonulása után egy újabb, dühös támadásnál a hatvanöthöz szilárd gátján bukott fel, hogy az orosz ismét ne jöhessen be az országba. Kik voltak a hatvanötösök ? Magyar fiúk, Borsod, Zemplén, Bereg és Szabolcs vármegyék kenyere, levegőre duzzasztották harcra izmaikat,, nevelték fel a horizontig lelküket. Soha meg nem álltak, a halállal úgy néztek vakmerően szemközt, mintha nem is a nagy, végzetes hatalom lenne. Jellemző, hogy a tisztek és legénység között — bár megingathatatlan fegyelem volt — úgyszólván testvéri egyetértés és szeretet élt. Kitüntetésszámba ment az is, hogy az Auffenberg hadseregben harcoló hatvanötödik ezred tulajdonosságát Ludwig Viktor főherceg, a király öccse vállalta. Mindezt szanagorai Stanoirovics István altábornagy, a hatvanötösök első háborús hős parancsnoka mondja el, amikor szívesen bontogatja fel a büszke emlékezést ez elmúlt nagy időkről. * Új parancsnok jött: nemes Möller Károly vezérkari alezredes, a háború után születési hazája Trianon szerint román impérium alá került. Otthon maradt, szász ember lévén, örökletes harcosa most is, civilben az oláh törekvéseknek. Uj parancsnok, uj győzelmek. Az oroszok kivetése Magyarország testéről. Aztán a Sztripa, Zlo'a L'pa melletti csaták a felső Dnyeszterig. Wolastrow. Az ezred legvitézebb katonájának , Blosche Henriknek temetője. Forró, tikkasztó augusztusi nap volt. Az orosz rettenetes ágyúzást kezd. Jön a parancs: kommandálnok térképpel az ezredhez. Ott vár már két szoborartó karca: Blosche és Möller alezredesek. Kiki megkapta a térképen kijelölt helyét. Késő este még mindig cseng-bong az erdő az issszonyuk ágyúzástól. Blosche alezredes megkerüli az