Reggeli Hirlap, 1923. november (32. évfolyam, 248-272. szám)

1923-11-01 / 248. szám

Előfizetési árak helyben és vidéken : Negyed évre — — — — —20000*— K Egy hónapra 7000*— K Szerkesztőségi Miskolc*, Városház tér 22. szám A szerkesztőség telefonszámai: 4­98. 6­16 Kiadóhivatal: Széchenyi­ utca 15. Telefonsz. 664 Lássunk tisztán ! A közérdeklődés központjában már hetek óta lobogó lánggal ég a külföldi kölcsön kérdése. Bethlen miniszterelnök egy hónapig tartózkodott Genfben, hogy megépítse azokat a lehetősége­ket, amelyek alapján a kisántánt hozzájárulna a magyar nemzeti vagyonnak, mint zálognak föl­­oldásához a kölcsön javára. És amikor hazajött a miniszterelnök, ő maga is, hívei is nagy buz­galommal elhintették a magyar közvéleményben, hogy Gen­fben a cseh külügyminiszterrel olyan elvi megállapodásokat sikerült kötni, amelyek alapján lehet remélni, hogy a kivánva-kivárt kölcsönhöz hozzá fogunk jutni s ezzel megkezd­­hessük az annyira sóvárgott anyagi kon­szolidá­­lódás munkáját. Jött azonban a fajvédő ellenzéki oppozició, amely azt mondotta: nem­csak hogy nem fogadja el Bethlen belső politikájában tör­tént úgynevezett liberális színezetet, de nem fo­gadja el a külpolitikában tanúyítandó magatar­tását sem a kormányzatnak, mert a Genfben kötött megállapodás bizonyos, a belügyeinkbe való beavatkozást is biztosított volna Beneséknek. Ezzel a váddal, mert annak kell tartanunk, rén­zben foglalkozott behatóbban a miniszterelnök. Legélesebben pedig a nemzetgyűlés keddi ülésén, amikor radikálisan és félre nem érthetően perfid inszinuációnak bélyegezte azt a véleményét a fajvédőknek, hogy ilyen súlyos, belső ügyeinkbe avatkozó föltételekbe Genfben belement volna, vagy belemenne. De talán ugyanakkor a prágai parlamentben is foglalkoztak a sinaiai kis­­ántántkonferenciával, illetőleg Bethlen és Benes genfi tárgyalásaival. Maga a cseh kül­ü­gyminisz­­ter ismertette ezeket a tárgyalásokat és beszé­dében többek között a következőket mondotta: „Magyarország rekonstrukciója ügyében elvi okokból határozták el, hogy Magyarországon se­gítünk. Nem akarjuk megaláztatását, mi tisztes-­séges és lojális kiegyezést akarunk a múlttal s a jövőre tisztességes kölcsönös eljárást biztosí­­tunk. Hangsúlyozzuk ezúttal, anélkül, hogy Ma­gyarország belügyeibe avatkoznánk, hogy Ma­gyarországon meg kell érteni, hogy a szomszé­­dokhoz való jó viszonyt azzal lehet biztosítani, ha otthon a demokratikus ellenzéket is érvénye­sülni engedik, különösen az emigránst is. Ha mi erre figyelmeztetünk, úgy ez csak a köztünk és Magyarország közötti végleges jó viszony ér­dekében történik. A Bethlen­greif­e­ Genfben folytatott tárgyalások bizonyos reményt nyújta­nak. Reánk nézve, valamint a többi nemzetközi világra nagy csalódást jelentene és nem szolgálná Magyarország érdekét, ha kitűnnék, hogy ez az új magyar politika nem eléggé őszinte és igaz, vagy hogy a magyar belviszonyok ennek végre­hajtását nem engedik meg. Ennek bizonyára nagy következményei volnának, mindenekelőtt Magyarországra. “ Biony, ez az édes bonbon, amit a belügyekbe való avatkozásról hívei szájába adott a minisz­terelnök, talán megecetesedik, mert Benesnek ez a nyilatkozata, noha nem mondja meg nyil­tan, hogy a mai kormányzati irányzat megválto­zását kívánja és noha sok mindenféle föltevés számára nyitott kaput hagy, egyáltalában nem fedi viszont Bethlen ama kijelentését, hogy mindenféle béke beavatkozás ki van zárva. Mert hát, ugyan minek nevezzük ezt a jóviszony­­ra, a lojális kiegyezésre vonatkozó diplomáciai körülírást? De hiszen Benes beszéde után a kormányhoz közelálló körök is azt mondják, hogy már maga ez a beszéd is belügyelntebe való avatkozás és ha efféle kérdéseket felho­zott volna Banes Genfben, akkor Bethlen nem folytatta volna vele a tárgyalásokat. Most aztán csakugyan nem tudja a közvélemény, hogyan igazodjon el ebben a genfi kérdésben. Már akkor, amidőn a miniszterelnök Radványba ment pihenni, a cseh kormány egyik félhivatalosa, a Venkov, a fajvédők nagy örömére, olyasmiket irt, hogy bizony belső átalakulásokra vállalko­zott a magyar miniszterelnök és ma ugyanez csendül ki Banes beszédéből. Hát elvégre is, elég volt már ebben a kérdésben is a titkolód­zás. Senkinek sincsen jogában a nemzet súlyos érdekeivel szemben megalázó feltételeket kötni, de senki sem vindikálhatja magának azt a jogot, még a kormány, a miniszterelnök sem, hogy a Benes féle nyilatkozat fölött puszta sajnálkozását fejezze ki, mert az belügyünkbe avatkozik. Mert ez nem elég és ezzel a dolgok megismerése még nagyon hiányos. Nem csak a kormánynak van joga tudni, hogy mi történt hát Genfben, hogyan szólnak tehát a megállapodások, de szükséges, hogy megtudja az ország, megtudja a közvéle­mény, még­pedig a nemzetgyűlés útján. Mondja (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon.) Kedden a késő éjjeli órákban érkezett meg Benes cseh külügyminiszternek a prágai parla­mentben elmondott expozéja, amelyben Magyar­­országgal és a magyar kölcsönnel is foglalkozott. Beszéde magyar politikai körökben általános feltűnést keltett és mindenütt várták, hogy mi a magyar kormány álláspontja a Brnes beszé­dével kapcsolatban. Most közöljük újból Benes beszédének fontosabb részeit és hozzákapcsolják ahhoz Bethlen miniszterelnök válaszát. Benes nyilatkozata a magyar kölcsönről. Benes beszédében többek között a következő­ket mondotta: — Mi a Magyarországgal való őszinte és tisztességes viszony mellett vagynnk. Szomszé­dok vagyunk, akik jelentékeny mértékben egy­másra vagyunk utalva. Mindennek azonban elő­­föltétele az, hogy Magyarország végleg elhagyja eddigi politikai elveit és rendszereit és szomszé­daival szemben a békeszerződés és valamennyi egyéb kötelezettség lojális teljesítésének állás­pontjára helyezkedik, valamint az, hogy a loja­litás és a korrektség elvétől vezettesse magát. Hangsúlyozom anélkül, hogy Magyarország bel­politikai ügyeibe akarnék beavatkozni, hogy Magyarországon meg kell érteni, hogy a szom­szédi jó viszonyt azzal lehet biztosítani, ha ott­hon a demokratikus ellenzéket is érvényesülni engedik, különösen az emigrációt is. A Beth­lennel Genfben folytatott tárgyalások erre bizo­nyos reményt nyújtanak. Ránk nézve, valamint a nemzetközi világra nézve nagy csalódást kel­tene és nem szolgálná Magyarország érdekeit ha kitűnne, hogy ez az új magyar politika nem őszinte és nem igaz, vagy hogy a magyar helyi viszonyok ennek végrehajtását nem engedik meg. Ennek bizonyára nagy következményei volnának mindenekelőtt Magyarországra nézve. A magyar miniszterelnök válasza Benes kijelentéseire Bethlen miniszterelnök a következőiben válaszolt: — Benes külügyminiszter úr beszámolójából elégtétellel állapítom meg, hogy újólag szüksé­gesnek tartotta hangsúlyozni azt, hogy a kis­galánt a rekonstrukció és együttműködés politi­káját óhajtja Magyarországgal szemben.­­ Az erre való törekvés jelett genfi tárgyalá­saink folyamán magamnak is alkalmam volt tapasztalni. Kifejezésre jutott ez a törekvés a magyar kölcsönre vonatkozó azokban a meg­állapodásokban is, amelyeket közvetlenül vissza­­jövetelem után és azóta is többször ismertettem-es hát a sürgősen összehívandó nemzetgyűlés előtt a miniszterelnök, milyen feltételekben álla­podott­­ meg, mert ettől a felvilágosítástól nagyon sok függ. Ezek a kérdések az ország gazdasági életével, a pénzügyi és gazdasági rekonstrukció lehetőségével, vagy bajaink­­növe­­kedésével súlyosan össze vannak nőve és választ kell kapnia a nemzetnek ezek után arról is, számíthat e még a külföldi kölcsön kedvező el­intézésére, igen, vagy nem? A prágai nyilatkozattal és a magyar miniszter­elnöknek arra adott véleményével a helyzet mindenesetre súlyosbodott. Lehet e reparálni, lehet-e könnyíteni rajta, ez már mind a nemzet­gyűlés elé tartozó kérdés volna,­­ ha a kor­mány nem napoltatta volna el ismét. Így,csupán a fantázia az, amely ebben a szomorú országban ilyen óriási fontosságú kérdésekben szabadon száguldozhat és kedvére kiélheti magát. Ezek voltak azok a pontok, amelyekre vonat­kozólag, mint Benes úr is kijelentette, tényleg megegyeznünk sikerült. Közismert tény, hogy a további megállapodásokat, kapcsolatosan a nép­szövetségi és jóvátételi bizottság kiküldötteinek itteni tárgyalásával, fogjuk a többi államokkal egyetértőleg kidől­ózni.­­ Teljesen egyetértek továbbá Benes külügy­­­­miniszternek azzal a megállapításával, hogy az­­ egy­mázra utalt szomszédok politikáját kell, hogy a lojalitás és a korrektség elve vezesse, termé­­­­szetesen teljes kölcsönösség alapján. Sajnálattal­­ látom azonban, hogy Benes külügyminiszter, habár újólag hangsúlyozza, hogy nem akar Ma­­gyarorzág belügyeibe avatkozni, amit különben is kénytelen volnék a legerélyesebben visszauta­sítani, mégis szükségesnek tartotta a magyar belpolitikát, nevezetesen belpolitikai pártkérdéseket érinteni. — Nem óhajtok ezúttal polémiába bocsátkozni,­­ csak az úgynevezett emigráció kérdésére nézve, s amelyet Bauer külügyminiszter úr beszédében­­ fölemlít. Utalnom kell e tárgyban már számta-­l­­anszor kifejezésre juttatott álláspontomra, mely­­ szerint az a kérdés kérdés, hogy az egyes, úgy­nevezett emigránsok, a magyar­­ törvényekkel­­ összeütközésbe kerültek-e vagy sem, tehát az is,­­ hogy büntetés nélkül hazatérhetnek e vagy sem, minden egyes esetben az illetékes magyar bíróság által döntendő el. Van-e beavatkozás a magyar ügyekbe ?­ Az első kérdés, amit tisztázni kell, hogy be­avatkozás e Benes cseh külügyminiszter nyilat­kozata Magyarország belügyeibe ? A magyar mi­niszterelnök úr által adott válasz szerint ni­­n­csen szó beavatkozásról. A magyar miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy kénytelen volna eré­lyesen visszautasítani, ha Banes be akarna avat­kozni Magyarország belpolitikai ügyeibe. Miután azonban ilyen visszautasítás a miniszterelnök által adott válaszban nem foglaltatik, nyilván­való, hogy Benes részéről ilyen beavatkozás nem történt. Az, hogy a belpolitikát, nevezetesen bel­­po­ltikai pártkérdéseket érintett Benes, az nem beavatkozás, mert az egyik állam kormánya be­szélhet és foglalkozhat a másik állam ügyeivel úgyis, hogy nem lép fel követelésekkel. Igazat kell adnunk Bethlennek, mert Benes nemcsak hangsúlyozta, hogy nem akar beavatkozni, de nem is említette, hogy a kölcsön ellenében a demokrácia érvényrejutása volna a követelése. Benes külügyminiszter szándékosan előfeltétel­ről szólt, ami azt jelenti, hogy a kölcsön ügyé­ben bizonyos helyzettől teszi függővé magatartá­sát, amely helyzet megteremtése Magyarország Benes szerint a külföldi kölcsön előfeltétele a a demokrácia Magyaror­szágon BORSOD MISKOLCI MÚZEUM Lipnak mai taxéma 10 aldol

Next