Reggeli Hirlap, 1923. december (32. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-01 / 273. szám

Reggeli hírla­p______________ természeti forrásainak és saját szükségletére ele­­­­gendő élelmének birtokában abban a helyzetben lesz, hogy saját erejéből fenntarthassa magát. A magyar újjáépítő terv sikere attól függ, hogy kielégítő megállapodás jöjjön létre a jóvá­­­tételi terhekre és egyebekre vonatkozó magyar kötelezettségek tekintetében és kielégítő poli­tikai egyezmények létesüljenek Magyarország és szomszédai között. A Havas iroda a Reuter iroda értesítésével egybehangzó tudósítást közöl a népszövetség pénzügyi bizottságának döntéséről, amelyhez még hozzáfűzi, hogy a kölcsönn­el kapcsolatban Magyarországot fel fogják szabadítani minden elsőbbségi teher alól úgy, hogy Magyarország első zálogul adhatja a biztosítékokat. Hétfőn érkeznek haza a magyar megbízottak A magyar megbízottak, akik Londonból Pá­risba utaztak, hétfőn fognak Budapestre meg­érkezni. Nem Genfben, hanem Parisban fognak dönteni Valószínű, hogy a népszövetség tanácsa nem Genfben tartja decemberi ülésszakát, hanem Parisban. Londoni hír szerint a tanács több tagja ugyanis kényelmi okokból kérte a hely megváltoztatását. Bayes azonban még egyelőre fenibe készül, amint azt a következő prágai jelentés bizonyítja. Mint a Pravo Lidu értesül, Benes cseh kül­ügyminiszter legközelebb Genfbe utazik, hogy alsó­bben vegyen részt, mint a népszövetségi tanács tagja, a tanács ülésén. Az értekezleten a magyar kölcsön engedélyezéséről is fognak tár­gyalni. Sok nehézség éli még útjában a kölcsön elintézésének Rómából jelentik. A magyar kölcsön kérdé­sében a Messagero tudósítója beszélgetést közöl Bianchini­ vel, a londoni pénzügyi bizottság olasz delegátusával. — Hangsúlyozom — mondotta Biarchini — hogy a tárgyalások még ninc­senek befejezve és minden prognosztikon korai. Az ügy elintézése előtt még sok nehézség van, melyeket el kell há­rítani. Ausztria helyzetét nem kell precedensnek tekinteni. Magyarország pénzügyi helyzete tekin­tetében ugyanis más a helyzet, mert amíg Ausz­triában a tisztviselőkérdés megoldása előrehaladt, eddig ez Magyarországon lehetetlennek látszik. A pénzügyek orvoslása Magyarországon az adók, különösen az egyenes adók felemelése útján lehetséges. Nagy Emil a sajtóreform tervéről Nagy Emil igazságügyminiszter, mint ismere­tes, a büntető novellába néhány, a sajtóval kap­csolatos rendelkezést akar beiktatni. A novella­tervezetet a Magyarországi Újságírók Egyesül­téhez is eljutattak véleményezés céljából. Az egyesület választmánya a kérdéssel foglalkozva arra az álláspontra jutott, hogy teljesen felesle­ges a sajtótörvény olyan irányú módosítása, ahogyan azt az igazságügyminiszter elgondolta. Nagy Emil azt a furcsa felfogást vallja, hogy szükség van bizonyos korlátozásokra és ebben az értelemben nyilatkozott akkor is, amikor Sztrache főügyész nyilatkozatával kapcsolatban az ódiumot a sajtóra hárította. A parlament pén­teki ülésén is felszólalt az igazságügyminiszter és felszólalásában arra célzott, hogy éppen a sajtó érdekében van szükség arra, hogy a hibák és visszaélések a Saj­óból kiküszöböltessenek. Munka­ársunknak alkalma volt beszé­letést folytatni ebben az ügyben Nagy Emil igazság­ügyminiszterrel, aki a következőket mondotta: — Ma terjesztem a minisztertanács elé a büntető novellát. A büntető novella keretében szándé­kzom megalkotni a szükséges reformokat a sajtóvisszaélések meggátlása céljából. A kér­dést alaposan megvitatjuk és a minisztertanács elé végleges szöveggel fogok lépni. Munkatársunk megkérdezte, hogy mi igaz azokból a hírekből, amelyek szerint a kormány meg akarja tiltani a magánforgalmi kurzusok és az egzsták kurzusainak közlését. Az igaz­­ságü­g­y miniszter úgy válaszolt: — Mir hetek óta tárgyalások folynak erről az igazságü­gyminisz­tériumban, de még nem jött létre megegyezés. Nagyon nehéz eltalálni a mód­ját, ahogy ezt a különben helyes m­enciót tör­vénybe foglaljuk. 2. oldal _____________Szombat, 1928 december 1 Pusztulással fenyegetik az adózókat a városi keresetiadó kivetések A miskolci pénzügyigazgatósághoz hálomszámra érkeznek be naponta fellebbezések az általános kereseti adó ellen. A kereseti adókivetésekről szóló fizetési meghagyásokat csak most kézbesí­tették szét, úgy tudjuk azonban, hogy az eddig kikézbesített kivetéseket csaknem kivétel nélkül megfellebbezik az adó­­k. Vajjon mi lehet az oka ennek a szinte páratlanul álló adóztatási vi­szonyoknak, mi az oka a nagyszámú fel­lebeb­­zéseknek ? Az adókivetések aránytalan igazságtalan, de min­denekfölöl példátlanul magas és az 1922. évi kereseti viszonyokkal nem számoló voltára elő­ször a Miskolci Kereskedelmi Testület legu­óbbi választmányi ülése mutatott rá, melyen a keres­kedők élesen kifakadtak a tényleges helyzetnek meg nem felelő kivetések ellen. A testület az egész adókivetést elhibázottnak tartotta és új kivetések elrendeléséért, valamint általános re­vízióért fordult a helybeli kereskedelmi és ipar­kamara útján a pénzügyminiszterhez. A kamara a múlt héten tárgyalt teljes ülésén tárgyalta a testület átiratát, azt teljesen magá­évá tette és pártolólag terjesztette fel illetékes helyre, egyben megkereste a többi társkamará­kat, valamint a törvényhatósági bizottságot, hogy a városok háztar­ásáról szóló törvényjavaslat­­ megalkotását sürgessék meg , legyen ezáltal egyszer vége annak az áldatlan helyzetnek, mely­­ a mai adó és pénzügyi politikánkra oly szomorú képet vet.­­ E­z az új adókérdés nem egyedül miskolci jellegű ügy, bár arra először itt mutattak rá tarthatatlan és elviselhetetlen volta miat, de ez számos kérdés is lett, mert amint értesülünk, az összes, a kereskedőket és iparosokat érintő s­z­existenciájukat fenyegető adópolitikai kérdések­ben az öinké legközelebb országos nagygyűlést hív össze , ott a pénzügyminiszter jelenlétében ben fognak a kereskedők rámutatni a gyakorlati adópolitikánk fájó sebeire. A sérelmes kereseti adókivetések miskolci hátterére és annak esetleg katasztrófálissá vál­­na a köetkezményeire héthársi Neumann Adolf­­ kereskedelmi tanácsos mutatói­ rá először a város pénzügyi bizottsági ülésén, a törvényható­­­­sági közgyűlésen pedig hosszasan és szen­i­zációsan érdekes módja világított rá a jelenlegi kivetések kiáltó igazságtalanságaira. K­iej­ezte, hogy a város az összeíró bizottságok által javasolt kivetési tételeket a saját szükség­letei szerint módosította egész helytelenül, sza­bályellenesen. Az összeíró bizottságok munkája teljesen illuzórius lett, mert a szakértők közü­s bel­sö­tével megállapított kereseti adókivetések­­ tételeit a város a pénzügy igazgatósággal együtt megsokszorozta, legtöbbször négy-ötszörözte, sőt tízszeresére is emelte, aszerint, hogy a városnak milyen nagy összegre volt szüksége. így történt, hogy a város 1922 ben még tel­jesen ismeretlen összeg után, 2 és fél milliárd kereseti adóalap utá­n vetette ki a kereseti adót, hogy fed­dse kiadásait. In azonban a polgár­mestert és a városi tanácsot külön dicsre­ illeti, hogy az 1923. évi költségelőirányzatban, melyet , most terjesztettek elő a közgyűlésen, (zárnám adásnak is megfelelhetett volna) a bevételi rovatba helyezhette ezt ccs 200 millió korona­­bevételt* az általános kereseti adóból, holott ez az összeg még ma sem folyt be s amint a fellebbezések töméntelen sokassáágból ki­átszik, még 1924 ben sem fog befolyni. Ez csak a mérlegkészítésnek oly­an fej­ett technikáján alapulhatott, hogy ez a tétel bevételezve van, amihez külö­­s pénzügyi művészet szüksé­gelte­­k. Rámutatott N­umann Adolf th. bizottsági tag, hogy a város közönséget nem szabad ilyen helyzet elé hozni a adó szempontjából nem sza­bad olyan kényszerhelyzetet teremteni, mely­­ teljesen felforgaja a jelenlegi adórendszerünket.­­ Noha jó szándék vezérelte a város vezetőségét­­ a kivetések befolyásánál, mégis olyan helyzet elé hozhatja a város kereskedő és iparos társa­damát, mely a jelen pillanatokban ma még fel­becsü­hetetlen kárt és veszélyt hord magában. Az általános kereseti adókivetés képezi ugyanis­­ alapját a jövedelemadó kivetésnek, mely az állam bevételét képezi s miután a jövedelemadóia és progresziv és ma már elviselhetetlen magas a nagynak látszó, de érték­ben csekély jövedelmek­nél is, ez meg fog mindent emészteni s tönkre­­­tétellel fenyegeti a kereskedő és iparosvilágot. Az állott elő, hogy a város a saját szükségletei­nek fedezhetése végett megállapított telj­e­sen irre­ális adó alapján fog kivetésre kerülni a jövede­lem­adó is, ami kétségbeejtő helyzetet teremt. A város talán nem is számolt ezzel a lénye­ges és életbevágó kérdéssel, mert máskülönben nem egyezhetett volna bele egy, a kereskedőket és iparosokat végveszéllyel fenyegető, példátla­nul súlyos adó megállapításába. Minden városi polgár, de különösen — amint Neumann Adolf tolmácsolta, — ennek a város­nak mi­den kereskedője és iparosa szívesen hoz áldozatot saját városáért, hisz annak fejlődése az ő érdeke elsősorban, de ezt az áldozatot csak úgy hozhatja meg, ha a saját existenciája is biztosítva marad. Mihelyt azonban elhibázva el­vi­selhetetlen terheket kívánnak tőlük, akkor min­den törvényes eszközt fel kell használni nem csak az adózóknak, de a városi törvényhatóság­nak is elsősorban, hogy ez megváltoztattassák. Legszembeszökőbb ez a lehetetlen és ész­szerűtlen adópolitika a városi pótadó megállapí­tásánál. Ez az adó a föld, ház és társulati adó után, melynek pótlékolását a városok javára a miniszter megengedte, Miskolcon a javaslat sze­rint negyvenszerese a kivetett adóknak, olyan összeg tehát, mely példának okáért a társulati adó átlagos 30 százalékos kulc­ácal a tiszta kereset tizenkétszerese lenne a pótadó. Ilyen eseteknek nem szabad megtörténnie, éppen ezért részint a revízió elter­helésére, részint a városok háztartásának fedezéséről szóló törvény sürgős megalkotására kell az illetékes faktorokat fel­hívni. N­umann Adolf széleslátó körű előterjesztése után a törvényhatósági közgyűlés el is határozta ily irányban a pénzügyminiszter megkeresését s hasonló lépésre hívja fel a többi társtörvényha­tósági bizottságokat is. Érthető érdeklődéssel várja az adózó polgárság a szakérdekképvisele­tek memorandumának elintézését, mert ezekben legfontosabb és az adózókat legközelebbről s érzékeny módon az órimi, hogy amíg a revíziós munká­stok tartanak, addig az adóvégrehejingek függesztessenek fel. Magyarországon át k­özlekednek januártól a cseh balkánvonatok A napokban lezajlott cseh magy­ar vasúti kon­ferencián jelentő­s megállapodás jött létre a cseh és magyar államvasutak képviselői közö­t. A vasú­t konferencián egyezség jö­n létre, hogy a cseh­­szlovákiai és csonka magyarországi vonatok menetrendjeiben a legteljesebb­ összhang jöjjön létre. Az egyezség szerint januártól és részben júniusra a tranzit­forgalomban a legrövidebb ideig vesztegelnek, majd a személyvonatok és így a közlekedés olyan gyors lesz, mint a tria­noni határok elő­t volt. A csehek kívánságára a magyar államvasutak képviselői megengedték, hogy januártól Ausztria helyett Magyarországon át közlekedjenek a bal­káni viszonylatban a cseh gyorsv­natok. Az egyezség a Prága —Belgrád közötti gyorsvonat menő idejét két órával, a Praga—Szaloniki— athéni gyorsvonatok menetidejét négy órával rövidítik meg. A balkáni gyorsvo­ntokkal magyar utasok is utazhatnak ,­ így a felvidéki forga­lomban naponta két új gyorsvonat lesz. Már a vusholci üzletvezetőség illetékes osztá­lya­i értesülünk, a csehekkel történt megállapo­dás alapján a júniusi menetrend a felvidéki forgalomra való tekintettel lényegesen meg fog vál­ózni. ■■■ !■■■■■■■■■■■!■■ ■■■■■■ | Pesti Hírlap december 2-iki vasárnapi számának ■ illusztrált külön melléklete Társasági élet Magyar­­országon és a külföldön Az egész országban feltűnést fog kelteni

Next