Reggeli Hirlap, 1924. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

$24. február hó­n, péntek 500 korona bófizetési árak helyben és vidéken: ' évre — — — ■» — — — 30000.— K hónapra — — — — — — 10000.— K ' >■■■-' - v-a... -a- -■xxxiit é^tyjfm Hfjskotc IS233s5ä32Sl Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22. szí. A szerkesztőség telefonszámai: 4­98, 6-lé Kiadóhivatal: Széchenyi­ utca 15. Telefonsáém­ 664 Munkanélküliség A tél gondjai mindig súlyos problémákat­­ jelentettek nem csak a munkásság, hanem a­­ kis és középpolgári osztály részére is, hiszen j­ó lakás, a család téli szükségleteinek ellátá­­s­­a a rendesnél is jóval nagyobb kiadásokkal járt. A háború óta azután , hol ilyen, hol olyan változattal,­­ a téli gondok már gyöt­­­­relmyes megpróbáltatásokká fajultak, amik-­­ től úgy véltük néha, hogy ki sem fogjuk j­árhatni azokat. Az évről-évre súlyosabb telek sorozatában­­ a mostani mintha versenyen kívül állana. A szükségletek és jövedelem úgy eltávolod­­­­ték egymástól az idők folyamán, mintha már soha sem találkozhatnának. Ha a megtartóz­tatás és mérséklet olyan isteni erény, mely jutalommal jár, akkor ezen a mostani ma­gyar földön csaknem csupa szentek járnak, mert itt egy jelentéktelen kisebbség kivételé­vel, melynél kedvez a konjunktúra, vagy módja van azt kihasználni, csupa olyan em­­ber tengődik, kiknek legnagyobb része már a legnélkülözhetetlenebb i­'lati szükségletek mértékéig szállította le sgédeit és kiadásait még így sem képes jövedék­ből fedezni. A legtöbb ember már nem is tud a gyomrán túl gondolkodni, hiszen ez is súlyos fejtörést okoz, nem hogy a kultúrember egyéb testi és lelki szükségleteire is gondolhatna. Ám ne mondja senki, hogy a megélhetés k­örü­l felmerülő és szinte lehetetlenségszám- im menő bajokkal azért kell megbarátkozni,­­ mert ezek a rossz viszonyokból fakadnak, el­­háríthatatlanok s igy tub­an vannak az em­beri segítés határain. Nem! Felesleges gyöt­relmek azok, amelyek az ország népének tul­ajomó többségét kínozzák a megélhetés ne­hézségei árán, mert a drágaság fokozódásá­ból, a jövedelmek elégtelenségéből tevődnek össze És ezekhez most a munkanélküliség egyre ijesztőbb réme is járul, holott ezeket egy, csupán a józanság mesgyéjén haladó kormányzat, igen jelentősen enyhíthetne, egy bölcs kormányzat pedig egyenesen elűzni tudta volna. Szinte napról-napra mutatunk rá azokra a végzetes politikai, gazdasági és pénzügyi kö­vet­kezményekre, amik a meg nem gondolt, felületes és a való élet viszonyait nem isme­rő kormányintézkedésből sarjadnak. Ismét­lésekbe bocsátkoznánk, részletezvén ezúttal­­, hogy elhibázott kormányzati politika az, amely lehetővé, teszi, hogy az egyik oldalon a jövedelem ne tartson lépést a pénz romlá­sa okozta fokozódó drágasággal, más oldalon az árvizsgáló bizottságok egyéni akciójára bízza az árak szabályozását, amely pedig egy beteg gazdasági helyzet figyelmeztető szimptómája,­­ hogy devizarendeletek ab­­szurd és egyenesen erkölcstelen szorítója megfulással fenyegeti a termelést, az ipart és kereskedelmet, melyek üzembeszüntetések­kel és üzemkorlátozásokkal kénytelenek ma­gukat átadni sorsuknak, amely sors azután mindazoknak, kiknek a gyár, az ipar és ke­reskedelem jelentette a megélhetés vagy ten­­gődés lehetőségeit, végzetükké válhat. És az éhes gyomrok kínzó feljajdulásait nem hallgatják meg az ország sorsának in­tézői. Az egyre növekvő munkanélküliség ijesztő rémét azzal hesegeti el magától kor­mány és nemzetgyűlés, hogy befogja füleit, melyek csak politikai heccelődésekre rezo­­nálnak. A munkásság parlamenti képvisele­­­­tének határozati javaslatát, mely pedig nem pártérdekeket szolgált, hanem egy egyetemes baj gyógyításához kívánt azzal segédkezet nyújtani, elvetette a nemzetgyűlés és nem igyekszik pótolni mással, amit ő találna ki. Nem csak a rosszul fűtött szobák még rosz­­­abbul táplálkozó szerencsétlenjeit der­meszt­i meg a tél hidege, hanem téli dermedt­ség fekszi meg égész gazdasági életünket, a­mely a sok béklyótól nem tudja erőit kifej­teni és termelő munka helyett kényszerül pi­hentetni a dolgozni akarókat. A szomorú viszonyok intő példáját helyi vonatkozásban is éppen ma olvashattuk. A város polgármestere háromszázmilliós köl­csönt kért a kormány útján, hogy közmun­káinak folytatásaival ne csak a várost fej­lessze, hanem munkaalkalmakkal is szol­gáljon és a válasz: rideg elutasítás. Köz­szükségletekre nincs pénz, ellenben a belső, beteg gazdasági viszonyok lázmérőjének te­kinthető koronaromlás mesterséges elnyo­mására, hogy a lázmérő ne mutathassa az igazi számot, milliárdok is rendelkezésre ál­lanak. Jól tudjuk, hogy más országok is viaskod­nak a munkanélküliség fenevadjával, de más országokban a segítés minden eszközének felhasználásával útját is állják elhatalmaso­dásának, mint ahogyan másutt a dolgozók­nak is lehetővé teszik azt a kereseti és jöve­delemlehetőséget, hogy a drágulás dacára, meg tudjanak élni, nem úgy, mint nálunk, a­hol mindenki elégedetlen, senki sem tud meg­élni és a napszámosmunkásoktól a vezető magántisztviselőkig és fő államhivatalnokig mindnek hétről-hétre, hónapról-hónapra ki kell verekedni néhány békebeli koronával sem egyenlő értékű és vásárló erejű ezer vagy tízezer koronák kései segítségét. Kevesebb politikára és több gazdasági ér­zékre volna szükség, hogy a munkanélküli vagy rosszul űzetett dolgozók serege, melybe nagy demokráciával munkás és polgár, nap-s számos és államhivatalnok, mind beletarto­zik, a mindennapi kenyér gondjainak két­ségbeesésétől megváltassék. Peidl Gyula Londonba utazott A szociáldemokrata párt vezére Vámbéry Rusztemmel együtt utazott el - Hobhlen és Peidl tárgyalásai az utazás előtt - Mi a londoni út célja ? A Reggel Hírlap budapesti szerkesztősége , jelenti tela­­nnon: jucgirtu - „Leggeli Ihirlap“ is, hogy a szoc­­­ciáldemokrata párt parlamenti frakciójának­­ vezére, Peidl Gyula, Londonba készül, hogy látogatást tegyen Macdonald angol miniszter­­elnöknél, az angol munkáspárt vezérénél. Peidl Gyula csütörtökön reggel utazott el Vámbéri Rsuztem dr. társaságában. Ennek az útnak előzményeiről informátorunk igen érdekes részleteket közölt tudósítónkkal Az új angol munkáspárti kormánynak öt olyan tagja van, aki hivatalos szerepet töltött be a második Internacionaléban. Ezek között van maga Macdonald miniszterelnök is. A má­sodik Internacionaléban tudvalévően minden­kor jelentős szerepe volt Garami Ernőnek és Peidl Gyula képviselőnek is. Annak idején, amikor a háború alatt a második Internatio­nale Bernben ismeretes tárgyalásait folytatta, Macdonald közelebbi összeköttetésbe került Kunfi Zsigmonddal is. Most, amikor az angol munkáspárt kor­mányra jutott, az angol külügyi hivatalt, ame­lyet maga Macdonald vezet, a magyar kérdés­ben a legkülönbözőbb informátorok igyekez­tek tájékoztatni. Garami Ernő, akinek véleményét szintén ki­kérték, ezzel szemben arra hivatkozott, hogy ő távol él Magyarországtól és nincs is jogosítva arra, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében nyilatkozzék, hanem­­ azt aján­lotta, hogy a legilletékesebb személyt, magát Peidl Gyulát kérjék fel információkra. Wedgewood ezredes, aki ezidőszerint ez an­gol kormányban a lancasteri kancellár tárcáját , s viseli, tudvalévően annak idején az angol mun­káspárt képviseletében Magyarországon járt és a magyar kérdést az angol parlamentben több beszéddel ismertette. Az angol külügyi hivatal akkor Hohlernek, a budapesti követ­nek jelentésére támaszkodva megcáfolta Wed­­gewoodnak itt szerzett információit. Hohler e magatartásának tudvalévően az lett a követ­kezménye, hogy a budapesti követség éléről távoznia kellett. Wedgewood ezredes annak idején, sőt már a békében is, nagyon bizalmas baráti összekötte­tést tartott fenn Vámbéry Rusztemmal és ez az oka annak, hogy ezúttal őt is felkérték arra, hogy Peidlvel együtt utazzék Londonba. Vám­béry Rusztemet nemcsak az angol munkáspárti politikusokhoz, hanem számos liberális poli­tikushoz is nagyon bizalmas kötelékek fű­zik. Addig, ameddig Lloyd George volt a minisz­terelnök, Vámbéry véleményét nagyon sok kér­désben kikérték és csak, amikor a konzervatí­vok jutottak uralomra, hidegült f­el a viszony Vámbéry Rusztem és a budapesti angol követ­ség között. Vámbéry Rusztemet Angliában, atyjára való tekintettel is, igen jelentős egyé­niségnek tartják. Peidl Gyula elutazása előtt tudvalévően igen hosszasan és részletesen tárgyalt Bethlen Ist­ván miniszterelnökkel. Peidl utazásának ilyen körülmények között részben az a célja is, hogy a magyar kormány viszonyát a­,­­már-P -aun­­káspárti kormányhoz közvetlenebbé tegye. Peidl a miniszterelnökkel igen részletesen ért igen behatóan megtárgyalt bizonyos kérdése­ket és előreláthatóan Peidl londoni tanács­ko­­zásainak az lesz a következése, hogy a mun­káspárti kormányzat a magyar kölcsön kérdé­sében jóakaratú magatartását még fokozni is fogja. Peidl Gyula londoni utazásának legna­gyobb jelentősége mindenesetre az, hogy az angol külügyi hivatalt a magyar kérdésben nem felelőtlen elemek infromálják, hanem a­ Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezére» Más forrásból Peidl útjával kapcsolatban­!A következő információt közlik: — Amikor a miniszterelnök Kállay pénzügy­­miniszterrel együtt Londonban volt, beszélge­tést folytatott Ramsay Macdonalddal, aki ak­kor még nem volt miniszterelnök. Bethlen ak­kor közölte a munkáspárt vezérével, hogy sze­retné, ha a hazai viszonyok ismertetése céljából egyik magyar szocialista képviselő kiutaznék Londonba, aki közvetlen felvilágosítást nyújt­hatna a magyarországi viszonyokról. A Labour Party vezére örömmel fogadta a miniszterel­nök ajánlatát. Lapunk ma­ száma 8 oldal A gyáriparosok és a devizaellátás nehézségei Budapestről telefonáltak. Walkó Lajos ke­reskedelmi miniszter csütörtök délelőtt érte­kezletre hívta meg a magyar gyáriparosok szövetségének vezetőit, hogy meghallgassa pa­naszaikat a devizák beszolgáltatásával kapcso­latban. A megbízottak előadták sérelmüket, hogy a devizaközpont a valutákat hivatalos árf­lyamon számolja el, amikor a gyárosok csak a tényleges koronaérték alapján tudnak­ nyersanyagot beszerezni. Fenyő Miksa a következőkben ismertette a gyáripar sérelmeit: — Az ipar teljesen megérti a magyar kor­mány intencióit a korona értékének fentartá­­sára vonatkozólag. Ebben a törekvésében a kormányt­ az egész magyar ipar támogatja és rendelkezésére áll. Másrészt azonban az export­­ü­zemek fentartása súlyos nehézségbe ütközik. A kibontakozás csak akkor lehetséges, ha a kormány a maga álláspontját igyekszik a kül­földön érvényesíteni. Hogy azonban törekvési érvényre jusson, szükséges az exportból befo­lyó, rendelkezésre álló külföldi fizetési eszközö­ket a külföldön beszerezhető nyersanyagok céljaira legalább részben az ipar rendelkezé­sére bocsájtani, mert enélkül a magyar ipari­nak­s teljes lehetetlenség az üzemet folytatni. Ezután a Devizaközpont képviselője kijelen­tette, hogyha sikerül a koronát 0,017-es alapon biztosítani, akkor az exportvaluták felhaszná­lási módjára a devizaközpontnak új tervei vannak. Az értekezletet Walkó kereskedelmi minisz­ter zárószava rekesztette be azzal, hogy a kor­mány elhatározásáról az érdekelteket ann­ak­ idején informálni fogja.

Next