Reggeli Hirlap, 1924. június (33. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-01 / 125. szám

Előfizetési árak helyben és vidéken: Negyed évre — — — — —­­­­Egy hónapra — — — — — — 20000 K 40000 K­ ­ff «■* ■*» ■ 1 1924 junius hó 1, vasárnap Ára 3000 korona xxxm. évfolyam, 125 Miskolc POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Miskolc, Városház tér 22. o. A szerkesztőség telefonszámai: 4*98 és fő-ig. Kiadóhivatal: Széchenyi-u. 15. Telefon 1*14 Szőkó Ternő lába — A Reggeli Hírlap eredeti tárcája — írta : KRÚDY GYULA Az a láb, amelyről itt szó lesz , kalandor­­életet élt, mint egy régi pesti svindler, aki­ről a házgondnok ugyan becsületesen, lelki­ismerete szerint kiírta a házbérek céduláján, hogy: „foglalkozásnélküli,“ de ő azért néha kétlovas kocsin hajtott a ház elé, viszont máskor annyi ennivalója sem volt, mint a szervitatéri galamboknak. . A láb — „akiről“ tehát valamikor sokan tudtak Pesten — fából volt, de egyéni éle­tet élt, mert ő volt az első igazi m­űláb, amely Pest utcáin zajtalanul, olajozva, ru­ganyosan, feltűnő könnyedséggel rótta a mértföldeket. Legelőször egy cs. és kir. generalmajor birtokában volt, aki őfelségétől kapta azon láb helyett, amelyet a poroszok kilőttek alóla a hires ködben. De nem mindenki szereti a szubordinációt, a láb nem volt a katonás életre teremtve, bár a Molnár­ utcai kvár­télyon, a tábornoknál, kocsiszín, benne ko­csival is, fel volt véve a bérletbe. Egy reggel, amig a láb a nyitott gangon várta, hogy a legény fényesre kefélje, egy házalóforma ember lopakodott az udvarra és a gazdátlan lábat a köpenyege alá rejtette. A tábornoknak megmaradt a kocsija, meg az éktelen káromkodása, amellyel végigjárta az összes pesti „katonaszobákat“ a láb előkészí­tése végett, de a pesti polkcár már abban az időben is inkább szerette birkózó mutatvá­nyokkal szórakoztatni a publikumot, mint a tolvajok üldözésével. ........... .............................................................................. A lábnak egy darabig visszavonult életet kellett élni egy kamarában, ahol a világon mindenféle lopott tárgy helyet foglalt. Meg kell ezeket a tárgyakat külömböztetni a ta­lált vagy elveszített tárgyaktól: olyanok ők, mint a ledér, feltűnőséget kereső nőszemé­lyek az utcai járókelők között, valamiképen száz lépésnyiről megismerni a könf­elmű leányasszonyt és a lopott kalapot. A kamarában a lábnak egy darabig elő­nyére volt magas származása, de később egészen ezt róta fel hibájául a zsibárus. A majorért már régen nem fizette a házbért Pest város katonai ügyosztálya, de a zsibárus még mindig nem merte kínálni portékáját.: hátha nem felejtették a pesti utcán őfelsége ajándékát ? Már éppen arról volt szó, hogy a láb külföldre megy egyéb lopott tárgyak transzportjával, amikor egy nő jelentkezett e zsibárusnál. — Egy női szoknya alatt valóban nem fog­ják keresni a cs. kir. gmjr. lábát! — sóhaj­tott fel a kereskedő és örömmel túladott a portékán. A nő valamikor szép társaságot gyűjtött maga körül a Frivaldszky féle házban, anél­kül, hogy csak a Laky-házig kellett volna mennie, de bezzeg most reggeltől­ estig dolga volt a műlábnak, hogy a régi ismerősök, barátok közül néhányat felfedezzen. A nő még mindig úgy szerepelt a házmester napló­jában, mint „Énekesné“, de lábával együtt mintha hangját is elveszítette volna. Leg­feljebb Saphir Ede újságszerkesztő úr láto­gatta meg néha az egykori divát, de azért, hogy támadó cikkeihez megfelelő adatokat szerezzen bizonyos urak ellen. A lábnak bizony sokat kellett járni olyan vidékre,, ahol az egykori gavallérok leeresztett füg­göny mögött hűszöltek és bosszúsan nyitot­tak ajtót a csengetésre. A láb pontosan tud­ta, hogy milyen messzire van a Lövész­ utca a Molnár­ utcától, a Rózsa tér az Országút­­tól, mert naponta be kellett járni sok föl­det és sok emeletet, amíg valami eredménye lett a látogatásnak. Néha 442-es háznume­rással ijesztgette őt tulajdonosnője, mintha nagyon messzire kellene menni, de a láb már tudta, hogy a belvárosban nem utcák szerint vannak számozva a házak, hanem egyenként, mint a rendőrök: a 442-es ott posztól éppen a Szervita-tér sarkán és benne Szekó Ternó úr lakott, akiről az énekesnőnek az a véleménye volt, hogy himpellér, hamis­­kártyás, de a láb mégis szeretett Szekó Ternó úrhoz járni, mert itt olyan mulatsá­gos történeteket hallott, amilyeneket sehol Az énekesnő előkelő, gazdag, de szűkkeblű ismerőseiről, egykori finom barátairól mon­dott pletykákat Szekó Ferkó egy földszinti lyukban a házmester lakása mellett. Kiknél, udvarolnak manapság a gavallérok, akik tegnap az énekesnőért még majd meghaltak, kihez adresszálják a rendeléseket Paerek Louise virágos boltjából, kinek a kedvéért akarnak pénzt nyerni a Szabadi-kávéházban a nasi-vasinál . . . Az énekesnő sírva ment haza, de a műláj sok mindent megtanult a pesti életből, mint egy ártatlan ifjú, aki romlott, de mulatsá­gos emberek társaságába keveredett. Igazi víg élete azonban mégsem err­ől időre esik Őfelsége ajándékának. Sok esz­tendőt kellett kiszolgálnia, az énekesnő meg- •­ Bethlen vergődése Írta : Pá!yí Ede dr. Bethlen István nem képes keresztül vinni az ő „szanálási“ politikáját, — melynek vég­ső célja mégis csak az ő hatalmi pozíciójá­nak a biztosítása, — ha Wolf­fék budapesti uralma­ zavarja őt. Most is azt láttuk, hogy két nap alatt háromszor egymásután szavaz­ták le a kormányt a bizottságokban. Egészen bizonyosnak vehető már, hogy Bethlen szabadulni akar Wolf­féktől. Az ódi­umot azonban, hogy a kurzus-kereszténység utolsó gyökerét is ő tépte ki, el akarván há­rítani magától, felajánlotta Wolffnak a bé­­külékenységet. Wolff a maga mentésére meg is kezdte a béke lantját pengetni, de hiteles információ van róla, hogy bármilyen barát­­ságos mosollyal is fogja Wolff a középpárti liberális vezérek felé csóválni azt a markát, amellyel eddig fojtogatta őket, ezt a kezet a liberálisok közül senki sem fogja elfogadni. Eképen Wolff kompromittálva is lesz és el­veszti azt a kormánypárti színezetet is, mely­nek segítségével eddig az állami és fővárosi alkalmazottak az ő pártjára szavaztak. A csata még ezzel nem lesz megnyerve Bethlen számára. Ő meg fog szabadulni sze­mélyi riválisaitól, akiknek kurzus-keresz­ténységét azzal fogja kiengesztelni, hogy a kurzusintézményeket fenn fogja tartani, de ez csak úgy lenne lehetséges, ha a liberálisok segítségével ütheti a liberalizmust. Ezt a célt szolgálná a Heinrich­től Vázso­­nyiig terjedő fővárosi középpárt megalakítá­sa. E középpártnak leendő vezérei azonban tudják, hogy ők ugyan kitűnő vezérek, de nincs tömegük. Csak Vázsonyinak volt in­kább, mint van tömege, mert a gazdag zsi­dók jobbfelé, az intellektuelek és a szegény zsidók pedig balfelé húzódtak tőle, így az a veszély fenyegeti a Heinrich­től Vázsonyiig terjedő polgári középpártot, hogyha a Kos­­suth-párt zászlót bont, akkor ugyen ennek suth-párt zászlót bont, akkor ugyan ennek helyi zászlót bont, a polgárság közhangulata, mely túl van fűtve gazdasági elégedetlen­séggel, hozzája fog csatlakozni. Ez esetben­ az a veszély fenyegetné a kormányt, hogy az eddigi Wolff-párti többség helyett, amellyel többé nem dolgozhat a kormány, bejön Buda­pest törvényhatósági bizottságába egy több­ség, mely a Kossuth-párt és a szociáldemo­krata párt közös listájából fakadna. Ezek a meggondolások arra­­késztetik a pol­gári középpárt vezetőit, hogy a Kossuth­­párttal próbáljanak megegyezni, és így tel­jesen kiépítsék a polgári középfrontot, jobb­ról Wolffék ellen, balról a szociáldemokra­ták ellen. Megkérdeztem a tervre vonatkozó­lag Kupert Rezsőt, aki nekem a következő­ket mondta: — Én mint polgári ember, elvileg nem le­hetek ellene egy közös polgári frontnak, de két kifogásom van a mostani tervezettel szemben. Egyik az, hogy itt lényegében nem polgári frontról van szó, hanem kormánypár­ti frontról és annál kevésbbé van szó liberá­lis polgári frontról, hanem szó van arról, hogy a liberálisok és álliberálisok segítségé­vel közös polgári frontot teremtenek Bethlen számára, hogy ő a saját uralma mellett a kurzusintézményeket fentarthassa. ■ — A másik kifogásom a mostani tervezet ellen az, hogy itt adva van egy szociáldemo­krata pá­rt, mely a helyzetből kifolyólag nem csinálhat ma mást, mint polgári politikát, amit reálpolitikának nevezünk. Már most ha én nem tartanám szem előtt azt a politikai illendőséget, hogy akikkel együtt dolgoztam, tovább is azokkal haladjak, akkor is a leg­nagyobb bűnnek tartanám, épp a polgári ér­dekekkel szemben, ha erőszakosan baloldal felé szorítanák a szocialistákat, egy velük szemben felállított közös polgári front dár­dáinak nekikszegezése által. Amint látható, Bethlennek ugyanaz a ver­gődése van Budapesten az ő lavírozó politi­kája miatt, mint az egész országos politiká­ban. Bethlennek azonban nagyon fontos, hogy Budapest ne kapjon olyan törvényható­sági bizottságot, mely vele szemben áll és ál­landó élő lelkiismeretként tesz panaszt a nemzet előtt a Bethlen-féle politika ellen. — Azt mondják, hogy Bethlen ügyes. Várjuk meg, hogy milyen ügyességgel fogja a fővá­rosi kérdést megoldani. Nagy kihatással lesz ez­ az egész országos politikára. Meg fogjuk látni, hogy akkor ügyes-e Bethlen, ha nem lehet olyan egyszerű erőszakokat elkövetni, mint amilyeneket a nemzetgyűlési választá­sokon keresztül a mai napig elkövetett pozí­­­ciója biztosítására?! A kormány körében remélik a A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon: A külföldi kölcsön ügyében széles terüle­ten folynak a tárgyalások. Teleszky János volt pénzügyminiszter Rómában folytatott megbeszéléseket, ahonnan most Genfbe uta­zott, hogy a népszövetség illetékes tényezőit tájékoztassa a kölcsönü­gy egész anyagáról. Kétségtelen, hogy Popovics Sándor londoni utazása a pénzügyi helyzet és a kölcsönfel­­tételek megbeszélésével függ össze és való­színűnek tartják a kormányhoz közelálló kö­rökben, hogy ezután gyorsabb tempóban fog kölcsönü­gy gyors lebonyolítását a kérdés dűlőre jutni. Informátorunk szerint annál inkább remélhető ez, mert Magyaror­szág az egész szanálási akciót a népszövet­ség rendelkezése értelmében indította meg és létesítette a jegybankot is, így az akció sikere a népszövetség tekintélyét is érinti és nem lehet kétséges, hogy a népszövetség részéről fokozott támogatásban fogunk része­sülni. Itt említjük meg, hogy az a hír, mint­ha az ipar a kölcsön elosztása tekintetében renitens magatartást tanúsított volna, nem fedi a tényeket, mert az idevonatkozó mun­kálatok pontosan haladnak.

Next