Reggeli Hirlap, 1924. június (33. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-01 / 125. szám

Előfizetési árak helyben és vidéken: Negyed évre — — — — —Egy hónapra — — — — — — 20000 K 40000 K ff «■* ■*» ■ 1 1924 junius hó 1, vasárnap Ára 3000 korona xxxm. évfolyam, 125 Miskolc POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Miskolc, Városház tér 22. o. A szerkesztőség telefonszámai: 4*98 és fő-ig. Kiadóhivatal: Széchenyi-u. 15. Telefon 1*14 Szőkó Ternő lába — A Reggeli Hírlap eredeti tárcája — írta : KRÚDY GYULA Az a láb, amelyről itt szó lesz , kalandoréletet élt, mint egy régi pesti svindler, akiről a házgondnok ugyan becsületesen, lelkiismerete szerint kiírta a házbérek céduláján, hogy: „foglalkozásnélküli,“ de ő azért néha kétlovas kocsin hajtott a ház elé, viszont máskor annyi ennivalója sem volt, mint a szervitatéri galamboknak. . A láb — „akiről“ tehát valamikor sokan tudtak Pesten — fából volt, de egyéni életet élt, mert ő volt az első igazi műláb, amely Pest utcáin zajtalanul, olajozva, ruganyosan, feltűnő könnyedséggel rótta a mértföldeket. Legelőször egy cs. és kir. generalmajor birtokában volt, aki őfelségétől kapta azon láb helyett, amelyet a poroszok kilőttek alóla a hires ködben. De nem mindenki szereti a szubordinációt, a láb nem volt a katonás életre teremtve, bár a Molnár utcai kvártélyon, a tábornoknál, kocsiszín, benne kocsival is, fel volt véve a bérletbe. Egy reggel, amig a láb a nyitott gangon várta, hogy a legény fényesre kefélje, egy házalóforma ember lopakodott az udvarra és a gazdátlan lábat a köpenyege alá rejtette. A tábornoknak megmaradt a kocsija, meg az éktelen káromkodása, amellyel végigjárta az összes pesti „katonaszobákat“ a láb előkészítése végett, de a pesti polkcár már abban az időben is inkább szerette birkózó mutatványokkal szórakoztatni a publikumot, mint a tolvajok üldözésével. ........... .............................................................................. A lábnak egy darabig visszavonult életet kellett élni egy kamarában, ahol a világon mindenféle lopott tárgy helyet foglalt. Meg kell ezeket a tárgyakat külömböztetni a talált vagy elveszített tárgyaktól: olyanok ők, mint a ledér, feltűnőséget kereső nőszemélyek az utcai járókelők között, valamiképen száz lépésnyiről megismerni a könfelmű leányasszonyt és a lopott kalapot. A kamarában a lábnak egy darabig előnyére volt magas származása, de később egészen ezt róta fel hibájául a zsibárus. A majorért már régen nem fizette a házbért Pest város katonai ügyosztálya, de a zsibárus még mindig nem merte kínálni portékáját.: hátha nem felejtették a pesti utcán őfelsége ajándékát ? Már éppen arról volt szó, hogy a láb külföldre megy egyéb lopott tárgyak transzportjával, amikor egy nő jelentkezett e zsibárusnál. — Egy női szoknya alatt valóban nem fogják keresni a cs. kir. gmjr. lábát! — sóhajtott fel a kereskedő és örömmel túladott a portékán. A nő valamikor szép társaságot gyűjtött maga körül a Frivaldszky féle házban, anélkül, hogy csak a Laky-házig kellett volna mennie, de bezzeg most reggeltől estig dolga volt a műlábnak, hogy a régi ismerősök, barátok közül néhányat felfedezzen. A nő még mindig úgy szerepelt a házmester naplójában, mint „Énekesné“, de lábával együtt mintha hangját is elveszítette volna. Legfeljebb Saphir Ede újságszerkesztő úr látogatta meg néha az egykori divát, de azért, hogy támadó cikkeihez megfelelő adatokat szerezzen bizonyos urak ellen. A lábnak bizony sokat kellett járni olyan vidékre,, ahol az egykori gavallérok leeresztett függöny mögött hűszöltek és bosszúsan nyitottak ajtót a csengetésre. A láb pontosan tudta, hogy milyen messzire van a Lövész utca a Molnár utcától, a Rózsa tér az Országúttól, mert naponta be kellett járni sok földet és sok emeletet, amíg valami eredménye lett a látogatásnak. Néha 442-es háznumerással ijesztgette őt tulajdonosnője, mintha nagyon messzire kellene menni, de a láb már tudta, hogy a belvárosban nem utcák szerint vannak számozva a házak, hanem egyenként, mint a rendőrök: a 442-es ott posztól éppen a Szervita-tér sarkán és benne Szekó Ternó úr lakott, akiről az énekesnőnek az a véleménye volt, hogy himpellér, hamiskártyás, de a láb mégis szeretett Szekó Ternó úrhoz járni, mert itt olyan mulatságos történeteket hallott, amilyeneket sehol Az énekesnő előkelő, gazdag, de szűkkeblű ismerőseiről, egykori finom barátairól mondott pletykákat Szekó Ferkó egy földszinti lyukban a házmester lakása mellett. Kiknél, udvarolnak manapság a gavallérok, akik tegnap az énekesnőért még majd meghaltak, kihez adresszálják a rendeléseket Paerek Louise virágos boltjából, kinek a kedvéért akarnak pénzt nyerni a Szabadi-kávéházban a nasi-vasinál . . . Az énekesnő sírva ment haza, de a műláj sok mindent megtanult a pesti életből, mint egy ártatlan ifjú, aki romlott, de mulatságos emberek társaságába keveredett. Igazi víg élete azonban mégsem erről időre esik Őfelsége ajándékának. Sok esztendőt kellett kiszolgálnia, az énekesnő meg- • Bethlen vergődése Írta : Pá!yí Ede dr. Bethlen István nem képes keresztül vinni az ő „szanálási“ politikáját, — melynek végső célja mégis csak az ő hatalmi pozíciójának a biztosítása, — ha Wolffék budapesti uralma zavarja őt. Most is azt láttuk, hogy két nap alatt háromszor egymásután szavazták le a kormányt a bizottságokban. Egészen bizonyosnak vehető már, hogy Bethlen szabadulni akar Wolfféktől. Az ódiumot azonban, hogy a kurzus-kereszténység utolsó gyökerét is ő tépte ki, el akarván hárítani magától, felajánlotta Wolffnak a békülékenységet. Wolff a maga mentésére meg is kezdte a béke lantját pengetni, de hiteles információ van róla, hogy bármilyen barátságos mosollyal is fogja Wolff a középpárti liberális vezérek felé csóválni azt a markát, amellyel eddig fojtogatta őket, ezt a kezet a liberálisok közül senki sem fogja elfogadni. Eképen Wolff kompromittálva is lesz és elveszti azt a kormánypárti színezetet is, melynek segítségével eddig az állami és fővárosi alkalmazottak az ő pártjára szavaztak. A csata még ezzel nem lesz megnyerve Bethlen számára. Ő meg fog szabadulni személyi riválisaitól, akiknek kurzus-kereszténységét azzal fogja kiengesztelni, hogy a kurzusintézményeket fenn fogja tartani, de ez csak úgy lenne lehetséges, ha a liberálisok segítségével ütheti a liberalizmust. Ezt a célt szolgálná a Heinrichtől Vázsonyiig terjedő fővárosi középpárt megalakítása. E középpártnak leendő vezérei azonban tudják, hogy ők ugyan kitűnő vezérek, de nincs tömegük. Csak Vázsonyinak volt inkább, mint van tömege, mert a gazdag zsidók jobbfelé, az intellektuelek és a szegény zsidók pedig balfelé húzódtak tőle, így az a veszély fenyegeti a Heinrichtől Vázsonyiig terjedő polgári középpártot, hogyha a Kossuth-párt zászlót bont, akkor ugyen ennek suth-párt zászlót bont, akkor ugyan ennek helyi zászlót bont, a polgárság közhangulata, mely túl van fűtve gazdasági elégedetlenséggel, hozzája fog csatlakozni. Ez esetben az a veszély fenyegetné a kormányt, hogy az eddigi Wolff-párti többség helyett, amellyel többé nem dolgozhat a kormány, bejön Budapest törvényhatósági bizottságába egy többség, mely a Kossuth-párt és a szociáldemokrata párt közös listájából fakadna. Ezek a meggondolások arrakésztetik a polgári középpárt vezetőit, hogy a Kossuthpárttal próbáljanak megegyezni, és így teljesen kiépítsék a polgári középfrontot, jobbról Wolffék ellen, balról a szociáldemokraták ellen. Megkérdeztem a tervre vonatkozólag Kupert Rezsőt, aki nekem a következőket mondta: — Én mint polgári ember, elvileg nem lehetek ellene egy közös polgári frontnak, de két kifogásom van a mostani tervezettel szemben. Egyik az, hogy itt lényegében nem polgári frontról van szó, hanem kormánypárti frontról és annál kevésbbé van szó liberális polgári frontról, hanem szó van arról, hogy a liberálisok és álliberálisok segítségével közös polgári frontot teremtenek Bethlen számára, hogy ő a saját uralma mellett a kurzusintézményeket fentarthassa. ■ — A másik kifogásom a mostani tervezet ellen az, hogy itt adva van egy szociáldemokrata párt, mely a helyzetből kifolyólag nem csinálhat ma mást, mint polgári politikát, amit reálpolitikának nevezünk. Már most ha én nem tartanám szem előtt azt a politikai illendőséget, hogy akikkel együtt dolgoztam, tovább is azokkal haladjak, akkor is a legnagyobb bűnnek tartanám, épp a polgári érdekekkel szemben, ha erőszakosan baloldal felé szorítanák a szocialistákat, egy velük szemben felállított közös polgári front dárdáinak nekikszegezése által. Amint látható, Bethlennek ugyanaz a vergődése van Budapesten az ő lavírozó politikája miatt, mint az egész országos politikában. Bethlennek azonban nagyon fontos, hogy Budapest ne kapjon olyan törvényhatósági bizottságot, mely vele szemben áll és állandó élő lelkiismeretként tesz panaszt a nemzet előtt a Bethlen-féle politika ellen. — Azt mondják, hogy Bethlen ügyes. Várjuk meg, hogy milyen ügyességgel fogja a fővárosi kérdést megoldani. Nagy kihatással lesz ez az egész országos politikára. Meg fogjuk látni, hogy akkor ügyes-e Bethlen, ha nem lehet olyan egyszerű erőszakokat elkövetni, mint amilyeneket a nemzetgyűlési választásokon keresztül a mai napig elkövetett pozíciója biztosítására?! A kormány körében remélik a A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon: A külföldi kölcsön ügyében széles területen folynak a tárgyalások. Teleszky János volt pénzügyminiszter Rómában folytatott megbeszéléseket, ahonnan most Genfbe utazott, hogy a népszövetség illetékes tényezőit tájékoztassa a kölcsönügy egész anyagáról. Kétségtelen, hogy Popovics Sándor londoni utazása a pénzügyi helyzet és a kölcsönfeltételek megbeszélésével függ össze és valószínűnek tartják a kormányhoz közelálló körökben, hogy ezután gyorsabb tempóban fog kölcsönügy gyors lebonyolítását a kérdés dűlőre jutni. Informátorunk szerint annál inkább remélhető ez, mert Magyarország az egész szanálási akciót a népszövetség rendelkezése értelmében indította meg és létesítette a jegybankot is, így az akció sikere a népszövetség tekintélyét is érinti és nem lehet kétséges, hogy a népszövetség részéről fokozott támogatásban fogunk részesülni. Itt említjük meg, hogy az a hír, mintha az ipar a kölcsön elosztása tekintetében renitens magatartást tanúsított volna, nem fedi a tényeket, mert az idevonatkozó munkálatok pontosan haladnak.