Reggeli Hirlap, 1924. augusztus (33. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-01 / 175. szám

XXXIII. évfolyam, 175 sz., Miskolc, 1924 augusztus hó 1. péntek A munka joga A közelmúlt egyik legretteneteseb­b emléke, az­­elesettek listája, más formában ugyan, de ismét feltámadt. Elesett emberek hosszú név­sorával van tele a napi sajtó. B-listára tett tisztviselők, elbocsátott magánalkalmazottak, kenyér nélkül maradt munkások, ezek ma a mindennapi élet döbbenetes szenzációi. És gyűlik, szaporodik nap-nap után, óráról-órára a gazdaságilag elesettek hosszú listája. A mindenható állam pedig tehetetlenül, ölbe tett kezekkel ü­lt. Törvényjavaslatokat gyúrpak­­furnak és faragnak és eközben százezrek jaja hangzik őrjítő fájdalommal. Ankéteznek, mi­alatt a lista egyre nő, dagad és mintegy vég­­hetetlen óceán önti el a még megmaradt oázi­sokat is. Jönnek a közmunkák? Eddig csak ígérete­ket kaptunk. Az állam mereven védelmezi a reakciós doktrínákat, amelyek tagadásba ve­szik Louis Blanc elméletét, a „droit au tra­­vail“-t, a munkához való jogot. Nem, mondja a konzervatív doktrina, a munkához nincsen senkinek sem különös joga. Akinek munkája van, adjon hálát Istenének, a munkához való jogot azonban senki sem követelheti. Ez kérem szépen a társadalom felforgatásához vezetne. Mereven lovagolnak öreg, elavult doktríná­kon, tudós professzorai a kormányzatnak és nem veszik észre, hogy a munkához való jog jajszavát ma már nemcsak a munkás hallatja, tehát nemcsak az a társadalmi réteg, amely a konzervativizmusnak nem tetsző szakszer­vezeti alapon áll, hanem a társadalom eddigi oszlopai, a középosztály elkeseredett tagjai is. Droit au travail! A munka joga mentheti meg csak a veszendő társadalmat, amely ki­tagadva és megsemmisítve könyörög segít­ségért. És ha eddig nem tetsző jelszó volt a munkához való jog, mert csak az úgynevezett negyedik rend, a ma már szervezett munkás­ság vallotta az események kényszerítő hatása alatt, meg kellett barátkozni azzal a gondo­lattal, hogy az állam legfőbb f­eladata ezekben a nehéz percekben polgárai hónalja alá nyúl­ni, munkaalkalmakat teremteni mindenki számára, aki ebben az országban dolgozni tud. Louis Blanc, a nagy francia forradalom alatt nemzeti műhelyek felállításával akart a felgyülemlett társadalmi bajokon segíteni. Ez az eszme csődöt mondott ugyan, mert sok tekintetben hasonló volt a nem kívánatos kommunizmushoz, de hogy a droit au travail eszméje nem mondott csődöt­, annak kiáltó bizonysága a mai helyzet is, amely szintén azt sugallja, hogy az állam a teljes gyógyu­lásig még­sem hagyhatja egészen szabadon a gazdasági életet, legalább is ebben a vonat­kozásban nem.­­ Minden kártékony bele­­avatkozást a gazdasági élet vérkeringésébe el kell utasítanunk, azt a hasznos beleavatkozást azonban, hogy az állam teremtse meg a pil­lanatnyilag szükséges munkaalkalmakat, an­nál nagyobb erővel követeljük, mentál lagy­matagabban kezelik ezt a nagyfontosságú problémát.. Az államfentartó politika egyik követel­ménye, hogy az állam polgáraiban erősítse azt a hitet­, hogy az állam nemcsak szükséges, hanem egyúttal jótékony intézmény is. A nyugateurópai államokban már régen beiga­zolták ezt a tételt, nálunk csak ígérik. De az Isten szerelméért, egyszer már cselekedni is kellene. Októberre tervezik a Ruhr-vidék egy részének kiürítését Még mindig nincs végleges döntés Németország meghívásáról — Ellentétek a Ruhr- vidék kiürítése körül — A delegátusok változatlanul bíznak tanácskozásuk sikerében Amíg eddig a mulasztások és a szankciók kérdésében, valamint a 800 millió aranymárkás kölcsön kérdésében voltak lényeges ellentétek a londoni konferencia tagjai között, addig most újabban a Ruhr-terület kiürítése ügyében me­rültek f­el olyan ellentétek, amelyek á­thidalha­­tatlanoknak látszanak amiatt is, mert úgy lát­szik, hogy Poincaré a jóvátételi bizottságban Barthou révén erősen kontrakarírozza nemcsak Herriotnak, hanem magának a konferenciának békés szándékait is. Egyébként, mint a Reuter-i iroda jelenti, a jó­­vátételi bizottság tagjai Londonba érkeztek. — De hogy mi lesz a szerepe a bizottságnak és hogy miképen kapcsolódik be a konferencia működésébe, az teljesen bizonytalan, annál is inkább, mert a jóvátételi bizottság teljesen szu­verén testület, amely döntéseit saját felelőssé­gére hozza meg. A jóvátételi bizottság meghí­vását különben egyes delegátusok jó jelnek te­kintik, amennyiben azt mondják, hogy ameny­­nyiben a konferencia nem biztatnna eredmény­nyel nem hívták volna Londonba a jóvátételi bizottságot. Francia körökben viszont azt hangoztatják, hogy Herrimiot miniszterelnök világosan megje­lölte azoknak az áldozatoknak a határát, ame­lyekhez Franciaország hozzájárult, de amelye­ket átlépni nem is áll módjában. Németország meghívása körül Ami Németország meghívását illeti, ebben a tekintetben csak elvi megállapodás van, de még nincs döntés abban a tekintetben, hogy mikor hívják Londonba Németország delegátu­sait. A német hangulatra élénken jellemző az a nyilatkozat, amelyet egy külföldi hírlapíró előtt tett egy m­aga­sál­lá­sú német államférfi. E szerint Németország hajlandó jóakaratúl­ag közreműködni a Dawes-tervezet végrehajtásán, miivel látja, hogy a londoni konferencián az az általános törekvés nyilvánul meg, hogy Euró­pában újból helyreálljanak a normális viszo­nyok és hogy Németország gazdasági egységét is visszaállítsák. Németország a legnagyobb há­lával tekint a nyilatkozat szerint Amerika fe­lé, amely szakértőivel hathatósan elősegítette a konferencia sikerét. Ha a Dawes-tervezet vég­rehajtása sikerül, Európának új korszaka kö­vetkezik. Egyébként a konferencia delegátusai köré­ben sokan hangoztatják elsősorban az angolok, és amerikaiak, hogyha Németországot meghív­ják a konferenciára, a német kormány hajlandó a birodalmi gyűlés elé terjeszteni azokat a tör­vényjavaslatokat, amelyeket a Dawes-tervezet i keresztülvitel© megkövetel. Kétségtelen, hogy­­ ezek a törvényeik nagy lépéssel vinnék előre az­­ európai bonyodalmak megszüntetésére irányu­­­­ló törekvéseket. A német kormány nem is teke,­­ jelenleg egyebet, mint nyomatékosan mégis-­s­m­étli, hogy minden lehetőt megtesz a Dawes- i tervezetnek a hatalmakkal való egyetértésben­­ való keresztülvitelére. A német nép reméli,­­­­hogy a békü­lékenység szelleme hatja át a többi nemzeteket is. Amerika a világ háláját érdemli ki,­­hogy a londoni konferencia sikerét iniciatí­­vájával előmozdította. Egyébként, mint berlini jelentés közli, Marx kancellár és Streseman­n külügyminiszter még elutazásuk előtt beszélni óhajtanak Hughes tit­kárával, vagy magával Hughessel, aki vasár­nap érkezik meg Berlinbe. A francia javaslat A Reute­rs-iroda jelentése szerint a konferen­cián tovább folynak a tárgyalások és Herriot­­nak magának is­ komoly a törekvése a kölcsön biztosítéka­inak és a Ruhr-területek kiürítésé­nek szabályozása tekintetében. Azok a hírek, a­melyek a konferencia kudarcát jósolják, min­den alapot nélkülöznek, annál is inkább, mert a konferencián élénk munka folyik. A konferen­cia első bizottsága tárgyalt a szerdán benyúj­tott francia javaslatok fölött is és azt egyhan­gúlag el is fogadta, miután az angol részről csütörtök délelőtt benyújtott módosító indít­ványt visszavonták. A francia és angol delegá­tusok a kölcsönös fáradozás sikere a­lkalmából egymást kölcsönösen üdvözölték. Az egyik de­legátus kijelentette, hogy sikerült a konferen­ciának a nagy nehézségeket áthidalnia. A hetek tanácsa csütörtökön este fél 7 óra­ko­r tanácskozásra gyűlt össze, amelyen a hár­mas számú bizottságnak be kell számolni az át­utalás kérdésében elért eredményekről. Ameny­nyiben a tanács elfogadná, befejezettnek tekint­hető a konferencia és a németek meghívása küszöbön áll. Természetesen előbb még a ban­koknak kell nyilatkozni ebben a kérdésben. — teszi hozzá a Reuter-irod­a. A jóvátételi bizottság hivatalos jelentése A jóvátételi bizottság, amint a Reggeli Hír­lap erről beszámolt, Londonba utazott és erről hivatalos közleményt is adott ki. A jóvátételi bizottság ezen jelentésében megerősíti a Pá­­risban folytatott tanácskozásairól félhivatalo­san kiadott közleményt. Kimondja ebben, hogy a bizottság mindannyiszor ülést tart London­ban, valahányszor annak szüksége mutatkozik és ezeken megtárgyalja mindazon illetékessége alá tartozó kérdéseket, amelyek a szakértői tárgyalások során felmerülnek. Barthou újabb megbeszélést folytatott Herriottal, majd a jó­vátételi bizottság tagjai egymás között jöttek össze és magánmegbeszélést folytattak a hely­zetről és ennek alapján ..hozták meg a meg­egyező határozatokat. A szankciók kérdése késő éjjel jelenítik Londonból. A londoni konferencia első bizottságának a­­szankció kérdésében­­hozott határozata kimond­ja, hogy egyetlen hatalom sem léphet föl önál­lóan, amíg a mulasztási kétséget kizárólag meg nem állapították. Ha azonban a jóvátételi bizottság nem állapította meg egyhangúlag,­­ úgy akkor a bizottság részéről egyhangúlag megválasztandó három döntőbíró mond ítéle­tet. Az ilyen egyöntetű határozat, ha nem jön­ne létre, akkor a döntőbíróság tagjait a hágai állandó döntőbíróság elnöke kizárólag amerikai ember lesz. Három zónában ürítik ki a Ruhr-vidéket ? A Daily Telegraph szerint a németek siettet­hetik a Ruhr-vidék katonai kiürítését, ha a szö­vetségesek követelményeinek fokozott mérték­ben eleget tettek. Ha például Németország a következő két év alatt ipari kötvényeket vásá­rol meg, akkor minden három, egyenként öt­százmilliós arany márt­a évi blokk után, jutal­mul egy-egy zónát kiürítenek. A Ruhr-vidéket ebből a célból három főzónára osztották be. Az első: Dortmund, a másik: Bochum, a harmadik: Essen. A hágai kis zónát azonnal kiürítik, mi­helyt Németország eleget tett a jóvátételi bi­zottság feltételeinek. Ez a kiü­rítés okóber kö­zepére várható. A Herriot-kormány helyzetét súlyossá teszik a politikai és gazdasági problémák Parisból jelentik. A Herriot-kormányna­­ nemcsak belpolitikai tekintetben, hanem gaz-­­dasági kérdésekben is kezdenek nehézségei támadni. Nemcsak a francia frank újabb esé­se okoz nehézségeket, hanem a gabonaárak emelkedése is, mi természetesen következik a világpiaci árak emelkedéséből. A búza leg­utóbb 8 frankkal emelkedett, aminek követ­keztében a kenyérnek és az életfentartási költ­ségeknek is lényeges emelkedése várható.­­ Azt hiszik, hogy a drágulásnak politikai ha­tása is lesz, azért, mert Herriot a választások alatt ígéretet tett, hogy a létfentartás költsé­geit kormányzása alatt csökkenteni fogják. Egyébként a szenátusban csütörtökön meg­kezdették a 400 millió frankos póthitelről szóló javaslat tárgyalását. Beranger előadó megállapította, hogy a költségvetés póthitelének megszavazására az államháztartás egyensúlya miatt szükség van annál is inkább, mert hisz a 20 százalé­kos adóemelés káros visszahatása érezhető. Rámutatott továbbá arra, hogy a kereskedel­mi mérleg is hiányt mutat, úgy, hogy a kor­mány valószínűleg októberben kénytelen lesz 800 millió frankos póthitelt kérni. De la Hay szenátor megjegyezte, hogy ak­kor miért nem kér a kormány most mindjárt 1200 millió frankos póthitelt. Az előadó kifejtette, hogy a kormány nem rendelkezik korlátlan fizetési eszközök felett és ezért kénytelen javasolni egyelőre csak a 400 millió frankos póthitel megszavazását. De la Hay szenátor erre megjegyezte: — Önök tehát bíznak a londoni konferencia sikerében? Az előadó ezt válaszolta: — Igen, mi bízunk a francia kormányban, hogy Franciaország követelését­ Németország­gal szemben érvényesíteni fogja. Lapunk mai száma 12 oldal. Ára:3000 korona.

Next