Reggeli Hirlap, 1924. augusztus (33. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-01 / 175. szám

REGGELI HÍRLAP 2. oldal, Péntek, 1924 augusztus 1. VILÁ­GESEMÉNYEK ♦ Pártharcok, statárium és kommunista agitáció Romániában Bukarestből és általában Romániából zava­ros, ellentmondó hírek vanna­k napok óta for­galomban és a tegnapi lapok francia, meg szerb távirati ügynökségek a romániai ostromállapot kihirdetésével kapcsolatban riasztó kommentá­rokkal látták el a sajtót. A zavaros hírekből ta­lán bizonyosnak vehetjük azt, hogy Avarescu tábornok ellen irányul a szigorítás. Avarescu már hónapokkal ezelőtt erős táma­dásokkal igyekezett Bratianut kiemelni minisz­terelnöki pozíciójából és a parasztpárttal, meg az erdélyi pártcsoportokkal egyesülve próbálta a hatalmat kezébe keríteni. "úgy látszik, akkori módszerét, a tömegfelvonulást akarta, hatvá­nyozott erőkkel megismételni, de a diktatúrára való törekvést — minden jel szerint — a Bra­­tianu-kormánynak, aki bírja a király bizalmát, sikerült elejét venni. De a román belső­ egyenetlenségek, földre­form, pénzügyi válság, nemzetiségi kérdés, er­délyi román kérdés és a besszabrábiai megoldat­lan probléma, a lefojtott szenvedélyek rugal­massági törvénye alapján tovább hánytorog és megrázkódtatásokat ígér. A román cenzúra eré­lyesen vigyáz minden ku­­iközlésre és a külföl­dön akkreditált román követségek szépítő, ma­gyarázó közlése ellenére is komolynak ítélik a helyzetet. A statárium éle nemcsak Avarescuék felé fordul, de a beérkező jelentések szerint a romániai szocialista párt számos vezetőjét és a titokban működő kommunista agitátorok egész seregét tartóztatták 1© az utolsó napokban. Cseh kormányrekonstrukció — ősszel A Narodny Politika arról értesít, hogy Karls­­badban Massaryk köztársasági elnök, Svehla miniszterelnök a szakminiszterek bevonásával állandó hosszas tanácskozásokat folytatnak azokról a javaslatokról és reformokról, amelye­ket az őszi parlamenti ülésszakon fognak végleg elintézni, őszszel — a lap szerint — ugyancsak sor kerül a részleges kormányalakításra, amely azonban semmi esetre sem fogja a pártok mos­tani erőviszonyait érinteni, mert a személyi változások a pártkeretekben fognak megtörtén­ni és kizárólag csak tárcakicserélésről van szó. Azok a hírek, hogy az 1926. év előtt választások lesznek, minden alapot nélkülöznek. Szabad gyülekezési jog és szabadsajtó Szerbiában Belgrádból jelentik. A minisztertanács mai ülésén Petrovics belügyminiszter kijelentette, hogy a királyság területén teljes nyugalom van és a lakosság örömmel fogadja az új kormány megalakulását. Elhatározta a kormány, hogy a lapok elkobzásának mostani prakszisát hatályon kívül helyezi és helyreállítja a gyülekezési és a teljes sajtószabadságot. Egyben elhatározta a minisztertanács azt is, hogy a pénzügyi bi­zottságot egybehívja. Mussolini nem tűr ellenzéket Abból az alkalomból, hogy pénteken Bolog­nában 85 vidéki fascistaszervezet tart gyűlést, Mussolini levelet intézett Arconati képviselő­höz, a bolognai fascistakerület biztosához. A levélben Mussolini az ellenzéki pártok által követelt, úgynevezett, „normalizáció“ kérdésére is kitér. Eddig senki sem magyarázta meg, hogy mit kell érteni normaliác­ió alatt. Ha a normalizáció azt jelenti, hogy hamis álarc nélkül kell lépni a nép elé, arra azt felelhetem, a fascista párt éppen ezt tette. Ha arról van szó, hogy megsemmisíttessenek azok a tör­vény­­ellenességek, melyek történtek, arra azt kell felelnem, hogy meg fognak történni, dacára azon morális törvénytelenségnek, amelyet az ellenzék a fascizmus ellen folytat, ha azt kö­vetelik,­ hogy az egész olasz nép érdekében kormányozzunk, akkor rámutatunk­­arra, hogy ez volt és ez lesz kormányzásom elve. Azt kö­vetelik, hogy én távozzam a fascista párt élé­ről, rámutatok, hogy a republikánus Franciaor­szágban a radikális szocialista párt elnöke ,a miniszterelnök, a demokrácia őshazájában Angliában Macdonald miniszterelnök munkás­párti vezér is, sőt azon párt vezére, amely nem átalott részt venni a szociáldemokraták faseistaellenes gyűlésén, amelyet az a­ngol alsó­házban tartottak. A görög kormány helyzete szilárd Sofulis görög miniszterelnök kormányával bemutatkozott a nemzetgyűlésen és körvona­lazta a kormány programját. Valamennyi párt szónoka üdvözölte a kormányt. A nemzetgyű­lés bizalmat szavazott Sofulis kormányának. 20 képviselő tartózkodott a szavazástól. Görög kegyetlenkedések a bolgár határon A július 26-ikáról 27-re virradó éjjel a ha­társzolgálatot teljesítő zászlóalj görög pa­rancsnokának rendeletére a görög katonák el­fogtak 26 bolgár parasztot, akik közt volt a jelentést tevő négy egyén is. A foglyokat meg­kötözték és átadták egy más görög tisztnek, akivel még 15 felfegyverzett, Kisázsiából me­nekült görög is volt. Az összes foglyokat elve­zették Tirsa falu közelébe. Azután a foglyokat kísérő görögök a megkötözött bolgár parasz­tokra sortüzet adtak. A 26 fogoly közül 19 a helyszínen meghalt, a többinek sikerült elme­nekülnie. Ezek közül való az a négy is, akik a patriai prefektúrán jelentkeztek. A bolgár kormány sürgős és erélyes lépést tett a görög kormánynál és a görög kivándorlási bizott­ságnál, amelyet megkért, hogy sürgősen száll­jon ki a helyszínére és indítson vizsgálatot. "­­ A szovjet munkája az éhínség leküzdésére "*** Az orosz kormány minden előkészületet meg­tesz az ínség leküzdésére. A kormány minde­nekelőtt 30 millió aranyrubelt folyósít, hogy vetőmaggal lássák el magukat a gazdák. 14 millió aranyrubelt a felnőttek, 6 millió arany­rubelt pedig a gyermekek élelmezésére kíván fordítani, mert Moszkvában nagy súlyt fektet­nek arra, hogy a gyermekek ne érezzenek nél­külözést. Ezek a rendszabályok csak kis mér­tékben ellensúlyozzák az éhínséget, miért is a kormány még 300 millió rubel kölcsönt is fo­lyósít a lakosság számára aránylag alacsony kamattal, azonban a gazdáknak állatállományu­kat kell lekötni a kölcsön fedezésére, úgy lát­szik a szovjet ugyanazon módszerrel dolgozik, mint bárhol másutt a kapitalizmus. Kérdés azonban, hogy az orosz kormány módszerei nem fogják e már hónapok óta szilárd állam­­háztartás alapjait megingatni. Belgium, Franciaország és a Vatikán elismerik a szovjetet ? Rakovszky a lapok tudósítója előtt kijelen­tette, hogy Londonban érezhető fordulat állott be a szovjet javára. A kilátás az orosz kölcsön felvételére feltétlenül javultnak mondható. A nacionalizált külföldi javak tekintetében szintén készül a megegyezés a szovjet és a nyugati hatalmak között. Egyben tájékoztatta a lap tudósítóit arról is, hogy küszöbön áll Belgium és Franciaországban a szovjetnek elismerése, ami a diplomáciai nexus felvételét jelenti. Berlini jelentés szerint Petelli nuncius hosz­­szabb eszmecserét folytatott a szovjet delegáció­­ vezetőjével. Ez a megbeszélés a szovjet és a Vatikán diplomáciai összeköttetésének kérdése körül forog. Férfidolog A Reggeli Hírlap eredeti tárcája. — Írta: Neményi Bella A vendégek lassan szállingóztak, de azért csakhamar megtelt a nagy, tágas ebédlő és a szép, háromszobás lakást felverte a zsivaj. Dombi komoran járt-kelt közöttük, szép, fér­fias arca unalmat, majdnem bosszúságot fe­jezett ki. Ahányszor egy újabb vendég érke­zett, összeszoritott fogakkal sietett beléje és rázot vele kezet. — Ennyi népet idecsődü­teni, — súgta a fele­ségének, ki csupa öröm, csupa ragyogás volt. Ragyogott a szeme, a kifodorított őszbeborult haja, a szürke selyemruha, mely tekintve gödrös, sovány nyakát, talán túlságosan de­korálva volt és végül két nagy brilliáns füg­gő szikrázott sárga fülében, fényt szórva erő­sen festett, fonnyadt arcára. Mindenkivel szívélyesen kezet szorított, a nőkkel összecsó­­kol­ózott és hangosan, majdnem ujjongva fo­gadta a szerencsekivánatokat. Az asztalon magastalpú tálakban édessé­gek, befőttek állottak, hosszúnyaku üvegek­ben aranysárga, vérvörös és gyönge rózsa­­színborok villogtak. Az asszonynép eszegetett, iszogatott, csevegett, nevetgélt, a férfiak vas­tag szivarokat szívtak és olykor hörpintget­­tek is egy-egy pohárkával. Többnyire idős, ötvenes, hatvanas évek felé hajló emberek voltak, elnyűtt arccal, lekókkadt szájjal, megkocsonyásodott szemekkel és kiszikkadt vállakkal. Dombi úgy nézett ki közöttük, mintha harminc év előtti ifjúságuk elevene­dett volna meg. Még mindig dacos, kemény volt a dereka, büszke tartása a feje és sima, barna homlokára koromfeketén borall dus­fürtii haja. — Ez nem vénül — súgta szomszédjának a vendégek egyike, Pusztai mérnök, egy ala­csony, nyavalyás kis ember — amióta isme­rem, pedig ennek már jó pár esztendeje, min­dig ilyen ez, csak tán az utóbbi időben mint­ha egy kicsit pocakosodnék... A másik nevetett. — Hja, ja, — mondá alattomosban — Dom­bi okos fiú, jól rendezi be az életét. — Nna, — vágott vissza .Pusztai — van más is olyan okos ember. — Nincsen. Higyye el kedves mérnök úr, nincsen. De miért? Mert helyesen, okosan, jól élni, ez művészet, ezt nem mindenki tud. — Nézze csak, az egyik emberfösvény és sajnál­ja magától a betevő falatot, a másik elissza amije van, vagy asszonyra költi, esetleg elspe­kulálja, elkártyázza. Ez nem. Gyönyörűen la­kik, mindig finoman, elegánsan öltözködik,­­jól eszik és hát... Nevetett. — Mondja ki bátran — biztatta Pusztai, — hisz mindenki tudja, az egész város tudja, csak talán a felesége nem. Nézze, hogy moso­lyog az az asszony! — Nem is lehet Dombinétól rossz néven ven­ni, — nevette el magát a másik — nincs för­telmesebb, mint egy vénasszony, ha minden­áron fiatal akar lenni. Különben úgy látom, a foga is hamis... — Vén kópé, ezt maga érti, mestersége... — Valószínűleg a kontya is — nevetett a fogász. — A csípője is, egészen biztosan — lódította Pusztai. — Hagyja már — kacagta el magát a jogász — inkább nézzen az ajtó felé, de ne feltűnően. Londonból jelentik. A gyarmati kormányok megkezdték annak az útvonalnak az építését, amely Kongóból a felső Nílushoz fog vezetni. Az épülő út csupán első szakasza annak a megépíteni tervezett hatalmas úthálózatnak, amely észak-déli irányban át fog vonulni egész Afrikán és Kairót össze fogja kötni a Fokfölddel. — Mit... hogy... — ugrott egyet Pusztai — csak nem... — De. Mit szól hozzá? Ez érdekes... Azért nem tartom helyesnek. Akárhogy, akármint vesszük is, de a barátnőjét még­sem hívja meg az ember az ezüstlakodalmára. Ez már egy ki­csit ízléstelen. Nem? — Nézet dolga. Hanem csinos. Isten bi­zony! Mint egy nimfa... — Inkább mint egy virágzó barackfa. Van ízlése. — Most nézzen csak Dombira. Látja, hogy kigyulladt? És a lány is milyen piros. Mit ta­gadtam, jobban összeillenek, mint a feleségé­vel... — Látja az asszonyt? Nézze csak, hogy siet feléje. Megcsókolja. Inkább talán megharap­ná. Hallgassa csak mit mond: — „Drágám, köszönöm, hogy eljött. Olyan nagyon, végtelenül boldog vagyok és szívből kívánom, hogy maga is hasonló örömöket ér­jen meg.“ — Ezt nagyon jól megmondta — kacagott Pusztai, — de most figyeljen, mit felel a lány, nem hallom tisztán, de látom, hogy nagyon gúnyosan mosolyog. — „Köszönöm nagyságos asszonyom, kö­szönöm.“ — És most Dombira néz. Látja? — De most vigyázzunk ám, itt jön a fele­­ségem. Nagyon szigorú asszony. — Hát még az enyém — legyintett a jogász. Higgye el, néha azt gondolom magamban... — Azt, amit én, — vágott közbe élénken Pusztai. — Noh­át, mit gondol maga? — Mondja csak maga előbb. — Azt már nem! V­i­­ Rendeletileg szabályozzák az Amerikába való kivándorlást A belügyminisztérium uktlevélosztályait ezré­vel ostromolják azok, akik Amerikába szeret­nének kivándorolni. A legnagyobb baj termé­szetesen a kivándorlás megszorítása, mert a magyar hatóságok hiába adnak útlevelet, ha az amerikai hatóságok nem engedik partraszál­­lani őke­t. 1923-ban 5474 volt a kvóta és erre a kontingensre 30 ezer kérvényt nyújtottak be a belügyminisztériumba, így tehát­­körülbelül öt­ezer kártvány visszamaradt. Ezek közül pedig 2000 nagyon alapos okokkal támogatta meg kérését és a belügyminisztérium is jogosnak találta igényüket. Nagyon sokan az amerikai vízumot is megkapták ezek közül, de nem utaz­hattak el, mert megtelt a létszám. A belügymi­nisztériumban azt mondották, hogy a 2000 em­ber a legközelebbi kvótánál előnyben részes­ít­­tetik. Most azonban a helyzet az, hogy újabb megszorítás következett, ugyannyira, hogy csak 391 magyar állampolgári számára nyílik meg az út Amerikába, úgy, hogy a kivándorlók zöme legfeljebb abban reménykedhet, hogy a kvótán felül tud kijutni, csakhogy az új ameri­kai törvény olyan feltételekhez köti ezt is,­­ hogy nagyon kicsi a remény. A legfontosabb, amit megkövetelnek az úgynevezett applikáción nevűi engedély, amelyet a Washingtonban szé­kelő Commissioner General állít ki. Enél­kül a kvótán felül senkit sem engednek ki. Valósal­­ mű, hogy a magyar hatóságok csak olyanok számára adnak ki útlevelet, akik az előbbi ok­iratoknak a birtokában vannak. A belügymi­nisztériumban egyébként most készül az a ren­delet, amely újból szabályozza az amerikai út­levelek kiállításának feltételeit. A rendelet ta­lán a jövő héten jelenik meg. —d­í­j : 3 Egész Afrikán átvezető utat építenek az angolok

Next