Reggeli Hirlap, 1924. október (33. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-01 / 224. szám

! Minden marad a régiben Írta : Pályi Ede dr. Tény­ az, hogy a­ szolnoki­­bírósági ítélet de­­zavuálta az összes hatósági személyeket, kik a nyomozásban résztvettek és a­ bíróság előtt es­­kü alatt vallottak. Ezt a dezavuá­lást a derék nyomozás még abban az esetben is csak­­félig érdemelte meg, ha tényleg erőszakkal csikarta ki a vallomást, mert viszont a nyomozást o­lya­n módom vezette, hogy a vádlottak beesmérisét az objektív bizonyítékok nem avatják — a bí­rós­ág véleménye szerint — olyan tökéletes ke­rek egés­szé, amelyből a vádlottaknak teljes viszonylata a borúba vetéshez hiánytalanul ki­kerüljön. A laikus, aki hozzá van szokva az ilyen dolgokhoz, úgy magyarázza ezeket, hogy a nyomozás kezdetben erélylyel folyt, később azonban ellanyhult. S miután a nyomozást ív­űiről is irányítják, ennél tén­yí­ tettvető, hogy a 3,1 ü­gym­inizs­ztionnícíí o­ Ztomibain kiüliSikiirt eg­y iköz­­élem­ény, jobbról azért, mert volt nyomozás, fáb­ól azért, hogy nem volt nyomozás. Ámde a szolnoki ítéletben nemcsak közigazgl­­ási személyek, hanem a nyomozás bírósági remélyei is mék­róvás kalandban részesü­ltek. Ezet is csak félig érdemelték meg a szolnoki életnek velük szemben elfoglalt álláspontját, mert hiszen Szegeden a vádlottak föl­mentése­ink lehetősége is kapott utakat azáltal, hogy­egyes vádlottakat szabadon bocsájtottak a­ vizs­gálat folyamán. Ezért alakult ki az igazságügy­­miniszter ellen is egy közvélemény, jobbról az­ért, mert volt vizsgálat, balról azért, hogy­ nem volt vizsgálat. Ma este össze fog ülni egy rendkívüli minisz­­tertanács, feogrv kibogozza a bonyodalmat. Még­se várom a b­.lwavsbvwangos eredményét, előre megirom és felküldöm a Sti­gg.­l. Hírlapnak,­­ hogy mi fog történni. Az i­gazság­ügy miniszter azt fogja mondani a minisztertanácson, hogy ő ugyan a legfelsőbb felügyeleti fórum, de előbb fel fogja hozatni az új*tárcai tanul­m­ányozás végett. A belügym­­in­iszt­er azt fogja mondani, hogy ő az újságodból értesült eddig, ennélfog­­va ki fogja hallgatni a saját közegeit, hogy a tényálladékot megüs,h­apitssa. A minisztertanács természetesen helyeselni fogja mind a két miniszternek álláspontját, ki fogja mondani, hogy úgy az igazságügyminisz­­ter, mint a belügy­mi­niisztert meg fogja vizsgál­ni az aktákat és a­­személyeket és -­majd a vizs­gálat eredménye szerint fognak határozni. Ad­­dig a minisztertanács nem döntih­et, hanem meg­várja a tanulmányozás és a vizsgálódás ered­ményeit. A miniszterelnök pedig mindezek alapján ki fogja jelenteni, hogy teljes bizalommal viselte­ik úgy a belügy-, mint az igazságügyminiszter iránt és semmi szüksége sincs annak, hogy akár az egyik, akár a másik c­élájáról lemondjon. Mi fog azután történni? Az igazságügyminisztérium­ban Nagy Emil olt igazságü­.sj-n­..o.isz­ter állítása szerint nem dták ki annak idején az ő rendeletét, amely­hetővé tette volna a bolsevizmusban nagy t­ntetteket el nem követett és veze­tőszerepet em játszott emigrációnak olyan módon való hazatérését, hogy ítélet előtt és nélkül helyze­tük veszély­ben­­ ne forogjon. A Nagy Emilt kö­vető 11 i­g­izságü­gyminiszter. Pesthy Pál idején egy­enes ígéret történt a szociáldemokrata párt­tal szemben, hogy az emigráció hazajövő tag­jai, ha bíróság elé állanak, az ítélet meghozata­láig szabadlábon védekezhetnek. Erre az igaz­­ágügyminisztériumból kiadtak egy hivatalos­­ vi­latkozatot, hogy erről az álláspontról az­gazságn­­g­yminiisztériumban soha szó sem volt. L­átható tehát, hogy nemcsak a kultuszminisz­­t­iumban fordulhatnak elő egymást „ko­ntra­­rirozó“ álláspontok, mint ahogy­ a kormány ,­­ hivatalosa panaszkodott a nyilvánosság­­itt, belü­gyminisztériumában pedig még különö­­sb a helyzet. A rendészete vezetője ott Ná­­issy országos főkapitány. A sajtóban és a par­­mentben a legélesebb támadása­, konkrét ada­­ckal fűszerezve intéződtek Nádcsisy ellen, a­­ mindezekre fülebotját se mozgatta. Még a cá­folatra sem tartotta azokat érdemesnek, pozíció­jának biztos tudatában. Hogy­ a vádak és kifo­gások az országos főkapitány ellen igazak-e úgy nem, azt én nem vagy­ok jogosult megál­­lpítn­ni, de egy bizonyos: az orgyilkosokat nem­­oldják el, az orgyilkosokat nem állapítják meg, az orgyilkosokat nem akasztják föl! Mi fog tehát történni? , így oldalról az igazságügyminisztérium ügyé­sőhivatala, más oldalról a belü­gyminiszté­­ri Nádassy-osztálya kezébe fogja venni a vizsgálatot és idők múltával ott fog tartani ez az ügy, ahol tart a többi. Minden marad a ré­giben. Képe ez az ország teljes helyzetének. Allan­­b­an halljuk, hogy-­­a kurzust a kormányzati­endszer beszünteti. Tényleg látjuk harcolni a ormányt a kurzusnak olyan exponenseivel, a­ik szintén kormányra szeretnének jutni és így reményeis ellentétben állanak a­ kormány­nyal. Tárgyi­lag azonban látjuk, hogy a kurzus­ rend­­zer törvényei, intézményei, emberei megma­­r­adnak pozíciójukba­n. A zsidók földjét kurzus­on hozott törvények alapján elszedegetik, u­­gyanilyen törvények alapján akadályozzák meg, hogy zsidók földet vásárolhassanak. Ital­­mérési jogoknál épp olyan baj van, mert azelőtt,­i numenusz klauzusz még teljes erejében­­fenn­áll, tanárok, tanítók, hivatalnokok még mindig nem­ kapták viszke­lá­tás­aikat, amelyekből jog­­-­liánul és­emptalanul dobálták ki őket A kur­­-biv­art­al szervezett, és adományozott gazdasági monopóliumok és pri­vilségi uniók még mindig fennállónak. De ál-Wábsai még mindig nincs helyreállítva se az a­lkotmány, se a közszabad­ág rendszere. Az utolsó szabad nyilvános fó­Budapest, szeptember 30. Nemcsak a politikai világnak, de az egész ország közvéleményének is minden érdeklő­dése a keddi minisztertanács felé fodult, amelyet Bethlen miniszterelnök hazatérése után hívott össze. Este 6 órakor kezdődött a minisztertanács a miniszterelnökségi palotá­ban és fél 10 óráig tartott. Megjelent a ka­binet minden tagja. A Reggeli Hírlap budapesti munkatársa­­eliten jól informált és illetékes helyről a miniSu­pytanács lefolyásá­ról az alábbi infor­mációt kapta ! — Bethlen István gróf miniszterelnök ked­den vette át hivatalát és délutánra már ka­­binett­anácsot hívott össze, hogy­ mindenek­előtt inform­áltassa magát azon események­ről, a­melyek előfordultak távolléte alatt. A minisztertanács az egyes minisztériumok re­­szortü­gyreivel foglalkozott. Korányi pénzügy­­miniszter nagy vonásokban ismertette a nemzetgyűlés elé terjesztendő arany költség­­vetés egyes adatait. A költségvetés teljesen ekészült, csak néhány lényegtelen részlet­­kérdés van még hátra úgy, hogy előrelátha­tólag a nemzetgyűlés első idejében a Ház elé fog kerülni a javaslat. A minisztertanács­nak csaknem egész ideje ezzel a kérdéssel telt el s a javaslat letárgyalása után foglal­kozott a tanács a csongrádi bombamerénylet kapcsán a Szolnokon hozott törvényszéki íté­lettel is. Egyöntetűen azon álláspontra jutot­tak a miniszterek, hogy a bírói ítélet ellen ehangzott kifogások és aggályok csupán per­­orvoslat útján reparálhatók és miután az ügyész útján ez a perorvoslat megtörtént, amennyiben az ügyész fellebbezését bejelen­tette, egyéb intézkedésre momentán semmi­féle szükség nincsen. Értesülésünk szerint, a minisztertanács ez a elvi álláspontra tel­jesen egyértelműleg helyezkedett. A minisz­tertanácson különben a honvédelmi minisz­ter bejelentette, hogy a szolnoki tárgyalás egyes részletei miatt Panasszal élt az igaz­ságügyminiszterhez, akihez a belügyminisz­ter a tényállás földerítése után szintén pa­nasszal fog fordulni. Az igazságügyminisz­­ternek módjában áll majd ezen ügyben a fe­­lülvizsgálatot elrendelni, ennek kapcsán a szükséges intézkedéseket megtenni. Emellett az illetékes helyről vett nyilatko­zat mellett más oldalól munkatársunk a mai minisztertanács lefolyásáról még a követke­ző információval bővítette ki értesülését: — A legkülönbözőbb kommentárokkal kí­sérték úgy a lapok, mint az egyes politikusok a belügyminiszter tegnapi nyilatkozatát és ab­ból messzemenő következtetést vontak le ami­­att, mert az a felfogás jegecesedett ki, hogy a belügyminiszter a bírói ítéleteket kritizálta vol­na. Ezzel szemben megállapítást nyert, hogy a belügyminiszter a bírói ítélet érintése nélkül csupán az indokolást tette kritika tárgyává, a­mely minden egyes állampolgárnak jogában és­zabadságában áll. Az igazságügyminisz­ternek rumot, a parlamentet is szájkosárral készülnek ellátni. A munkásokat még mindig kardlapoz­­zák, ahelyett, hogy a­­szabad polgár nemes ön­érzetére ne vélnék. Más oldalról azonban azt is halljuk, hogy a kormány London­ban és Genfben Európához orientálódott. Baloldalon ülő képviselők, akik miniszterek szeretnének lenni, állandóan hirde­tik, hogy­ a kormány balfelé fogja magát re­konstruálni. A közönség hallja és látja, úgy a jobboldali tényeket, mint a baloldali híresztelé­seket és azt mondja, amit az igazságügy m­inis­z­er mond, hogy szeretné már az aktákat látni Amivel szemben az történik, amit a belügymi­niszter tesz, hogy éppen Náda­ssyt bízza meg a vizsgálattal. Csak egy tény marad meg állandóan, az or­szág általános elszegényedése. A drágaság, a vastíf.íjazás lehetőségének és a munkaalkalom .maik hiánya. Nk'.g'v­áazana,.sipolásain­k'ban­ meg'­ledkezünk arról, hogy a haza huipSif­-AJL ás haza csak akkor virulhat, ha fiai meg is élőét lök. Marakodnak a jobboldali tények a­ balol­dali híresztelésekkel, az ország pedig bele­pusztul !­­ felügyeleti hatásköre nemcsak a bírói ügyke­zelésre terjedt ki, hanar a bírói funkciókat is úrálat tárgyává teheti perrend szempontjából. Ez, információnk szerint, nem beavatkozás a bírói jogkörbe, hanem a bírói funkcióknak per­emi szempontjából való megvizsgálása. Min­­denkinek joga van, mint informátorunk mon­­­dotta, panasz­szal fordulni az igazságügymi­­iszterh­ez, ha egy báró nem a pérném!­sz­­ik­ ár el s ez­t a panaszt az­ igazságügyi mini­szt­er elü­lvizisgálat tárgyává teheti ás aibiráln:-!.... ajjon jogos-e vagy nem, ha jogos, az igazság­igyelmeztet­ni, vagy esetleg előmeneteli listájá­­ra azt a megjegyzést teheti, hogy az illető nem a bíró és nem ösmeri a pénzemlet. Az igazság­ügy minisszterívek ilyen beavatkozása végfépvéb­­­é sem jelenti a bírói ítéletiekbe va­ló beavatko­zást. Informátorunk elmondotta, hogy­ ez a jo­gászi álláspont győzött a mai minisztertaná­­cson és ennek megfelelően történt a az egyöv­­et­ű megállapodás, amelyről az illetékes­ helyen­­ fenti információt kaptak. Emellett megérin­t­­tetjü­k azt is, hogy­ éppen a mai minisztertanács gyöntetű­ megállapodása miatt egyelőre sem­­­minemű kormány­válságról nem lehet szó, n­­incs semmiféle ellentét a kabinet tagjai között s maga a minisztertanács is az egész csongrá­­di bombamerénylet ü­gy­ét csak epizódszerű­leg t­árgyallta. Egy­ harmadik oldalról, ahová munkatár­sunk a késő esti órákban fordult, éppen arra vonatkozólag, hogy a honvédelmi miniszter vájjon milyen panaszt terjesztett elő az igaz­ságügyminiszterhez, amelyről a miniszterta­nácson is jelentést tett, munkatársunk azt az információt kapta, hogy valószínűleg arról van szó, hogy a szolnoki tárgyalás folyamán egy­ csendőrt is kihallgattak és annak meg­­esketését egy fiatalkorú tanú ellenkező állí­tásával szemben mellőzték, míg a fiatalkorút megeskették. A második panasz valószínűleg­­az volt, hogy az ítélet, indokolásában egy civil tanúval szemben, egy katonai tanú ki­hallgatását dezavuálta volna a szolnoki bíró­ság. A minisztertanács ebben az ügyben is­­ vizsgálat elrendelését határozta el. Munkatársunknak a késő éjjeli órákban al­kalma volt néhány ellenzéki politikussal be­szélgetést folytatni, akiknek előadva a mi­nisztertanácson történteket, megkérdeztük véleményüket. Az ellenzéken az a fölfogás uralkodót, hogy­ Bethlennek kétségtelenül si­­került a mai napon közös nevezőre hozni a már összebomlott politikai helyzetet, azon­ban éppen az a politika, amelyet Bethl­en in­augurál, lehetetlenné teszi, hogy a megegyee­­zés sokáig tartson Tanácskozás, a vámtarifa leszállításáról A kereskedelemügyi minisztériumi C­sewffy Aurél államtitkár önöklefo­­gl­alások voltak. A Budapestre é­miszerek tarifájának leszállításán mist­trtájában a vasúti tarifa kiset leszállításáról tanácsokztak, de ' -' határozat még nem­ törtér A kormány tagjai teljes egyetértésben oszlottak szét a keddi minisztertanács után “K­Sil L.'m . •“ TiT Lapunk mai szám­a 12 oldal, 4ra 3000 korona. \

Next