Reggeli Hirlap, 1924. december (33. évfolyam, 276-299. szám)

1924-12-02 / 276. szám

­­X I et 8* , h­itr il)TÁRCAJEGYZETEK Dobják, vagy nem dobják A kurzus egyik speciális kitermelésű gyü­mölcséről, a bombáról szól ez írás, amely új változatában „falra festett" jelzővel lá­tott napvilágot az egységes párt fajvédő al­osztályának Miskolcon reggelenként m­egte­­rjengető orgánumában. Ez, falra festett A,gyümölcs bizonyos lávatag Ámorral átszőve kész jelentkezik a ho­rogkeresztes nyomtatványon. szí /A fehér lelkű humorista „Bombáért imád­­„A koznak a miskolci zsidók“ címet adta vasár­­napi elmefuttatásának és a sorokból, sőt a sorok közül gyermeteg bájnak, az angyali ártatlanságnak és a cseremisz konderűnek olyan fuvallata sérti szemen a nyájas olva­sót, h­ogy itt pedig érdemes megállni egy szóra­kos A penmaforgató egyén, aki megérti a cik­­­­­két, arról értesült, hogy a budapesti zsidó rád nőegyletek azzal utasították vissza, a mis­­kolci nőegylet vasárnapi kulturdélutánjára is szóló meghívást, mert bombamerénylettől m trartanak. A­­gavallér gesztusával lemondunk jó arról, hogy utánanézzünk a bemondott érte­­ljeg­gidés valódiságának. Ha bemondták, úgy le­­,­őén könyvelje el mindenki, akit illet, hogy bár a budapesti zsidó nőegyletek bombamerény­­letet­től való félelem miatt nem tartják taná­­negyfelnk a miskolci kulturdélutánokon való összh­­egjelenést. Ez más szóval azt jelenti, hogy anna ülőhazánkban bizonyos fokú életveszéllyel kult­úr állampolgárok egy részének társas *.­­szegövetek.. . Ezek a zsidók gyávák — mondja a sorok k­ólti a túloldali írogató ember, akinek aka- ‘ &1 vagy születési hibából rossz a memória sí­rja. Ezeknek a zsidóknak jó az emlékezőtehet­ségük — mondjuk mi nyíltan a macedóniai alá­festésű bombaperek áradatában és ezer­egyed­szer fölvillan bennünk a csongrádi bálterem, az Erzsébetvárosi Társaskör, tem­plomok és követségek kapualja. * Az eset végére itt pontot is lehetne tenni: fajvédők maliciózus vigyora és a budapesti gyáva nőegyleti hölgyek ijedelme szerény korkép 1924 év végéről. Majd jön valaki öt­ven esztendő múlva, aki fölhasználja ezt adaléknak egy oknyomozó történelmi munká­hoz, drámát ír róla, kőbe faragja vagy egy verses vígjáték cselekményébe illeszti. Ez te­hát momentán nem is érdekel tovább bennün­ket. De a címet nem értjük. A címet, amelyet döbbent pajzánság­gal forgatunk, hámozunk, boncolunk, földobunk, földhöz csapunk, ko­pogtatunk, atomjaira szedünk és újból ösz­­szerakunk, nem, nem értjük. „Bombáért imádkozunk a miskolci zsidók.“ Ez szó szerint azt jelenti, hogy a miskolci zsidóság leghőbb vágya, amelyért az Ég Urá­hoz könyörög: egy bomba. Vagyis a miskolci zsidóságnak elsőrendű szükséglete, hogy föl­­robbanjon és a csongrádi példa szerint, vé­rével itassa föl a Korona nagytermének par­kettjét. Ez azt jelenti, hogy ősz miskolci pol­gárok gyermekeik pusztulásáért imádkoznak és viszont. A miskolci zsidók tehát a kéjtől remegve válták a fajvédő bonbont, amely cafatokra féri legközelebbi hozzátartozóikat és ha a szerencse kedvez, önmagukat is. * De ha így áll a helyzet, akkor miért nem mernek a pesti vendégek lejönni, hiszen itt végre komoly kilátásaik lennének az egye­dül üdvözítő föl­robbanásr“­. A Rubiconon túli mindenttudó erre is meg­felel: „Nagyságos Asszonyom, megértjük, hogy a miskolci zsidók most a választások előtt bombáért imádkoznak, de ennek dacára sem tesszük meg önöknek a azt a szívességet, hogy bombákkal operáljunk. Elég bomba lesz önöknek a miskolci választás, a Borbély- Maczky, Emil győzelme . . “ Tehát egyenlőre nem dobják. A választá­sok előtt nem teszik meg ezt a szívességet. A választások előtt nem operálnak bombákkal. Tiszta bort kérünk, tiszta pohárba! Han­gosan a­dresszáljuk a kérdést: Nevezzék meg nevek szerint a miskolci zsidó nőegylet azon tagjait, akik valószínű­leg deputációban folyamodtak egy kis me­rényletért! Ha a választás előtt jól fölfogott taktikai okokból nem dobják, pontos helyet és időt kérünk, mikor dobják végre? Néhány eredeti fényképfelvételt kérünk közismert miskolci zsidókról abban a póz­ban, amint bombáért imádkoznak. » * Nem hisszük, hogy a vasárnapi cikk gye­rekes nyelvöltögetés lenne. Gyanús, ha az a nyomtatvány falra festi a bombát. Amíg az ördögöt festi a falra, addig nincs baj, az nem robban, de a bomba komoly dolog, de a csongrádi bál és az Erzsébetvárosi Kör ár­tatlan áldozatai még el sem porladtak. A miskolci hullajelölteknek utóvégre joguk van megtudni, hogy mikor és hol csapja ki agyvelejét a szilánk. Ez nem tolakodó kí­váncsiság, egyszerű és halk kérdés, utóvégre egy kicsit az életükről van szó. Addig is a bombáért imádkozó miskolci zsidóság köré­ben dühöng a bizonytalanság: — Dobják vagy nem dobják? s“ * . írva szint. F­a­lai a ." AAAin­, evToiyan», no S2- miskolc, iwm aecember no 7., Keaa Reggeli Hírlap A föl­d POLITIKÁMÉ A . Temetői csönd A, nemzetgyijf‘8 ellenzék nélkül maradt. Az*-T?Fiszák elvégezte feladatát. Higgad­tan dolgozott, előrelátóan nézte jövendőjét és a legelfogultabb­ szemlélő sem állíthatja, hogy önkénykedése­ nem valami nagyobb jelentőségű célnak az érdekében történt. A mai kormány­zati rendszer mindig magasabb célokat lát maga előtt ,­ a törvényesen megválasztott kép­­- **vviselőket kihurcoltató önkénye is a régen ama 'kísértő ideílért csattant az orsz­gra. )on . A házszabályrevizióra készül a mai rendszer, Ind­i SzabályzH.B'a, amely gu­­ sba kötn­é a képviselői Ogé­szrrláss­zabáságot. d­ázszabályrevizióra, amely A i'ácí­ táto farrikaturát torzít a nemzetgyűlés nagy fogal­mából­­- és ennek a műnek a megalkotá­sok i­sához, semmilyen eszköztől nem riadnak meg lek­etz országinál urai. A házszabály revíziós „vi- V Ma­gá“-nak n­em lesz ellenzéke. Az egész dem­okra­­t­ikus szövetség kivonult a brutalitások miatt­i dunaparti palotáról, tág tere van a nem­­zetmentésnek, szabad dáridója az alkotásoknak. V jelt a kormányfő adja és a taktust lagyma­­ág, kinevezett ellenzék kontrázza reglama A 'szerint. ... ... , jára­t A szájkosár-törvény megszületik a komoly 3ro.­ ellenzék parlamenti bojkottja idején és az új szigorított cári rendszabályok előkészítői egy törvénysorozatnak, amelynek útja a középkor dereskorszakába visz és magával ezt a szeren­­yslséttén országot A csonka nemzetgyűlésen man­mír temetői a csönd. Alig huhog egy-egy torok. Gyászos, szürke tél van ott. Halotti tort ülnek a még élő jogokon. Az ország nagy közvéleménye már nem vár semmit tőlük, a gyászos vitézektől, csak a szervezkedő ellenzék készülődéseit figyeli aggódó szeretettel és ennek a nagy vá­rakozásnak a légkörében, üde, friss, biztató esemény lesz a diadalmasan megvívott válasz­tási harc, amely a demokratikus eszmék har­cosát, Huska Vilmost juttatja majd man­dátumhoz. Mert kétségtelen, hogy Miskolc első kerüle­­­­tének választóközönsége egyetlen emberként lessé-szal­ síkra az erőszakos önkény ellen. Miskolc mégválasztónépe láthatja, hogy csak a demokra­­ikus szövetség komoly ellenzéke ennek a­­gy imitális, középkort is megszégyenítő rendszer­­nek. A csütörtöki nap, a választás napja meg­ogja bélyegezni az erőszak politikáját, amely már évek óta orgiázik az ország­­ban. A demokrácia győzelme jön el, is írt is A demokratikus szövetség passzivitásba lépett a házszabályrevízió tárgyalása idejére 5­6 nap alatt végez a csonka parlament a házszabályrevíziós tárgyalással Obstrukció helyett néma csend — Csak az ál-ellenzék vesz részt a vitában (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon.) A­ legutóbbi napok politikai eseményei olyan válságot idéztek­­­lő a politi­kában, amely messze kihatással lesz a helyzet kialakulására. Szombaton és va­­rnap a poli­tikai világ leglázasabb érdeklődése mellett a kulisszák mögött folyt a tárgyalás. Értesülésünk szerint a kormány maga is tar­tott attól, hogy a­­ ló­­toki események messze ki­ható hatással lesznek, ezért módot keresett ar­ra, hogy az ellenzék vezérférfiaiva­l érintkezés­be lépjem. Zsitvay Tibor ugyanis megbeszélést folytatott Peidl Gyulával és Vázsonyi Vilmos­sal, ezek azonban nem­ jártak eredménynyel. Így következett el tehát a hét el­ső reggele, a midőn sem a kormánypárt, sem az ellenzék nem voltak tisztában a helyzettel s minde­n attól függött, hogy a mentelmi bizottság határozata milyen lesz. Kilenc órakor ült össze a bizottság, néhány perccel tíz óra után meghozta határo­zatát.­­ Az ellenzék tagjai nem jelentek meg a mentelmi bizottsági ülésen, egyedül Rassay Károly volt jelen é­s Haller József. A kiszivárgott Ilm­ek szerint izgalmas lefo­lyású volt az ülés. Néhány túlbuzgó egységes­­párti képviselő hallatlan­­reliktumot látott az ellenzék viselkedésében és a miniszterelnök iránti érzelmi megnyilatkozás céljából több hó­napos kitiltásról álmodoztak. Rubinek István ismertette a bizottságban a helyzetet, aki Györ­ki és Szilágyi Lajos képviselőkkel szemben, — mint akik közvetlen és durva sértést intéztek a miniszteri és nők ellen, 25—25, Propper Sándor és Kábák Lajos ellen 22—22, Farkas István, Payer Károly, Malusits Géza, Sütő József, Saly En­dre, Klárik Ferenc, Szeder Ferenc, Esztergá­lyos János és Batitz Gyula képviselőkkel ,szem­ben 20—20, Poidl G\ n'..­ J. a szociáldemokrata­­iránt vezérével szemben f1­ napos kitiltást aján­lott, Hébcrt Edét pedig a Ház megkövetésére ajánlotta. Vargha Gábor kisebbségi véleményt terjesz­tett elő, hangsúlyozva azt, hogy ez a kérdés súlyosan érinti a belpolitikát, tehát nem párt­­politikai szempontból bírálják el, hanem állatm­­rezon szempontjából. Ezen az alapon túlszigo­­rúnnak tartja a javasolt büntetést, Szilágyival és Györkivel­ szemben 6, Peicllel szemben egy, a többi képviselőkkel szemben 3—3 napos kitil­tást provokál. A vita ezen az alapon indult meg, amelyen részt vett Rass­ay Károly is, aki csak jegyző­­könyvi megintést ajánlott, azonban indítványát nem terjesztette elő kisebbségi indítvány for­májában, hanem megelégedett véleményének a kifejtésével. A bizottság, amely lángolt Bethlen iránti lo­­jalitástól, a Rubinek-féle előadói indítványt tette magáévá és ennek megfelelőleg fiz ellen­­zékmentes nemzetgyűlési plénum is így­­hatá­rozott. Miközben a mentelmi bizottság tárgyalt, a demokratikus szövetség a szociáil demokrata párt titkári helyiségébe ült össze, hogy meg­beszélést folytathasson. Értesülésünk szerint a demokratikus szövetség komolyan mérlegel­te a helyzetet és a parlamenti lehetőségeket.­­ Felmerült az a gondolat, várjon, helyesebben cselekszik-e, ha teljesen visszavonul vagy meg­obstruálja a háziszabályrevíziós javaslatot. Többek hozzászólása után a bizottság úgy határozott, hogy a demokratikus szövetségben egyesült pártok passzív magatartást tanúsíta­nak a javaslattal szemben. Hir szerint ebben az az elgondolás vezette, hogy a­ kormányzati rendszer minden aktivitást meddővé tesz,­­ mert a kormány nem akarja honorálni az el­lenzék kívánságait. Konkrét eredményeket úgy tud elérni csak, ha távol tartja magát a parla­ment üléseitől és deklarációt olvas fel, amely­ben ki­jelenti, hogy a házszabályokat, melyeket a csonka parlament tárgyal le, nem fogja tör­vényesnek tekinteni és annak alkalmazását törvénysértésnek minősíti. Ennek megfelelőleg deklarációt szövegeztek, amelyet Hegymegi-Kiss Pál terjesztett a nem­zetgyűlés elé az ellenzék ki nem zárt tagjainak jelenlétében. A de­k­laráció, amelyet a parlamen­ti tudós másainkban részletesen közlünk, két­ségtelenül i­apírozta a kormánypártot. Maga Bethlen István gróf is szükségét érezte annak, hogy azonnal foglalkozzék az ellenzéki dekla­rációval, az ellenzék tagjai azonban nem hall­gatták már meg a választ, hanem a kizárt kép­viselőkkel teljes szolidaritásban, elhagyták a parlament épületét. Értesülésünk szerint az et­ Lapunk mai száma 16 oldal. Ára 3000 korona

Next