Reggeli Hirlap, 1925. március (34. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

XXXIV. évfolyam, 49. sz . Miskolc, 1925 március hó 1. vasá­rap A SHS POLITIKÁNK Tizennégy hét Sűrű jubileumokat ül mostanában ez az új­ság. Minden hét egy új etapja az elhallgatta­tásunkra irányuló akciónak. Tizennegyedik hete már, hogy terjeszkedési jogunkban aka­dályozva folytatjuk a nagy­közönség érdeké­ben vívott harcunkat. Tizennégy hete, hogy árusítóink kezéből kiütötte a hatalom a legna­gyobb darab kenyeret. A mi kezünkből, hála a nagy­közönség törhetetlen magatartásának, nem sikerült kiütni a tollat. A mi életünk nem forog veszélyben, ha rikkancsaink hangja el­némult is Miskolc forgalmas utcáin, ha ter­jesztőinknek súlyos kára van is a belügymi­niszter úr akaratából. Mi élünk és harcolunk tovább, mert egy olyan publicitású lapot, mint a Reggeli Hírlap, nem tizennégy heti, de tizennégy esztendei szobafogság sem tud a hatalom számára kívá­natos ravatalra dönteni. De az újabb heti forduló alkalmából mégis fel kell vetnünk a kérdést, hogy miért olyan gyengék ebben az országban a baloldali erők, hogy népszerű orgánumaik számára sem tud­nak kellő hátvédet­­teremteni. Külföldön is vannak úgynevezett konzerva­tív kormányok, ott is van sajtótörvény és vannak sajtórendészeti paragrafusok. Külföl­dön is sok erő és sok hatalom van a minden­kori kormányok kezében, ott is történnek néha rendszabályok a nem tetsző sajtó ellen. De mindenütt van egy hatalmas közvélemény, amely adott esetekben vétót kiált. Nemcsak a nehézipar tudja megtalálni a módját annak, hogy a nyilvánosság fórumán szabadon ter­jeszkedő orgánuma legyen, minden társadalmi tényező elég erős arra, hogy a hatalommal szembehelyezkedve, módját ejtse sajtója vé­delmének. Csak nálunk vergődnek tehetetlenül és szét­forgácsoltan a hatalmas baloldali erők és mos­tanában az egymás elleni meddő és energiákat ölő harcban lelik gyönyörűségüket, összefogni és talpraállni itt csak a reakció tud- Sikeresen küzdeni csak az antidemokratikus áramlatok képesek. Ők megtalálják a módját, hogy min­den zsákutca zugában eljusson a közönségnek nem szimpatikus sajtópropaganda. És mi itt állunk az egyedek lelkes támoga­tása mellett, de keserűen nélkülözve az egye­dek hatalmas egységbe tömörülését A liberá­lis polgárságnak nincs egyetlen erőteljes gesz­tusa, nincs egy gondolata sem, amely a szét­forgácsolt erőket egyesíteni tudná. Ez a tizen­négy hét pedig szomorú okulásul szolgálhatna a baloldali közvélemény számára, hogy a ko­moly szervezkedés az egyetlen lehetőség arra, hogy meghiúsult akaratukat érvényesíteni tudják és sikeresen szállhassanak síkra a leg­erőteljesebb propaganda eszköz, a sajtó bilincs és megkötöttség nélküli szabad (KH) mozgása érdekében. TÁRCAJEGYZETEK Utazás a választói jog körül Puky Endrével, Miskolc város volt főispán­­jával, jelenleg nemzetgyűlési képviselővel, a választójogi javaslat előadójával együtt mi is meglepetéssel kiáltjuk, hogy teljesen érthetet­len az ellenzék ádáz kirohanása a választójogi javaslat ellen. Az előadó úr őméltóságával egyetemben mi sem tudjuk megérteni, mit akar az aktív és a passzív ellenzék ettől a választó­­jogi javaslattól, amelyben szinte túltengenek a demokratikus vívmányok. Hogy a titkos, sza­vazás hiányzik belőle, azt ki az ördög bánja. — Erre nézve kitűnően megmondta az előadó úr mai nyilatkozatában, hogy a titkosságnak né­zete szerint semmi köze sincs a demokráciához. A nyílt vagy titkos szavazás tisztán taktikai kérdés, amely a lényeget nem érinti. Ha a tak­tika nem engedi meg a titkosságot, minek fe­­­ne gyerekeskedik akkor a destruktív ellenzék? Vagy ellenzék akar maradni az ellenzék, vagy nem akar ellenzék maradni. Ha továbbra­­ is ellenzék akar maradni, akkor annál is inkább ragaszkodnia kellene a nyílt szavazáshoz. Tit­kos szavazás útján ugyanis könnyen megtör­ténhetne vele, hogy kormány­zó párttá volna kénytelen átvedleni, ami nem illik egy jól ne­velt ellenzékhez. Kérdjük, mi történne abban az esetben, h­a titkos szavazással megbukna példá­ul a saját kerületében az előadó úr és megbuk­nának az egységes Párt összes vezérei, és köz­katonái. Akkor az ellenzék kormányra jutna és akárcsak a jelenlegi napokban, ellenzékmentes­sé válna a tisztelt nemzetgyűlés. Ez ellen az országos merénylet ellen pedig tiltakoznunk kell, nemcsak a szent demokrácia, hanem egy­úttal az előadó úr nevében is, aki miniszterel­nökével együtt bebizonyította, hogy jeles mű­velője a taktikának.* Nem tudjuk, hogy mi a taktika az ózdi vá­lasztókerület körül. Arz-e, hogy ezt a per excel­lence ipari kerületet a titkosan szavazó körze­tek közé osztották be, vagy az, hogy az egysé­ge­s pár­ti képviselők zöme tiltakozik az ózdi szavazás titkossága ellen. Ha az előbbi áll, ak­kor az utóbbiak egészen bizonyosan le fogják szavazni az ózdi kerület titkosságát. Ha viszont az egységespárti tiltakozás a taktika, akkor egészen bizonyosan elmondhatjuk, hogy végül mégis csak deferálni fog a tisztelt többségi párt a javaslatban lefektetett ózdi titkosság előtt. Eltekintve ettől, azonban van valami, amit vis­zont az egységes párt magatartásában nem tudunk megérteni. Mit izgatja a tisztelt többsé­gi pártot, hogy az ózdi titkosság esetén nem Biró Pál rimamurányi igazgató, hanem Kiss Ist­v­án vasmunkás fogja a kerületet képviselni. Men­nyire érinti az egységes párt által agyon­portált demokráciát az a körülmény, hogy a miniszterelnöki taktika ebben az esetben az ellenzéknek fog kedvezni. Marad még egy-két száz olyan mandátum, ahol a demokratikus nyílt szavazást taktikai okokból nem kívánják felcserélni. * Csakugyan igaza van Puky Endre dr. elő­adónak abban is, ha nem érti meg azt a műfel­háborodást, amelyet az ellenzék szintén a vá­lasztások tisztaságának védelme érdekében ké­szült szakaszok miatt. Ezek a szakaszok vannak ugyanis hivatva elősegíteni, hogy a többséget ne lehessen holmi titkos választás útján kisebb­séggé degradálni. Ezek a paragrafusok gondo­san őrködnek annak érdekében, hogy az erősza­kos választási elnökökkel szemben ne alkalmaz­hassa a bíróság sem a fogház, sem a börtön erőszakos intézkedéseit. Hogy meg legyen foszt­ható minden olyan képviselő a mandátumtól, aki ténykedéseivel a kedélyeket felizgatni me­részeli. Aki emiatt mű­felháborodást színlel, az csakugyan megérdemli, hogy Borbély-Maczky Emil legyen az ő választókerületének a főis­pánja és hogy Filberger Gyula segédkezzen a választások tisztaságának megóvása érdekében. * * Az se izgassa fel végül a kedélyeket, hogy a választójogi javaslat előadója, feltétlenül híve a nők legszélesebb körű szavazati jogának. Ne rémítse el a kedélyeket az a körülmény, hogy Puky Endre dr. ezen a téren az asquithi libe­ralizmust kívánja követni, amely szavazati jo­got adott majdnem minden nőnek. A magyar választójogi javaslat előadója van annyira óvatos férfiú, hogy csak a nőkkel szemben kí­vánja a választói jog legszélesebb körű kiter­jesztését, a férfiakat viszont nem óhajtja az asquithi vívmányokban részesíteni. Az asszo­nyokról azt énekli ugyanis az olasz operaária, hogy ingatag. És miután a jelenlegi rendszer is ingatag alapon nyugszik, így kívánja magát alátámasztani. Pedig ha nőkre az egész vona­lon kiterjesztenék a választói jogot, aligha kap­na ezen a réven többséget az uralmon levő im­potens rendszer. Ebert német birodalmi elnök halála Németországban a haláleset alkalmából nyolc napos hivatalos gyászt rendeltek el • Az egész német nemzet gyászolja az elnököt Marx lesz az új elnök ? Berlinből jelentik: Ebert Frigyes birodalmi lá­nok szombaton délelőtt 10 óra 15 perckor meg­halt. A haldokló ágyánál a birodalmi elnök felesége, gyermekei, ve­je, Jenitzke dr. és Meiss­ner dr. államtitkár tartózkodtak. Ebert elnököt már évek hosszú sora óta epekő bániaknak kí­nozták és régi szívbaja is mindinkább rosszab­bodott, amihez lényegesen hozzájárultak az utóbbi évek izgalmas eseményei és az elnök -­zemélye ellen irányuló támadások. Egy-két nappal ezelőtt a vakbélgyulladás tünetei is mutatkoztak rajta, úgy, hogy Bier, híres ber­lini sebésztanár megoperálta az elnököt. Pén­teken már úgy látszott, hogy az elnök, erős szervezete lekü­zdi a közben beállott hashártya­­gyulladást, de az éjjel folyamán erős rosszab­bodás állott be a beteg állapotában, hogy szom­baton reggel az orvosok konzíliumot tartottak és megállapították, hogy a hashártyagyulladás hirtelen tovább fejlődött. Az elnök ereje gyor­san hanyatlott és már a konzílium alatt be­állott az agónia. A beteg rövidesen kiszenve­dett. A hivatalos gyász Luther birodalmi kancellár a haláleset be­következése után minisztertanácsot hívott ösz­­ze, amelyen megbeszélték az országos gyász el­rendelését és a temetéssel járó intézkedéseket. Au. elnök halála egészen váratlanul érte a kor­mányt és a szertartásra a törvényekben ide vágó intézkedés nincsen. Az országos gyász előreláthatólag nyolc napig fog tartani. Az országos gyászt a minisztertanács kihirdette. Nyolc napig zárva maradnak a színházak, a hangversenyek és mulatóhelyek A kormány kijelölte az elhunyt első elnök díszsírhelyét. A házak a gyászeset alkalmával fekete zászlódíszt öltöttek. Az utcákon állandóan nagy tömeg hullámzik, amely tárgyalja a súlyos veszteséget és a vár­ható bonyodalmakat. Úgy a bal-, mint a jobb­oldali sajtó a teljes elismerés hangján ir a sze­­rencsétlen véget ért elnökről és mindannyian megjegyzik, hogy a hangulat nagyon komoly, sőt izgalmasan feszült. Ebert halálának közvetlen oka Ebert elnök a Wecht-szanatóriumnak ugyan­azon szobájában halt meg, mint amelyben Stin­­nes. “Ugyanazon orvos, Brier tanár operálta mindkettőjüket. A Berliner Tageblatt szombat ■sti kiadása szerint az elnök halálánál közre­játszott az a tény is, hogy az operáció alkalmá­val a hasüreget nem mosták ki. A kezelő or­vosok jelentése szerint a halált követőleg meg­tartott boncolás alkalmával bélbénulást állapí­tottak meg az elhunyt elnökön. Gennyesedésnek vagy más lobosodásnak nem találták nyomát és megállapították, hogy nem a hashártya­gyulladás nyomán támadt infekció, hanem a ■mlyos bélbénulás okozta a halált. Ki lesz az új elnök ? A halaszthatatlan elnöki teendők vezetésével a minisztertanács Luthert bízta meg._ Politikai körök véleménye szerint négy-hat hét múlva népszavazással fogják megválasztani az új el­nököt. A legnagyobb kilátása Marxnak van A részvétnyilvánítás A szombati minisztertanácson Luther megin­dult hangon emlékezett meg az elnök haláláról. — Az ország és a nép érdekében fejtett ki munkásságot — mondotta — és a legsúlyosabb éppen töltött be vezető szerepet. Megrendülten állunk az ő ravatalánál, akinek emberi tulaj­donságai olyan gyakran segítették a német nép érdekében a nehéz problémák megoldásait. A­ birodalmi elnök ravatalára Luther fehér ózsát helyezett le. A hatóságok és a politikai pártok Ebert özvegyéhez tömérdek táviratot intéztek, amelyben a megboldogult hatalmas, nagy érdemeit kiemelik. Loebe birodalmi gyűlési elnökhöz is százá­­val érkeznek a külföldi részvéttáviratok, ame­lyekben a német nép iránt érzett nagy részvét nyilatkozik meg és a táviratok kiemelik Ebert nagy érdemeit a birodalom összetartása és újjáépítése tekintetében. A megszálló hatóságok szintén kifejezték részvétüket s ennek kézzel­­foghatólag is tanujelét adták, amidőn szom­batra és vasárnapra minden mulatságot be­tiltottak, a köz-, és magánépületeken félárbócra bocsátották le a lobogót. A temetésre vonatkozó intézkedések a követ­kezők: Március 5-ikén a birodalmi elnök házá­ban lesz a hivatalos gyászünnepség, amelyet katonai gyászünnepség fog követni, majd a holttestet Heidelbergbe szállítják, ahol a város iiszék­helyet ajánlott fel. Gyászlobogó leng a párisi német követségen Parisból jelentik. Ebert birodalmi elnök halá­láról szóló hírek következtében a német nagy­­követség kitűzte a fekete lobogót. A köztársa­ság elnöke, a miniszterelnök, valamint Pavi­­lavé, a kamara elnöke, is részvétüket fejezték ki a nagykövetség útján a német nemzetnek. A Journal de Debats Ebert elnök halálát komoly eseménynek mondja, amelynek következményei még ki nem számíthatók. „Ebért elnök a hatal­mát — írja a lap — a köztársaság javára érté­kesítette és kérdéses, hogy utódja milyen maga­tartást fog e tekintetben elfoglalni.“ Lapunk mai száma 20 oldal. Ára 4000 korona

Next