Reggeli Hirlap, 1925. március (34. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

■REGGELI HÍRLAP Schack Béla előadása a Cobden­ Szövetségben a kereskedelem körül uralkodó közállapotokról „A kereskedői foglalkozás nálunk nem tartozik a fair foglalkozások közé“ — „Műveit kereskedőkre van szüksége Magyarországnak, akik hivatásuk magaslatán állasak“ (A Reggeli Hírlap tudósítása.) A Cobden­ Szövetség miskolci fiókjának előadássoroza­ta keretében szombaton este tartotta meg előadását Schach Béla dr., a felsőkereskedel­mi iskolák nyug. főigazgatója a kereskedel­mi szakoktatás Európaszerte híres úttörője a Kereskedők és Gazdáik Köre helyiségében. Szász József, a miskolci Cobden­ Szövetség elnökének üdvözlő szavai után Schack Béla dr. megkezdte tartalmas és élvezetes előadá­sát. Sándor Pál 8 évvel ezelőtt mondott sza­vaira utalva, amelyek szerint „a kereskedői foglalkozás nálunk a közfelfogás szerint nem tartozik a fair foglalkozások közé“, érdekes történelmi példákkal mutatott rá, hogy ez a vélekedés nem mai keletű. Közben többször belekapcsolódott a mai gazdasági viszonyokba. A magángazdaságok ma — mondotta többek között — egyre pusz­tulnak. Ma szegény a tisztviselő, az ő révén neon jöhet pénz a forgalomba, valamennyi társadalmi réteg elszegényedése következté­ben csökken az orvos, az ügyvéd, az építész és a többi szabad foglalkozásúak keresete is, az iparos és a gyáros sem jutnak kellő meg­rendeléshez, de a mezőgazdának és a bérlő­nek sem fenékig tejfel a helyzete. De míg a többi társadalmi rétegek gazdasági vergődé­sét legalább is megértés kíséri, a kereskedőt a társadalom nem sajnálja, sőt a könnyem be­folyásolható közvélemény külső jelek és han­gos jelszavak íratása­ alatt hajlandó a reánk zúduló gazdasági bajokat jórészben ép a ke­reskedőknek tulajdonítani, pedig a kereskedő épúgy áldozata az általános elszegényedés­nek, mint bármely más osztály. Majd történelmi visszatekintéseit folytat­va, megemlítette, hogy Platon, Aristoteles és Cicero is ellenséges álláspontot foglaltak el a kereskedelemmel szemben és ami a leg­­­­érdekesebb: a görögöknél Hermes nemcsak a kereskedők istene volt, hanem egyúttal a­z­­ tolvajoké is. Nem kevésbbé volt elfogult a­­ kereskedelemről a középkor fölfogása, sőt az­­ újkori közgazdaságtani irányzatok közül­­ még a merkantil­izmus sem tudta helyesen , értékelni a kereskedelem jelentőségét, és Smith Adámnak kellett jönnie, hogy a köz­­­­gazdaságtan­i fölfogás megváltozzék. A XIX­­. századiban már egyre többen fölismerik a ke­reskedelemnek közvetve való produktivitá­­­­sát és a társadalom is elfogulatlanabbu­l vé­lekedik a kereskedők foglalkozásáról.­­ Ma már Magyarországom­ is javult a hely­­­­zet a közfelfogás tekintetében. Kereskedelmi­­ iskoláink színvonala egyre emelkedik, ke­reskedő tanulóink iskolai képzettsége is foly­­­­ton magasabb. Az elmúlt, évben a tanoncok­­­­nak már csak 16 százaléka végzett elemi is­­­­kolát, a n­agy többség a polgári vagy közép­­­­iskolák 1-4 osztályát elvégezte. Nagyon szo­­­­morú azonban, hogy kereskedő továbbképző­­ iskoláink, illetve tanfolyamaink alig van­nak, holott a tudás, a műveltség emelése a­­ kereskedői pályán nélkülözhetetlen. Magyar­­­­országnak műveit, széles látókörű­­kereske­­­­dőkre van szüksége, azért, mert minél mű­­­­veltebb a kereskedő, annál inkább állhat hi h­i­vatása magaslatán. Éppen ebből a szempont­­­­ból nagyon fontosnak tartja a Cobden­ Szö­vetség minél tevékenyebb működését és sze­retné, ha ebbe a munkába minél szélesebb ré­tegeket lehetne bevonni. A hallgatóság, amelynek soraiban a keres­kedőkön kívül nagy számban voltak tanár­emberek, nagy érdeklődéssel és tapssal hono­rálta Schack Béla dr. értékes, tanulságos előadását. .WWWTU i^T'lwlFinilFipirn m—»­rrmrmntTTTTTT vti­tt i i i i i i i i i Rassayék lepaktáltak Bethlennel? Szilágyi Lajos szerint a választójogi javaslat ellen meg kell kísérelni a küzdelmet a bizottságokban „Ha követeléseinket a legminimálisabban sem tudjuk megvalósítani, mandátumainkról lemondunk“ (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztő­sége jelenti.) A választójog kérdésében tá­madt, politikai helyzettel részletesen foglal­kozott a Reggeli Hírlap. Megírtuk, hogy az a néhány na­p előtt aktuálisnak mutatkozott terv, hogy a liberális ellenzék aktív és pasz­­■sziv része egységesen vívja meg harcát, már a bizottságokban és majd a plénumban a de­mokratikus választójog érvényesüléséért, kútba esett, éppen Rassayéknak az utolsó pillanatban történt kiugrásával. Politikai körökben úgy tudják, hogy ez frontváltoz­tatás Bethlen gróf újabb taktikájának a kö­vetkezménye. Azt beszélik politikai körök­ben, hogy Bethlen István gróf miniszterel­nök ígéretet tett volna a fővárosi szabadelvű pártnak, hogy a fővárosi választások­ folya­mán a párt javára bizonyos engedményeket tesz, azonfelül hajlandó honorálni éppen a szabadelvű pártnak kívánságait a választó­jog tekintetében, ha Rassayék ígéretet tesz­nek arra, hogy a választójog ellen tervezett harcukat a demokratikus­ blokk szövetsége nélkül vívják meg. Úgy látszik, ez lehetett az oka annak, hogy Rassay Károly az egységes választójogi front megalkotásának tervét el­ejtette, ami által természetszerűleg igen nagy mértékben befolyásolja a választójog körüli harc eredményeit. Most már csak az a kérdés, hogy a demokratikus szövetség föl­veszi-e a harcot a választójog ellen, akár a bizottságokban, akár a n­emzetigyűlés plénu­mában. Munkatársunk kérdést intézett ebben az ügyben Szilágyi Laj­oshoz, aki a blokk el­határozásáról a következőket mondotta: — Bár kétségtelenül tisztában vagyunk azzal, hogy mit fogunk tenni, mégis azt kell állítanom, hogy a blokk nem döntött hiva­talosan arról, hogy a választójogi javaslat­tal szemben milyen álláspontot fog elfoglal­ni. Néhány nappal ezelőtt nagyban, befolyá­solta elhatározásunkat néhány olyan körül­mény, amely elől nem térhettünk volna ki. Ezek egyike volt az összes liberális erőknek közös nevezőre való hozása ebben a kérdés­ben. Vázsonyi Vilmos éppen emiatt intézett nyílt fölszólítást a szabadelvű párthoz, hogy megtudjuk, mi az álláspontja Rassayéknak a választójog ellen megindítandó harcban. Ez a momentum most már nem tényező el­határozásunkban, mintára Rassayék elég vi­lágosan kifejezték álláspontjukat, hogy a de­mokratikus szövetséggel nem óhajtanak együtthaladni. Ezekután a blokk teljesen föl­jogosítva érzi magát arra, hogy további tak­tikájáról saját maga döntsön. — Az én egyéni fölfogásom az, hogy a vá­lasztójogi javaslattal szemben a demokrati­kus szövetségnek mindenesetre meg kell kí­sérelnie az aktív küzdelmet a bizottságok­ban. Véleményem az, hogy ennek a küzde­lemnek nem lesz semmiféle eredménye. Sok­kal jobban ismerem a Bethlen-kormány ma­kacsságát, semmint azt remélhetném, hogy a miniszterelnök­ engedményeket­ tett ré­szünkre, és legalább megközelíteni hajlandó azt a­ választójogot, amelyet, az ellenzék kom­­emplált. Ennek dacára is szükségét látom annak, hogy a választójogi javaslatba aktíve bekapcsolódjunk. Nem vállalhatnák a felelős­séget az ország közvéleménye előtt, ha leg­alább tiltakozásunknak nem adnánk kifeje­zést ott, ahol annak­ helye és módja van, ne­vezetesen a parlament bizottságában, vagy üléstermében. Ezért a­ demokratikus szövet­ség mindenesetre meg fogja követelni, hogy a kormány által tervezett 36 tag ar bizottság­ban számarányához méltóan képviseletet kapjon. És azt hiszem, hogy ennek alapján a küzdelmet is fölvesszük.­­ Ez az aktivitás természetesn nem azt je­lenti, hogy mi a kormány bizonyos intézke­déseit helyeselnék, illetve abba belenyugod­nánk. Sőt, amennyiben a választójogi bizott­ságban részt veszünk, mindjárt a tárgyalá­sok elején ki fogjuk jelenteni, hogy passzi­vitásunk teljes elvi föntartása mellett ve­szünk részt a bizottság tárgyalásaiban, mert ezt kötelességnek ismerjük el az országgal szemben.­­ Ha aztán azt tapasztalnék, hogy aktivi­tásunknak semmi eredménye nem mutat­koznék s a választójog tekintetében követe­léseinket még a l­egm­in­i­mál­­­sajában sem tud­juk megvalósítani, ebben az esetben termé­szetszerűen továbbra is fölvesszük a passzi­vitást, sőt előreláthatólag ebben az esetben egy lépéssel tovább is megyünk és mandátu­mainkról is lemondunk, sőt az ezen választó­jog alapján elrendelt választásokban sem ve­szünk részt, gondoskodunk azonban arról, hogy az ország közvéleményét a kormány 2. oldal Vasárnap, 1925 március 1. terveiről, szándékairól s a kormányrendszer bűnös és reakciós üzelmeiről megfelelően tá­jékoztassuk. Ismétlem azonban, hogy mind­ezek csak személyes észrevételeim s e tekin­tetben még a blokk nem döntött véglegesen. Személyes nézeteim mellett azonban átllha­­tom azt is, hogy a demokratikus blokk több­ségének ugyanez a fölfogása. Politikai körökben a jövő héttől a magyar belpolitikai életben jelentős változásokat vár­nak és azt hiszik, hogy amikor a választó­­jogi javaslatot a belügyminiszter beterjeszti, alakul ki voltaképen a helyzet és láthatók lesznek a választójog ellen indítandó harc kontúrjai. Rosszul sikerült Ugronék zászló­bontása a Józsefvárosi­ körben A kör egyik tagja tiltakozott az e­len, hogy a szocialistákat nemzetietlennek minősítik __ (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztő­sége jelenti.) A fővárosi szabadelvű párt a Józsefvárosi körben szombaton este zászló­­bonitó vacsorát rendezett, amelyen megjelent többek között Heinrich Ferenc, Ugrón Gá­bor, Sándor Pál, Bárczy István és Tolnay Kornél is. Heinrich Ferenc felszólalásában a szab­ad­­­elvűség eszméjét fejtegette, majd Bárczy István bírálta a négy évet meghaladó úgy­nevezett keresztény ■ uralmat a főváros igaz­gatásában. Beszédében foglalkozott még az­zal is, hogy a felekezeti gyűlölséget vitték be a főváros politikájéba. Körmöczy Zoltán emelkedett szólásra ez­után. — Azért szólalok föl — kezdte beszédét —, hogy barátaim nevében tiltakozást jelentsek be amiatt, hogy a Józsefvárosi körben egy politikai párt zászlóbontását tartják. Ez a társadalmi egyesület, amely a politikának nem adott soha helyet. Tiltakozom az ellen is, hogy úgy állítsanak be bennünket a köz­vélemény előtt, hogy olyan párttal menjünk együtt, amely nem nemzeti alapon áll. A szociáldemokrata párt is magyar párt, tehát nemzeti alapon álló és kötelességünk­­ velük együtt haladni, mert a polgári érdekekért is küzdenek. , Ugron Gábor rövid válaszában kijelen­tette, hogy belépett annak idején a munkások és a polgárok szövetségébe, az azonban meg­győződése ellenére történt, később kivált, mert becsapták a szociáldemokraták, mint ahogy becsapták Bethlen István grófot a paktummal. Ol­yan párttal pedig amely már két ízben követett el megbizhatatlanságáról tanúskodó lépést, nem lehet együtt haladni. Ugron Gábor felszólalására Hajdú Marcel akart válaszolni, de ekkor a szabadelvű párt hí­vei föl­állottak és tüntetőleg elhagyták a termet. Az oláh külügyminiszter és pénzügyminiszter kibékültek Bratianu miniszterelnök, mint békeangyal Bukarestből jelentik: Duca külügyminisz­ter és Bratianu pénzügyminiszter között levő affér a szombati minisztertanács alkalmából elsimult és a két miniszter kibékült. Aj pénzügy­­miniszter, amelőn belépett a minisztertanács­ba, a külügyminiszter így szólította meg: . _— Gyere ide mellém, nehogy ismét azt mond­ják, hogy veszekszünk. Azt is hallottam már, hogy tüntető sétát rendeztünk, te az egyik ol­dalon, én a másikon. Bratianu miniszterelnök a kedvező hangula­tot felhasználva, rámutatott arra, hogy viták állandóan­ voltak, de ezek csak az ország általá­nos érdekét tartották szem előtt és a külügy­miniszter és a pénzügyminiszter között is fel­merült ilyen nézeteltérések, azok egyáltalában nem személyes érvek voltak. A miniszterelnök beszéde után a két miniszter formálisan is ki­békült. s­z Bűnvádi eljárás három pozsonyi lap ellen Pozsonyból jelentik. A Grenzbote, a Híradó és a Slovák című lapok ellen az állam védelmé­ül szóló törvény alapján megindították a bűn­vádi eljárást, mert közölték Hlinkának az osztrák szövetségi kormányhoz intézett levelét. Óriási választék szép keretekben legolcsóbban Belasítseál Szécheny­i utca 34. (Színházzal Szemben­) Női harisnyák ,LmT ifj. Ádler Józsefnél

Next