Reggeli Hirlap, 1925. április (34. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

It Mi POLITIKÁIK Tapolca Két esztendővel ezelőtt, 1923 tavaszán sú­lyos hibát követett el Miskolc város tanácsa , törvényhatósági bizottsága, amikor egy­­tőkecsoportnál*s negyven esztendőre lekö­tötte a híres Tapolca-fürdőt, a középosztály se a szegényebb néposztály kedvenc üdülő­helyét. A közmondás szerint az okos más kárán tanul ugyan, de azért azt is okosnak lehet tartani, aki m­ég idejekorán levonja a maga kárából a tanulságot. Ezért tartjuk helyes­nek a mai közgyűlésnek azt a határozatát, hogy amennyiben a város mérsékelt áron hozzá tud jutni a Tapolca részvények több­ségéhez, szerezze azt meg, akár magán után, akár árverés útján. Hogy esetleg rá fogunk fizetni ? Lehetséges. De ez sem éppen a leg­nagyobb baj, amikor egy helyes szociálpo­litika inaugurálása itt a legfőbb cél. Ilyen komoly szociálhigiéniai intézményre akkor is szüksége van Miskolc városának, ha nem keres rajta. Keressünk a szeszfőzdén, a mo­zin és más hasonló intézményeken és ta­karékoskodjunk ott, ahol milliárdokat le­hetne megspórolni. Amikor a nagy közön­ség fontos érdekeinek istápolásáról van szó, egy kis közegészségügyi deficit miatt nem fog még összedülni a város háztartása. De helyes és okos kereskedelmi vezetés mellett remélni merjük nemcsak a deficit teljes kiküszöbölését, hanem azt is, hogy a város Tapolca dús jövedelmeiből sokkal előbb ki fogja építeni egyetlen üdülőhelyünket, mint más vállalkozók. Nem kell hozzá, csak­­ egy amortizációs kölcsön, amelyet ezekből a jövedelmekből könnyen törleszteni lehet. Idővel azután, ha csakugyan komoly tőke­csoportot sodor felénk a sors, akár át is emelhetjük a már erkölcsileg jó hírnévre fektetett Tapolcát. Most azonban sürgősen menteni kell az elvesztett jó hírnevet. Ugyancsak elismeréssel kell fogadnunk a sajóparti uszoda gondolatát. Miután itt is majorizálni fog a város, ki lehet küszöbölni az oktalan féltékenységi harcot a két vállal­kozás, a sajóparti fürdő és Tapolca között. Amit az egyik zsebünkből kiveszünk, az leg­feljebb a másikba kerül. Ha rosszabbul fog menni Tapolca, be fogjuk hozni a sajóparti fürdőn és megfordítva. Legfontosabb itt az okos és helyes szociál­politika és ha sok hibás lépés után végre rászánja magát erre a város, akkor senki gáncsot nem fog itt vetni a célszerű törek­véseknek. De más téren is hasonló meg­­fontolt politikát kérünk. Nagyon rá­ fRW) férne az erre a nincstelen városra. via TÁRCAJEGYZETEK __________ Egy Bucsek nevű derék pesti rendőrfogal­­mazó közbeszólt az Iparos­ Szövetség vasárnap tartott pécsi közgyűlésén és kijelentette, hogy a­ miskolci választás az ország szégyene. Az ördög akarjon a Bucsek nevű derék rendőrfo­­galmazóval vitába szállni, eséléhez sem időnk. Hm kedvünk, csupán egy röpke meditációt szentelünk az esetnek, amelyben Bucsek sar­­kantyús csizmájával egy kissé belerúgott Mis­kolc választóközönségébe. Nem tudjuk, hogy a rendőrfogalmazó úr Bucsek szőke-e vagy bar­na, azt sem tudjuk, hogy mi a véleménye a Könlandi bálnavadászé bonvivánok fúvózene­­nának alapszabályairól s óh, istenem, miért te kellett hát megtudnunk t. nézetét éppen a­z alskolci választásról? Bucseknek három arany­­csillag ragyog a paroliján, szép hosszú kard csörög az oldalán és felettesei azért küldték el a munkás, becsületes magyar iparosok orszá­gos közgyűlésére, hogy óvja a közrendet, a va­gyon és személybiztonságot. Bucsek Károly, — mint m. kir. rendőrfogalmazó jelent meg ezen a­­komoly közgyűlésen hivatalos minőségben,­— mint a magyar adózó közönség keserves adójá­ból fizetett állami közalkalmazott, hogyan me­részelt teh­át brüszk fajvédő kijelentést tenni a magyar iparosság kiküldöttei előtt a miskolci­­választásról, amelyből épen a magyar kisipar melyik harcosa került ki győzelmesen? Ki ha­­m­onozta fel a derék fogalmazót arra, hogy ar­culcsapja a Sörház­ utcai kiszólásával a magyar párosságot, amely vért izzad azért, hogy a ma­gyar állam megélhetést biztosíthasson a derék Bucsek Károlynak? Nem tudjuk, lapozgatta-e Bucsek rendőrfo­galmazó a Bach-korszak történetéről oknyomo­zó alapon írott könyvek lapjait. Ezeken az ol­­d­alakon gyakran szerepelnek derék császári rendőrtisztek, akiket Morvaországból, vagy netalán Bukovinából a Tisza környékére ren­delt a kamarilla, hogy annyi kellemetlenséget és fájdalmat okozzanak a meghódított magyar gyarmatnak, amennyit csak tudnak. A Bach­­korszak cseh-morva-sváb-horvát-osztrák rend­őrtisztjein akkor a kutya sem csodálkozott,­­ mert a megláncolt magyarság tudta, hogy meg­fizetett beretvák a hatalom kezében és munká­ju­k végeztével tokba kerülnek. De Bucsek Ká­roly kínos elszólása fájdalmas és megszégyení­tő, mert azt hisszük, hogy a m. kir. államrend­őrség nem a Sörház­ utcai legények hivatalos szerve, hanem a magyar államé, amelynek mi, a dolgozó tömegek is, szenvedő, fáradt, meg­próbált, hűséges tagjai vagyunk. Nincs pénz a tüdővész és egyéb népbetegsé­gek elleni küzdelemre. Ez­­pedig olyan keserves tény, hogy­ síró szégyenkezéssel kell az asztal­ra borulni hallatára. Szegény Csonkamagyar­­országon tehát akadálytalanul vitonnozhat ke­resztül minden nyavalya, amely a néptömegek el-őtt­eredeti sorait katasztrofális mértékben tizedeli. Az állami költségvetés a népbetegsé­gek leküzdésére kétmillió aranykoronát ír elő,, vagyis hazánk minden lakosára 40 aranyfillér eszik. Mit tesz a kormány várjon? Kormánybiztos­ságot kreál. Tüdővész és népbetegség kormány­­biztosságot. A tüdővész, vérbaj és tifuszbacil­­lusok máris remegnek a hir hallatára. A kor­­mánybiztosság küzdeni fog ellenük, amelynek végeredményeként pontos statisztikát fogunk kapni, hogy az 1925. évben, mennyivel nőtt a vérbaj, tüdővész és tífusz betegségek halálo­zási százaléka. Urak! Kormányurak, bankárak, nagybirto­kos urak és többi urak, akik jelenleg kézben tartják az ország szekerének gyeplőit. Nem kell nekünk az a kormánybiztosság, kérem alázattal,, mert ismerjük a kormánybiztosságokat többek között a dicső emlékű háborús időkből is, ami­kor a faügyi kormánybiztosság például azt je­lentette, hogy eltűnt a fa. Nekünk már egy kis­­rendszerváltozásra volna sürgős szükségünk és nem tagadjuk, hogy olyan rendszer után áhíto­zunk, amely a népbetegségek leküzdésére ala­kított kormánybiztosság helyett it szűnni h­u­rcokat, kórházakat alakít, amelyben a dolgozó, tömegek esettjei mind-mind elhelyezkedhetnek ingyenes és tisztességes gyógykezelés helyett. A tüdővészt és vérbajt nem kormánybiztosság­­­gal, hanem sok-sok tágas, modern gyógy­épülés­sel lehet leküzdeni. Ezt pedig hiába várjuk az uralmon levő magyar reakciótól. Győrben pótválasztás lesz Németh Károly liberális és a kereszténypárti Barczy Dezső között Vámbéry Raszter szavazói Németh Károlyra fognak szavazni és így győzelmét biztosra veszike. Győrből jelentik: Győrben hétfőn és kedden folyt le a választás. A választási mozgalom m­inden fázisáról részletesen megemlékezett a Reggeli Hírlap. Ennek során rámutatott arra, ugy­a­n ott is érezhetők voltak azok az ap­­róbb választási kortestaktikák, amelyek az el­­lnzéki érzelmű polgárság elkedvtelenítésére vezettek. Mint ismeretes, Vámbéry Rusztem mellett fellépett liberális programmal Németh Károly is, ennek következtében megoszlottak a­berális szavaz­atok. Ennek a körülménynek adható be a győri választás eredménye, a­melyről az alábbiakban számolunk be. Horváth Béla választási elnök kedden este 9­­-ára tűzte ki a szavazás záróráját. Tíz órakor megkezdték a szavazatok összeszámlálását. Két bizottság végezte ezt a munkát. A közönség ál­landóan nagy érdeklődést tanúsított a szavazás eredménye iránt és az utcákon késő este is sű­rű forgalom volt. Szinte percenként vitték le a választási irodákból a legújabb híreket. A szavazatok összeszámlálásánál kitűnt, hogy Bárczy Dezső kereszténypárti 1524, Németh Károly 1428, Vámbéry Rusztem 1335 szavazatot kapott és így Bárczy és Németh Károly között pótválasztásra kerül a sor. A pótválasztás id­­én ts át f­orváth Béla választási elnök április 7-ikére és 8-ikára tűzte ki. A pótválasztáson egészen bizonyosra vehető Németh Károly liberálispárti győzelme, mert Vámbéry szavazói valamennyien Ném­eth pártj­­ához fognak csatlakozni. Az egységes párt letárgyalta a mezőgazdasági hitel­javaslatot Bod János szerint a törvényjavaslat a föld hitelképességét akarja visszaadni . A kölcsönt a pénzintézetek folyósítják, de a jelzálogleveleket a pénzügyi szindikátus fogja kibocsátani hogy a mezőgazdasági hitel jegyzőkönyvi in­dítványát ő tette meg, de a megoldást más­kép képzelte el. Aggályosnak tartja, hogy a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ha sikerül a hitel, drágának fogják mondani, ha nem sikerül, egész ódiuma a kormányt fogja terhelni. Bod János pénzügyminiszter kije­lenti, hogy a részletkérdéseket nem veszi fel a javaslat keretébe. Hoyos Miksa gróf szólt még hozzá a javaslathoz s ezután a park úgy által­ánosságban, mint részleteibe® is elfogadta. Dr­éhl Imre két kérdést terjesztett­ a föld­mű­velésügyi miniszter elé. Az egyik az, hogy azok a kis- és törpebirtokosok, illetve bérlők, akik hatósági közbelépés segítségé­vel kaptak bérletet, a díjat aranyalapon fi­zethessék. A másik kérdés oda irányul, hogy azon községekben, ahol a földreform már befejeződött, a földművelésügyi miniszter fizetési halasztást engedélyezhessen. Mayer János földművelésügyi miniszter kijelenti, hogy a kisbirtokosok ügyével a párt foglal­kozott akkor, amikor a búza ára a 600 ezer koronát, elérte. Annak idején a kormány a bú­za értékmérőt iktatta be, de amikor a 600 koronás árat elérte, az aranykoronát kellett értékmérőként beiktatni. A minisztertanács foglalkozott már ezzel a kérdéssel és a pén­teki minisztertanácson döntést kér. A költ­­ségelőleg befizetésére a törvény tartalmaz intézkedést, amelytől eltekinteni nem lehet. Mayer János beszéde után az ülés véget ért. Budapestről jelentik. Az egységes párt Szijj Bálint elnökletével kedd este értekezle­tet tartott, amelyen a kormány részéről Bod János, Mayer János és Pesthy Pál miniszte­rek vettek részt. Erődi-Harrach Tihamér ismertette a mezőgazdasági hitelről szóló tör­vényjavaslatot. Puky Endre szólalt föl elő­ször a javaslathoz és elismeréssel nyilatko­zott a törvényjavaslatról, mert az az agrár­társadal­omnak megkönnyíti a hitel megszer­zését. Aggodalmát nyilvánítja azonban az iránt, hogy a hitelt majd sokan nem vehetik­­ igénybe azért, mert a trianoni határ egyesek­­ telkének területét kettészakítja. Pesthy Pál­­ igazságügyminiiszter kijelenti, hogy a cse­­r­­ekkel és a jugoszlávokkal még nincs meg a­­ csereegyezmény, Romániával azonban már meg van és ilyen irányú tárgyalások a többi állammal is felvétetnek. Bod János hangoz­­t­­atja, hogy a törvényjavaslat azt­ célozza,­­ hogy a földnek visszaadja a hitelképességet.­­ En­­ek a szakasznak az a célja, hogy egységes­­ szervezeten át történjék a záloglevelek ki­­­­bocsájtása. A törvényjavaslat intézkedése­­ kétféle: az egyik a kölcsönhöz segítés, a má­sik a záloglevelek kibocsájtása.­­ A kölcsönfolyósítás megmarad a pénzintézetek kezében. A­ jelzáloglevelek kibocsájtását a pénzügyi szindikátus intézi. A pénzintézetek arany vagyonuk arányában vehetnek részt az akcióban, előnyben csak az altruista inté­zetek részesülnek. Hajós Kálmán beszédében kitért arra. Lapunk mai száma 12 oldal. Ára 3000 korona

Next