Reggeli Hirlap, 1925. szeptember (34. évfolyam, 196-220. szám)

1925-09-01 / 196. szám

XXXIV. évf., 19687. Megjelenik hétfő kivételével a mindennap. — Előfizetési árak : Magyarország egész területén havonta 40.000 korona, negyedévenként 120.000 korona. Külföldön ennek az árnak kétszerese. Hirdetéseket díjszabás szerint felvesznek a kiadóhivatal, e miskolci fiókkiadóhivatalok és dohánytözedék és az összes bélés külföldi hirdetőirodák. | Ára 2000 korona KEDD Miskolc 1925 szeptember | Felelős szerkesztő x Icanko» Sámuel — Szerkesztő: Köss Endre Siadóíiilajdono® Reggeli Ml*, rep r.-t. — Nyomatott x Kisfelludog és Szelényi könyvnyomda részvénytársaság nyomdájában igazgató Ludvig István. Szérkesítőség és Városháztér földszint (telefonszámok 49^ dő.) /áldahivatal: Városháztér 22, földszint (telefoosz. SM) A kínai bolsevizmus Ami Európában a guruló rubel dacára is rossz álom marad, a népek bolsevizálása, az Ázsiában a siker minden attribútumával halad a végső kifejlődés felé. Európában a legnagyszerűbb szervezettség is csődöt mondott az angol, a német és a francia munkásság magas értelmi nívójával és kifinomodott kulturális értékével szemben, a kínai kuli azonban elsőrendű anyag a Lenin-féle elméletek gyakorlati megvalósítása érdekében. Hogy a bolsevizmus tipikus ázsiai bacillus, azt mi sem igazolja inkább, mint az, hogy csak a saját földjén él, erősödik és terjed s legföljebb Kínában teremt új légvárakat. Borzongás fogja el a lelkeket, ha arra gondol, hogy vannak még ezen a földön országok és országrészek, amelyeknek népei a fanatizált Trockij-fiuk számára kötélnek állnak és a bolsevizmus undorítóan szennyes rendszere érdekében még fegyvert is hajlandók ragadni. Pedig úgy látszik, vannak. Kina et consortes most azon a ponton állnak, hogy egészen belevessék magukat a bolsevizmus karjaiba. A kantoni mozgalom olyan veszedelmes arányokban terjed, hogy az aránylag kis számú intelligencia végső elkeseredésében Európa civilizált népei felé fordul segítségért és ide kiáltja felénk, hogyha nem jön a leggyorsabb segítség, akkor a bolsevizmus mérges folyama egész Kínát el fogja árasztani. És mi szomorú rezignációval mondjuk: el fogja árasztani. Mert, ha saját erejéből nem tud védekezni a kínai intelligencia, Európától hiába vár segítséget. Az orosz emigránsok milliói egyebet sem csinálnak itt esztendők óta, mint segélyért kiáltanak, de a jól felfegyverzett kultur-Európának esze ágában sincs az orosz emigránsokon és a polgári Oroszországon segíteni. Az európai nagyhatalmaknak más dolguk van, mint a bolsevista Oroszországgal leszámolni, ők egymással szeretnék a leszámolást megejteni, Trockijék lehengerelését pedig az időre bízzák. Hiszen igaz, bár minden csepp vérért, a nagy orosz moloch önmagát fogja előbb-utóbb felfalni. De Isten mentse a kínai segélykiértokát, ők addig is alaposan ki fogják venni részüket a Lenin-féle elméletekből és a szovjetkorbácsból, amely kíméletlenebb, mint a legautokratikusabb cári –11-ahím volt. A vízvezetéket 1913-ban építették meg s mint ismeretes, vize a felhőszakadások A vízvezeték története —mng gyobb meglepetésére és megrökönyödésére a város vezetőségének és a lakosságnak. 1914-ben a közgyűlés tárgyalta azokat a módozatokat, amelyeknek a segítségével a vízvezeték rendbehozható. Három terv merült fel ekkor és pedig szülőtelep létesítése, sajóparti fúrások, továbbá a hármas számú melegforrásnak a bekapcsolása. A közgyűlés ekkor a melegforrás bekapcsolása mellett döntött és ezt a határozatot a belügyminiszter is jóváhagyta. A háború és a nehéz gazdasági viszonyok azonban ennek a határozatnak a végrehajtását megakadályozták. . . . Ezután 1922-ben, a tifuszjjárvány felléptekor lett ismét aktuális a vízvezeték ügye, majd mint ismeretes, 1925 július havában történt a víznek olyan nagy(A Reggeli Hírlap tudósítása.) Hét , következtében már a második hónapban, amikor kész volt, megzavarodott, tegnapon délután tartották a pénzügyi, gazdasági és építési bizottságok Hodobay Sándor dr. polgármester elnökletével együttes ülésüket, amelyen ,a bizottsági tagok teljes számban megjelentek. Az együttes ülést Hodobay Sándor dr. polgármester nyitotta meg. A hétfői ülésen fontos stációihoz jutott a vízvezetéknek úgyszólván megépítésétől vajúdó ügye. Hodobay polgármester mint egy filmet pergette le a bizottság előtt a vízvezeték történetét, kezdve az 1884-ben felmerült első tervektől végig a fúrások és próbálkozásokon keresztül egészen a mai tarthatatlan állapotig. Egy dolog mindenesetre lerögzítődött az ülésen, az tudniillik, hogy nem lehet tovább tűrni, hogy a vízvezeték mai állapotában megmaradjon és egy hetvenezer lakosa várost állandóan vízhiánynyal fenyegessen. A melegvíz bekapcsolása körül folyt a leghevesebb vita a Hodobay polgármester, Pazar vízműigazgató és Szabó főorvos között és itt mindjárt le kell szögeznünk a polgármester férfias és tiszteletreméltó álláspontját, aki kijelentette, hogy nem hajlandó a város közönségének a kánikulai időben 31 fokos melegvizet adni s inkább otthagyja a polgármesteri széket, de nem veszi magára azokat az átkokat, amelyekkel méltán illetnék a melegvíz miatt. Nem tudjuk még, miként fognak dönteni ebben a mindennél fontosabb kérdésben. Annak azonban semmiesetre sem szabad megtörténnie, hogy megint súlyos milliárdokat öljenek a vízvezetékbe és esetleg — hiába. Nagy felelősséget vállalnak magukra, akik ebben a kérdésben döntenek s jóvátehetetlen bűn volna tehát, ha presztízskérdések és mellékszempontok is belejátszanának ebbe a döntésbe. A vízvezeték kérdését most már akárhogy is, de gyökeresen meg kell oldani, hogy ez a kérdés egyszer s mindenkorra lekerüljön a napirendről. Az ülésről egyébként az alábbi tudósításunk számol be: Az együttes ülés tárgysorozatának első és egyetlen pontja a vízvezeték volt, amelynek történetét 1884-től kezdve, amikor a vízvezeték létesítésének a terve először felmerült, Hodobay Sándor dr. polgármester ismertette. Buszki, Színva-völgyi és a Sajó parti próbálkozások Ezután csak tizenöt év múlva látott napvilágot Soltész-Nagy Kálmán polgármesternek a vízvezetékre vonatkozó részletes elaborátumra. A polgármester megbízatása után azonnal érintkezésbe lépett Fodor József és Frank Ödön szakértőkkel, akik több helyen végeztek kutatásokat. Így a Bükkben és a Szinvavölgyben, ahol nem találtak megfelelő mennyiségű vizet, tekintettel arra, hogy A polgármester ezután visszapillantásában ismertette azokat a terveket, amelyek régebben is a vízvezeték megépítésére irányultak. Már 1884 október havában, az akkoriképviselőtestület határozatot hozott ilyen irányban. Tudniillik ebben az évben a miskolci halálozási arányszám nagyon kedvezőtlen volt és szakértők véleménye szerint, ezt a kedvezőtlen arányszámot a városnak rossz vízellátása okozta. Az akkori polgármester, Soltész-Nagy Kálmán felkérte Frank Ödön egészségügyi felügyelőt a kutak megvizsgálására. Frank tíz kutat vizsgált meg, amelyek közül csak kettőt, a városi adóhivatalt és a Kun József utcai kút vízét találta ihatónak, a többit az egészségre ártalmasnak találta. Még ez év október 16-án elhatározta a közgyűlés, hogy a vízvezeték megépítésének kérdésével foglalkozni fog s meg is bízta a polgármestert, hogy ebben az irányban tegye meg a kellő lépéseket: a papír- és a vasgyárak nem akartak lemondani vízfelhasználási jogukról. A szakértők ezután a Sajóparton próbálkoztak. Itt kezdetben hét kutat fúrtak, amelyeknek a vizét Frank felügyelő színtelen, szagtalan és kellemes ízűnek találta. Fúrtak ezután még újabb húsz kutat is, amelyek minid beigazolták az előbbi fúrások eredményét. Ezután évek múlva, 1899 október 12-én egy bizottság szállt ki a Sajóparton, amely az összes eddigi fúrások eredményét felülvizsgálta és a sajóparti kutak vizét megfelelőnek találta. Kész volt a Sajó-park vízmű költségvetése, mégis Tapolcát választották Már 1899-ben megbízták a Gellermrészvénytársaságot a vízvezetéki berendezés költségvetésének az elkészítésével. A részvénytársaság meg is csinálta a költségvetést, amely szerint a sajóparti vízmű akkor ill ezer forintba került volna. A terv szerint, a vizmű céljaira 90 katasztráls holdat sajátítottak volna ki. Három évig ezután aludt az ügy. 1902 februárjában Szentpáli István lett a város polgármestere, aki, amikor a polgármesteri székét elfoglalta, ugyancsak a vízvezetéki kérdés megoldását tekintette első feladatának. A vízvezetékre vonatkozó, kötetekre menő jegyzőkönyvekben nincsen feltüntetve az ok, hogy jóllehet az összes szakértők megfelelőnek találták a sajóparti vizet, Szentpáli polgármester felkérésére Farkas Kálmán és Gödör Károly szakértők mégis a Ki kell cserélni a főnyomócsövet és el kell készíteni a melegforrás bekapcsolásának, továbbá a hűtőkészülék felállításának terveit A pénzügyi, gazdasági és építési bizottság együttes ülésén csak a vízvezetékkel foglalkozott . A bizottság majdnem egyhangúlag a melegforrásnak hűtés után való bekapcsolását javasolta Többen a végleges döntés előtt külföldi szakértők meghallgatását ajánlották Hodobay Sándor dr. polgármester Inkább lemond állásáról, de nem egyezik bele abba, hogy a város lakossága nyáron 31 fokos meleg vizet kapjon mérvű megzavarodása, hogy erélyes intézkedések megtételére volt szükség. A polgármester ekkor a népjóléti minisztertől szakértők kiküldetését kérte, akik, továbbá a város által felkért szakértők, Papp Károly és Becsey Antal le is jöttek a városba és egy értekezleten elő is terjesztették kutatásaik eredményét. Mind az öt szakértő egyértelműen megállapította, hogy a főnyomócső kicserélendő és az új főnyomócső a szivattyúháztól az Avasra vezetendő, 126 kilométer szakaszon, amely az akkori becslés szerint 7,8 millárdjába kerülne a városnak. Ezenkívül Hoffmann Károly egyetemi tanár kivételével az összes többi szakértők szükségét látták annak, hogy a Sajóparton próbafúrások végeztessenek, kiderítendő, van-e ott megfelelő mennyiségű és minőségű vizej vízmű létesítésére. A víz és a kedvezőtlen halálozási arányszám A rehabilitált tanárok Végre irgalmasságot nyernek azok az elbocsátott tanítók és tanárok, akik a kommunizmus gőzében született kurzustóla legtöbbet szenvedtek. A gyűlölet és az erőszak a bolsevizmus letörése után sem szűnt meg. Fojtó hulláma legfeljebb más embereken csapott végig, így kerültek sorra az üldözésben azok a tanárok és néptanítók, akik kiérdemelték a hirtelenül átsejtett meggyőződésű kurzusvezérek politikai vagy személyi antipátiáját . Itt Miskolcon is hány, meg hány tanítót és tanárt bocsátottak el rövid néhány zavaros és alaptalan indokolással, akiknek csupán az volt a bűnük, hogy nem akarták magukra ölteni a kurzusmentalitás mindent eltakaró köntösét, nem tetszettek bátran megvallott nézeteik miatt bizonyos köröknek, vagy pedig tehetségesebbek, értékesebbek voltak, mint azok a vezérek, akik elbocsájtásra javaslatba hozták őket. Hiszen a megindított fegyelmi vizsgálat egyetlen esetben sem tudta kétségtelenül megállapítani, hogy az elbocsátott miskolci tanárok és tanítók tevékenyen és ártalmasan vettek volna részt a bolsevizmus pusztításában. A kurzus azonban expiálni akart és távozniuk kellett fiatal, ambiciózus erőknek, akikért rajongott az ifjúság és akiknek további működése gyönyörű eredményeket ígért. De el kellett hagyniuk a megszokott intézetet a hosszú évek során át működő értékes, megállapodott pedagógusoknak is, akiknek helyét mindezideig nem lehetett pótolni. Az elbocsátott tanerők öt év alatt elhelyezkedtek és talán ma fehérebb kenyeret esznek, mint amikor robotosai voltak a magyar kultúrának. Ám ezek a tanárok és néptanítók kivétel nélkül hivatásos emberek, szívük egész lelkesedésével szerették hivatásukat s igy nem lehet csodálkozni azon, hogy nosztalgikusan visszavágynak a katedrára. Az elbocsátott tanárok ma üresnek, igazi cél nélkül valónak látják napjainkat, mert száműzték őket az ifjúság nevelésének szelíd csarnokaiból, amiknek szolgálására pedig szent és megtörhetetlen esküt tettek. Lelküket pedig rágja a kin, hogy éppen tanítványaik előtt kell viselniük magukon bélyeget, amit a gyűlölet, elfogultság és vakság égetett méltatlanul rájuk. Most talán mégis elkövetkeztek azok az idők, hogy a meghurcolt tanárokat és néptantókat rehabilitálják. Hogy a megvilágosodottabb vezetők kárpótolják a mártír pedagógusokat elődeik nemtelen személyi hajszájáért. TÁRCAJEGYZETEK Tíz esztendő szép idő úgyis mint idő, úgyis mint munkában, alkotásban, együttműködésben, házasságban és más emberi tevékenységben eltöltött idő, jubileumokra azonban még nem alkalmas. Jubileum megölésére tíz év még nem elég hosszú, még nem elég kialakult, eredményekben még nem elég gazdag. Ez alól a szabály alól természetesen vannak kivételek is. Ilyen például Miskolc városának a vízvezetékkel kötött frigye, amely a rövid tízesztendős együttélés dacára annyi érdekes és értékes változatot produkált, hogy egy kis jubileum nem ártott volna neki. Például a víz opalizálódását akár minden esztendőben meg lehetett volna ünnepelni. A vízvezeték tízesztendős bekapcsolása alkalmából pedig nagyarányú bankettet érdemelt volna a várostól. Olyan bankettet, amelyen a vízvezeték vize az italok közül ki lett volna kapcsolva. Hogy mégsem ünnepelték meg ezt a tízesztendős évfordulót, amely ha jó vizet nem is, de állandóan heggesztett csővezetéket juttatott a városnak, annak meg van a maga speciális oka. Az illetékes tényezők ugyanis tíz esztendő múltán rájöttek arra az igazságra, hogy vízügyi szempontból ezt a tíz esztendőt ki kell törölni Miskolc város életéből. Tíz esztendő múltán újból elölről kell kezdeni a vízprobléma megoldását, mintha az elmúlt tíz évben nem történt volna semmi. Pedig hála Istennek, történt. Az történt legfőképen, hogy csekély három és félmillió aranykoronát elköltöttünk erre a vízvezetékre. A háború ideje alatt volt egy nagyszerű jelszó: aranyból vasat. A vízműnél ezt a jelszót alaposan keresztülvitték. Vasat kovácsoltunk az aranyból, de ez ma nemcsak, hogy aranyat nem ér, ellenkezőleg, nem ér egy vasat se. Most tehát a tíz év előtti munka újból kezdődik, egyrészt, hogy megörvendeztesse az adófizető polgárságot, másrészt, hogy némi munkát adjon a város vezetőségének. Szegény vezetőségnek úgy sem volt eddig elég munkája, szórakozzon tehát a vízvezetékkel. Elölről kezdődnek a tervezgetések, a fúrások, a vízkóstolások, az aggályok és az optimista nyilatkozatok, a megfontolt lépések és — ne adja Isten — a megfontolatlan cselekedetek. Remélhetőleg az utóbbiakban ezúttal annál kevesebb részünk lesz, mert azt a luxust mégsem birjük el, hogy a legközelebbi tíz esztendőben ismét hozzálássunk a vízművek újabb kiépítéséhez. Hiszen ha minden tíz esztendőben új vízműveket építhetnénk. Méltóztassék azonban a végleges kivitel előtt belátni, hogy először nincsen minden tíz esztendőben amerikai kölcsön, másodszor, ha van is, aligha tudjuk minden tíz esztendőben visszafizetni. * A fentebb felsorolt okoknál fogva a teljes siker érdekében a legextravagánsabb ötleteket is a legnagyobb figyelemmel hallgatjuk meg. Nem nevetünk például azon az ötleten sem, amely az együttes bizottság mai ülésén hangzott el a Tisza vizének bekapcsolása érdekében. Mi a magunk részéről hajlandók vagyunk akár a Florida-szigetekig is elhatolni, hogy a legközelebbi tíz esztendő hasonló kudarcot ne hozzon. Mi hajlandók vagyunk a Mercurt és a Marst is igénybe venni egy megfelelő, agyagtalan és nem opalizálódó vízforrás érdekében. Mi mindenre hajlandók vagyunk és mindenre képesek vagyunk és most már tiszteletteljes érdeklődéssel várjuk, mi mindenre hajlandó és mi mindenre képes a t. törvényhatósági bizottság, hogy Miskolcinak ezt a szégyenfoltját eltörölje.