Reggeli Hirlap, 1926. március (35. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

_­l­le hátra kivéti éves sím-S nap. — Előfizetési árak: lyorország egész területén ,rrta 40.000 korona, negyed­évenként 120.000 korona. K­itöz­­ése ennek az árnak kétsze hirdetéseket díjszabás : felt vesznek a kiadóhivatal, « «skolci fiókkiadóhivatalok ,»­ánytőzsdék és az összes hat» és kettökJi hirdetArodák, Feterda szerkesztő : Sámuel —Szerkesztő: Koss Ender Kiadó fala [«Jonos: Reggeli Hin­ top r.-t. — Nyomatott: Klem, ludvig és Szelényi könyvnyomda részvénytársaság nyomdájában, Igazgató Ludvig István. Szer­­kesztőhét: Városház tér 220, földszint (telefonszámok: 400, 100 ihfentols Városkép m XL Wolnni, Cratofaasv «4 Miskolc, XXXV. évf., 49 sz Ara 2000 korona Kedd 1926 március 2 Sötét felhők nem múlt el negyvennyolc órája, hogy leírtuk: legyen már vége a herce-imrea­­nak, legyen már vége a fordulatoknak, le­gyen már v­­ége a konzációknak a frank­­ügy körül, intézzék bár el ezt a csúnya ügyet az ország gazdasági helyzetének útjából s politikai erkölcseinknek, az egész nemzet tisztességének ez ártalmát semmisítsék meg,­­jöjjön már egy Trenga Del, amely össze fogja hozni a szemben­álló pártokat s együttes erővel vívjuk ki a munka megindításának, a dolgozók al­kotni vágyásának, a nincsetlenek falat kenyerének lehetőségét ... És ime, nem egészen negyvennyolc óra múlva mégis csak a fordulatoknak és a szenzációknak tömege érkezik. Ezek kö­zül hármat is kiemelünk, amely igen al­kalmas rája, hogy megdöbbentően hasson azokra, akik velünk együtt már az alkotó munkára és nem a frankbotrány új és új hullámaira kiváncsiak. Az első az, hogy Clinchant úr, a fran­cia kormány budapesti minisztere ma dél­előtt látogatást tett Bethlen István gróf miniszterelnöknél, akinek, mint az egysé­ges pártban mondották, Briand minisz­terelnök közlését adta át. Nincsen mó­dunkban tudni erről a közlésről, legfel­jebb azokat a balsejtelmeket reprodukál­hatjuk, amelyek az egységes pártban, mint valami sötét felhő vagy mint vala­mi fekete holló keltek szárnyra és ame­lyekért tehát az egységes párt a felelős. Azt mondják Bethlen István gróf pártja­iban, hogy e jegyzék következtében talán­­nem is lesz most alkalma Bethlen István gróf miniszterelnöknek Genfbe utazni. Miután pedig, mint az imént említettük, ahelyett, hogy a frankügyre már az elin­tézés és az elfelejtés fátyolét borítanék, inkább újabb fordulataira és szenzációra lehetünk elkészülve, azt kell mondanunk, hogy ez a vélemény egyáltalán nem al­kalmas arra, hogy belőle a kormánynak­­a külfölddel szemben való pozicióerősödé­­sét láthassuk. A másik sötét felhő ugyancsak a genfi­­utazással kapcsolatos és felszállott Appo­­­nyi Albert gróf kijelentéséből. A magyar­ság e legkimagaslóbb politikai egyéni­sége, akinek világszerte respektabilis tu­dását, műveltségét és politikai jártassá­gát a legélesebb ellenfelei sem vonják "kétségbe, ma azt a kijelentést tette, hogy felszólalásától azért állott el, mert nem akar a miniszterelnök genfi elutazása előtt beszélni és hogy miért nem, annak ■okát nem nehéz megállapítani. E szerint tehát Apponyi Albert gróf is talált kifo­gásokat a kormánynak a frank ügy kör­ül tanúsított magatartásában, de inkább jó­nak látja a kifogásokat elhallgatni, sem­mint az ország érdekeinek és a kormány érdekeinek ártson vele akkor, amidőn a miniszterelnök Genfben megjelenne, hogy ott a magyarság ügyét képviselje. A harmadik . . . He minek folytatni to­vább, amikor a szomorú szenzáció­ még mindig ég, még mindig lobog? Károlyi Imre gróf kihallgatása, a névtelen levél, amely az eltüntetett hamis ezerfrankosok hollétét jelöli meg és egy sereg nyomo­zati szenzáció és fordulat, hogy az ember nem bírja már ideggel és a jó­­ magyar kétségbeesetten tekint az ég felé, onnan várva valami különös, valami csodálatos jelet, ami megmondaná, hogy mi lesz ez­zel a szerencsétlen nemzettel, hogy fogja megtalálni kivezető útját ebből a szeren­csétlen frankügyből. Budapesti tudósí­tónk jelentése szerint, március 1-én na­gyon sok gyárvállalat és kereskedelmi üzem nem tudta alkalmazottait kifizetni, azoknak, akiknek pénzük van, trezorjuk­ba zárva őrködnek felette, nem tudván, nem akarván a mai lehetetlen politikai helyzetben hitelt nyújtani. A munkanél­küliek ezrei ácsorognak, hogy valami al­kalmat találjanak arra, hogy éhező csa­­ládjukat, rongyos gyermeküket valami kevéske élelemmel, a meztelen fatiakat el­fedő cipőcskével elláthassák. Sivár, nyomorult, kilátástalan gazdasá­gi életünk felett mintegy égő pokol lobog a frankügy és az égő pokolnak elszaba­dult ördögei és fúriái. Valpurgis éjszakák eddig még nem ismert és rettentő rémsé­geivel fenyegető boszorkányai és egyéb szörnyszülöttei: a frankhamisítás sötét szereplői és fordulatainak, szenzációinak előidézői ott tombolnak és e tombolásnak az eredménye a nemzet rétegeinek mind­inkább nagyobb meghasonlása, az ellen­téteket ellenségekké való nevelése, egy szörnyű klinosz, amely rajta ül kedélyün­kön és rajta ül egész gazdasági életünkön. Hát az egységes pártban valóban le­mondtak volna már annak a lehetőségé­ről, hogy Treuga Dei teremtessék! A ma­gyar átok, úgy látszik, ismét be akar tel­jesedni a nemzeten, úgy látszik, hogy a hagyományos vakság és személyes gyű­lölködés a csak azért is elvének érvénye­­sítésével uralkodik ismét személyeken és helyzeteken és mindebből a roppant pári és személyi viaskodásból országunk gaz­dasági és erkölcsi léte kerülhet ki tökéle­tesen összezúzva. Károlyi Imre gróf kijelentette, hogy a Windischgraetz­­naplóra vonatkozó értesüléseit csak a bíróság előtt tárja fel A rendőrség hétfőn ismét kihallgatta Károlyi Imre grófot, aki csak jelentéktelenebb kérdésekre adott felvilágosítást, mert nem akar elébevágni W­indischgraetz herceg főtárgyalási vallomásának — Károlyi Imrének állítólag szenzációs adatok vannak birtokában — Levél érkezett Bécsből a franciákhoz, mely uj nyomot ad a nyomozásnak A DEMOKRATIKUS PÁRTOK MÉG A GENFI ÚT ELŐTT A HÁZBAN MUTATNAK RÁ A KORMÁNY FELELŐSSÉGÉRE Budapest, március . Mint ismeretes, a frankhamisítás ügyé­ben az ügyészség utasítására a rendőrfő­kapitányság bűnügyi osztálya hétfőn is­mét kihallgatta Károlyi Imre grófot. Fő­ként azokkal a hírekkel kapcsolatban kér­tek felvilágosítást a gróftól, amelyekről bizonyos iratokra és naplójegyzetekre vonatkozólag legutóbbi rendőri kihallga­tása alkalmával említést tett, így a kö­vetkező három kérdést intézték Károlyi Imre grófhoz: Kitől kapta azt az okmányt, amelyre hivatkozik, hajlandó-e megnevezni annak szerzőjét, vagy átadóját és hogy véleménye szerint, alkalmasak-e a napló adatai arra, hogy ez alapon új nyomozás meginduljon. Károlyi Imre gróf órák hosszáig tar­tózkodott a rendőrségen és kihallgatása Károlyi kihallgatása csak jogászi és politikai körökben Károlyi Imre gróf kijelentése igen mély­ benyo­mást keltett. Károlyi Imre gróf környe­zetéből ugyanis az a hír kelt szárnyra, hogy az adatok, amelyeket Windischgraetz naplójával kapcsolatban Károlyi Im­re gróf el akar mondani, igazán szen­zációs részleteket tartalmaznak. Egyébként azzal is indokolták Károlyi Imre gróf környezetében a vallomástétel megtagadását, hogy Értesülésünk szerint, a rendőrség intéz­kedéseket tett, hogy Mészáros Gyula mű­egyetemi tanárt Angolaiban kihallgassák. Felmerült továbbá annak a szükségessé­ge is, hogy Károlyi Imre grófot Teleki Pál gróf­fal szembesítsék, úgy tudják azonban, hogy e tekintetben semmiféle intézkedés nem történt. Épugy nem történt intézkedés Schulze adatainak a felülvizsgálására és ellenőrzésére sem, kizárólag Windischgraetz naplójára vo­natkozott. A kihallgatás hosszú időt vett igénybe, mert Károlyi Imre gróf vallomását átfor­dították franciára és tolmácsolták a francia kiküldöttek előtt, akik a ki­hallgatásnál ez alkalommal is jelen voltak. Károlyi Imre gróf a rendőrségen csak­nem minden kérdésre megtagadta a vá­laszt és amikor a franciák konkrét felvi­lágosítást kértek bizonyos adatokra vo­natkozólag, Károlyi Imre gróf kijelen­tette, hogy a rendőrség előtt nem hajlan­dó a feladott kérdésekre nyilatkozni, mert annak nem látja semmiféle célját. A bíróság előtt azonban hajlandó lesz részletes vallomást tenni mindazokra a kérdésekre, amelyeket a hétfői ki­hallgatása során felvetettek. gyes kérdéseket tisztázott nem akar elébevágni azoknak az ese­ményeknek, amelyek Windischgraetz vallomása alapján csak a főtárgyalá­son kerülnek majd nyilvánosságra. De kétségtelen azért, hogy Károlyi Imre gróf újabb rendőrségi kihallgatása is több olyan helyzetet tisztázott, amelyek eddig még kétségesek voltak és amelyek­ről, minthogy nem voltak kapcsolatban Windischgraetz naplójával, a gróf kész­séggel adott felvilágosítást. Egyesek véleménye szerint, az elrendelt újabb nyomozás már a befejezés előtt áll. A rendőrség úgy nyilatkozik, hogy a kül­földről érkező újabb adatok esetleg szük­ségessé tehetnek még bizonyos kihallga­tásokat, amelyek elől sem a rendőrség, sent a főkapitányság természetesen nem zárkózik el, de egyelőre ilyen kérés nem merült fel. Ezzel szemben, a hírek szerint, a bécsi Carminia-cég, amelynek neve már több­­izben szerepelt a frankhamisítás ügyével kapcsolatban, levelet intézett a Budapes­ten tartózkodó francia kiküldötteknek, amelyben azt jelzi, hogy a pénzhamisító gép származására és szállítására konkrét adatok állanak a rendelkezésére, amelyeket hajlandó a franciáknak átszolgáltatni. A Carminia-cég volt ugyanis a frankha­misításhoz szükséges tégelyek és gépal­katrészek szállítója. Amennyiben ez a le­vél megfelel a valóságnak, akkor a frankügy nyomozása még egyálta­lán nincs befejezve, mert a Carminia­­cég által jelzett adatok igen lénye­gesen befolyásolhatják a nyomozás további folyamatát. Értesülésünk szerint, a franciák előter­jesztést tettek Sztrache Gusztáv fő­ügyésznek és kérték, hogy a bécsi Car­minia-cég levelére vonatkozólag a nyo­mozást rendelje el. Új név a franknyomozásban Egy párisi távirat szerint, a frankha­misítás ügyében egy újabb név, Kalten­mark János német újságíró neve is fel­merült. Kaltenmark Windischgraetz sváj­ci tartózkodása idején vele bizalmas ösz­­szeköttetésben állott. A franciák ebben az irányban is kívánják a nyomozás lefoly­tatását. Vizsgálat indult a frankklisé ügyében Friedrich nyilatkozata alapján Friedrich István az egyik délutáni lapban hétfőn azt a feltűnést keltő ki­jelentést tette, hogy már 1922-ben mu­tattak neki hamis ezerfrankos klisét és így a dologról már abban az időben tudott. Kijelentette Friedrich, hogy nyilatkozatot is tett annak idején arra, vonatkozólag, hogyan került a frank­klisé hite a nyilvánosságra. Teljesen megbízható helyről arról értesülünk, hogy Friedrich István nyilatkozata alap- Károlyi és Teleki szembesítésére is szükség van TÁRCAJEGYZETEK A golyvának, amely betegség­ Borsod­ban, de különösen Miskolcon — hála kitű­nő vízvezetékünknek! — nagy elterjedt­ségnek örvend, van egy orvosilag hatá­sosnak elismert ellenszere: a jód, illetve a jódpasztíla. Aki tehát szorgalmasan szedi ezt a pasztillát, az visszafejlesztheti a golyváját vagy még inkább megakadá­lyozhatja ennek kifejlődését. Hogy mégis van soft golyvabetegség, annak egyszerű az oka, hogy az emberek nem szedik be ezeket a­ jódpasztulákat, részint feledé­keny­ségből, részint kulturétlanságból, ré­szint pedig azért, mert nincs pénzük pasz­tillákra. A népjóléti miniszter most radi­kális módszerhez folyamodott. Elrendelte, hogy a középiskolákban minden diák kö­teles szedni ezeket a pasztillákat s hogy ■mulasztás ne történjék, szigorúan ellen­őrzést rendelt el, másrészt pedig a fődktt­­ra költségeivel a városokat terhelte meg. Ugy­e­bár, egyszerű dolog. A miniszter­nek ez a rendelete egész bizonyosan gátat fog vetni a golyva terjedésének. S ami­kor az illetékes körök látni fogják, hogy szigorúsággal, áldozatkészséggel nem is olyan nehéz megfékezni egy betegséget, akkor talán egyéb, a golyva legyőzésénél jelentősebb eredménye is lesz a rendelet­nek. Mert vannak még a golyvánál sok­kal veszedelmesebb betegségek is. Például a tüdőbaj, a vörheny, a tífusz, a nemi be­tegségek. Ezeknek a pusztításait is csök­kenteni lehet prevencióval. Ezeket a pre­ventív intézkedéseket rendeletileg életbe tehet léptetni nemcsak a k­özépiskolákban, de a tár­sarlói évi minden rétegében is.­­­­Nem szólva a higiéniáról, melynek bizo­nyos foka jólét az előfeltétele, de például a kötelező orvosi vizsgálat számos beteg­séget fojthatna el csírájában. Ha a nép­jóléti miniszter épp olyan radikálisan lépne fel minden betegséggel szemben,­­ mint a golyvával szemben, akkor­­ bizo­nyos, hogy elhanyagolt népegészségügyi viszonyainkban hamarosan kedvező ja­vulás volna érezhető.*­­ Egyik fővárosi iskola tornatermének a­­ mennyezetét tizenhét éve diszitette egyik s nagyon kitűnő művészünknek, Kernstock I Károly­nak egy freskója. Tizenkét év után mint ismeretes,­­ az iskolaszék egyik ,­hófehér“ lelkületű tagja erkölcstelennek és az ifjúság erkölcsére nézve károsnak találta a f­reskót s követelte annak eltávo­­lítását. A freskó-botrány nagy port vert fel, de a kiküldött szakértői bizottság ja­vaslata végett vetett a botránynak és megakadályozta, hogy az egy új, még a­ daytoninál is nevetségesebb majomporré fejlődjék. A freskó tékát a jó erkölcsökbe nem ütközőnek minősíttetett ,dm ezzel a bot­ránynak minden hulláma elsimult volna, ha utólag meg nem szólaltatják a freskó alkotóját, Kernstock Károlyt, akinek nyi­latkozata alapján igazán nem ártana en­nek a szomorúan nevetséges botránynak végső konzekvenciáit is levonni. Keimns­tock ugyan­is meiden sexualpatho­­logikus egyéneknek nevezte azokat, akik a freskó eltávolítását követelték. Az ilyen urak pedig, akik az élet mindenfajta meg­nyilatkozásában betegesen keresik a se­­xuális vonatkozásokat, sokkalta nagyobb veszedelmet jelentenek az ifjúságra nézve, mint az emberi test szépségei, az izmok rugék­onyságát ábrázoló freskó. Kern­stack vérbeli művész, tehát odakonkludál a nyilatkozatában, hogy mennél több ná­lunk a képromboló, annál nagyobb szük­ség van minél több, az övéhez hasonló szépségű műalkotásra. Helyes! Ezt a kon­klúziót azonban ki is lehetne egészíteni, még­pedig egy olyan ponttal, amely ha­sonló képrombolások előfordulását meg­akadályozhatja. Tudniillik mindazokat, a­kik akár hiányos műveltségük, akár se­xual pat­ha, logikus hajlamaik folytán az ilyen abszolút művészi alkotások eltávolí­tását követelik, meg kell fosztani ettől a joguktól. Őket kell eltávolítani az iskola­székből, a bizottságokból és mindazokból a pozíciókból, melyeknek fedezete mellett ilyen képtelenül ostoba botrányok előidé­zői lehetnek. • Székesfehérvár a legboldogabb magyar város lehet, amely felé nyilván a legna­gyobb irigykedéssel tekintenek a többi magyar városok. Ezeknek a városoknak ugyanis legfőbb igyekezete arra irányul, hogy a háború óta elmaradt fejlődést, a­mennyivé lehet, pótolják. Ezek tehát épít­keznek intézményeket létesítsenek, a meg­levő intézményeket fejlesztik, ankéteznek, beruházási kölcsön felvétele ügyében tár­gyalnak és általában lázas iramban pró­bálják a mulasztottakat pótolni. Székesfe­hérvár már bizonyára túl van ezekem — Székesfehérvárott már bizonyosan béke­beli jólét uralkodik, nincsenek munkanél­­küliek, bizonyára elegendő számú iskolája kórháza s egyéb kulturális és egészség­ügyi intézménye van a városnak, úgy­hogy a törvényhatósági bizottsága egyéb tennivaló hijján ráér ara is, hogy a saj­tószabadság ellen harcot indítson, fiáért Alig hisszük. Mert ahol a sza­badságharc legjelentősebb vívmányát, a sajtószabadságot akarják lábbal tiporni, ott a kulturáltak más vívmányai is­ na­gyon gyenge lábon állhatnak. Egy azon­ban tény: a kitűnő törvényhatósági bizott­ság mely középkorba ülő határozatáról a ..Világ“ betiltását követelte, a szürke je­lentéktelenségből feltornászta magát az országos, sőt az országon tuli érdeklődés kétes dicsőségébe. Persze, hogy illetékte­­len a bíráskodásra a törvényhatósági bi­zottság s persze, hogy koholt hamis vádak alapján szeretne ítélkezni. Sem a Világ, sem a magyar sajtó bármelyik orgánuma felett nem ítélkezhetik a törvényhatósági bizottság, de önmaga felett akaratlanul is ítéletet mondott, még­pedig súlyos ítéletet. Az ítélet szerint pedig a kitűnő bizottság túlélte saját magát. Mondhatnák, későn született. Legalább háromszáz esztendővel előbb kellett volna születnie, hogy határo­zata ne keltet legyen felháborodást és mosolyt. Mert nevetséges például az is, hogy a bizottság csatlakozásra szólítja fel a töb­bi törvényhatóságokat. Ugyan! A tör­vényhatóságok reformja már atban van és minden ok meg­van arra, hogy a viri­­tis alapon működő törvényhatósági bizott­ságokba bekerüljenek olyan társadalmi osztályok képviselői is, amely osztályok a városok lakosságának zömét teszik. De még a mostani összetételű bizottságok kö­zött is alig hihető, hogy akadjon egy is, amely csatlakoznék Székesfehérvárhoz. — És igy helyes is. Maradjon csak Székesfe­hérvár egyedül kínos társ­tal­ans­ágban. — Maradjon a jeles törvényhatósági bizott­ság unikum, amely páratlan a maga ne­mében és amelynek neve a magyar histó­­riának legszomorubb lapján éktelenkedik.

Next