Reggeli Hirlap, 1927. január (36. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

1927 I 1 Miskolc parlamentje A törvényhatóság­ mai összetétele — Az 1927. évi városi költségvetés — A jövő évi deficit és annak fedezete — Az 50 százalékos pótadó — A beruházási program A polgármester iránti bizalom kérdése Irta: Kovács József dr., törv­. biz. tag A varmai tör­vén­yhatóság december közgyűlése tárgyalta az 1927. évi költség­vetést és előirányzatot. Ez a törvényható­sági közgyűlés hű képét adja a város parlamentjének. Alig harminc ember gyűlt össze, hogy határozzon afölött, mennyi legyen a közel 39 milliárdban elő­irányzott kiadása a városnak? Helyes-e a bevételekre előirányzott 36 milliárdnyi összeg és a­­különbözetként mutatkozó 222.671 pengőt, vagyis 2,785.000.000 koronát hogyan és miként fedezze a város. Huszonnyolc törvényhatósági bizottsági tag dönti el teh­át a kérdést, hogy a közel hetvenezer lakosságú Miskolc város ház­tartása hogyan épüljön fel, minő bevéte­lekre számíthat, minő kiadásokat kell teljesítenie és mennyi a differencia, hon­nan és miként fedezze azt. A város törvényhatóságának nyolcvan­két választott és nyolcvankét virilis tag­ja v­an, amelyből ma már csak száznégy bizottsági tag gyakorolhatja a jogát. A többiek részint elhaltak, részint végleg elköltöztek. De még száznégy bizottsági tag közül sem számíthatunk igen sok tag­nak a megjelenésére, mert a virilisek kö­zül már igen sokan elveszítették ebbeli jogaikat, a választottak közül pedig so­kan belátván azt, hogy mandátumuk ré­gen lejárt, nem is óhajtanak ezen joguk­kal élni. , , Ez a csonka városi parlament kétség kivül már nem életképes. Nem lehet életképes. Nem lehet ugyanis kívánni, hogy a városi tanácsnak szavazati jog­gól bíró huszonkilenc tagja döntsön olyan kérdésekben, ahol ők a kezdemé­nyezők, vagy ahol őróluk van szó.­ Ez etitikai szempontból a városi tanácsra nézve összeférhetetlenséget is jelent és sok esetben tapasztaltuk már, hogy Alis­­cole város polgármestere sem kívánja, hogy a városi tanács szavazataival dönt­­­­sön el a városra nézve vitális kérdéseket. A legnagyobb sajnálatomra, nem vagyok képes akceptálni a polgármester úrnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. Az új törvényhatósági törvény, ha ezt az új országgyűlés megszavazza és az új felsőház elfogadja, aligha lesz készen 1927-ben, de nem hihető, hogy 1927-ben a választások meg fognak ej­tér­ni. A hely­zet tehát ismét az lesz, hogy ez a csonka városi parlament fog ismét dönteni a második háromszázezer dollárt kite­vő kölcsön sorsa fölött és a beruházások nagy problémáját is erre a városi tör­vényhatóságra kell majd bízni. Elodázhatatlan a törvényhatósági bizottság kiegészítése Többen vagyunk, akik felelősségünk tudatában kérjük és kívánjuk a városi törvényhatóság kiegészítését. A viril­isek kiegészítésére nézve egyenesen törvény intézkedik, amelyet más törvényhatósá­gok meg is valósítottak. A választásokra nézve pedig egyszerűen kérni kell a bel­ü­gyminiszter úrnak intézkedését, ő majd meghatározza, hogy melyik választói névjegyzék szerint történjék meg­ a vá­lasztás. Ha ily irányú, komoly és elhatá­rozott szándékkal lép a Városi tanács a közgyűlés elé, erős a hitem­, hogy a köz­gyűlés egyhangúlag teszi magáévá a ta­nács álláspontját és kérni fogja a bel­ügyminisztériumtól az új választások el­rendelését, legalább is azon tagsági he­lyekre, amelyek elhalálozás vagy végle­ges elköltözés folytán megüresedtek. A törvényhatóság mai összetételében érzi azt a súlyos válságot, amelybe akar­­atán kívül jutott. Érzi, hogy mandátuma már régen lejárt és erkölcsi szempontból már nincs teljes felhatalmazása azok he­lyett is határozni, akik elveszítették tör­vényhatósági tagsági jogosultságukat.­­ Érzi ezt különösen akkor, amidőn Miskolc városa úgyszólván évtizedekre szóló be­ruházási programot készített, amidőn a jövendő generációkat egy évenként meg­újuló, nagy tőke- és kamattörlesztéssel terheli meg, amidőn a beruházási kiadá­sok az évi költségvetés kiadásainak 28 százalékát teszi ki. Milliárdokkal terhel­jük meg évtizedekre a jövő nemzedéket, kell, hogy a város közönségének egész képviselete döntsön ezekről az anyagi ál­dozatokról, amelyeket a város hoz. Elodázhatatlan tehát a törvényhatósági közgyűlés kiegészítése és ennek elmulasz­tásáért a felelősséget többé a városi ta­nács nem viselheti. A közjogi és szakbizottságok Hasonlóképen intenzív működésre ho­zandók a városi bizottságok is, amelyek egy két fontosabb bizottságtól eltekintve, ritkán hivatnak össze. Holott a kérdések előkészítése, alapos megvitatása és min­den részletre kiterjedő feldolgozása ép­pen ezen bizottságok működéséhez van kötve. Ezeket a bizottságokat más, ugyan­abból a száz emberből állítják össze. Ha végigtekintünk ezen bizottságok össze­ál­lításán, úgy tapasztaljuk, hogy a tör­vényhatóságok egynéhány tagja csaknem valamennyi bizottságban helyet foglal,­­ha pedig a hiányzó,hatvan tagsági hely betöttetnék, úgy ez az anomália meg­szűnnék, mert ezek sorában minden bi­zottsághoz megfelelő szakembert lehetne találni. A bizottságok újjáalakítása és megvá­lasztása ott, ah­ol a törvény szavazást nem ír elő, rendszerint a tanács, illetőleg a polgármester javaslata alapján törté­nik. A csonka törvényhatóság közgyűlé­sén megjelent bizottsági tag­ok az aján­lások ellen fel sem mernek szólalni s igy azután a bizottságok összeállítása se kelt mindig közmegnyugvást. Ezelőtt a törvényhatóság tagjainak ér­tekezlete jelölte ki ezeket a bizottsági ta­­g­okat. Ez az utus már régen megszűnt s az a néhány ember apatikusan látja. A városi budget alapja a városi admmi­­nisztrációna­k, mérföldjelzője a város fej­lődésének, haladásának, de egyszersmind érzékeny hőmérője a város lakosai teher­bíró képességének. Ha e­­két szempont nin­csen összhangba hozva, akkor a budget lehet a legreálisabb a világon, mégsem nyugszik szilárd alapokon. Az állami háztartás szanálása óta a vá­ros szintén kölcsönökkel hozza egyensúly­t és azt a háztartását, amelyet a háború és forradalmak alatt teljesen leromlott kö­vezés, továbbá az utak javítása,­­közvilá­gítás és egyéb intézmények létesítése a város vezetésére immár kötelezőkig előír. A külföldi kölcsönöket az állam ellenőrzi és garantálja. A mostani kölcsönállományunk 50 mil­liárdot tesz ki s ennek ez időszerint csak részben beállított annuitásával az 1927. évi költségelőirányzatunk durva számok­ban kifejezve, 39 milliárdot és ezzel szem­ben előirányzott bevételünk 36 milliárdot tesznek ki. A­ város háztartási deficitje tehát 2.784.388.500 korona. A költségvetés­ben előirányzott kiadások bizonyára a valószínűség gondos számtételein nyug­szik. Az eltérések, a múlt évi költségve­téshez viszonyítva indokoltnak látszanak. A­ költségvetés évi kiadásainak fedezé­sére kb. 65 vagy 70 százalékban az adók szolgálnak. Viszont az is tény, hogy a ki­adásoknak 28 százalékát a beruházások teszik, amelyeket a város expanzív fejlő­dése, a polgárság jogos igénye immár megkövetel. Vigalmi adó, fogyasztási adó, forgalmi adó, általános kereseti adó, pótadó képe­zik a fedezet fő alapját városi költségve­tésünknek. Kétségtelen, hogy a város új jövedelmi forrásokat nehezen tud találni. De azért aggályosnak kell találnunk azt a­­költségvetést, amely 70 százalékban csupán adókon épült fel és ezért a városi tanácsnak kötelessége új bevételi forrá­sok után kutatni és a régieknek — az adókon kívül, — intenzív kihasználását lehetővé tenni. Az 1927. évi költségvetés hiánya 222.671 pengő, azaz 2.7814388.500­ korona. Ennek tudnánk kell ugyanis, hogy­ az 50 szá­zalékos pótadó összegszerűen nem egy állandó tétel, s akik azt hiszik, hogy a múlt évi pótadó megmaradt és a város összlakosságát ugyanezen összeggel ter­heli meg a­­költségvetés pótadó címén,­­ mint a múlt évben, azok nagyon csalód­nak. Áráig ugyanis a múlt évben az adó­alap, amely után az 50 százalékos pótadó számíttatik, 5.117.636.000 korona volt, ad­dig a jövő évre felvett adóalap 8.312.500.000 korona. Ennélfogva pótadó címén a vá­ros legalább is 10 százalékkal többet fizet, ■mint a mai esztendőben, mert az adóalap is 10 százalékkal emelkedett. Ha tehát azt vesszük, hogy a pótadónál az 50 százalék ugyanazt az összeget fejezi kii, mint ta­valy, akkor alaposan tévedünk, mert a város polgársága elsősorban magasabb adóalap után fizeti az állami adóját és ugyanezen magas adóalap után fizeti községi pótadóját, tehát kétszeresen fizeti hogyan történik a bizottsági tagsági he­lyek betöltése. Ez is a törvényhatósági közgyűlés tagjainak mulasztása, amely szerv a maga kötelességeit egyszerűen a városi tanácsra és a polgármesterre há­rítja. Ha intenzív közgyűlési életet akarunk, akkor meg kell teremteni a bizottságok állandó és beható munkásságát, mert enélkül az ügyek egyrészt nincsenek kel­lőleg előkészítve, másrészt állandóan halljuk azokat a panaszokat, hogy első hallásra nagyon nehéz egy-egy előterjesz­téssel, javaslattal behatóan és alaposan foglalkozni. A­ polgármester, ugyan az utóbbi időben — nagyon helyesen — a nagyobb kérdése­ket értekezlet elé viszi. Szerény nézetem szerint azonban ez nem pótolja a szakbi­zottságok működését és miután ezeken az értekezleteiken ugyanazon tagok vesznek részt, mint a közgyűléseken, úgyszólván a közgyűlést látjuk megnyilatkozni egy­­egy fontosabb kérdésben. Mégis feltűnő az, hogy a város aránylag nagyon kevéssel adózik kulturális és jó­tékony célokra- Eltekintve attól, hogy a város a kultúrát intézményesen szolgálja iskolák létesítése és fenntartása által, a színház átépítése és fen­tartá­sa is lénye­ges áldozatot követel a várostól, ugyan­csak intézményesen szolgálja a jótékony­ság ügyét és más tételekben találjuk meg a város gondoskodó kezét, mint éppen a jótékonyság rovata alatt. Nagy és jelentékeny kiadásába kerül a városnak maga az adminisztráció. A sze­mélyzeti és dologi kiadások. De nem sza­bad elfelejtenünk, hogy egy ilyen nagy városnak gazdasági és egyéb ipari üze­meinek vezetése, ingatlanai kezelése, ellen­őrzése nagy feladatot ró a városra, ame­lyet csak megfelelő személyzettel tud el­látni. A jó, gyors és igazságos adminisz­tráció egyik fő biztosítéka annak, hogy a város­­ polgársága teljes megnyugvással látja és várja összes ügyeinek elintézését. A kiadási előirányzat realitásá­hoz tehát kétség alig fér, mert a szükséglet fenfo­­rog. Mégis hangoztatnunk kell az egész vonalon a takarékosságot és szükséglete­inket feltétlenül arányba kell hozni a város lakosainak teherbíró képességével, fedezésére a költségvetés 50 százalékos pótadót állít be. Azonban ez az összeg nem teszi ki az 50 százalékos pótadót, a város mégis igénybe veszi az 50 százalé­kos pótadót, mert sob. 60.000 pengőt vissza kell téríteni a sporttelepekre felhasznált és jóvá nem hagyott kölcsön címén és egy jelentékeny összeget fordít a városi tiszt­viselők megérdemelt segélyezésére. Az 50 százalékos pótadónak csaknem negyed­részét, a költségvetés tehát nem fordítja a deficit fedezésére, mert arra szükség nem volna, Így azonban elmegy az egész 50 százalékos­­pótadó, sőt még egy kisebb része elő is irányozta­tik a különféle ki­adások tételeinél, mert arra már fedezet nem jutott a pótadóból. A költségvetés deficitje tehát még 40 százalékot sem tesz ki.­ Azonban a költségvetés kénytelen az egész 50 százalékot igénybe venni, ami nem csekély megterhelését jelent ezeket a terheket .­ Éppen ezért nem egészen méltánytalan az a kérelem, hogy ilyen esetben igenis helye lehet, sőt helye van a pótadó száza­lékkulcsa leszállításának, mert ismétel­jük, ez a pótadó 40 százalékkal magasabb megterhelést jelent az 1927-ik évre, mint a múlt esztendőben. Éppen ezért nem tud­juk egészen megérteni a városi tanács és a polgármester úr álláspontját, amely ragaszkodik elvi szempontokból az 50 szá­zalékos pótadóhoz, mert a felemelt adó­alapon ez méltánytalan és rendkívüli te­herrel sújtja a város polgáriságát. Más bevételi források Önkéntelenül felmerül tehát a kérdés, hogy a városnak új bevételi forrásokról kell gondoskodnia és a meglevőket fo­kozni. Új bevételi forrás gyanánt mutat­kozik elsősorban a városi haszonrészese­dés a Villamossági r­­ t.-nál A városi költségvetés federet és az évi defícit A pátadó kulcsát fel kell szállítani 5 03­3 VELOUR KALAPOK nagy választékban BERKOVICSNÁL REGGELI HÍRLAP 5 . A városi közgyűlésen, a költségvetés tárgyalásánál kimutattuk, hogy béke ide­jén a városi haszonrészesedésnek felét fordították közvilágítási célokra, míg most a 430 millió korona haszonrészesedés csaknem kétszeresét fordítja a város köz­világítási célokra. Ha áll is az a tétel, hogy a város fejlődésénél és a polgárság igényénél fogva és a közbiztonság köve­telményeinek megfelelően a közvilágítás ma már össze sem hasonlítható a békebe­li közvilágítással. De ezerszeresen áll az is, hogy a Villamossági r­­t. jövedelme messze túlhaladja békebeli jövedelmét, — egész vagyonát ez a vállalat aranykoro­nákban mentette át és oly mérvben ter­jeszkedett ki, hogy — mint mérlege mu­tatja, — egyike a legtőkeerősebb és legha­talmasabb vállalatoknak. Az immár ese­dékes revíziónál!s tárgyalásoknál tehát dűlőre kell vinni ezt a kérdést és a város jelenlegi haszonrészesedését legalább is négy—ötszörösére kell emelni, hogy az arányban álljon a monopólium nagy érté­kével, a vállalat jövedelmével, amelyet nagyrészben a város nyújt a villamossá­gi r­­t.-na­k. A békebeli költségvetés Hasonlóképen fokozni kell a vér ősi gaz­daság, tehát az ingatlanok jövedelmét, az ipari üzemek bevételét, amelyeket egysé­ges és áttekinthető ellenőrzés alá kell helyezni. A jövő évi költségvetés tárgyalásánál ■aktuális visszatekinteni a háború előtti budget­re. Az akkori 8 és félmillió arany­korona tartozással szemben szeretnék rá­mutatni, hogy a mai összes tartozása a városnak csak 50 milliárd korona. Ha pontos ez a szám és ebben az összes füg­gő kölcsönök és egyéb tételek bennfoglal­tatnak­, tetszetős ez az összehasonlítás.­­ Ámde ezek az egybevetések mindig is lát­szólagos igazságot produkálnak. A beruházások és üzemek s általában a városi adminisztráció — évről-évre drá­gább. Az adóalap pedig — a békebeli sta­bil adóalaphoz viszonyítva, — hosszú emelkedést mutat. Ez évben több, mint 40 százalékkal magasabb­­ az adóalap. Úgy, hogzy a városi polgárság megterhelése sokkal nagyobb, mint a béke éveiben. De ami a legszembeötlőbb és ami telje­sen lerontja az összehaso­nl­ít­ás­b­ó­l eredt kedvező mérleget, az, hogy a békebeli 845 millió aranykoronának — ammely több, mint 120 milliárd koronának felel meg, — évi kamata annyi, mint a mai 50 milliárd koronának. Vagyis­ évi kamatban annyit fizetünk a mai 50 milliárd után, minth­a békebeli kölcsönnek megfelelő 120 mili­árd tartozása volna a városnak. Már­pe­­dig ez a legfontosabb. Az évi kamatok be­folyásolják súlyosan a költségvetést. Ez­ért kell tartózkodnunk a drága kölcsön­től, még akkor is, ha azok hasznos vagy közérdekű városi célt is szolgálnak. Üzemi és beruházási bizottság Az évi költségvetés megalapozása szempontjából m még az egyes szakbizottsá­gokban, valamint a közgyűlésen felme­rült a gondolat, hogy az összes városi üzemeket, valamint a külföldi kölcsön fel­­használását, a beruházások mikénti érté­kesítését egy állandó üzemi bizottság el­­­lenőrzése alá kell helyezni. A polgármes­ter úr és a városi tanács idejét és tevé­kenységi körét a napi adminisztráció és a felmerülő ezer meg ezer közigazgatási, közjogi, társadalmi és egyéb kérdések annyira lekötik, hogy nem is kívánhat­juk, miszerint ezeket az üzemeket és be­ruházási programot az egész vonalon fi­gyeljük, annak minden részletére kiter­jedő funkcióját ellenőrizzék. Itt föltétle­nül azt a megoldást kell választani, hogy felelősség kérdésében is osztozzék a tör­­­vényhatóság és a városi tanács egyen­lően. . . A bizalom­ ­ költségvetés a városi háztartásban nem bizalmi kérdés. A városi adminisz­trációnak teljesíteniee kell kötelességét, m­i­nt a város egy élő szerv és bizalmi okokból nem is lehet megtagadni azokat, a szükségleteket, amelyek a város fenta­r­­tásához és fejlődéséhez feltétlenül szük­ségesek. Általában a különös módon meg­honosított bizalmi kérdésnek felvetése minden különösebb indokolás nélkül, tel­jesen felesleges. *_ A törvényhatóság és a város polgár­sága állandó figyelemmel kíséri a tiszt­viselői kar önfeláldozó munkásságát. Le­hetséges, sőt így is van, hogy a tiszt­vi­selői állások nincsenek méltányolva és akad sok olyan tisztviselő a nagy városi adminisztrációban, akik a rábízott fontos és komoly feladatokkal arányban nem álló csekély fizetést élvez, de általános az a meggyőződés, hogy az egész tisztvi­selői kar­ hivatása magaslatán áll. Fele­lőssége tudatában nap-nap mellett foko­zott gonddal, körültekintéssel és szorga­lommal végzi munkáját és a rárótt köte­lességeket. A bizalomnak azonban állan­dóan hangoztatása és minduntalan fel-fel­vetése nem helyes azért, mert ezzel a bi- Strasscsajtok, gyöngyök, bál­rózsák, fu­tterok, arany csipkék dús választékban GEDE­ON­­ Telefon 9-46. Iparművészeti ajándéktárgyak nagy választékban Gerhardt­alpől elegánsak, tartósak és kényelmesek SalgorMB mk­U árak

Next