Reggeli Hirlap, 1927. február (36. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
Reggeli Hírlap Misskolc, XXXVI. évf., 25. sz. Ára 14 frillói* Kedd, 1927 február 1 ssa a Bécs, január 31. Schattendorff, úgynevezett burgenlandi faluban vasárnap délután véres események játszódtak le, ugyanis a jobboldali frontharcos szövetség tagjai a falu egyik vendéglőjének ablakai mögül sortüzet adtak le a vendéglő előtt elvonuló köztársaságvédelmi szövetség tagjaira, akik a faluban megtartott szociáldemokrata népgyűlésre jöttek össze. Az összeütközésnek három halottja és sok súlyos sebesültje van. A republikánus védőszövetség a vasárnapra Scatternlondfba gyűlést hívott össze a politikai helyzet megvitatása végett A helyi frontharcosok már napokal ezelőtt elhatározták, hogy ezt a gyűlést meg fogják zavarni és a helyi védőszövetségbeliek előzetes őrszolgálatot szerveztek meg a gyiűlés megzavarásának megakadályozására. A frontharcosok azonban ezt nyilván megtudták és nagyobb (“löhet felkottattak, mert elejétől fogva nagy számbeli túlsúlyban voltak. Az első összeütközés a schattendorffi lódnál történt, itt a frontharcosok már négyszáz lejtős távolságból lövöldözni kezdték a védszövetségbeliek őreit. Nagyobb összeütközésre azonban itt nem került sor. A leipersbachi Trecharmanni-féle vendéglő környéke lett azután a borzalmas összeütközés színhelye. A vendéglőből, mely a frontharcosok ismert találkozó helye és a szocialista gyűlés közelében van, hirtelen sortűzet zúdítottak a gyülekező munkásokra és védőszövetségediekre. Egy munkás — miként később megállapították, 8 gyermek atyja, — és egy vasutas nyolcéves fia, nyomban meghaltak. A munkások viszonozták a tüzelést. Mintegy kétszáz lövés dördülhetett el, a sebesültek túlnyomórészt védőszövetségbeliek. Megsebesültek frontharcosok is a sohattéridő rffi hídnál, ezek azonban csak kidobásoktól. A frontharcosok, látva támadásaik következményeit, mind elmenekültek. Mattersburgból, Wienerneustadtból és Savanyúkútról nyomban orvosok és közigazgatási közegek jelentek meg a helyszínen. Elsősorban a támadók letartóztatását kellett volna foganatosítani; eddig negyven letartóztatás történt, de valószínű, hogy a tulajdonképeni lövöldözők nincsenek köztük. Az összeütközésnek eddigi megállapítások szerint három halottja, tizenöt súlyos és nagyszámú könnyű sebesültje van. A bécsi lapok igen eltérő módon ismertetik a burgenlandi eseményeket. A Reichspost jelentése szerint a frontharcosokat a védőszövetség tagjai tartották fenn, közöttük verekedés kezdődött, melynek során többen, közöttük Seifert százados is jelentékenyen megsérültek. A vendéglőbe igyekeztek a frontharcosok, amelyet a szociáldemokraták szállottak már meg és itt történt a véres verekedés, amelynek három halottja van. A frontharcosok köréből vett értesülés szerint a Reichspost tiltakozik az ellen hogy egyedül a frontharcosok használtak volna fegyvert. A bécsi lapok általában sajnálkozásukat fejezik ki a burgenlandi események miatt. A Neue Freie Presse a küszöbön álló választási küzdelem előrevetett árnyékának mondja a somfalvi rétes összeütközést. A Neue Wiener Nachrichten magyarországi uszítás következményének mondja a véres verekedést. A bécsi munkásság gyászülése Bécs város munkássága a véres verekedés ügyében hétfőn a népcsarnokban ülést tartott, amelyen Bécs minden kerületének munkásságából megjelentek a kiküldöttek. Rendszeres oszlopokban vonultak fel a munkások. Az ülést Seitz, Bécs város polgármestere nyitotta meg. Az ülést gyászülésnek deklarálták. Beszédében Seitz polgármester foglalkozott a Burgenlandban élő nép érzelmeivel. Kijelentette, hogy a nyugatmagyarországi nép sem akar a mai magyar rezsimről tudni, de viszont egy kis csoport azt hiszi, hogy meg tudja dönteni a köztársasági alkotmányt. A vasárnapi gonosztettnek — folytatta a polgármester — meg kell kapnia a büntetését. Ausztria egész munkássága azt követeli, hogy elsősorban a rendőrség és a bírói hatóságok torolják meg a szégyenletes és szomorú eseményt. Ne igyekezzenek a tényállást eltussolni és elhomályosítani, mert ez nem vezet a kivánt megoldáshoz. Ki kell tűrni, hogy váljon az osztályharcot a fasizmus szellemében vagy pedig a civilizáció fegyvereivel vívjuk-e. A gyűlésnek, amely a legnagyobb rendben folyt le, este 7 órakor volt vége. A munkásság zárt egységes sorokban vonult el a népcsarnokból. Elhatározták, hogy a véres esemény áldozatai temetése alkalmával a munkát 15 percre felfüggesztik. A gráci tartománygyűlés a Habsburg-restaurációtól tart A grázi tartománygyűlés hétfőn délelőtti ülésén Obergante szocialista tarto(A rt. tudósítása.) Miskolc város törvényhatósági bizottsága, január 31-ikén, délután 4 órakor tartotta rendes havi közgyűlését Hodobay Sándor dr. polgármester elnöklete mellett. A Hiszekegy felmondása után Halmay Béla, dr. polgármester helyettes a polgármesteri jelentést olvasta fel, amely a szokásos statisztikai adatokat tartalmazza, kitér továbbá az influenza-járványra is, amelyről lapunk más helyén emlékezünk meg. A polgármesteri jelentéssel kapcsolatban, melyet egyhangúlag tudomásul vett a törvényhatósági bizottság. Rosenberg Márton dr. törvényhatósági bizottsági tag szólalt, fel, behatóan foglalkozott a kultuszminiszter törvényjavaslatával, amely — mint ismeretes — az országot négy kulturtartományra kívánja felosztani. E kulturtartományok központjai Budapest, Debrecen, Szeged és Pécs. A felszólaló érdekes fejtegetésben indokolta meg, hogy Miskolc, mint Felsőmagyarország kultumányiképviselő sürgős interpellációt intézett a tartományfőnökhöz a vasárnapi burgenlandi események miatt, amelyben a Habsburgoknak magyarországi restaurálására vonatkozó törekvéseit összefüggésben látja. A burgenlandi eseményekkel azért kell foglalkozni a tartománygyűlésnek, mert Burgenland határos Stájerországgal és jelöli, hogy az események oda is el fognak terjedni. Köbl tartománygyűlési elnök kijelentette az interpellálónak, hogy tudomására fogja hozni interpellációját a betegen fekvő Gürtler tartományi főnöknek. Ieális központja, megérdemli, hogy egy ötödik kulturtartomány székhelye legyen s ezért javasolja, hogy a törvényhatósági bizottság valamilyen módon eszközölje ki a kormánynál, hogy Miskolc is kulturtartományi székhely legyen. Hodobay Sándor dr. polgármester a felszólalásra adott válaszában bejelentette, hogy ő ebben a kérdésben már, tárgyalt a kultuszminiszterrel, akinek azonban az az álláspontja, hogy kulturközpontok csupán egyetemi városok lehetnek. Indítványozza azonban, hogy a törvényhatósági bizottság bízza meg a városi tanácsot egy memorandum elkészítésével, amely a városnak ezt a méltányos óhaját kellő megindokolással kifejezésre juttatja. A memorandumot, ha elkészül, egy monstre küldöttség fogja benyújtani a kultuszminiszternek. A polgármester indítványát a törvényhatósági bizottság egyhangú lelkesedéssel fogadta el. A tárgysorozat következő pontján a városnál megüresedett két adótiszti állás betöltése szerepelt. Az első osztályú adótiszti állásra tizenheten, a második osztályú adótiszti állásra tizenkilencen pályáznak. A kijelölő választmány, amelynek tagjai Farkas István, Vidats János, Halmos Géza dr., Kormos Géza dr., Koós Soma és Belay Kálmán törvényhatósági bizottsági tagok lettek. Az elsőosztályú adótiszti állásra Bistey Lászlót, Petró Nándort és Muszt Józsefet, a másodosztályú adótiszti állásra Bodnár Istvánt, Végh Pált és Zsizska Károlyt jelölte. Az elsőosztályú adótiszti állást szavazással töltötték be. Nyolcvanegyen szavaztak le. A legtöbb szavazatot, 48-at Petró Nándor kapta, míg az első helyen jelölt Bistey László csak 32 szavazatot kapott. Az elsőosztályú adótisztté tehát Petró Nándort, az ő megüresedett állására egyhangúlag Bodnár Istvánt, a másodosztályú adótiszti állásra Végh Pált választotta meg a törvényhatósági bizottság. Ezután Budapest székesfővárosnak az üzletforgalom felszabadítására vonatkozó átiratát tárgyalta a közgyűlés. A városi tanács javaslata a következő: A tanács elvben támogatja a fővárosnak ilyen irányú mozgalmát, de feliratilag kéri a kormánytól, hogy a kötött lakásforgalom tartassék fenn 1928 május 1-ig s kéri továbbá azt, hogy ezen idő alatt az üzletbérek emelkedése ne haladhassa túl a száz százalékot. Több felszólalás után a törvényhatósági bizottság teljes egészében a tanács javaslatát fogadta el. A tárgysorozat következő pontja a Sebestyén Mihály színigazgatónak nyújtandó százmilliós kamatmentes kölcsön, amelyet a színügyi bizottság és a pénzügyi bizottság már megszavazott. Halmos Géza dr. ellenzi a színház szubvencionálását, mindaddig, míg rosszul világított utcái vannak a városnak. Kasza János ellenzi a kölcsön megszavazását, helyesebbnek tartaná, ha szociálisabb célokra fordítanák ezt az összeget. Kovács József dr. kifejti, hogy nem lehet magára hagyni a 130 tagú színtársulatot, ha a szociális szempontokat nézzük és nem lehet hagyni elpusztulni a színházi kultúrát Miskolcon, ha nemzeti és kulturális szempontokat veszünk figyelembe. Megszavazza a kölcsönt abban a reményben, hogy ez lesz az utolsó. Hodobay Sándor dr. kifejti, hogy a vidéken mindenütt válságban van a színészet. Szegeden már eddig ezeregyszáz millióval segítették a színházat, most megint 550 milliót szavaztak meg, míg itt Miskolcon a világítás és fűtés szubvenciójával együtt összesen 612 milliót költöttünk a színházra. A polgármester ajánlására a törvényhatósági bizottság megszavazta a százmilliós kamatmentes kölcsönt, sük és száz hold szőlőjük. Mikor ő — már mint a feleségem — négyéves kisleány volt, akkor Nagykikindán laktak s szülei a legjobb barátságban voltak Hunyárékkal. Jellemző erre a barátságra, hogy mikor apja, aki mérnök volt, egy krach következtében hosszú hónapokig nem tudott munkához jutni, Hunyárék látták el és pénzelték őket teljesen önzetlenül. Őt különösen szerette Hunyárné s valósággal összetett kézzel könyörgött a szüleinek, hogy adják nekik örökbe, ráíratják egész vagyonukat. Persze ebből nem lett semmi. Tizennyolc éve költöztek el Nagykikindáról, azóta Hunyárék háromszor is meglátogatták őket Pesten. Utoljára a háborít alatt.. Azóta tizenkét esztendő múlt el... — És ha ezalatt az idő alatt a tiszteletreméltó házaspár elhalálozott? — vetettem közbe nem minden gúny nélkül. A feleségemet erre elfutotta a méreg. Majdnem elsírta magát. Hogy igy, meg úgy, milyen gonosz ember vagyok él. — Hogy merek vele ellenkezni. Igenis, a Hungárék élnek s ha tudni akarom, hát makkegészségesek. Különben is mit beszélek én halálról, amikor ő egy csöppnyi, felfedező életet hord,a szive alatt? Alig tudtam kiengesztelni. Mikor szent volt a béke, a feleségem azonnal nekiült s hosszú levelet irt, amelyben Hunyárékat felkérte a keresztszüleség vállalására. A levél elment, izgatottan vártuk a választ. Körülbelül tíz nap múlva meg is érkezett. Hunyárné írta düledező szarkabetűkkel. Csupa áradozás volt a levél. — Hét hogy is gondolhattuk, hogy megtagadja az ő „drága csöpp lányának“ a kérését. Boldogan vállalják a keresztszüleséget, de kiköti, hogy egyetlen ingecskét ne merjünk venni a kicsinek, mert ő akkor halálosan meg lesz sértve. Ezt a kikötést természetesen teljesítettük. Különben is akkor nem igen volt módunk arra, hogy Ilunyárnét halálosan megsértsük. Egy szó annyi, mint száz, a gyerek miatt ettől kezdve már kevesebbet főtt a fejünk. Hunyárné sűrűbben irta a leveleit, amelyeket pénzzel és jó tanácsal bérelt s közvetlenül a „nagy nap“ előtt távirati értesítésünkre megérkezett ő maga is. Az „apjukomat“ kimentette — nem jöhetett a szüret miatt — s bocsána Az ütközet lefolyása A nyugatmagyarországi véres összeütközés miatt Bécs város polgármestere indokolatlan támadást intézett Magyarország ellen Ráca város munkássága foglalkozott a frontharcosok és a köztársaságvédelmi szövetség összetűzésével, amelynek három halottja és tizenöt sebesültje van A gréci tartománygyűlés kombinációja a magyarországi Habsburg-restaurációról Monstre küldöttség fogja kérni a kultuszminisztertől a miskolci kulturtartomány létesítését A város törvényhatósági bizottsága feliratilag kéri a kormánytól a kötött üzletforgalomnak 1928. május 1-ig való fentartását — Megszavazták a miskolci Nemzeti Színháznak a százmilliós kamatmentes kölcsönt — Petró Nándor, Bodnár István és Végh Pállal töltik be a megüresedett adótiszti állásokat A Reggeli Hírlap tárcanaptára Szerda: Kosáryné Réz Lola — Nagytakarítás. Péntek: Kőrös Andor — Szivarvég. Szombat: Kőrakó Béla Hármasban. Vasárnap: Kodolányi János — Pechovich Alice lelki fejlődése. Hányámé, a keresztmama — A Reggeli Hírlap eredeti tárcája. — Írta: Vér Andor A kávéházi törzsasztalnál egy berlini lapot böngésztem, amikor furcsa öngyilkossági hír ragadta meg a figyelmemet. Ata öt soros hírben ez állt: Hans Kahlburg 32 éves berlini mérnök, ma reggel lakásán nyomora miatt agyonlőtte magát. A szerencsétlen véget ért fiatalember, aki régi nemesi családból származott, arról volt nevezetes, hogy keresztapja II. Vilmos ex-császár volt. Megmutattam a hírt a barátomnak, aki éppen dupla habos kávéját szürcsölgette nagy élvezettel. Elolvasta vállat vont. — Hát, kérlek. — nevetett kedélyesen. — erre csak annyit mondhatok, hogy én sokkal jobban választottam meg a fiam keresztszüleit. Igaz, hogy ezek nem Hohenzollernek, csak, egyszerű’ svábok, de viszont, oly bőségesen gondoskodtak a fiamról, hogy az ipse aligha fogja főbe durrantani magát holmi anyagi okok miatt. Különben nem ismered ezt a históriát? Nos, akkor elmondom. Hallgasd meg, elég érdekes. — Amint tudod, — kezdte barátom, rágyújtva egy Regalia Médiára. — hat évvel ezelőtt nősültem. A feleségem mindjárt házasságunk második hónapjában áldott állapotba került. Hogy ez kissé korai volt, csak akkor eszméltem rá, mikor láttam, hogy szerelme szép lassan megoszlott köztem és az eljövendő között, majdnem mindig róla beszélt gügyögve, becézve, mintha, máris a karjaiban ringatná. Órákig el tudott töprengeni azon a megfejthetetlen titkon, hogy fiú vagy lány lesz-e a gyerek. Ő persze fiút akart, igen ám, csakhogy az arcbőre, a szeme, szája és füle olyan legyen, mint az övé, homlokát, haját s egész koponyaformáját azonban tőlem örökölje. Azután rátestálta az összes jó tulajdonságainkat, az ő megnyerő kedvességét és józan eszét, az én fantáziámat és becsületességemet (no ezzel ugyan nem sokra megy!) , mert egyikünk se volt élelmes, egyikünknek se volt könyöke, ezt a testrészt habozás nélkül elvette családunk büszkeségétől, Józsi bácsitól, aki csak mellékesen köszönhette a tehetségének, hogy bankelnökségig és kormány-főtanácsosságig vitte fel. Mit mondjak neked! A gyereknek még hat hónapja volt hátra, hogy belecseppenjen az életbe, de már tudtam, hogy milyen lesz a szeme, szája, füle, orra, milyen topánkában fog botladozni első sétaútján, kimerítő részletességgel ismertem azokat az elveket, amelyek tökéletes neveltetését irányítani fogják, no és természetesen bele kellett egyeznem abba is, hogy a gyerek már húszéves korában el fogja kápráztatni zsenialitásával a világot... Egyetlen nagy probléma volt, ami komoly fejtörést okozott a feleségemnek, hogy kik legyenek a fiú keresztszülei. Ezt aztán igazán nehéz volt eldönteni. Persze egyik jóbarátunk. Az ám, de ha egyiket felkérjük, a többiek halálosan megsértődnek. Azután meg van egy másik nagy baj. A keresztapaság, legalább egy gyerekkocsi megvételére kötelez. A mi barátaink pedig nem Rotschildok s belátható időn belül egyik sem lesz közülük olyan anyagi helyzetben, hogy keresztapa lehessen. De hát ki legyen akkor a keresztapa, ki legyen? Végtére is egy olyan nagyrahivatott gyerek, mint amilyen a miénk lesz, nem kezdheti meg az álmokba ringatódzást egy teknő fenekén. A feleségem napokon keresztül járt-kelt komor gondolatokba merülve, míg végre egy szép napon kiderült az arca. — Meg van! — kiáltotta kitörő örömmel. — Mi van meg? — kérdeztem jámboran. — Oh te csacsi, hát a Lacika keresztapja és keresztanyja. Tudod kik lesznek? Hunyárék. Hunyár Mihály és neje Nagykikindáról. — Hát ezek kifélék? — kérdeztem érthető gyanakodással. A feleségem erre elmesélte, hogy Hunyárék egy egyszerű és gyermektelen sváb házaspár, akik azonban áldott jó emberek s ezen felül van ötszáz hold föld-