Reggeli Hirlap, 1927. március (36. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

Reggeli Hírlap Miskolc, XXXV. évf, 48. sas. As*1 14 fillér Kedd, 1927 március 18** Sportkülönvonat A különvonat, amely eddig a királyok, ■üniszterek és diplomaták privilégiuma ▼olt, úgy látszik, lassan kezd demokratizálódni. Azon a különvonaton, amely vasárnap Miskolcról Debrecenbe robogott, bizony nem exclusív politikusok ültek, akiknek kedvéért akármikor összeállít egy szerelvényt az előzékeny Máv., de rajongó sportemberek, akiknek nagy része nem örvend túlságosan nagy anyagi jólétnek s gyakran a szájától vonja meg a falatot, csakhogy sportszenvedélyének áldozhasson. Ötszázan vagy talán még többen ültek a különvonaton, akik valamennyien egy másfélórás futballmeccs kedvéért ruccantak át a cívisek városába. Belekerült az út... de talán ne is részletezzük a költségeket. Az áldozat, a fáradtság, a „drukkolás“, a lelkesedés, amely egységes táborrá forrasztotta az ötszáz embert, mind a sport szeretetéből fakadt. És ennek a sportszeretetnek sokkal több része van abban, hogy ennyi ember átrándult Debrecenbe, mint az egyszerű lokálpatriotizmusnak. Hiszen voltak azelőtt is városok közötti mérkőzések, amelyek iránt azonban korántsem volt olyan nagy az érdeklődés, hogy különvonaton kellett volna szállítani az érdeklődők tömegeit. De ma valahogyan más a helyzet. A sport jelentősége rövid pár év alatt hatalmasanmegnövekedett. Mintha egy új vallás volna, amelynek még hittérítőkre sincs szüksége. A maga jelentőségével, a maga szuggesztív erejével toborozza híveit és tömöríti őket egyetlen táborba. Ebben a táborban együtt van a munkás és a munkáltató, a hivatalnok és a vezérigazgató, a diák és a tanár. Ezen a táboron nem üthet rést a politika, ezt a tábort nem bonthatják meg felekezeti és faji ellentétek. Keresztény, zsidó, fajvédő, demokrata, liberális, szociáldemokrata utazott békésen egymás mellett a debreceni különvonaton és ágált, drukkolt vagy lelkesedett kitörőn a tribünökön, amikor a két -tizenegyének kemény, elkeseredett küzdelmét nézte. Sportkülönvonat! Hiszen lehet ezt a különvonatügyet más szemszögből is nézni. Például el lehet gondolkozni azon is, hogy Magyarországon aligha állítottak össze még olyan különvonatot, amely egyik városból a másikba egy szellemi tornára szállította volna az érdeklődők százait. Hiszen hány világhírű művész, író, apostol, énekes, zenész tartott előadást vagy koncertet Budapesten és ezekből az alkalmakból nem indítottak különvonatot Miskolcról, bizonyára azért nem, mert nem akadt volna jelentkező. Tagadhatatlan, hogy a futballnak több híve van, mint Kayserling gróf világboldogító eszméinek, egy meccs bemutatójára is inkább kiváncsiak az emberek, mint egy új dráma bemutatójára, nem is szólva arról, hogy népszerűség dolgában a sport hősei hasonlíthatatlanul felette állnak a szellem nagyságainak. Persze ezek a meggondolások egyáltalán nem csökkentik a sportkülönvonat jelentőségét. Ha az emberiség ma el istávolodott a kultúra és a művészet megbecsülésétől, ezt a távolságot alaposan megrövidítik a minél sűrűbben induló sportkülönvonatok. Sana mens in corpore sano — ez az igazság igazság maradt, ha voltak is korok és társadalmak, amelyek édeskeveset törődtek vele. A sportnak ez a mai hatalmas fellendülése mégis csak visszatérést jelent az igazsághoz és a görögökhöz, akik dogmát csináltak ebből az igazságból. A görög városok, Spárta és Attila vetélkedtek így, mint most Miskolc és Debrecen. A görög városok tették a testedzést a maguk életének fundamentumává és ezen a szilárd fundamentumon épültek fel a szellem meginhatlan bástyái. Mert volt Graeciának Athénje is, a diszkoszvetés és a marathoni futás bajnokai mellett voltak szobrászai, filozófusai és drámaírói, akiknek alkotásai időtlen időkig méltók lesznek az emberiség hódoló bámulatára. A beteg, elfáradt emberiség regenerálódásának első örvendetes tünete, hogy sportol és edzi a testét. Most nyújtózkodik dermedtségéből, most próbálja, acélozza izmait. És nem kell félteni, megegészségesedik a lelke is. A különvonatok egyelőre a futballmérkőzésekre viszik a tömegeket, de eljön még az idő, amikor a tiszta szellemi tornák is hasonló érdeklődést és hasonló lelkesedést fognak kiváltani. Egyelőre azonban örvendezzünk tiszta szívből a sport különvonatainak. Ezek, anélkül, hogy megállnának, átszáguldanak az állomásokon, de átrobogva ledöntik azokat a válaszfalakat is, amelyeket ember és ember közé állított a türelmetlenség és a gyűlölet. Ezeknek fülkéiben egy céltól hevített, egy gondolatban összeforrt emberek zsúfolódnak, akiket nem választhat szét és nem uszíthat egymás ellen semminő hatalom. A végtelen perspektívája jövendő, a szeretet és a megértés távoli országa felé száguldanak ezek a vonatok. Az egységespártban tovább tart a bomlási folyamat Rádayék a fajvédőkhöz csatlakoznak — Az Orfsy-Schandl-csoport a kisagráriusok érdekeit akarják megvédelmezni az egységespárt nagybirtokos tagjaival szemben — Kállay Bethlen hozzájárulásával már a jövő héten megalakítja konzervatív-liberális pártját Budapest, február 28. (A B. N. tudósítása.) A kormánypárt csoportokra oszlásának híre egyre nagyobb mértékben foglalkoztatja a politikai köröket. A Sláday-féle csoport érintkezést keres a fajvédőkkel, ezzel kapcsolatban mindinkább nyilvánvaló lesz, hogy a fajvédő párt és a kormány között egymásután hullanak le a mesterségesen felállított válaszfalak, amelynek legékesen szólóbb bizonyítékát adta Sztranyovszky államtitkár, amidőn Gömbös Gyula Paksra utazott, hogy a választás lefolyását ellenőrizze. Sztranyovszky Sándor még aznap délelőtt jelentést tett a paksi hatóságok jelentése alapján a belügyminiszternek, hogy Gömbös Gyula saját maga állapította meg azt a tényt, hogy Pakson semmiféle erőszakoskodás nincsen. Gömbös tehát szívesen vállalta a saját jelöltjének a bukását, semhogy elismerje a vele politikai paktumban levő kormányhatósággal szemben az erőszak alkalmazását. Gömbös a passzivitásról Politikai körökben ez az állásfoglalás mindenfelé nagy feltűnést keltett, éppen ezért a Reggeli Hírlap munkatársa alkalmat keresett arra, hogy magát Gömbös Gyulát megkérdezze állítólagos nyilatkozata felől. Gömbös Gyula munkatársunknak a következőket mondotta: — Pakson tényleg tettem olyan kijelentést, hogy erőszakosságot nem találtam. Ezt azonban kizárólag a szavazás menetére mondottam. Ezzel szemben a leghatározottabban tiltakoztam a fajvédő párt 31 bizalmi emberének a letartóztatása ellen, ami minden kétséget kizárólag erőszakosság volt.El kell azonban ismernem, hogy az általános választásokon nagyobb volt a választási erőszak, mint a jelenlegi pótválasztásokon. Petícióra, azt hiszem, nem fog sor kerülni Pakson. Csoportok és frakciók megmozdulása Felmerült ugyanis az a gondolat, hogy a nagy egységes párt túlságosan ránehezedik a parlament életére, éppen ezért arról lehetne szó, hogy a homogén gondolkodású csoportok külön frakciót alkotnának a pártban. A szigorúan vett egységes pártban csak azok maradnának benn, akik semmiféle csoporthoz nem tartoznak. A mozgalmat Kállay Tibor kezdeményezte, akkor azonban nem talált a kezdés megértésre. A FAIKSz. körüli ellentétek nem annyira elvi, mint inkább személyi ellentétekből származnak és akik a személyi részt nehezményezték, azok indították meg a különválási akciót. Az agrárcsoport volt ez, amely FAKSz-ellenes magatartásával látszott veszélyeztetni a kormánypárt egységét. Ezek a képviselők Schandt Görffy vezetése alatt kedden értekezletet fognak tartani. Komoly helyről azonban úgy informálják munkatársunkat, hogy az értekezletnek kifelé nem lesz semmi éle. Nem a FAKSz. ellen foglalnak állást, mivel a személyi rész körüli ügy már teljes befejezést nyert Tamássy József kinevezése révén. Másrészt pedig a párt feje, Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette a leghatározottabban, hogy a kislakásépítési akciót a FAKSz. útján akarja lebonyolíttatni. Ezek az agrárpártiak most azt hangsúlyozzák, hogy semmiféle frendőrösködésre nem gondolnak. De, hogy a kisagrárius Orffy Imre a Reggeli Hírlap munkatársának a következőket mondotta a mozgalomról: — Semmiféle pozitív formában nincs szó különválásról. Mindössze komoly formában kifejezést akarunk adni felfogásunknak, amit egyébként Mayer földmivelésügyi miniszter is oszt. Ha már megoldás jött létre abban a részben amely bennünket is érdekel, akkor mi ezt tudomásul vesszük és mi a pártfegyelem ellen sem akarunk véteni. Máskép áll a helyzet abban az akcióban, amelyet a kis agráriusok folytatnak. Kállay Tibor a mozgalomról az alábbi nyilatkozatot tette: " Helytelenül ítélik meg állásfoglalásunkat azok, akik azt hiszik, hogy a mi érdekeknek is megfelelő súlyt tudjanak biztosítani, szükségesnek látják a külön frakció alakítását, annál is inkább, mert a népes egységes pártban a kisgazdaérdekek a nagybirtokosok túlsiolya miatt nem domborítható ki teljesen. Ebben a kérdésben egyébként maga a miniszterelnök fogja kimondani az utolsó szót és így ma még nem lehet tudni, hogy mi lesz a Schumbl—Orffy-csoportnak a sorsa, liberalizmusunk egyenlő a radikalizmussal. Mi konzervatív liberalizmust hirdetünk, amely tekintetben nincs ellentét köztünk és a miniszterelnök úr felfogása között. Az a törekvés, hogy mint önállópárt működjünk, tisztán csak formai jellegű. A cél, hogy magába olvassza azokat a konzervatív elemeket, amelyek az egységes párt mai összetétele miatt idegenkednek hozzánk csatlakozni. Erről van kizárólag szó. Kállay nyilatkozatával szemben jól informált politikai körökből úgy értesülünk, hogy Kállayéknek már sikerült a miniszterelnök hozzájárulását megnyerniük és csak azt a módot keresik, hogy a jövő héten mélyen appropóból kifolyólag publikálják önállósításukat. Feltűnik a két új pártvezér Az idegen katona (1) — Regény — írta: Szekida Jenő I. A tisztiszolgám már egy félóra óta dörömböl ajtómon, míg végre felocsúdok a dermesztő álomból. — Ki az? — kiáltok ki dühösen. — Én vagyok itt a Hübsch — feleli egy vékony, fázékony hang odakünn. — Valami baj van? — Keresik a hadnagy urat. — Azonnal. Álmos nagy szemekben esik a hó, fehér lepelbe borítva a tündéri Prote Matea utcát. Ki akarok ugrani az ágyból, azonban nehezen megy. Akkor még friss volt harctéren szerzett sebem. Ha sokáig hevertem, akkor a ballábam valósággal megmerevedett. Percegik kellett dörzsölni a sebhely körül a bőrt és az izmokat, mig dermedt lábszáramban mozgásnak indult az alvadt vér és ki tudtam ugrani az ágyból. Beengedem az inasomat. — Futs be, — mondom dideregve. A német ordonánc készségesen engedelmeskedik. Szokott lomhaságával, nagyokat trüszkölve s jómagamat a pokol fenekére kívánva hozzá fog a tűz gerjesztéséhez. Lusta legény volt, de ezt az öröklött hajlamosságát a semmitevésre, a mennyire lehetett, elpalástolta. -- Nedves a fa, — rebegj hangos nekifohászkodással. — Aprózd föl. • A tűzgyújtás valóban nehezen ment. A fa odakünn állott a nyitott udvaron s három nap óta szakadatlanul esik. Hübsch előveszi a zsebkését, ami disznóölő gyiloknak is beillenék s apró szilánkokra nyesegeti a vitáztatta bükköt. Csak úgy szakad a fiúról a veríték. Megsajnálom. — Hagyd abba, — szólok rá idegesen, mig övig vetkőzve, félmeztelenül megmosakszom a havas, jéghideg vízben. — Mire elkészülnél már föl is öltözködöm s eliramlok hazulról. Ne égjen a tűz haszontalanul. Karom ládbőrzik amig végigdörzsölöm a testem, bolyhos, fehér törülközővel. — A szerkesztőségben kerestek? — Igenis. — Kicsoda? — Valami őrnagy. Elsápadok. — Talán szemlét jött tartani. Idevaló? — Nem. Még soha sem láttam. — Akkor a főhadiszállásról jött — kiáltottam föl lázas ajakkal. — Meglehet. — És nem fogadta senki? Hübsch a fejét lóbálja: — Senki. — Rex, a zászlós? — Még alszik. Tegnap este nagy mulatság volt a Konkra-kávéházban. — S a többi fiuk? Andor? Bolgár? Sági? Zrinyi? Adorján önkéntesek? — Maláriásak. — A fene vinné el őket! Ha maláriásak, akkor is bemehetnének délelőtt a szerkesztőségbe. Úgy sincsen semmi dolguk. Dőzsölnek itt Belgrádban, mint a királyt kiszivárgott hírek szerint Bethlen előreláthatóan nyolc-tíz napot tölt az olasz fővárosban. Munkatársunk úgy értesült, hogy a tanácskozás főanyaga az adriai kikötő kérdése lesz. Ennek olyan részlete is van, amely tekintetben a nagyantant a kisantanttal szemben Magyarország javára hozott döntést. Szó lehet arról is, hogy Magyarország és Olaszország között garanciális szerződés jöjjön létre. Erről a kérdésről azonban a római találkozás alkalmával csak általános elvekben fog történni a megállapodás. Hír szerint Rómában már megtörténtek az előkészületek a magyar miniszterelnök fogadására, mert a rómaiak demonstratív fogadást szándékoznak előkészíteni, hogy ezzel is kifejezést adjanak Magyarország iránt érzett szimpátiájuknak. Íyok. De megtanítom őket. Hat napi egyest kap valamennyi. Megtáncoltatom az önkéntes urakat. Hübsch csak áll egykedvűen, bámész, merev, sápadt arccal. Látszik rajta, hogy nem érdekli az egész. Dühösen rántom föl a csizmáimat. — S mit csinál most az őrnagy? — Várakozik. — Hogyan? — Leült egy székbe. Végigolvassa a lapokat. — Mikor jött? — Reggel hét órakor. Az ablakhoz lépek. — S most hány óra lehet? — Déli egy óra körül jár. A hajamhoz kapok dühösen. — Jóságos egek. S én nem is hallottam az ágyulövést. — Talán mert sűrü szemekben hull a hó. Az egész világon harangoznak délben. Csak Belgrádban volt szokás, hogy ágyuszóval hirdetik a delet. Ezt a hagyományt mi is megtartottuk, még háborús időben is. Pedig a déli harangzugatás éppen Hunyady János tiszteletére történik s éppen belgrádi nagy diadalának emlékére. Hogy Nándorfehérvárt visszavivta a töröktől. — Szaladj egy kocsiért, — támadok a Hübschre. — De gyorsan. Nincsen egy percnyi elveszíteni való időnk. — Csak ne fájna úgy a lábam. — feleli ez, míg hangos nyöszörgés közben elvánszorog. (Folytatjuk.) Óriási vihar pusztított Franciaországban Páris, február 28. Toursból jelentik. A Touraine-területen vasárnap nagy viharok voltak. Tours városa maga is sokat szenvedett a forgószéltől. Az orkán tíz kilométeres széles és 10 kilométer hosszú területen különösen erősen pusztított, falakat döntött le és számos házat elsodort. Az anyagi kár igen jelentékeny. Egy leomló fal egy fiatal leányt súlyosan megsebesített. " Bethlen miniszterelnök tanácskozása az olasz követtel római utazásáról Előreláthatólag 8-10 napot tölt a miniszterelnök az olasz fővárosban Miről fog Bethlen miniszterelnök Rómában Mussolinivel tárgyalni Budapest, február 28. (A B. H. tudósítása.) Bethlen István gróf miniszterelnök hétfőn délelőtt fogadta Ercote Durini di Monza budapesti olasz követet, akivel hosszantartó beható tanácskozást folytatott. Jól informált körök a miniszterelnöknek Durini követtel való tanácskozását összefüggésbe hozzák Bethlen István gróf miniszterelnöknek március közepére tervezett római útjáva. Tudvalevő, hogy a miniszterelnök március 13-ikén szándékozik Rómába utazni, előreláthatólag Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszterrel együtt. A római út előkészítésére vonatkozóan már hosszabb idő óta folytak tanácskozások és az olasz követnek a miniszterelnökkel való megbeszélése hétfő délelőtt ugyancsak az utazás technikai előkészítésével van kapcsolatban.