Reggeli Hirlap, 1927. november (36. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

A jövő útja írta: Fehér Ödön alakban kerül a Reggeli Hir­­a mai naptól a Közönség elé. Az irak nem jelent változást azon­ban és abban a harcban, amelyet ■ggeli Hírlap folytat a demo­­áért é­s azért a liberalizmus­­ttmely a múltban a legjobb ut­­alónak bizonyult a nemzetre bá­ragy küzdelmekben. Magyaror­­g életében tragikus szakaszt mink. Minden megpróbáltatás, amit a balsors kiszabhat, lesújtott ránk. A vesztett háború, a forradalmak, a kommü­n és az utána következett reakció nagy próbára tették ezt a nemzetet. Egyik szélsőség küzdött a másik ellen és azoknak, akik keres­ték, kutatták tiszta lélekkel és be­csületes szándékokkal a boldogulás­­ lehetséges útjait, halkan kellett be­szélniük. Belső harcokban sorvad­tak az erők, önmagunkkal való viasz­kodások bénították az alkotó ener­giákat. Fel kell készülnünk rá, hogy a rombolások után végre közeledik az alkotások órája és ezekre az időkre fel kell magunkat vérteznünk azokkal az eszményekkel, amelyek történelmi időkben mindig kivezet­ték a nemzetet a kátyúból és fel­emelték arra a magasságra, amely erejénél, akaratánál, történelmi hi­vatásánál fogva megilleti. Mikor halálra ítélték a nemzet szabadsá­gát, küldte­ sorsunk Kossuth Lajost. Az abszolutizmus, a­­ rabszolgaság ellen harcba szállt Kossuth­ Lajos tiszta demokráciája, itt győztünk. Kinyíltak a pókhálós ablakok és a dohos áporodott levegő helyébe be­tódult az ébredés tavaszi szellője. A romlás helyén friss virágzásba sar­jadt a magyar élet. És amikor, megint harcban állott a nemzet négyszázesztendős társának, Ausz­triának az imperializmusával, kapta jó sorsától a maga élére Deák Fe­rencet, a magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakját. Deák Fe­renc hozta azt a liberalizmust, a­mely megmentette az országot az osztrák imperializmus karm­aiból, a­mely öntudatot, lelki erőt és a nem­zet érdekeinek igazi felismerését nó­ta a polgárságnak. Ma, amikor a trianoni keresztet hordjuk, az égre nézünk, a bús fel­hozott magyar égre és keressük a­­Csillagokat, amelyeknek fénye már átvezetett a megpróbáltatások siva­tagán. Keressük Kossuth Lajost, kutatjuk Deák Ferencet, akiknek eszményei felemelték a nemzetet. Visszatérni Kossuth Lajos demokrá­ciájára és Deák Ferenc tiszta libe­ralizmusához, ez a magyar boldogu­lás egyedül lehető útja. Nem sza­bad kalandozni ismeretlen és ide­gen gondolatok őserdejében, ahol­­ezernyi veszély, a meghasonlás, ön­magával folytatott harcban való elhullás katasztrófája fenyeget. A forradalmak után meg lehetett in­dokolni a reakciót. Egyik szélsőség jött, hogy legyűrje a másikat Ma azonban már nagyot haladtunk azon az úton, amelynek a végén a teljes és tökéletes belső rend, a lelkek nyugalma, gazdasági talpraállá­­sunk, pénzügyi presztízsünk helyre­állítása van. Világos tehát az út, amelyen ha­ladni kell: Kossuth demokráciája, Deák Ferenc liberalizmusa, a nem­zeti hagyományokhoz való hűség. Ezek az eszmények egyesíthetik a magyar társadalmat, ezek az eszmé­nyek küszöbölhetik ki azokat az el­lentéteket, amelyeket forradalmi velleitások szítottak. Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy vége a forradalmi időknek. Félre kell dobni a rombolás eszközeit. Vegyük elő az alkotás szerszámait. Ez ma az igazi magyar érdek. Nem lehet más különbség közöttünk, akik ezen a földön élünk és vérzünk, mint a vetélkedés, hogyan szolgálhatjuk becsületesebben, őszintébben és oda­­radóbban az ezeresztendős Magyar­­­ország feltámasztását. Ez a szellem­­ kis éri­nt utján a Reggeli Hírlapot. Ma autórovat a Miskolc, J­XXVI. évf. 1­48. Ára 16 fillér Kedd, 1927 Borember­­• R­eggeli szerkesztőség: Miskolc, Városház tér 16.­lefonszámok: 498. és 616. POLITIKAI NAPILAP IRLAP Kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi­ utca 2 Telefonszámok: 299. és 114 A keresszténypár megnyugodott a kormány numerusz klauzusz­á­a vonatkozó tervében Rassay Károly érdekes nyilatkozata az állások elnyerésének numerusz klauzuszáról Budapest, október 01. Politikai körökben az utóbbi na­pokban is egyetlen kiemelkedő téma van, a numerusz klauzusz kérdése. Különösen az fokozza az érdeklő­dést, hogy a politikai vil­ágban sen­ki sem tud jóformán arról hogy a miniszterelnök ezt a kérdést miké­pen szándékszik megoldani. Abból a körülmény­ből, hogy Bethlen István miniszterelnök, az egységes­­párti értekezleten történt bejelentése után egyáltalán nem érzi szüksé­gét annak, hogy a numerusz kalu­­zuszról részletesen nyilatkozzék, po­litikai körökben arra következtet­nek, hogy a miniszterelnök szándéka és elhatározása annyira befejezett hogy politikai irányzatában és a kérdés megoldásában semmiféle be­folyásnak nem hajlandó engedni. Első napokban izgatott hangulat uralkodott. Ma már sokkal enyhéb­ben ítélik meg a helyzetet és a leg­szélsőségesebb intranzigens Wolff . Néhány nappal ezelőtt részlete- Károly is hajl­andó kompr­omiss­zu- een kifejtettem álláspontomat az más megegyezés alapjára helyezked­ni és megmaradni kormányt támo­gató pozíció­jában, amelyben eddig is volt. Jellemző erre Ernszt Sándor kije­lentése, aki hétfőn a politikai hely­zetről a Reggeli Hírlap munkatár­sának a következőket mondotta: — A kereszténypárt a Legutóbbi értekezletén azt a határozatot hoz­­ta, hogy a várakozás álláspontjára helyezkedik a niumerusz klauzusszal szemben. Feltűnő politikai körökben az is, hogy a liberális ellenzék részéről egyáltalán nem hallatszottak han­gok a niumerusz klauzusz revíziójá­nak a szőnyegrehozatala alkalmá­val. Éppen ezért a dem­okrta párt vezéréhez, Rassay Károlyhoz kér­dést intéztünk ebben az ügyben, aki a következőket mondotta: egyetemi zavargásokkal kapcsolat­ban, de szándékosan nem tettem egyetlen említést sem a numerusz klauzuszról. Az általános tanulási elv szempontjából a legteljesebb tanszabadságnak az elvi alapján állok.­­ Bizonyos vonatkozásban azon­ban m­agamévá teszem Lukács György képviselő úrnak a legutób­bi napokban tett nyilatkozatát, hogy a­ tanulás szabadságát meg kell kü­lönböztetni a pályához szükséges diploma kiadástól. Én azt mondom, hogy a kérdésben le­het a numerusz fok­auzuszt alkalmazni s általános szempontból elismerem a jogosult­ságát annak, hogy az államnak jo­gában áll az állások elnyerését kü­lön vizsgákhoz, illetőleg külön diploma megszerzéséhez kötni Bukarest, október 31. Bratianu miniszterelnök külön fu­tárral levelet küldött Károly extrám örökösnek, amelyben figyelmezteti arra, hogy ne tegyen kísérletet a Romániába való visszatérésre. Ha figyelmeztetését nem venné ügye­lembe, akkor a román kormány a legerélyesebb rendszabályokat lép­teti életbe és az egész ország terü­letére kihirdeti az ostromállapotot. Párisból érkező hírek megcáfolják azt, hogy Károly elhagyta volna Parist. A Chicago Tribune jelentése sze­rint Mária román királyné Brutia­­no miniszterelnök ellen fordul. Az Intransigeant és a Paris Midi szerint Bratianu miniszterelnök és a régenstanács között az ellentétek kiélesedtek. Bukarestben proskribálják a gyanúsakat Bukarestből érkező hírek szerint a rendőrség a kormány utasítására jegyzéket állított össze azokról az egyénekről, akiknek viselkedését gyanúsnak találja a kormány. A proskribált egyének között tekinté­lyes politikusok, bírók, ügyvédek és hírlapírók szerepelnek. A rendőrség ezeknek az embereknek a működését a legszigorúbban fogja megfigyel­tetni. A belgrádi Politiká­nak jelentik Bukarestből: Románia összes garni­­zonjait november 1-re állandó ké­szültségben tartja. Megállapítják, a hivatalos vizsgálat során, hogy Manoilescu letartóztatásával és a katonai rendszabályok alkalmazásá­­val sikerült Károly komoly trónra­­jutási kísérletét meghiúsítani. Vihar a kamarában A kamara legutóbbi ülésén Duca belügyminiszter a távollevő Bratia­nu miniszterelnök nevében és meg­bízásából nyilatkozatot akart fel­olvasni, amelyben helyreigazítja a január 4-ki trónfosztás nevében tett nyilatkozatát. A miniszterelnök deklarációjában azt kívánja megál­lapítani, hogy a sinaiai koronataná­­cson a parasztpárt nem volt ugyan­azon a véleményen, mint a nemzeti párt. Ioanitescu ekkor közbeszólt: ...Nem igaz!“ Duca belügyminiszter: Önnek, képviselő úr, nincs erkölcsi alapja, hogy ilyen nagy horderejű kérdés­hez hozzászóljon, ön úgy váltogat­ja politikai meggyőződését, mint más a köpönyegét. Ioanitescu erre a szónoki emel­vény felé szaladt, hogy Válaszoljon a belügyminiszternek. Erre a liberá­lis képviselők padsoraiban óriási lárma támadt. A képviselők közül többen közelednek Duca miniszter felé, úgy, hogy az elnök hirtelen 10 percre felfüggeszti az ülést. A szü­net után Joanitescu kijelenti, hogy politikai tevékenységében mindig a népet igyekezett szolgálni, míg a belügyminiszter úr politikai szélhá­mos. Az elnök erre a kijelentésre Joanitescut rendreutasítja, mire olyan lárma, támadt, hogy a képvi­selők egymás szavát sem hallják.­­ Az elnök erre újabb szünetet rendel el. Szünet után Michalace, a nem­zeti parasztpárt vezére, rámutatott arra, hogy a miniszterelnök mindig korrigálni kénytelen nyilatkozatait. Elmondotta, hogy a király miképen kapacitálta őt arra, hogy járuljon hozzá a trónöröklés rendjének a megváltoztatásához. Ehhez ő csak a király egyenes kívánságára volt hajlandó hozzájárulni. Később, ami­kor a törvénymódosítás a parla­ment elé került, a két ellenzéki párt egymással megegyezett és annak alapján tettek nyilatkozatot a par­lamentben. A minisztertanács elhatározta, hogy a trónbeszédről való vita befe­jezése után amnesztiát eszközöl ki, de csak katonai bűncselekményekre, úgy, hogy Manoilescura az amnesz­tia nem terjed majd ki. Manoilescu pere november 5-én kezdődik a bukaresti katonai tör­vényszék előtt. .. ♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦ Bratianu megfenyegett­ a volt trónörököst Ha Károly haza akarna térni, az egész országban ostromállapotot rendel el a román kormány . Kedden kitűzik a Manoilescu per főtárgyalását Manoilescu Károly herceg megidézését kérte A Mano­ilescu-ügy legnagyobb szenzációja az a kérelem, amellyel a letartóztatott államtitkár hétfőn fordult a II. hadtest ügyészségéhez. Manoilescu nem kér kevesebbet, mint azt, hogy a hadbíróság idézze be személyes megjelenésre megbí­zóját, aki tudvalevőleg nem más, mint a száműzetésben élő Károly extrónörökös. Manoilescu kérelme a legnagyobb dilemma elé állítja a hadbíróságot, miután ez a kérés az alkotmány ér­telmében kivihetetlen és teljesíthe­tetlen. Emlékezetes, hogy Károly, miután trónöröklési jogáról lemon­datták, tíz évig terjedő száműzetés­be ment, amelyből eddig csak két év telt el Az extrónörökös tehát még nyolc évig nem lépheti át Ro­mánia határát. Ezt egyébként ap­jának, Ferdinánd királynak becsü­letszó terhe alatt is megígérte. Jogászkörökben azon az álláspon­ton vannak, hogy Manolescunak, mint vádlottnak joga van bárkinek tanúként való kihallgatását kérni. Miután azonban itt egy rendkívüli esetről van szó, a bíróság valószí­nűleg arra az álláspontra fog he­lyezkedni, hogy Károlyt valamelyik párisi bíróságnál hallgattatja ki. Néhány hírlapírónak sikerült Ma­­noilescut látnia, aki egész közönsé­ges rabeellában van lezárva, ame­lyen egy ablak van, úgy, hogy a szellőztetés ügye súlyos kívánságo­kat hagy maga után. Manoilescu kihallgatása során beismerte, hogy párisi tartózkodása alkalmával több alkalommal kereste fel Károly extrónörököst. A hivatalos vizsgá­lat megállapította Romániában, hogy a hadseregnek mintegy a fel© feltétlenül Károly pártján van. A Tarnay-ügy a vizsgálóbíró előtt ♦ az 5. oldalon­ A | Öngyilkos lett egy gazdag abaúji földbirtokos ♦ ^ a 3. oldalon T % A szovjet képviselői megjelennek Genf­ben ! a 3. oldalon % Kunos utcai botrány Sátoraljaújhelyben › ♦ a 15. oldalon­­ ♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦›

Next