Reggeli Hirlap, 1928. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

Szerda, 1928 február 1 Miskolc,­­ XXVII. évi 26. Ára 16 fillér EGGELI Hírlap szerkesitőség: Miskolc, Városhástér 16 Telefonszámok: 498. és 616. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Kiadóhivatal­­ Miskolc, Hunyadl-ak­i S Telefonszámok: 899. éllel NI« 1300 lilék Kora gyerekkorunktól járjuk a Bükkot, mint amatőr turisták és a szomszédunkban levő b­elgy-rengete­­get, amelynek titkosaiban annak ide­jén Jókai Mór tudott elrejtőzni, még­ ma sem ismer­jiik. Pedig itt van fccerü­nk ügyében és ennek a gyönyö­rű hegységnek egyes szerencsés pontjait valósággal felderítő expe­dícióik­ fedezik fel mostanában, hogy rápazarol­ják a kormány kegyeit, hogy felhívják rá ennek a csonka országnak üdülésre és pihenésre vá­gyó közönségét. Sőt mi több, nagy­szabású re­klámszervezettel az elő­kelő külföldet is ide akarják csábí­­tan De ha a Bükk rengetegjébe beté­ved egy naiv és tájékozatlan ván­dor, aki sem térképet, sem kompaszt nőit visz magával, nagyon sok olyan meglepő felfedezésre bukkan, amely után jogosan felvetődhetik benne a kérdés és kételkedés, hogy vájjon nem tévedt-e el a­ rengetegben és valami ismeretlen erő nem röpítet­­te-e váljon el hétmérf­földes csizmái­val távoli, ázsiai vad steppekre, a kulturált országból kietlen, remény­telen primitiv ország lakói közé. — Semmi más nem kell hozzá, csak az, hogy Lillafüredről körülbelül két és fél órát gyalogoljon egy tervbe nem vett irányban és betoppanjon Ujhutára. Mit láthat a vándor Ujhután? Egy sereg nyomorúságos emberpéldányt, koravén asszonyokat, embereket, akik korba ál­lattaik a község egyet­len hazján ahol naponta két-három­­száz MW piszkos vizet mér ki a köz­ségi jegyző hatósági asszisztencia mellett a közfogyasztás céljaira. *— Akinek nem jut elegendő viz, az komasági vagy atya­fisági alapon koldulja végig a falvat egy kis­ köl­­csönvizért. Megtudhatja továbbá, hogy a községnek 1300 lakosa van elzárva a víztől éppen úgy, mint minden kultúrától, amelynek igazo­lására elegendő az a tételt hogy a lakosság keresetének ötven százalé­kát fordítja alkoholra. Megtudhatja azt is hogy ebben a községben, a­mely éppen a vízhiány következté­ben a legnagyobb mértékben van kitéve a járványos betegségek min­den borzalmas pusztításának, tavaly 43 ember halt meg. Talán ennél még borzasztóbb az, hogy a nyomor, a legp­rimitívebb életszükségletek fedezni nem tudása között éppen ez a szerencsétlen nép sokkal jobban szaporodik, mint az ország bármely más életerős, egész­séges községének lakossága. Az el­múlt esztendőben Tijhután 120 gyer­mek született. Minden harmadik nap születik egy gyermek Ujhután. Mi­csoda generáció növekedik itt ebben az istentől elhagyatott községben, a­mely egy körorvosi körzet egyik ré­szét képezi, ahová a körorvos, igaz, hogy pontosan és kötelességtudóa­n, de nem többször, mint ahogy a le­hetőségek engedik, juthat csak el. Micsoda generáció nőhet fel ebben a szerencsétlen községben, ahol az apa és az anya valósággal bele van hajszolva az alkoholizmusba. A legközelebbi községbe másfél út""­ nehéz, úgyszólván járatlan út vezet. Hivatalos okiratokért Újhuta lakosságának Hámorba kell menni. Dolgozni pedig az egész község la­kossága Diósgyőrbe jár. A község mellett jobbra és balra vidám üdülő­telepek pompás villái épülnek egyre­­másra és a kormány jóvoltából nagyszerű autóutak épülnek az ősi Bükk vad regényes halmai között. Ez az egy község itt áll a Bükk közepén, nem is nagyon messze Lil­lafüredtől. Itt áll és arra van ítélve, hogy lassan, de biztosan elpusztul­jon. Hacsak fel nem fedezik végre ezt a községet is és azt a szükség­­szerűséget, hogy fontosabb megmen­teni 1300 lelket a jövendő Magyar­­országnak, mint az, hogy kivételes és meg nem érdemelt kegyekkel tá­mogassanak esetleg önállóságra kép­telen érdekeltségeket, mint amire már ezerszer volt példa Közzétették a­ Vatikán és a cseh kormány között létrejött megegyezés szövegét A püspökök a jövőben hírségi fogadalmat tesznek, kinevezésük előtt a Vatikán megkérdezi a kormányt és az egyházmegyék határainak meg kell egyezniök a politikai határokkal Budapest, január 31. A Reggeli Hírlap annak idején részletesen megemlékezett arról a modus vivendiről, amelyet a római Szentszék és a csehszlovák kormány delegátusai mintegy két hóna­ppal ezelőtt Rómában parafáltak. Annak idején a Reggeli Hírlap közléseit, erőteljesen cáfolták kül­földi helyen, most azonban, hogy a csehszlovák kormány nyilvános­ságra hozta a modus vivendi szöve­gét, megállapítható, hogy a Reggeli Hírlap információi teljes egészében megfeleltek a valóságnak. Megállapítható, hogy a modus vivendi pontjai rendkívül sérel­mesek­­Magyarországra nézve. Prágai jelentés szerint Benes kül­ügyminiszter a csehszlovák kor-­­mány nevében Monsignore Ritter nuncius útján jegyzéket küldött a Vatikánhoz, a Szentszék, valamint a csehszlovák kormány között fenn­álló egyházpolitikai kérdések rende­zésére vonatkozólag. Az 1927. de­cemberében létrejött modus vivendi, amelyet a csehszlovák kormány ja­nuár 20-án szankcionált, a követke­zőket tartalmazza: 1. A csehszlovák köztársaság egyik részét sem rendeli alá olyan ordináriusnak (megyéspüspöknek), akinek a székhelye a csehszlovák állam határain kívül van. A Szent­szék és a csehszlovák kormány kö­zött megegyezés fog létrejönni az egyházmegyék határaira és beosz­tására nézve. Ebből a célból két egymástól független bizottságot alakít: 2. a csehszlovák köztársaság terü­letén meglévő ingó és ingatlan egy­házi javak kényszerigazgatása a fent emlitett bizottság létrejöttéig átmenetinek tekintendő s a birtok az illető területen kormányzó püs­pöknek elnöklete alatt álló bizott­ság fogja igazgatni, 3. azon rendi, szerzetesi kongre­gációkat, amelyek székháza Cseh­szlovákiában van, nem fogják kül­földi kongregáció elöljáróinak alá­rendelni. 4. érsekek, megyéspüspökök, cum jure successionis, coadjutorok és tábori ordináriusok kinevezése előtt a jelöltek neveit közli a Szentszék a csík kormánnyal annak a megálla­pítása végett, hogy a kormánynak a jelölt ellen politikai természetű kifogásai nincsenek-e. A modus vi­vendi közelebbről is körülírja a politikai természetű kifogásokat, 5. az előbb említett egyházi mél­tóságok a­ Szentszék által történt kinevezés után, de hivatalbalépé­­sük előtt hűségi fogadalmat tesz­nek a cseh kormánynak, 6. a cseh kormány gondoskodni fog arról, hogy a jövőben hozandó és az egyházat érintő törvények a modus vivendihez alkalmazkodja­nak. AKTUÁLIS KÉRDÉSEK A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG ELŐTT Az eddigi optánsperben a magyar kormány nem enged álláspontjából Rendkívül lassan haladnak előre a magyar-jugoszláv tárgyalások Budapest, január 31. A képviselőház külügyi bizottsá­ga kedden tartotta meg rendes havi gyűlését, azon megállapodás értel­mében, amely szerint a külügymi­niszter a bizottságot minden hó­napban tájékoztatni fogja az ak­tuális külpolitikai kérdéseikről. A­mint a Reggeli Hírlap keddi szakmában megírta, hite járt annak, hogy a bizottság keddii ülésén szó­vá­ fogják tenni Nagy Emil és Beth­len István gróf miniszterelnök kö­zött felmerült incidens kulisszatit­kait is. Erre azonban határozottabb formáiban nem került a sor, csupán Walkó Lajos külügyminiszter tért ki az incidensre és egy néhány szó­val megemlékezett arról, hogy Nagy Emil legutóbbi szereplése kétségte­lenül sokat ártott a magyar ügy­nek, amennyiben Csáky Imre gróf szereplését helytelen megvilágítás­ba helyezte, amit ellenségeink igye­e­keznek kihasználni. Joga van-e a népszövetségnek a közbelépésre ? Az ülés lefolyásáról egyébként a következőket sikerült a Reggeli Hír­lap budapesti munkatársának meg­tudni. Az ülésen, amelyen Pekár Gy­ula elnökölt, elsőinek Gratz Gusztáv szó­lalt fel és az aktuális külpolitikai kérdéseikkel foglalkozva elsősorban az erdélyi magyar birtokperek kér­désében helyeselte, az egyezkedési tárgyalások gondolatát. A magyar kormány ezt a nobilis lépését igen sokan fogják Magyarország javára írni az európai közvéleményben.­­— Foglalkozik ezután a szentgotthár­di üggyel, amelyben a magyar vas­utak tisztviselői teljesen szabály­sze­­rintem­ jártak el. Maga az incidens je­lentéktelen, azonban a cseh­­ és a kisántáni sajtó meglehetősem ki­használja az alkalmat arra, hogy hajszát indítson Magyarország el­len. Ami a kisántánt tervezett jegy­zékét illeti, a népszövetséghez vitat­ható, hogy a trianoni békeszerződés jogot ad-e az invesz­ti­gációs eljárás rendszeresítésére, mert az invesz­­tigációs eljárás teljesen ellentétben áll a népszövetség alapelveivel, hi­szen ez az eljárás az államokat két­féle kategóriába osztja, ellenőrző és ellenőrzöttek, holott a népszövetség­nek csak teljesen egyenjogű­ tagjai lehetnek. Ez a népszövetségi statú­tum alapelve. Kifogásolja, hogy a népszövetség azon ülésén, amelyen az inveszitigáció kérdését el fogják dönteni, nincs képviselete annak az országnak, amelyrő­l szó van. Ellen­ben helyet­ kapnak azok az államok a tanácsiban, amelyek a panaszt az invesztigációs eljárás megindítására megteszik. Negyevn helyesen a­ ma­gyar kormány képviselője már an­nak idején bejelentette ezt a sérel­met. A kisánfánt­ államainak a ter­vezett lépése és ellenük irányuló hajszája kétségtelenül akadálya a megértés teljes kifejlődésének. Rá­mutat végül arra, hogy milyen aránytalanság mutatkozik a fegy­verkezés terén. Románia nem is válaszol Eziutánl Gömbös Gyula foglalko­zott a szentgotthárdi incidens ügyé­vel és meg nem értést lát Magyar­­ország ügyei iránti­ Ausztriánál és Németországnál is. Magyarország külpolitikai helyzetével foglalkozva sürgeti, ho­gy át kell vennünk azt a szerepet a Balkán felé, amelyet a háború előtt Bécs tartott a kezében. Lukács Görgy az erdélyi birtok­­perekkel kapcsolatiban kiemeli Ap­­ponyi Albert gróf érdemeit. Rámu­tatott­ arra, hogy ebben a kérdésben a­ m­agyar külügyminisztérium már két fehér könyvet bocsátott ki, ame­lyek a megfelelő okmányok közlése mellett alaposan megvilágítják a helyzetet. Helyesli, hogy a román kormánynak javaslatot, tettünk, a békés megegyezésre, sajnálattal ál­lapítja meg azonban, hogy a román kormány eddig arra nem is adott választ. Peidl Gyula konkrét esetből arra kéri a bizottság elnökét­, hogy amennyiben hivatalos jelentést ad­nak ki az ülésekről, szószerinti kö­zöljék a felszólalók beszédeit minden félreértés kikerülése céljaiból. Pekár Gyula elnök kijelenti, hogy e tekintetben készséggel áll a bizott­ság tagjainak rendelkezésére. A külügyminiszter válasza Ezután Walkó Lajos külügymi­niszter válaszol részletesen a fel­­­szólalásokra, érintve a Nagy Eroit­- féle incidenst, megemlékezve arról, hogy Csáky Imre gróf szereplése már teljesen tisztázva áll a magyar kormány előtt. Ha valamit kifo­­gál­jolni lehet e szereplésben, az csak az, hogy eljárása ürügyet szolgálta­tott arra, hogy a népszövetség elő­adói javaslatát ellenjegyezte, de nem azt­ jelentette ez, mintha meg­egyezés jött volna létre a bizottság­ban, amelyről egyébként nem is volt szó. Ezután elmondta a külügyminisz­ter, hogy a magyar kormány az optánsperben a múlt év november 15-én írásbeli ajánlatot tett­ a ro­mán kormánynak jogi elveinek tel­jes fentartása mellett és megkísérel­te a megegyezési tárgyalásokat. Ha­­ez nem sikerül, akkor mind a két fél eredeti állásponta melletti foly­tatják tovább a vitát. A népszövet­ség ülése március 5-én lesz és ad­dig tiszta helyzetet kellene teremte­ni. A román kormány azonban ed­dig még nem válaszolt, aminek ter­mészetes következménye az, hogy a magyar kormány jogi álláspontját nem adja fel.­­ A s-­zentlgottihárdi fegyverszállí­tás ügyében különböző oldalról van­­na­k o­lyan hírek, hogy a kollektív lépés megtörtént a kisántant részé­ről, azonban hivatalos helyről erre­ vonatkozólag még nincs semmi konkrét hír. Ha azonban a népszö­vetség tanácsánál felmerülne az in­­v­esztigáció kérdése, a magyar kor­mány megteszi a megfelelő lépése­ket a magyar érdekek védelmére.­­ Foglalkozik ezután a külügyminsz­­ter a kisántanthoz való viszonyunk­kal és sajnálattal állapítja meg, hogy az erdélyi diákzavargások nem azt biztosítják, hogy a magyar ki­sebbségek megfelelő védelemben ré­szesülnének Erdélyben. Jugoszlá­viával négy hónap óta folytatunk tárgyalásokat, ezek azonban rendkí­v­ül lassan haladnak előre. Végül Apponyi Albert gróf tette meg megjegyzéseit és a szentgott­hárdi incidenssel kapcsolatban rá­mutat ara, hogy a szomszédok fel­háborodása rosszhiszemű, mely hi­szen állig fel varrnak fegyverkezve, míg mi teljesen le vagyunk fegy­verkezve. Az optánsperben vigyáz-

Next