Reggeli Hirlap, 1928. július (37. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-17 / 160. szám

1928 VII. 17. — REGGELI HÍRLAP A BORSODMEGYEI GAZDÁK ÉS AZ OFE JAVASLAT A GAZDÁK TARNAY GYULA DR. FŐISPÁNT KÉRIK FEL, HOGY A FELSŐHÁZBAN HADIK ÁLLÁSPONTJÁT TÁMOGASSA — A HÁBORÚ ELŐTTI NÍVÓRA EMELI FEL A GAZDASÁGI EGYESÜLET A SÖRÁRPA EXPORTOT ÉS A LEROMLOTT ÁLLATTENYÉSZTÉST SÖRÁRPA VÁSÁRT ÉS TENYÉSZÁLLAT KIÁLLÍTÁST RENDEZ A NYÁR FOLYAMÁN A MEZŐGAZDASÁGI KAMARA ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLET Miskolc, július 16. (A B. H. munkatársától.) Vasár­nap délelőtt 10 órakor Tarnay Gyu­la dr. volt főispán, felsőházi tag elnöklete alatt a Mezőgazdasági Egyesület igazgatóválasztmánya egyesült ülést tartott a mezőgazda­­sági kamarával. Megjelentek a vár­megye részéről Bónis Aladár alis­pán, Bidner Mihály mezőgazdasági egyesületi titkár, az igazgatósági választmány részéről Berzeviczy Zsigmond kamarai igazgató, Dadá­­nyi Miklós, Klein Sándor, Kun András, Lukács Béla, Mánk István, Urbán Pál báró és Vértessy Tiva­dar igazgatósági választmányi ta­gok. A GAZDÁI ÉRDEKE ÉS AZ OFB JAVASLAT Tarnay Gyula elnök üdvözölte a megjelenteket, s megnyitotta az ér­tekezletet, majd meleg szavakkal köszönetet mondott Kun András­nak, amiért az OMGE értekezlete­ken állandóan és hatásosan védte a gazdaérdekeket az OFB javaslatok tárgyalása ka­pcsán. Az értekezlet célja az egyesület és a kamara területén a mezőgaz­daság aktuális kérdéseinek a letár­­gyalása volt. EGY KIVITELI ÁG, AMELY TELJESEN MEGSZŰNT A gyűlés két fontos határozatot hozott: Augusztus 21-én sörárpavásárt rendeznek Miskolcon a kamara egész területére kiterjedőleg, amely vásárra felhívják a figyelmét az összes magyarországi és európai sörgyárosoknak. A célja a vásár­nak az lesz, hogy a külföldön a h­áború előtt oly híres felvidéki sörárpának ismét piacot nyissa­nak. A felvidéki sörárpa fontos­­exportcikkét képezte Magyarország­nak a háború óta azonban ez a ki­viteli ág csaknem teljesen meg­szűnt. A gazdasági egyesületnek az a célja, hogy a felvidéki sörár­pa kivitelét újra megszervezze. Az augusztusi vásárra előreláthatólag az összes sörárpaterméssel foglal­kozó gazdaságok beküldik mintáju­kat és minden valószínűség szerint piacra is fognak találni, mert fő­ként a szomszédos államok, Cseh­ország, Lengyelország és Ausztria sörgyárosai le fogják küldeni be­vásárlóikat. Ha a vásár sikerül, új­­ra megindul a magyar sörárpa­­export, ami úgy az ország mérlegé­nek, mint a mezőgazdaságoknak nagy haszonnal fog járni. KÉT KIÁLLÍTÁS Másik fontos pontja volt az érte­kezletnek az, hogyan lehetne az egykor oly híres, de a háború óta erősen leromlott marhaállományt a kamara területén újra feljavítani. A tenyésztési kedv ébrentartására a nyár folyamán két kiállítást fog­nak rendezni, egyet Mezőcsáton, egyet Mezőkövesden. Mindkét kiál­lításra csak fajtiszta, küllemileg teljesen kifogástalan, elsőrendű jó­szágokat bocsátanak be és ezek közt is csak a legjavát, a legszebb üsző­ket és teheneket fogják díjazni.­­ Ezekkel a kiállításokkal, melyekre a gazdatársadalom legszélesebb ré­tegeiből is hajtanak fel marhákat, kitűnő propagandát fogna­k végezni az áll­at nemesit­és terén. A gazdák, elsősorban a kisgazdák be­­ fogják látni, hogy ugyanolyan erővel és költséggel, amivel selejtes marhát tartanak, tarthatnak kitűnő minő­ségű fajtiszta állatokat is. Ha si­kerülni fog a kamara területén fel­ébreszteni a tenyésztés és fajneme­­sítési kedvet, a mezőgazdaság is­mét nagyarányú kivitelre számít­hat, mert a fajtiszta marhaállo­mánynak a külföldön mindig volt piaca. AZ IGAZGATÓTANÁCS HATÁROZATA Az értekezlet után az igazgató­­választmány tagjai tovább tanács­koztak, ahol Lukács Béla felszólalt a földbirtok rendezéssel kapcsola­tos kérdésekben, majd Kun András ismertette az OMGE­­ álláspontját a földbirtokrendezés kérdésével kap­csolatban. Az értekezlet egyhan­gúan állást foglalt az OFB további fentartása ellen, valamint az ellen a mozgalom ellen, amely ország­szerte megindult abban az irány­ban, hogy a jelenlegi kisbérlők azt a területet, amelyet jelenleg hasz­­­­nálnak, megválthassák. Az ülés tel­­­­jes egészében magáévá tette a föld­birtokreform, az OFB és a gazdasá­gi kérdések tekintetében Hadik Já­nos gróf álláspontját és felkérték Tarnay Gyula volt főispánt, felső­házi tagot, hogy a felsőházban has­son oda, hogy a Hadik álláspont győzzön, szüntessék meg a föld to­vábbi kötöttségét, mert ez az egyet­len kivezető út a mai gazdasági válságból. Tarnay Gyula vállalta az igazgató-választmány megbízá­sát és a felsőházi üléseken fel fog szólalni a gazdatársadalom érdeké­­ben. Ennek azért van nagy jelentősé­ge,­ mert a gazdák szerint a föld­birtokreformmal kapcsolatos bi­zonytalanság teljesen válságba so­dorja a magyar mezőgazdaságot. A kötött föld értéke állandóan ér­téktelenedik, a bizonytalanság lehe­tetlenné teszi az okszerű gazdálko­dást, viszont az is beigazolást nyert, hogy a földbirtokreform út­ján kiosztott földterület nem hozza m­eg azt az átlagos termést, amit az egy kézben levő nagybirtok vagy középbirtok produkál okszerű gaz­dálkodás mellett. Demokles kardja­ként függ ez a rendezés a gazdatár­sadalom feje fölött és ha ez nem talál szerencsés megoldásra, tönkre teszi a gazdatársadalmat , és ezzel egyidejűleg az egész országot. ti Reggeli Hírlap apróhirdetése feltétlenül eredményre vezet! Lelketlen szü­lők a tarcali állomáson hagytak egy négy éves kisfiút Miskolcon keresik a Miklós nevű gyermek hozzátartozóit Miskolc, július 16. (A B. H. munkatársától.) A tar­cali állomáson szombaton délelőtt a csendőrök egy siró négyesztendős kisfiút találtak. Minthogy az állo­más épületében senki sem tartózko­dott, nyilvánvaló volt, hogy az is­meretlen gyermeket lelkiismeretlen szülei otthagyták. Megindult a nyomozás és megál­­­­lapították, hogy a délelőtti­ órák­ban több miskolci munkás érkezett Tarcalra munkakeresés céljából. A munkásokra azonban nem sike­rült ráakadni. A csendőrségen azt hiszik, hogy valamelyik munkás­hoz tartozott az elhagyott kisfiú, aki mindössze annyit tud magáról mondani, hogy Miklósnak­­ hívják, de sem arra vonatkozólag, hogy hováváló, sem pedig, hogy szülei­nek mi a foglalkozása, nem tud fel­világosítást adni. A csendőrség telefonértesítésére most a miskolci rendőrség keresi a kisfiú szüleit. Négy világhírű sztár­­ életveszélyben Douglas Fairbanks, Dempsey I izgalmas kalandja Egy los angelesi lap közli a kö­vetkező történetet. Si non verő e bene torovoto. Négy sztárt, Douglas Fair­­banks-t, Jack Dempseyt, Charlie Chaplint és Gloria Swansont hajó­­útra invitált meg egy Westerbrook nevű angol milliárdos.­­ A luxusjacht már nyílt tengeren sik­lott, a házigazda és négy vendége kényelmesen elnyúltak a fedélzet karosszékeiben, amikor egyszerre váratlan dolog történt. West­er­­­brook minden látható ok nélkül re­volvert rántott, a négy világhíres­­ségre célzott és ezt mondta: — Önök e perctől fogva az én foglyaim. Azt tehetem önökkel, amit akarok. Az én nevem nem Westerbrook, ez csak álnév. Való­jában Don Carlos vagyok, a hír­hedt rablóvezér. És én könyörtele­nül ki fogom önöket végezni, ha egy fél órán belül nem bizonyít­ják nekem, hogy méltóak arra a hírre, amelyet az egész világ előtt élveznek. Mr. Fairbanks, ön na­gyon mogorván ül a székében. Tes­sék. Ugorjon át a köztünk lévő há­rom széken és rántsa ki a kezem­ből a revolvert. És ön Mr. Deirm­ey knockantoljon engem, mielőtt el­süthetném a fegyvert, ön a világ , Chaplin és Gloria Swanson egy tengeri hajón legnagyobb komikusa, Mr. Chaplin. Nos, nevettessen meg, de úgy hogy kacagás közben a revolver kiessék a kezemből. És végül Mr. Swanson, ön képes volt a világ összes újságíróit és ezenkívül még egy­néhány millió közönséges halandót extázisba hozni, nos, mutassa meg most rajtam a hatalmát! Nincs több mondanivalóm. Mr. Chaplin önön a sor. A négy sztár egymásra bámult. A házigazda úgy látszik, megőrült. Charlie Chaplin felállott és egy tányér makarónit hozatott a st­e­­warddal. Mr. Westerbrook még mindig mereven tartotta a revol­­vert. Chaplin a legnagyobb lelki nyugalommal elfogyasztotta a ma­karónit. Gondosan a villára csa­vargatta a hosszú, rakoncátlan szá­lakat és legchaplinibb groteszk ügyetlenséggel vitte azokat a szá­jához. Don Carlos elmosolyodott, de korántsem nevetett még teli­­torokból. Mikor Chaplin elkészült a makarónival, siránkozó hangon kérdezte: — Nos, Don Carlos, hát mégis meg kell halnom? — Nem kell meghalnia. Mr. Chaplin volt a válasz. — Úgy tör­tént, ahogy előre láttam. Moso­ ’ utoljára URÁNIA-kertmozi Telefon 10­85. AZ ÉN FIAM... A CSATA 7 felv. Werner Krauss és Claude Farrére regénye • Szőke Szakáll 8 felvonásban -gi------3 92 ÉJSielÉD Ik­i elviselhetővé válik, ha vesz magának 1 üveg valódi DIANA sósborszeszt s azzal — esetleg tele vízzel higitva — lemossa magát. A valódi Diana sósborszesz hűsítő ha­tása órákig érezhető és ellankadt, sikkadt testét az újjászületés üdítő ér­zésével tölti el. Reggel felkelés után a Diana sésborszeszes be­dörzsölés az egész napi friss munkabírást, a fáradtság nélkül való dolgozást biztosítja Este lefekvés előtt a Diana sésborszeszes le­mosás üdítő álmot, tökéletes pihenést és víg ébredést jelent lyognom kellett önön és ez több, mint a hangos kacagás. Önnek megkegyelmezek. Most Dempseyre került a sor. A bokszbajnok fölemelkedett és ko­moran mondta: — Don Carlos, az életem forog kockán, ha nem knckautolom Önt. Azonban mégsem teszem. Kétmillió dolláron alul nem boxolok. Ez ná­lam szabott ár. Ezek után cseleked­jék, ahogy jónak látja. — Igen tisztelt Mr. Dempsey — mondotta Don Carlos. — Öntől is azt a választ kaptam, amit vártam. A sport csak másodsorban jön te­kintetbe, fődolog a pénz. Nagyon örülök az őszinteségnek és ezennel megkegyelmezek Önnek. Most Mr. Fairbankson van a sor, hogy az éle­tét megmentse. A nagyszerű filmszínész felállott és nekikezdett az akrobatanutat­­ványnak, amelyet a rablóvezér írt elő neki. Az ugrás azonban nem si­került olyan jól, mint a filmen történni szokott. Fair­bank már a második széknél megbotlott és a földre esett. — Önnél sem csak­ az előérzetem — mondta Don Carlos. — A jach­tom, sajnos nincs felszerelve a film technikai segédeszközeivel, tehát Önnek sem sikerülhetett a mutat­ványai. Ezért bukott el. Azonban ön mégis megmutatta, hogy bátor ember, tehát Ön is kegyelmet kap Mrs. Swanson. Önön a sor. Gloria Swanson nem felelt. Né­mán és mozdulatlanul, ölhetett ke­zekkel ült és szinte lélektelen*­l"' bá­mult a messzeségbe. Don Carlos sokáig bámulva néz­te. Végül megszólalt: — Mrs. Swanson. Ön nemcsak el­bűvölt engem, hanem meg is szé­­gyenített. Ön ember és nem smikeit szemforgató pojáca. Ezzel mély megha­­­lással át­t nyújtotta a revolvert a színésznő­nek. Gloria Swanson átvette a fegyvert, szakértő mozdulattal is le­vizsgálta és azután mosolyogva ad­ta vissza. A revolver természetesen nem volt megtöltve. ­ Felkérjük azon­­ előfizetőinket, akik lapjukat esetleg késedelmesen kapják kézhez, hogy kiadóhivata­lunkban 299, telefonszám alatt ok­vetlenül bejelenteni szíveskedjenek.

Next