Reggeli Hirlap, 1928. július (37. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-17 / 160. szám
4 KÖNYVESHÁZ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦ ♦❖♦¥♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ AZ ÍRÓ KIHAL? ELFOGYTAK A TÉMÁK Egy német író sötét jóslatot, vagy inkább panaszt tett közé az egyik legelterjedtebb lapban és fájdalomtól megtört szívvel állapítja meg, hogy az irodalom hamarosan meg fog szűnni, mégpedig a témahiány miatt. Csakugyan elfogytak a témák? A német író szerint: igen. Csak itt-ott lézeng még egy-két árva, végelgyengülésben szenvedő témalehetőség, a többit megölte, elpusztította az idők szelleme. A háború előtt valóban gyöngyélete volt az írónak, nyüzsögtek a témák, ahová csak nézett, mindenütt talált anyagot az elbeszéléshez drámához, költeményhez. Kellett-e hatásosabb téma, mint az „Alt Heidelberg“-motívum: az ifjú herceg beleszeret az egyszerű polgár leányba, de el kell szakadniuik egymástól, mert a trón megüresedik és az ország érdeke nem engedi meg, hogy az új király szive szerint nősüljön. Ügyes regénygyáros és drámaexportőr bármikor fel tudta frissíteni és érdekessé tenni ezt a mesét valami új variációval. Az 1918-as események a német uralkodókkal együtt deronizálták ezt a halhatatlannak látszó témát is: kiderült, hogy a kis doudec-államocskák egész jól meg vannak az uralkodó nélkül is és ma már senki sem találna abban semmit, ha Karl Heinz herceg tényleg oltárhoz vezetné szive Katiját. A katonatiszti kaszt letűnésével szintén megszűnt egy egész tárnakör. Ma már nem dűl össze a világ, ha a becsületére kényes öreg ezredes lánya kapja magát és elmegy színésznőnek. Mások az idők és másaik lettek az ezredesek. Egy pesti színésznő hagyatékáért a legnagyobb nyilvánosság előtt folytatja a harcot egy nyugalmazott ezredes, a színésznő testvérbátyja, noha köztudomású, hogy az elhunyt művésznő nem a színpadon szerezte a nagyvagyont, hanem a hálószobában. Amikor ilyesmi lehetséges, akkor a híres „Heimat“-dráma motívumát kénytelenek az Írók lomtárába tenni. A katonatiszt-drámák és regények általában háromféle konfliktuson épültek fel: 1. A katonatiszt menyasszonya nem „standesgemäss“, mert a papája sajtot árul saját fűszer kereskedésében. 2. Az altábornagy lánya nem mehet hozzá választottjához, mert annak a papája hordár, ő maga pedig egyszerű festőművész lett. 3. Mindketten „standesgemäss“-ek ugyan, de hiányzik a kaució. Ennek a három lehetőségnek a permutálásából többezer irodalmi alkotás született az időik folyamán. Ma már, a múzsák legmélyebb bánatára, nem törődnek az emberek ilyen ostobaságokkal, egy témával kevesebb. Általában baj van az egész szerelmi témakörrel is. Az erotika ugyan érdekli még az embereket, de nem nehéz megjósolni, hogy a szerelmi élet leegyeszerűsödése ami kétségtelen ikertünet — sok konfliktus lehetőségtől fosztja meg az irodalmat. Az előítéletek, az irodalom legfőbb udvari szállítói, rohamosan szűnnek meg a legkiadósabb témakörök. Ilyen volt a zord apa, aki útjában állt leánya boldogságának és hozzákényszerítette a gazdag kérőhöz. Hogy vagyunk ma ezzel? Először is a mai lányok nem hallgatnak az apjukra, másodszor maguknak is van annyi eszük ,hogy jó partit akarnak csinálni; ami a szerelmet illeti, az ideálhoz titokban is fel lehet surranni a legénylakására. A házasságtörés is kimegy lassan, mint irodalmi probléma a divatból. Aki nyitvatartja szemét, megfigyelheti, hogy a megcsalt férjek legnagyobb része nem csinál házast belőle, ha megtudja, hogy a felesége ballépett. A válópörök kilencven százaléka nem is ilyen, hanem anyagi okokból keletkezik. A férj, aki vérrel mossa le a becsületén esett foltot, ma már komikus figura és hamarosan múzeumba való ritkasága lesz. A házasságtörés ma még téma, de csak abban az értelemben, hogy egy csomó regény és színdarab foglalkozik a közvélemény megváltozott felfogásával, mihelyt azonban ez nem lesz többé újság, még a kutya sem fog többé házasságtörésről , beszélni. Valamikor az is probléma volt, hogy el lehet-e venni feleségül egy elvált asszonyt. Vagy pedig egy leányt akinek a múltja nem egészen szeplőtelen. Az értelmes ember túlteszi magát az ilyen előítéleteken. Az emberek türelmesebbek lettek a morál kérdéseiben és az erkölcsi problémák, amelyek körül forgott pár évtizeddel ezelőtt is még úgyszólván az egész irodalom, meg- szűnnek lassan problémák lenni. A nemi kérdést ma már nyíltabban és őszintébben lehet tárgyalni, mint akár ’csak egy évtizeddel ezelőtt is. Mi ennek a következménye? Az, hogy lassan kint ki fog szorulni az irodalomból, amely mindig a kényes és nyomasztó problémák levezető csatornája. — Amit az emberek nyíltan megtehetnek, amiről az emberek szégyenkezés nélkül beszélhetnek arról nem írnak és nem olvasnak. A házasságban való szerelmi boldog- ságról nem írtak soha könyveket. Minél bevettebb dolog lesz a házaságon kívül való szerelmi boldogság, annál kevesebbet fog vele az irodalom foglalkozni. Az átmenet természetesen érdekes és még jó ideig témául szolgál majd az íróknak, de a szerelmi irodalom napjai is meg vannak számlálva. Csaknem elfogytak a témák? A régi témák, körülbelül, igen. Az élet azonban sohasem lesz egyismeretlen, egyenletté egyszerűsíthető, mindig akadni fognak új problémák, új konfliktusok. A szo- ■ ciális problémák már dörömbölnek a kapun. A katonatiszti drámák iparosai szinvakok az új fényekkel és árnyékcsóvákkal szemben s azt hiszik, hogy az irodalom kihal, ha ők egyszer kihalnak. Pedig az irodalom akkor fog csak megint feltámadni és új virágzásnak indulni. (y). ti vezetők, a társadalmi életben tevékenykedő, lelkes és önzetlen magyar polgárok közérdekű, sok fáradságot igénylő munkáját akarja megkönnyíteni, amikor gondosan összeválogatott közleményeiben az egyesületi élet legkülönbözőbb területein felmerülő kérdésekben részletes, gyakorlati tanácsokat és útbaigazításokat ad. A magyar társadalmi élet kiválóságai és gyakorlati szakemberek fogják inni e könyv cikkeit, amelyek felölelik a legkülönbözőbb társadalmi szervek kulturális, társadalmi, gazdasági és szociális tevékenységét. A társadalmi munka jelentősége, az egyesületek szervezése, vezetése, a gazda, az iparos, a kereskedő szervezkedése, az érdekképviseletek, a szövetkezettek jelentősége, egyesületi székház létesítése, műkedvelői előadásokés ünnepségeik rendezése, a magyar tánc, a népviselet, a magyar dal, a magyar zászló, az egyesületi élet a megszállt területeiken, a jó és hasznos könyvek stb. nagy vonásokban ezek a főbb témái a Magyar Egyesületek Könyvének, mely az utóbbi években nagy mértékben fellendült társadalmi munka egységesítését, a nemzeti céloknak az egyesületi élet útján való szolgálását, a magyarnép társadalmi nevelését fogja nagy mértékben elősegíteni. A Magyar Egyesületek Könyve ezenkívül tartalmazni fogja az öszszes Magyarországon működő , országos intézmények és szövetségek ismertetését, azonkívül pedig az alapszabályokkal működő egyesületek címtárát. A Magyar Egyesületek Könyvének szerkesztő bizottsága ezúton is felkéri az összes egyesületek, körök, társadalmi szervek vezetőit, hogy egyesületüknek e könyvben való megörökítése céljából és az egyesületi címtár teljessége érdekében minél hamarabb jelentsék be egyesületük működési adatait a Magyar Egyesületek Könyve szerkesztőségének a címére: Budapest, IX., Bakáts-utm 8. III., 17. REGGELI HÍRLAP Magyar Egyesületek Könyve Egy rendkívül érdekes, újszerű könyv fog az ősz folyamán az összes magyar országos intézmények és szövetségek támogatásával és köz-reműködésével megjelenni. A Magyar Egyesületek Könyve lesz ez a hatalmias munka, mely az egyesüle 1928 VII. 17. ) Minden Velencejárónak meg kell fizetni, a tandíjat a „magyar" hoteleknek és penzióknak nincs magyarul beszélő személyzete . Rendszeresítik a szabad operaelőadásokat Velencében Velence, július 13. (A B.H. kiküldött munkatársától.) Az, hogy a jámbor utas megérkezve Velencébe, a hajóról a hordárok, gondolások és vizitaxisok sorfalán keresztül ér partra — meg- és kifosztva, rászedve és becsapva a tarifa fizetésnél — rendben van. Sőt így van rendjén, hiszen ez hozzátartozik Velencéhez. A kapzsi gondolások a mohó vizittaxisok és a hordár-hadsereg kiegészítő részei a lenyűgöző keretnek és mindennek, ami a Velencét jelenti és karakterét jelenti. Ne sajnálja tehát senki azt a 10—15 órát, mellyel a hajótól a partig szállítási és hordárköltség címén becsapják Velence megpillantásától kezdve szépségének és nagyszerűségének kincseivel fizet a tandíjért, hiszen egy különös sajátos tündérvilág kellős közepébe pottyan az ember a 14 órás külön élményt és élvezetet jelentő tengeri út után, melyet Fiumétól Velencéig megtett az Adrián, érintve az egykori osztrák Polát a monarchia volt hadikikötőjét, Brionit, amelyet az angolok és németek gazdagítanak, mint Velencét a magyarok, hotelbalesetek és egyebek . Mert bizony magyar pengők százezrei, talán milliói vándorolnak a velencei és lidói hotel- és penziótulajdonosok zsebébe. És mégis a folytonos rászedés, becsapás és félrevezetés veszélye kisérti a magyarokat Velencében. A hotelek és penziók egy része nem tartja magát a közkézen forgó prospektusok zsebbevágó számadataihoz. Akad hotel, amely 25 líráért hirdet napi teljes ellátást és mégis legalább 50—60 lírába kerül a naiv magyarnak. Miért? Azért, mert ha a 25 Óráért hirdetett ellátásra vendég jelentkezik, akkor a 25 Órához járó szoba „foglalt“. És ilyenkor boldog a gyanútlan magyar, hogy 25—30 líráért egyágyas szobához jut. Vannak nagyon megbízható, egészen olcsó polgári szállodák és penziók Velencében éppúgy, mint a Lidón. — ezek azonban nem ütik a reklám nagydobját és nem árasztják el érkezéskor a hajó- és vasútállomást „magyar“ felhívásokkal, akik vagyont keresnek a vendégfogásból származó jutalékból. Csodálatos különben, hogy a tiszteletreméltó kevés kivétellel a „magyar“ hoteleknek és penzióknak nincs magyarul beszélő személyzete. Ezek a hotelek és penziók csak addig „magyar“-ok, míg léprecsalják a magyar vendéget. Alkik téliszalámival élnek Hiszen ha csak a tehetőseket érné a baj, az még nem volna nagyobb baj. Az ő erszényük elég tömött ahhoz, hogy az ilyen anyagi baleseteket meg ne érezzék. Csakhogy... Csakhogy Velencének nemcsupán a gazdagok és szerelmesek a szerelmesei, hanem azok is, akik rajonganak a szépért, imádják a művészetet és mindazt a harmóniát, amelyet Velencében fellelhetnek minden tekintetükkel és lépésükkel. Látogatják ezt a várost olyanok is, kik magukkal hozott téli szalámival táplálkoznak és az eléggé olcsó utcai kávémérésekben hajtják fel vagy be reggeli és vacsorakávéjukat. Ezeknek minden Ura és centesimo számít. — ők tehát elsősorban a rászedés áldozatai. Csak el kell menni a Márkus-térre vagy a S. Formosa termeibe megmegütik az ember fülét a panaszszavait, melyek az olasz mesterek remekműveinek bámulása közben pattannak le az ajkakról. És ezeken a bajokon aligha lehet- ne segíteni. Velejár a tandíjjal, melyet Velence megnézéséért meg kell fizetni. Azonfelül — tudvalévően — Velence idegenforgalmából él és így minden második velencei be van rendezve az idegenszipolyozásra. — Most például, hogy az idei szezon „beütött“, az a gondolat merült fel, hogy megismétlik szezononként a szabadopera-előadásokat, hogy ezzel is jobban vonzza és csábítsa Velence az idegent. A magyart, a németet, az angolt és mindenfajta nációt, amelyből él , és élni és gazdagodni akar ezután is Velence. Lőcsei Elemér„ ! Van szerencsém a nb. vásárlóközönsség szives tudomására adni, hogyFábián József Széchenyi-utca 54. szám alatti áruraktárát átvettem és azt a julius hó 15-től kezdveBarna Sándor név alatt Széchenyi u. 103. A szám alá (Magyar Olasz Bank mellett) helyezem át, hol az átvett árukat s mélyen leszállított árban árusítom. f Dúsan felszerelt raktárammal igyekezni fogok a legkényesebb igé nyékét is kielégíteni. További szives pártfogásukat kérve, maradtam teljes tisztelettel.Barna Sándor