Reggeli Hirlap, 1928. december (37. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

Miskolc, XXXVII. évf. 273. Ára 16 fillér Szombat, 1928 december 1. Reggeli Hírlap Szerkesziség és kiadóhivatal: Szerkemtsiségi telefőn: 498, 616 és 114 Miskolc, Unnyadi-utca 2 rCieiU& bZtü ReiZlW ' rüHJCiK­ilUUW Kiadóhivatali telefőn: 299.­­ Éjjel: 666 Táblai székhely Miskolc várát, törvényhatóságá­ban felmerült az a gondolat, hogy egy Miskolcon létesítendő királyi­ Ítélőtábla felállítását a város hiva­talosan szorgalmazza és minden lé­pést megtegyen ahhoz, hogy ez a régi óhajtás és több vármegye terü­­ltén megnyilvánult kívánság mi­hamarább testet öltsön. Ennek a gondolatnak a felkarolására az adott okot, hogy időközben ismere­tessé vált az igazságügyi kor­mánynak az a terve, amely szerint állítólag tehermentesíteni akarják a budapesti királyi Ítélőtáblát, a­melynek kerületéből kikapcsolód­nék a szolnoki és egri királyi tör­vényszék. Ez a tehermentesítési mozgalom módot nyújtana egy új ítélőtábla felállítására. Hogy most mindjárt és idejeko­rán és komolyan foglalkozni kell a kérdéssel, az vitán felül áll. Ha­ most is elmulasztjuk a határozott fellépést, az indokok világos és frappáns felsorakoztatását, sőt — mert ma enélkül semmi sem megy­ — az összes szükséges összekötteté­sek felhasználását, akkor megtör­ténhetik velünk az a baleset, hogy Miskolc egy jogosan már­ el is könyvelt és biztosra vett közható­sággal ismét szegényebb lesz egy más városkal szemben. Visszaemlé­kezhetünk a kerületi rendőrf­őkapi­tányság felállítása, a kerületi pos­taigazgatóság lét­esítése alkalmával tapasztalt határozottan szerencsét - len hátrányunkra, amelyet semmi jószándék és erős elhatározás nem tudott behozni, így­ történhetett meg, hogy Debrecen, Miskolc egyik nagy rivális városa megelőzött ben­nünket. Ugyanezt mondhatnánk el az egyetemek felállításával kap­csolatban is. Az elmúlt évtized al­kalmával nagyon sok keserű csaló­dásban volt része Miskolcnak. Ép­pen itt az ide­je, hogy magunkra eszmélj­ünk és minden eszközzel igyekezzünk megelőzni azt a bajt, hogy más, esetleg kedveltebb váro­sok hozzájuthassanak ahhoz az íté­lőtáblás székhelyhez, amely címet és jogot magunknak vindikálunk. A miskolci törvényszék békeidő­ben csak négy járásbírósággal ren­delkezett. Ma ugyanezen törvény­szék hatáskörébe tíz járásbíróság tartozik és ez a szám is pontosan mutatja azt, hogy a szerencsétlen országhatárok következtében Mis­kolc más csonka vármegyék gond­jait és bajait kénytelen volt magá­ra vállalni. Ez a hatalmas törvény­szék, amelyhez csatlakoznék az új­helyi törvényszék, valamint a bu­dapesti ítélőtáblás kerületből kisza­kítandó szolnoki és egri törvény­szék, együttvéve tökéletesen elegen­dő anyagot szolgáltatnának a mis­kolci ítélőtáblának. Talán nem kell utalnunk arra, hogy ez a megoldás milyen hihetetlen könnyebbséget je­lentene Borsod-, Gömör-, Heves-, Abaúj- és Zemplén vármegyék jog­kereső közönségének, amelynek egy­­része Budapestre, más része Debre­cenbe kénytelen utazni és súlyos pénz- és időveszteség árán és lehe­tetlen kerülő utakon, ha meg akar­ja védeni a maga igazát. De talán nem kell utalnunk arra sem, hogy Miskolc város fejlődése szempontjából mit jelentene ennek az ítélőtáblának a felállítása. Hely­telen beállítás azonban az, ha vala­ki azt állítaná, hogy új ítélőtáblák felállításával nem lehet­­ prejudi­­kálni a régi kassai ítélőtábla meg­teremtésének, ha majd a sors sze­rencsésebb változása ezt a lehetősé­get megadja. Ellenkezőleg: egyet­len határmenti város sem hivatot­­tabb, mint Miskolc, hogy a tőlünk elszakított Kassa, közhatóságainak legitim gondnoka legyen, amely a rábízott javakat a boldogabb kor hajnalán örömmel és testvéri sze­retettel adja át Kassának, a­ testvér magyar­ városnak. A prágai törvényszék tárgyalótermében agyonlőtték Cena bég gyilkosát A­ merénylő Cena bég testvérének szolgája, aki vérbosszút állt Cena bég gyilkosa bevallotta, hogy az albán király sógorát egy politikai komité megbízásából ölte meg Prága, november 30. A prágai lapok külön kiadásban foglalkoznak azzal a páratlan poli­tikai gyilkossággal, amely a tör­vényszék tárgyalótermében történt. A gyilkost állítólag Ziga Vucitem­­ne­k hívják, vérbosszút vett Cena bég gyilkosán. Algeviad Bébin, akit az igazságszolgáltatás most akart bűncselekményréért felelősségre vonni. Gyilkosság a tárgyalóteremben A prágai esküdtszék pénteken kezdte meg a tárgyalást az albániai Elbass áruból származó Algeviad Bébi ellen, aki 1927 október 14-én Cena béget, Ahmed Zogu mostani albán király egyik sógorát, az ak­kori albán köztársaság újonnan ki­nevezett követet orvul meggyil­kolta A tárgyaláson izgalmas jelenet történt. Amikor a törvényszék el­nöke negyedórás szünetet rendelt el és a bírák és az esküdtek fel­emelkedtek helyükről, a hallgató­ság sorából egy mintegy harminc­­ötéves férfi sietett elő és hirtelen lövöldözni kezdett a vádlottra. Ösz­­szesen mintegy hat lövést adott le egy hosszú revolverből. Az egyik golyó közvetlenül fején találta a vádlottat és azonnali halálát okos­ta. Amikor a vádlott összeesett, a merénylő egy lövése­n még nem lehetett megállapítani, hogy szán­dékosan vagy véletlenül — Adriano de Vecchio olasz újságírót, a trieszti Il P Scolo szerkesztőjét sebesíthette meg, akki éppen a törvényszéki tol­máccsal beszélgetett. De Vecchio sebesülése súlyos. Egy lövés az új­ságíró tüdejének jobb szárnyába hat­olt be. De Vecchiot egy orvos azonnal megvizsgálta. Kopttva Fe­renc a gyáros, az esküdtek egyike ijedtében a földb­e zuhant és kifica­mította a jobb karját. Néhány asz­­szony az ijedtségtől elájult. Letartóztatják a gyilkost A tárgyalási teremben a merény­let után leírhatatlan pánik tört ki. A közönség dulakodva rohant­­ki a teremből, amely azonnal kiürült. A teremben pusztán a halott Bébi maradt, aki a padlózaton vértócsá­ban feküdt, továbbá az olasz újság­író,­­az őt kezelő orvos, a bírák és néhány esküdt. A merénylet tetté­nek elkövetése után rövid ellen­állás után azonnal letartóztatták és elvették tőle a revolvert. Cena bég szolgája Az Algeviad Bébi gyilkosánál ta­lált papírok szerint a gyilkost Ziga Vucibemnek hívják. 1901-ben szüle­tett a Tirana melletti Koszovóban és szolgája volt Gana bégnek, az albán hadsereg kapitányának, aki testvére a meggyilkolt Cena bég­nek. Összeesküvés Cena bég meggyilkolására A tárgyalás reggel 9 órakor kez­dődött. Az elnök a vádlott személyi adatainak felvételénél megállapí­totta, hogy a vádlott 1905 február 5-én született Elbass­zániban, amiint ez az elbasszáni Szent Miklós-tem­­plom anyakönyvéből megállapít­ható. Algeviad Bob­ ezzel szemben azt állította, hogy­­ 1948 februárjá­ban született, tehát a gyilkosság el­követésekor még nem volt nagy­korú. A vádirat felolvasása után az el­nök azt kérdi a vádlo­ttól hogy bűnösnek érzi-e magát, mire a vád­lott azzal válaszol, hogy a gyilkos­ságot elkövette ugyan, de bűnösnek nem érzi magát. Az elnök ekkor hosszabb ismertetésbe fogott és részletese­n tájékoztatta az esküdte­ket az albán állam keletkezéséről és történetéről. A vádlott közben többször fél­beszakította és kiijavította az elnök egyes kijelentéseit, így főleg azo­kat a részeket, amelyekben Achmed Zoguról van szó. Bébi többször köz­beszólt, azt mondotta, hogy Achmed Zogu gazember és hazaáruló, aki el­adta Albániát és az albán népet. A vádlott elmondotta élettörténe­tét gyermekkorától kezdve egészen a merényletig. Egy politikai­­bi­zottság utasítására kizáróan poli­tikai céloknak szemlélte életét. Az elnökinek arra a kérdésére, mi volt az a politikai bizottság és me­lyek voltak ezek a politikai célok, a vádlott ezt felelte: — Erre a kérdésre nem válaszo­lok. Majd elmondotta, hogy ugyanen­nek a politikai bizottságnak a megbízásából ment 1927 tavaszán Belgrádiba. 1927 augusztus 25-én útlevelet kért Belgrádban és ta­vasszal azután elutazott Prágába és a belgrádi albán forradalmi bizott­ság pénzzel és revolverrel látta el. Bécsen át vette útját és október 10-én érkezett Prágába és 14-én este 10 óraikor a Vencel-téren lévő Pas­sage- kávéh­­ázba­n azután hátulról agyonlőtte Cena béget. Belgrádban az orosz cárhoz cím­zett kávéházban volt az összejöve­tel. Az összejövetelen szavazás volt, hogy meg kell-e ölni Cena béget, és ellene szavaztam, mert elvi el­lensége vagyok minden erőszaknak, de leszavaztak. Csak annyit mondhatok, hogy végre kellett hajtanom, amivel megbíztak, mert különben halállal lakoltam volna. Az elnök ezzel befejezte a vádlott kihallgatását és a tárgyalást ne­gyedórára felfüggesztette. Amikor a bíróság tagjai kivonultak, a hall­gatóság padjaiból eldörrentek a re­volverlövések. Kihallgatták a sebesült újságírót Del Vecchio olasz újságírót, aki a Cena bég gyilkosa ellen elköve­tett merénylet alkalmával megser­besült, a kórházba szállították. A megejtett orvosi vizsgálat után elmondotta, hogy amikor a bíróság tagjai kivonultak az ülésteremből, Bebithez, aki vallomását olasz nyel­ven tette meg, szólni akart. Ekkor adta le a merénylő az első lövését, amely őt a földre terítette.­­ * * * * * Aláírták a magyar—lengyel választott bírósági szerződést " m­i­t Walkó magyar és Zalesky lengyel külügyminiszter úr barátságos pohárköszöntője Varsó, november 30. Abból az alkalomból, hogy Walkó Lajos magyar külügyminiszter Var­sóba érkezett és aláírta a magyar­lengyel döntőbírósági egyezményt, Zalesky gróf lengyel külügyminisz­ter ünnepi vacsorát adott a ma­gyar külügyminiszter tiszteletére, amelyen a lengyel politikai és tár­sadalmi élet számos előkelősége je­lent meg. Zalesky lengyel külügyminiszter mondotta a vacsora során az első felköszöntőt, amelyben többek kö­zött így nyilatkozott: " Ma a lengyel és a magyar nemzet a békéltető és választott bí­rósági szerződés aláírásával az év­százados barátság láncába egy új szemet fűzött és megállapodott ab­ban, hogy minden vitás kérdés, amely netán felmerülhetne a két állam között, választott bíróság út­ján rendeztessék. Azt hiszem azon­ban, hogy a gyakorlatban a lengyel és a magyar kérdéseket, úgy mint eddig, ezentúl is a rendes diplomá­ciai után oldhatjuk meg, anélkül, hogy­ szükséges volna a választott bíróság eszközéhez folyamodni.­­ Hogy ezen meggyőződésem ellenére mégis szükség volt a barátsági és választott­bírósági szerződés meg­kötésére, az azért volt, mert a világ előtt tanúsítani akartuk, hogy a két nemzet viszonyát az igazságos­ság elvére akarjuk alapítani ,és hogy évszázados barátságunk ki fog állani minden megpróbáltatást. — Emelem poharamat Magyarország főméltóságú kormányzójára és a lovagias magyar nemzet boldogu­lására. Walkó Lajos magyar külügymi­niszter válaszolva a lengyel kül­­­ügyminiszternek a következőket mondotta pohárköszöntő­jében: — A magyar nemzet, amelyet a sors sokszor olyan rettenetes meg­próbáltatásokkal sújtott, minden­nél többre tudja értékelni azt a ba­rátságot, amellyel Lengyelország Magyarország iránt viseltetik. — Lengyelország nemcsak hatalmas és életerős állam, de az emberi kul­túrának és a nemzetek közötti bé­kés együttműködésnek is fontos té­nyezője. Ennek szimbóluma a ma aláírt szerződés. Az igazságosság elve egyik záloga annak, hogy év­százados barátságunk alapja ahhoz van fűzve, hogy az igazságosság elve legfontosabb tényezője az európai békének, amelynek fentar­­tásában közre akarunk működni.­­ Azt hiszem, hogy a közöttünk ez­után netán felmerülő vitás ügyet a barátság évszázados tradíciója alapján fogjuk elintézni a döntő­bírósági szerződés figyelembevéte­lével. Emelem poharam a köztársa­ság elnökének a tiszteletére és a nemes lengyel nemzet jövőjére. A magyar-lengyel békéltető és vá­lasztott bírósági szerződés okmá­nyát és a kicserélésre vonatkozó jegyzőkönyveket pénteken délután 6 órakor a külügyminiszter dolgozó­­szobájában ünnepélyes formák kö­zött írták a­lá, magyar rész­ről Walkó Lajos, lengyel részről pedig Zalesky gróf külügyminisz­ter. Jelen voltak az ünnepélyes aktus­nál a lengyel külügyminiszter he­lyettese, a budapesti lengyel követ, Belitska Sándor varsói magyar kö­vet, valamint a lengyel külügymi­nisztérium és a magyar követség vezető tisztviselői.

Next