Reggeli Hirlap, 1929. december (38. évfolyam, 274-297. szám)
1929-12-01 / 274. szám
Miskolc, fLXVIIL évf. 274 ára 20 fillér Vasárnap, 1929 december rEGGELi Hírlap berkMstS^stmkM*hivatala Jdtek«!«, HanyiuiJ-atca X. BMtfizetM ár i wgyMlévre 8, egy honapra 3 p—|i. Felelős szerkeszti FEHÉR ÖDÖN Sas*rta*r«*cel lakbai4WbiM BbMMwkdl Wimn • M* - Éjjel t Segítséget! Az ipar kezdte a panaszkodást. Esztendőkkel ezelőtt kért, könyörgött segítséget a magyar iparostársadalom. Azután a gazdasági válság fojtogató gyűrűjébe került a kereskedelem és miután már az ipar és kereskedelem is fuldokolva sóhajt, mert kiáltani már nem tud segítőkéz után, a gazdatársadalom is előlépi panaszaival. Agrárállam vagyunk és nagyon furcsán hangzik ez, hogy éppen az a társadalmi réteg mozdult meg a legerőteljesebben, amely ennek az országnak a fundamentuma, melyre a jelen és a jövő boldogulása, a mindennapi kenyér előteremtése alapozva van. Szerencsen megdöbbentő dolgokat tártak nyilvánosság elé a zempléni gazdák. Olyan eddig rejtegetett adatok kerültek nyilvánosságra, amelyek után egyetlen perc idő sincs a habozásra. A gazdatársadalom nyomorog, együtt nélkülöz az iparral és a kereskedelemmel, amelynek a helyzete éppen a gazdatársadalom súlyos válságával van kapcsolatban. A gazdák elmondották a maguk panaszait. Hibáztatták a hitelrendszert, a termelési rendszert, az értékesítési rendszert és hibáztatták azt az egész gazdasági koncepciót, amely idejuttatott bennünket, hogy az ország fundamentuma megingott, a nemzetfentartó oszlopok, a gazdák meginogtak és nem jókedvvel, munkabírással, akaraterővel ássák, szántják a magyar ugart, hanem keserűséggel, fájdalommal, bizonytalansággal vetik el a magot, mert nem tudják, mire kalászba szökik a búza, visszakaphatják-e azt az értéket a magyar földtől, amit elvetettek. A segítésnek megvannak a módjai, csak éppenhogy nem használják fel ezeket a módokat és eszközöket olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan segítség után kiált, az egész magyar társadalom élén a gazdatársadalommal. Olcsó hitelakción kell kezdeni- Nem olyan hitelakciókra gondolunk, minteddig voltak. Egészséges, hosszúlejáratú, kis kamatlábú kölcsönökre, amelyek lehetővé tegyék a beruházásokat, hogy a primitív eszközök helyett modern gépek kerülhessenek végre a magyar televényre. Sürgősen állítsák fel a földmivelésügyi minisztérium hatáskörében azt az intézetet, amely megállapítja, hogy a búza helyett mit termeljen a gazda, hogy talpraállhasson a magyar mezőgazdaság. A búzának piacot kell teremteni, mert tarthatatlan állapot az, hogy a gazda értékét és verejtékes munkáját beleöli a földbe és a munkájának a gyümölcse ott válik hasznavehetetlenné a raktárakban. Sürgősen meg kell vizsgálni, de nemcsak megvizsgálni, de segíteni is kell azokon a bajokon, amiket a gazdák elpanaszoltak. Jól tudjuk, hogy a bajok főforrása Trianon. Ez kergetett ebbe a tragikus helyzetbe. De ez nem béníthatja meg a cselekvés akaratát. Csőstül van tennivaló, tegyenek hát végre. — Mentsék meg elsősorban a gazdát, mert ha a gazda boldog, jókedvvel termel, — mert tudja, hogy munkáját megfizetik és ha megfizetik, pénze van, amelyből fellendül az ipar és a kereskedelem, munkát kap a munkanélküli, magasabb fizetést, jobb kereseti lehetőséget a dolgozó, akkor mindenkin segítettek. Hallgassák meg a gazdák panaszát, mert ezekben a panaszokban az egész magyar élet vergődéses fájdalma kiált segítségért. Szombaton délben lejárt a vármegyei állásokra hirdetett pályázati határidő A városnál december 2-án, hétfő déli 12 óráig lehet benyújtani a pályázatokat Miskolc, november 30. Borsod -Gömör vármegye, valamint Miskolc új törvényhatósága december 12-én megtartandó tisztújító közgyűlésen választja meg tisztikarát. Ezzel kapcsolatban hetekkel ezelőtt úgy a városi, mint a vármegyei állásokra meghirdették a pályázati határidőt, amely a vármegyénél szombat délben járt le, a városnál hétfőn délben jár le. A városi állásokra az utolsó napon, hétfőn várják a pályázatok benyújtását. Szombat délig mindössze három pályázat érkezett be. A vármegyénél bár szombat délben járt le a pályázat benyújtásának határideje, mégis a hétfői napon is beérkezhetnek olyan érvényes pályázatok, amelyeket szombat délig tettek postára. Éppen ezért hivatalosan még nem publikálják a pályázatokat, amelyekről hivatalos közlések alapján a Reggeli Hírlap keddi számában emlékezünk meg Részletesen. Kiszivárgott hírekből tudjuk, hogy az egyesített Borsod-Gömör vármegye alispáni pozíciójára csak egyetlen pályázat érkezett be: Bónis Aladár alispáné, aki természetszerűen közfelkiáltással nyeri el az elkövetkező tíz esztendőre az alispáni méltóságot. Hasonlóképpen egy pályázat érkezett be a**vármegye főjegyzői állásra, amelyre Vadnay László miskolci főszolgabíró reflektál, aki szintén közfelkiáltással nyeri el élethossziglanra a főjegyzői tisztséget. Az ózdi járás főszolgabírói állásáért Fekete Bertalan dr. ,tb. vármegyei főjegyző, Hubay Gyula dr. ózdi szolgabíró és Kissházy József tb. főszolgabíró pályáznak. A többség hangulatából bizonyosra vehető, hogy az ózdi főszolgabírói állást Fekete Bertalan dr. tb. vármegyei főjegyzővel tölti be a törvényhatósági bizottság. A miskolci főszolgabírói állásra Vadnay László jelenlegi főszolgabíró is pályázik. Mivel ő vármegyei főjegyző lesz, pályázata tulajdonképpen formaszerű, rajta kívül Maklári Dezső sajószentpéteri főszolgabíró és Kádas Miklós dr. beosztott főszolgabíró nyújtották be pályázatukat. A többi főszolgabírói állásokra a jelenlegi vezető-főszolgabírák pályáztak. Nagyon sok reflektánsa van a Fekete Bertalan dr. főszolgabíróvá megválasztása nyomán megüresedő másodfőjegyzői állásnak. Az árvaszéki elnöki tisztségért, értesülésünk szerint, Hudák Elek dr. és Máriássy István nyújtották be pályázatukat, míg az árvaszéki elnöki tisztség betöltése nyomán megüresedő árvaszéki ülnöki állásnak Bónis Bertalan dr. a jelöltje. Természetesen egész sor pályázat érkezett be a betöltésre kerülő aljegyzői és szolgabírói állások elnyeréséért is. Ismételjük azonban, hogy ezek az értesüléseink privát természetűek és semmiképpen nem hozhatók kapcsolatba hivatalos tényezők álláspontjával. A határszéli Zemplén megye gazdáinak jajkiáltása a kormányhoz Kapaszkodunk, mint fuldokló a szalmaszálba, hogy apáinktól átvett örökségünket megmentsük, hogy portáinkon meg ne perdüljön a dob, — mondották a szerencsi gazdagyűlés szónokai — A gazdatársadalom erélyes intézkedést kíván a drága kamatláb és a gabonauzsora letörésére Szerencs, november 30. (A B. H. kiküldött munkatársától.) A magyar társadalom jajkiállásától visszhangzik az ország. Minden foglalkozási ág, valamenynyi társadalmi réteg panaszkodik és e ktér. A nagy társadalmi és osztályegyenlőség most abban a szomorú és megdöbbentő tünetben jelentkezik, hogy kivétel nélkül mindenki sérelmez, kér és könyörög. A nagyiparostól a kisiparosig, a nagykereskedőtől a vásári áruéig, az ezer holdastól a törpebirtokosig megegyező rá panasz és az az aggodalom, hogy a mai hitelválság és kamatdrágaság megfullasztja az ország gazdasági életét. Néhány hónap óta a gazdafronton jelentkeznek a panaszok felfokozott intenzitással. És jogosan, mert a szerencsi nagygyűlés közönsége elé tárt adatok elképesztőek, siralmasak és gyors segítséget parancsolok. A szerencsi gyűlésen, amely szombaton folyt le, Zemplén megye gazdaközönségének százai vettek részt. Az ezerholdasoktól a törpebirtokosokig, a csonkavármegye minden mezőgazdasági rétege képviselve volt. Szombaton reggeli órákban kisgazdáktól, közép- és nagybirtokosok hosszú sorától feketékett , a szerencsi állomástól a „Nagyszállóig“ vezető útvonal. A zempléni alsóvidék, a Bodrogköz, Sátoraljaújhely, Sárospatak, a Hegyalja és egész Zemplén minden részéből jöttek a gazdák, hogy meghallgassák a panaszokat és hallassák a sérelmeket. Az adatok, amelyeket a zempléni gazdák parlamentjében felsorakoztattak, országos szempontból is figyelemreméltók. A panaszok, amelyeket feltártak, figyelmet követelnek. Olyanok panaszkodtak, sérelmeztek és kívántak, akiket hazafkatlansággal, felforgatásra irányuló törekvésekkel, zavart keltési szándékkal vádolni — vakmerőség lenne. Elvégre is Weldblott Frigyes báró, a Zempléni megyei Gazdasági Egyesület ügyvezető alelnöke és báró Marlott Nándor hívták össze a szerencsi gazdagyűlést, amelyről egyébként a következő tudósításunk számol be. Fekete vészfelhők borítják a magyar égboltot... A szerencsi Nagyszálló tenne szűknek bizonyult a szombat délelőttre összehívott gazdagyűlés közönségének a befogadására. Sokan felmekedtek a nagyteremből, sőt az udvaron is nagy gazdacsoportok várták a gyűlés fejleményeit. Waldbott Frigyes báró beszéde vezette be a nagygyűlést. A gazdanyomorról szólt Waldbott báró és arról, hogy fekete vészfelhők borítják el a magyar égboltot. Villámok ciirkáznak és lesújtanak s a mezőgazdasági egzisztenciák egész tömegére, összeroppantják azt és megbénítják termelő munkájában. A gazdagyűlés célja: a bajok fel- sorakoztatása és az orvoslás módjának a felkutatása. — Engem nem fűtenek politikai ambíciók — mondotta Wahlbott báró —, de szívesen állok annak a mezőgazdasági tömörülésnek az élére, amely az agrártársadalom fenyegető összeroppanását akarja és kötelessége megakadályozni. A munka sikere érdekében feltétlen összefogásra és minden tekintetre nélkül való tömörülésre van szükség. , „ Kerekes József uradalmi intéző fűzte tovább Waldbott báró szavait. Arra mutatott rá, hogy a hajók összekovácsolták a gazdatársa-dalmat. Sürgősen meg kell alakítani a gazdaköröket, mert eddig csak a műtrágya-, olaj- és gép- vigócek keresték fel a kisbirtokost, a törpegazdát és mindig csak be- csapták aszolgáltatott embereiket, akiket egyesíteni kell, hogy hivatott sorstársaik kezében megnyugvássalletethessék érdekeik képviseletét. Az eladósodott gazdák sajkliltása Csáky Dániel kisgazda volt a következő felszólaló, aki arról szólt, hogy a bajok hozták össze a gazdákat, akik panaszaikat és sérelmeiket világgá kiáltják. Kapaszkodnak, mint fuldokló a szalmaszálba, hogy apáiktól átvett örökségüket megmentsék. Görcsösen ragaszkodnak a földhöz és minden törekvésük annak elkerülése, hogy portájukon a dobot meg ne üssék. Ezután Fedák Miklós esperes beszélt. Harminc éve van összenőve a falu népével. Ő is érzi és látja annak a bankpolitikának a veszedelmét, amelynek a gazdatársadalom az áldozata. A bankok kiuzsorázzák és tönkre teszik a falu népét. Nem a vidéki bankokat kárhoztatja, hanem a nagybankokat teszi felelőssé, amelyek a kamatdrágaság okai. Megújuló helyeslések és elkeseredett közbeszólások tarkították az esperes-plébános beszédjének további részét, amelyben fejtegette a falusi nép tragédiáját. Ha fagy pusztítja a termést, a kölcsönből szerzi be a gazda az újabb vetőmagot. Pénzre van szüksége, ha családi öröme van, kölcsönt vesz fel, ha gyász éri. Azaz csak venne, de most már nem kap. Néhány évvel ezelőtt irigyelték a gazdákat. Szemükre vetették, hogy egy-két tojás árából aranykoronában folyósított adósságukat törlesztették. Most derül ki, hogy az évek előtti konjunktúrából sem a gazdának volt haszna. Igaz, hogy világjelenség a terményárak csökkenése, a hitelkrízis, de mégis a legnagyobb baj az, hogy a magyar bankok nem töltik be azt a hivatást, amelyre alakultak. Pénz adása, és vásárlása helyett üzemeket létesítenek és a Nemzeti Bank 8 százalékos kamatlába mellett 18—20 százalékért adják a pénzt, — már akinek adnak. — Annyi jogunk van — folytatta —, hogy a Migazdák megsegítését kérjük a kormánytól. Vezesse be az uzsoratörvényt a gazdatársadalom megmentésére és rendelje el a bankok ellenőrzését és támogassa a szövetkezeteket. Ha Bacher szanálására volt pénz, legyen a gazdák megmentésére is. Harc a világ aranyáért Tontó János tiszalluci református lelkész csatlakozott ezután a felszólalók sorához. Faluról -falura járva gyűjtötte össze a panaszokat, amelyek elkeserítőek. A falusi nép azt látja, hogy a világ alranyáért