Reggeli Hirlap, 1930. március (39. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

Miskolc, XXXIX. évf. 50. .­Ira 16 Ilisé? Szo­mbat, 1930 március 1 Reggeli Hírlap Szerkesztőség és kiadóhivatalt Miskolc, Hunyadi­ utca 2. Előfizetési ára negyedévre 8, egy hónapra 3 pengő. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőségi telefon : 498 és 616 Kiadóhivatal­ telefon : 299 — Éjjel: 565 Ma tíz esztendeje, hogy az első magyar szuverén nemzetgyűlés színe előtt nagybányai vitéz Horthy Miklós jobbkezének két ujját az ég felé emelve, kemény, érces han­gon elmondotta: Esküszöm az élő Istenre... S az eskü szavainak elhangzása után Horthy Miklós ad­mirális a nemzeti hadsereg főve­zére, Hunyadi János, Szilágyi Mi­hály és Kossuth Lajos örökébe lé­pett. Azóta tíz esztendő telt el és amikor megkérdezzük a jubileumon, mi hát az első decennium tartalma és mérlege, egyetlen szóval meg­adhatjuk a szabatos választ: köte­­lességteljesítés. Vitéz Horthy Mik­lós, Magyarország kormányzója, a főhatalom átvételének első pilla­natától kezdve mind a mai napig százszázalékosan betöltötte hivatá­sát. Csodálatos, de így van, vagy inkább érthető, hiszen a fegyelem ismeri leginkább a lelkiismeret pa­rancsát, hogy ma Európa két leg­alkotmányosabb államfője két ka­tona: a német Hindenburg, a tá­bornagy; a magyar Horthy, a ten­gernagy. Semmiféle történelmi összeha­sonlítással, semmiféle sebességgel sem lehet megmérni azt a robogóét, amellyel a legutóbbi két évtized halálzivatar, világrengés, háború, a magyar élet védelmezése. És ebben a lihegő, vértől párás küzdelemben a Novarán látjuk Horthy Miklóst súlyosan megsebesülten, odaszijj­áz­tatja magát a parancsnoki hídhoz, nehogy a természet törvényei sze­rint a kínok és sebek leverjék lá­báról és elhalványítsák ajkán a kiáltást: előre a győzelemért. Jött az összeomlás, az októberi forradalom, rablóhadak rátörése a Szent István hazájának épséges tes­tére, azután a rémuralom, amely a vörös pusztulás lángjai közé vetet­te az országot. A bolseviki dikta­túra gúzsba kötötte a hazafiakat, néhány elszánt és bátor kiszabadu­lási kísérletet vérbefojtott a ter­ror. És amikor legnagyobb volt a kétségbeesés, messze az ég pere­mén felragyogott egy csillag. Ezt a csillagot nézte könnybe lábadt szem­mel, pirkadó reménységgel minden bús, meggyötört, kiégett magyar. Horthy Miklós szervezni­ kezdte Szegeden a nemzeti hadsereget. Eleinte az antant francia megbí­zottai gáncsot akartak vetni a szer­vező munkának. Számukra még az Európát felgyújtással fenyegető vörös pokol is jobb és kívánatosabb volt, mint a nemzeti gondolat, az öncélúvá vált magyar élet öntu­datra ébredése. Végre a parányi, de lelkes és fe­gyelmezett nemzeti hadsereg egy csúnya, komor őszi napon bevonul­hatott a románok által feldúlt Bu­dapestre. A pompás, nemzetet meg­váltó misztérium isteni rendezésé­ben okainál fogva titokzatos, de megnyilatkozásában fenséges szim­bólum jutott kifejezésre. Szakadt az eső, az ég megnyílt, a meggyö­tört nemzet siratására, de a föld dübörgött az izmos katonalábak súlya alatt. A katonák lépése jelen­tette, hogy eloszlott a káosz és he­lyébe állott a rend. S aki Isten után ezt a csodát létrehozta, a fő­vezér, csapatai élén léptetett hófe­hér lován. Ebben az időben járt Miskolcon is és a városháza nagytermében szólott az Avasalja népéhez. Szó­lott pedig rövid, emlékezetes és ve­lőkig hajoló szavakkal arról, hogy ebben az országban felfordulás töb­bé nem lehet. És ez a biztosíték a lelkekben megszilárduló, önbizton­ság érzése volt az első pillér, ame­lyen megkezdődhetett a nemzet új­jáépítése. Igen, de most meg az ellenforra­ dalmi szélsőségek akarták megaka­dályozni az országmentés, ország­­építés heroikus munkáját. Szomorú emlékezetű kalandok, a káosz után felbukkant felelőtlenek, a nem­­zet becsületének kifelé és befelé egyaránt ártó atrocitásai próbálták megtörni azt az egyenes vonalat, amelyen az államfő haladt, hogy elvezesse népét a rend és társadal­mi megbékülés útján a harmóniá­hoz. A hullámok hol itt, hol ott gyűrűztek fel. A kormányzó ezalatt gyülekeztette, növelte a szerveket, amiknek birtokában és felhaszná­lásával nagy célját elérje. Aztán tüneményes lendülettel lecsapott és egy napon nem volt többé mellék­­kormány, nem volt egyéb fegyve­­res erő, mint a kipróbált nemzeti hadsereg, a zavarosban halászók eltűntek a sötétségben. Ezzel a ha­talmas munkával épült meg a má­sodik tartópillér, a szakadék fölött átívelhetett a híd, amelyen a ma­gyarság áthaladhatott az új kor­szakba. Amikor Horthy Miklós az ország kormányzójává lett, akkor kezdő­dött meg a második évtized. Most már tíz esztendő óta áll az ország kormányánál, sas tekintetét előre veti a népek útjára és a csonkaor­­szágot biztosan vezeti, jaj, mennyi ellenséges, a hajó széttörésére igyekvő szikla és zátony között előre a szebb jövő felé. A kis csonkaországnak odakinn pozíciója és tekintélye van, idebenn lehiggadt a gyűlölködés, helyreállt p­i. a teljes konszolidáció, ismét erő­fe­szíti a férfi karját, bizalom csillog a gyermekét simogató anya szemé­ben és a nemzet szilárd egysége kifejezésre jut az államfő mindenki felett álló személyében. Nem mondjuk, nem is mondhat­juk, hogy boldog már a magyar. Hej, sok a bajunk, panasz és sí­rás és beszédünk, megmérhetetlen a nyomorúságunk. A rettenetes veszteséget, az or­szág feldarabolását, az őrült önté­kozlást, a világkataklizma­­ letar­giáját nem lehet egy rövid évtized alatt kiheverni. Ezt még a minden­ható Isten is csak úgy tudná meg­cselekedni, ha megbontaná és a rend állapotából kivetné az általa alkotott természeti törvényeket. De hogy idáig eljutottunk, hogy a földresujtottan, haldokolva szen­vedő nemzet testébe visszatért a regenerálódás, az egészségessé vá­lás lehetősége, az az államfő böl­csességének, tapintatának, autori­tásának és szilárdságának az ered­ménye. Bizonyosak vagyunk benne, hogy holnapra a Horthy Miklós or­­száglása alatt álló hazára már csak a jobb következhet. Elébünk mered mint szörnyű, gi­gászi kereszt, amelyre ráfeszíttet­­tünk Trianon. Leszállunk-e egyszer róla, kikelünk-e a mély sírból, mint ama Názáreti, felmegyünk-e a fel­támadás után, a mi magyar me­­nyorszávunkba? Csak hitetlen ember teheti fel ezt a kérdést, hivő ember nem követ­het el ilyen blaszfémiát. Nyolc­millió magyar ember itthon, öt­millió magyar ember idegenben, mind hivő lélek. És ma mindnek szeme a budai várpalota, felé for­dul, vágyban égő ajkak sóvárog­­ják, vezess el minket a következő évtizedekben új honfoglalásra, megnyugvásunk, boldogságunk, az életünk megelevenítő forrásához, Nagymagyarországhoz. Méltó és igazságos, hogy a mai napon hálát adjunk a Gondviselés­nek, hogy a legválságosabb m­agyar időkben nekünk adta nagybányai vitéz Horthy Miklóst, mint a biblia népének Mózest, a rómaiaknak Cé­zárt, a németeknek Bismarkot, ne­künk, magyaroknak, más veszede­lem idején méltóságában elődjeit, Hunyadi Jánost és Kossuth Lajost. Méltó és igazságos, hogy hódol­junk előtte, akinek nevét már most is aranybetűkkel jegyzi fel a tör­ténelem. Ma tíz esztendeje... ,a kormányzó elsősorban azoknak bocsátott meg, akik ellene vétettek eg jelent a polgári amnesztia rendjelei . Különleges kegyelemből szabadulnak a büntetés alól mindazok, akiket az igazságügyminiszter ajánl, ha külföldön nem követtek el bűncselekményt Rendelet a jövedéki amnesztiáról . Az államfő üdvözletét és köszönetét küldi minden jóérzésű Budapest, február 28. A kormányzó jubileuma alkal­mából a következő legfelsőbb kéz­iratot bocsátotta ki: — Magyarország kormányzójává történt Választásomnak tizedikéves évfordulóján, amikor egy küzde­lem­t élt­e e korszak lezárása után a Gondviselőnek kegyelme előtt hála­­teli szívvel meghajtok, a nemzet történelmi hivatásába és súlyos megpróbáltatásokon megalapozott erkölcsi­­erejébe vetett bizalommal tekintek országunk jövője elé■ Ez emelkedett érzések hatása alatt lelki szükségét érzem, hogy a meg­­bocsájtás szelleméből kegyelem­et­ m­agyarnak tán szélesebb körben könnyítsék azok erkölcsi és lelki terhein, akik az alább meghatározott kere­tek között vétettek a büntető tör­vények által védett jogrend pa­rancsai ellen. „Akik engem sértettet­ meg“ — Elsősorban azokkal szemben kívánok megbocsátást gyakorol­ni, akik engem sértettek meg. 1. Kegyelemben részesítem azo­kat, akiket a polgári büntető bíró­ságok jogerős ítélettel a kormány­zó megsértésének a jelen elhatáro­zásom kelte előtt elkövetett vétsé­ge miatt szabadságvesztés büntetés­re, vagy akár fő, akár mellékbün­tetésként pénzbüntetésre ítéltettek, ha az utóbbit, behajthatatlansága miatt szabadságvesztés büntetésre kellene azt átváltoztatni, úgyszin­tén azokat is, akik ellen a jelen elhatározásom kelte előtt ilyen bűncselekmények miatt kell eljá­rást indítani, vagy lefolytatni. foyok­ napról egy évig II. a) Kegyelemben részesítem azokat is, akiket a büntetőbíróság jogerős ítélettel 1. a jelen elhatározásom keltét megelőzőleg elkövetett vétség és ezzel esetleg együtt elbírált kohó.

Next