Reggeli Hirlap, 1931. július (40. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-24 / 166. szám

1931. VII. 24. BEGYUL.I HIBLAF Akiket szerencséssé tett a legnagyobb miskolci szélhámosság... Egy öreg házaspár elmondja, hogyan alakult meg hetven évvel ezelőtt a Borsod- Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egylet amely másfél év múlva világbotrány középpontjába került Miskolc, július 23. Friss festékkel kendőzött ócska tornácos ház a csendes külvárosban. Bent vagyunk a bolti hajtásos szobában. Elavult, múzeumba illő szótámadta, barnuló bútorok kényelme között szemközt ülök egy galambősz házaspárral. A férfi nyolcvan esztendős. Ismert tekintélyes miskolci iparos, aki csak néhány esztendővel ezelőtt vonult vissza mesterségétől. Az asszony két esztendővel fiatalabb. Hetvennyolc éves. Ebben a pillanatban mégis az asszonyt látom idősebbnek. — Fonnyadt sárga, kiaszott töpörödött teremtés. Ahogy fáradtan elveti magát az elnyűtt bőrfotesben, az arcának a vonásait szinte teljesen eltakarják a mély, kegyetlen ráncok. De a szeme fiatalosan, jóságosan, melegen mosolyog és derűs nyugalmat varázsol az egész arcára. A férfi minden mozdulatával igyekszik lehazudni a korát. Pedig csak árnyéka már önmagának a valamikor hatalmas tagbaszakadt ember. Bajuszát ezért még mindig gondosan kipödri és gyöngéd mozdulatokkal egyengeti el megmaradt hajszálait. Kezét csontos, vén reszketős kezét a régimódi plüstakaróval és csipkés futóval leterhelt asztalon pihenteti most. Leszorítja az asztal lapjához, talán azért, ne vegyem észre, hogy rázza az öregség. Az aranylakodalmon is túl... Ez a két öregember hatvan esztendeje él együtt boldog harmonikus kiegyensúlyozott házaséletben. Éppen a napokban ülték meg családi körben a ritka szép évfordulót. Négy generáció vette körül az öreg házaspárt a könnyekig megható ünnepségen. Fiaik, lányaik, gyermekeik gyermekei és ezek gyermekei jöttek el virággal a kezükben a külvárosi csendes házba. Az ünnepség elmúlt, de a lakás még most is csupa virágillat és az öregek szemébe még most is felcsillan a könny, ha erre a feledhetetlen estére gondolnak. — Mit mondhatnék én — sír felé hajló öreg a világ számára? Ezekkel a szavakkal próbálja elhárítani a váratlan interjút az öreg, aki az előbb tágra meresztett csodálkozó szemekkel hallgatta, hogy mit kívánok tőle. —• Csak azt mondhatná, hogy nagyon rossz világot élünk és hogy soha ilyen rossz még nem volt, de ezt úgyis tudja mindenki — magyarázza és reszketős kezével csüggedten legyint. — Nem is ilyesmire gondolok — vetem közbe —, hanem valami régi érdekes, kedves emlékre. Olyanra, ami esetleg összefügg a város életével, amely a maga idejében talán szenzáció lehetett, de amiről a ma élő miskolciak talán semmit sem hallottak. Két öregember beszélni kezd Az öreg imagába mélyed. Gondolkozik. Azután összenéz a feleségével. Látom, hogy az asszony szeretetteljesen, bátorítóan kacsint rá, de az öreg mégis tovább szabadkozik: — Ezen gondolkoznom kellene és időre van szükségem. Bocsánatkérő hangon folytatja: — Nehezen működik már az ilyen öreg ember rozsdás agya. De pár nap múlva talán eszembe jut valami és akkor nagyon szívesen elmondok a Reggeli Hírlap olvasói számára egy-két történetet a régi miskolciak életéből. Az asszony is helyeslőleg bólint és szíves szavakkal invitál a legközelebbi napokra. Erre a második látogatásra azonban nem került sor. A beszélgetés, amely ezek után céltalanul, pusztán udvariasságból folyt tovább, véletlenülérdekes történethez vezetett. Nemcsak a régi Miskolcot hozta lázas izgalomba ez a história, de világszenzáció volt. Talán ez volt az egyetlen eset Miskolc életében, amikor a fejlődő város egy hatalmas világbotrány középpontjába került. Rengeteg tönkrement áldozata volt ennek a világbotránnyá dagadt bűnügynek, de az öreg házaspár véletlenül azok közé a kevés szerencsések közé tartozott, akik hasznot húztak a hatalmas arányú szélhámosságból és épen ennek köszönhették, hogy egész életüket jómódban töltötték és öregségükre nagy vagyont gyűjthettek. A legnagyobb miskolci szélhámosság Arról volt közöttünk szó, hogy bizony a régi iparosoknak sem ment valami rózsásan a sorsuk. Ha nem is nyomorogtak és küszködtek úgy, mint a most élő iparosnemzedék, de vagyongyűjtésre igazán csak a szerencsések és a kiváltságosak gondolhattak. Itt kérdeztem meg kiváncsi indiszkrécióval az öregtől, hogy neki hogyan sikerült tekintélyes vagyonának az alapját megvetnie ? A kérdésemre ravasz mosoly volt a válasz. Titokzatosan mosolygott az asszony is. Rögtön megéreztem, hogy valami érdekes történet húzódik meg a háttérben. Nem is csalódtam. A sok faggatás után megoldódott az öreg házaspár nyelve és végre nagynehezen kinyögte az öreg: — A Borsod-Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egyletnek köszönhetjük a szerencsénket. — Hogyan? Hiszen akörül világbotrány volt! — Igaz. Sok embert becsaptak, de mi még akkor házasodtunk össze, amikor az egylet működni kezdett és még volt pénz. Most már nem is kell kérlelni. Elmondja magáról a kiházasító egylet világhirhedt történetét. Az öreg iparos a múlt század hetvenes éveiben fiatal mesterlegény volt. Mindössze húsz esztendős. Felesége mint szegény varróleány kereste kenyerét. A 18 éves leány és a 20 éves legény között már pár esztendős szerelem volt, de nem házasodhattak össze, mivel a mesterlegény nem tudott magának pénz nélkül egzisztenciát teremteni. Jelenik Antal ötlete testet ölt — És ekkor jött segítségükre — mondja az öreg — a Borsod- Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egylet. — Eleinte senki sem vette komolyan, amikor Eördögh István ügyvéd elnöklete alatt megalakult az egylet, amelynek Zathureczky János volt a pénztárosa és Jelenik Antal a titkára. — Nem vehettek komolyan a régi miskolciak, mert az eszme Jelinek Antaltól származott, akit nem tartottak épelméjűnek. Kőműves volt az öregedő ember, de folytonosan valami találmányokon törte a fejét. Emlékszem, hogy egy izben repülőgéppel kísérletezett, de csaknem kitörte a nyakát. A Jelenik Antal ötlete megtetszett az öreg ügyvédnek és Zathureczkynek és így indult meg a Borsod-Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egylet működése. A Jelenik eszménye abból indult ki, hogy emberek mindig lesznek a világon, ilyenformán házasság is mindig lesz : ha a jövő házasulandói minden egyes házasságkötéskor 10—20—30—40 krajcárt befizetnek a Kölcsönös Kiházasító Egylet kasszájába, akkor lehetővé válik, hogy a fiatal párok részére hozományt fizethessen ki az egylet, amelynek a kasszája Jelenik elgondolása szerint sohasem merülhet ki. Kunyhóból — palotába — Először mosolyogták a Kölcsönös Kiházasító Egyletet, de azután mégis többen megkísérelték a dolgot. Csupán kisebb öszszegeket kellett befizetni. Naponta legfeljebb egy-egy olyan házasság volt még ebben az időben, amelyet a Kölcsönös Kiházasító Egylet „finanszírozott“. 1 800 forintos hozományokat osztogatott Jelenik intézete. Természetesen amikor az első házaspárok között kiosztották a hetvenes években a mesésen nagy hozományt, egyszeriben fellendült a Borsod-Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egylet. Hetek alatt hatalmas virágzásnak indult, a kiházasító már nemcsak Miskolcon és Magyarországon kapcsolódtak bele a házasulandók a tetszetős akcióba, de úgyszólván a világ minden részéből jöttek a házasságiilletékek az egylethez, úgyhogy a postán külön osztályt kellett szervezni a Amerikából, Afrikából, Ausztráliábólból érkező küldemények feldolgozása céljából. A három földhözragadt szegényemberből csakhamar dúsgazdag ember lett, mert a tömeges házasságok után járó illetményeik elérték az évi 80—90 ezer forintot is. Már új, saját palotájában dolgozott a Borsod- Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egylet, amikor a dolog természetéből folyó katasztrófa bekövetkezett. A katasztrófa — Bár 1871-ben már négy-öt forint illetéket kellett fizetniük a tagoknak, mert sokszor magában Miskolcon naponta hat-nyolc esküvő volt, a katasztrófát nem lehetett elkerülni. Annak ellenére, hogy ilyen hatalmas házassági illetékek folytak be, a Borsod- Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egylet pénztára kimerült. 1872 elején már nem tudta folyósítani a hozományokat. — Zathureczky János pénztáros ekkor már csak ígéreteket tudot adni azoknak a fiatal pároknak, akik a hozományért jelentkeztek. Egy darabig még hitelbe házasodtak a Borsod-Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egylet tagjai, de csakhamar ráeszméltek, hogy szélhámosság volt az egész egylet és nemcsak, hogy arra nem lehet reményük, hogy a 800 forintos hozományhoz hozzájussanak, de arra sem, hogy az addig befizetett pénzeiket visszakapják. Halál a fegyházban — Az egylet körül kitört a botrány és Jelenik Antal eszméje rengeteg embert tett tönkre. Kiisegzisztenciák, akik két-három lányukat akarták férjhez adni a Borsod-Miskolci Kölcsönös Kiházasitó Egylet révén és minden pénzüket bevitték Zathureczky János pénztárába, most teljesen kifosztva, vagyontalanul maradtak. A világ minden részéből Miskolcra sereglettek a rászedett, becsapott emberek és az egylet vezetőinek, Eördöghnek, Zatimreczkynek és Jeleniknek csak úgy sikerült megmenekülniök a lincseléstől, hogy a fogházba menekültek. Az egylet palotáját csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült a rendőrségnek a rombolástól megmenteni. A Borsod-Miskolci Kölcsönös Kiházasító Egylet alapítói jóhiszeműséggel védekeztek a bíróság előtt és kijelentették, hogyha ki nem tör a pánik, az intézet továbbra is megfelelt volna vállalt kötelezettségeinek. A vizsgálat azonban ennek éppen az ellenkezőjét derítette ki és Jelenikéket súlyos fegyházbüntetésre ítélte a törvényszék. — Mind a hárman a fegyházban fejezték be életüket. — Sokan évekig nyomorogtak a szélhámosság miatt, de mi az irigyelt szerencsések a 800 forintos hozománnyal összeházasodtunk, műhelyt nyitottunk és bárhogy szidták is, átkozták Jeleniket, mi mindig hálásan gondoltunk a szélhámos „feltalálóra“, akinek boldogságunkat, és vagyonunkat köszönhetjük. Az öreg elhallgat, majd kis szünet után mosolyogva a sokat tapasztalt ember hangján mondja: — Mindig is úgy volt, hogy a rosszból azért mégis csak származott valakinek haszna. RÉVÉSZ JENŐ. Sokáig akar élni ? JTVi vrtrilA Fiatal akar maradni? ■* UfUUJtirl Fáradt, kimerült ? Vegyen vizes ledörzsöléseket az Erzsébet-fürdő Vízgyógyosztályán ! Rettmáson ? Ischiasza van ? Használja az Erzsébet-fürdő kitűnő iszap-pakkolásait!