Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1940. március (49. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-01 / 49. szám
XIX. évfolyam, 49. gig. Péntek, 1940 március . FELSŐMAGYARORSZÁGI Reggeli Hírlap POLITIKAI napilap Szerkesztőség és Kiadóhivatal. Főszerkesztő: Z. EDÉNYI BÉLA Szerkesztősig lő-u Miskolc, Széchenyi-utca 4. szám j. j. ui/i Telefonszám: amadinfalai lő-k ElőfizetiSl ár egy hónapra 160 . Felelős szerkesztő: D E M. E 7 ER G Z A Postatakarékpénztári csekkszámla: 35.384 Horthy Miklós (Zs.) Húsz esztendő egy nemzet Hetében rendszerint nem nagy idő. Néhány lapja csak a történelemnek. Pár lépés előre vagy hátra, avagy rövid egyhelyben topogás, ha a sors útja sima, a világ csendes és Cliónak ugyanekkor nem sok munkája akad. De nagy idő ez a húsz év, egész fejezet, vagy fejezetek sora a történelemben, élethalálvívódás, a lét és nemlét problémája olykor, ha a sors útja rögös, a világot mind a négy sarkaiban lázak és tüzek emésztik és a nemzet a világtörténelem országúja mellett áll. Ezek azok az idők, amelyek valóssággal hívogatják a nagy embereket A népek és nemzetek sorsa, szándoklásuk, helytállásuk vagy elmúlásuk azon fordul sokszor, megjön-e az,, akit szívszorongva várnak, akit a nagy idő hívogat? Nagy népek sorsa is ezen dőlhet fel, a kis népeké még sokkal inkább. Nagy nép is elveszhet hivatott vezér hiányában ilyen időkben, de a hivatott, sorsküldötte vezér, ha idejébenérkezik, a kis népet is hogy nemzet rangjára emelheti. Ilyen időkben élünk és éltünk már húsz évvel ezelőtt is. Húsz év előtt, amikor a sors végzetes csapásai alatt és romjain a nagyszentistváni birodalomnak az örvény szélére sodródott a nemzet. Koronás urától megfosztva, nemzeti becsületében porigalázva, jogos birtokából és javaiból kiforgatva, hit és reménység nélkül, széthullott társadalommal, fundamentumát vesztett államszerkezetével és megbontott, megingott jogi rendjével várta ayéltan a jövendőt, a sors beteljesedését. És ilyen időkben élünk ma is. De az ősi alkotmány útjára visszatérve, újra jogállam keretei között, békés és folytonosan fejlődő társadalmi és gazdasági rendben, az elrabolt magyar föld egy részét visszaszerezve, szert téve megbecsülésre és barátokra, önálló külpolitikai súllyal, erősödő nemzeti haderőnkkel, új hittel és új reménységekkel, kis népként is nagy nemzetek rangjával a világ előtt. És ezalatt a húsz esztendő alatt Horthy Miklós kormányozta az országot. Kormányzóvá a nemzet választotta, de a sors küldötte el. Ma van húsz esztendeje ennek és a mai napon, amely nem ünnep, csak emlékezés, a magyar Corpus Jurisba egy új lap kerül. Néhány rövid, tömör mondat csupán Horthy Miklós érdemeiről, de mégis egy darabka, jó nagy darabka magyar történelem. Nincs benne hízelgés, még felnagyítás sem, csak tény és igazság, amely sokkal több annál, a történeti érdem. Az állami rend és a társadalmi béke helyreállítása. Az építő nemzeti munka anyagi és szellemi feltételeinek biztosítása. A nemzet tekintélyének és az ország területének gyarapítása. Száraz, de sokkal beszédesebb szavak és megállapítások ezek a legzengzetesebb himnusnál is vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának „a nemzet hagyományait megbecsülő és a jövő haladását előmozdító bölcs országlásóról.“ A szép szavakat, a színes gondolatokat,, a fenkolt ódákat, dithirambokat és himnuszokat könnyen el lehet felejteni, de aki ezeket az egyszerű szavakat olvassa el és a szívébe vési, Horthy Miklós érdemeiről sohasem fog elfelejtkezni. Carlyle írja, a hősökről elmélkedve, hogy az emberi ész nem arra való, hogy okoskodjék és vitatkozzék, hanem hogy valamibe belelásson és tiszta hitet és felfogást szerezve arról, cselekedeteinket aszerint irányíta. „Az eszes ember az ügyek élén, ez minden alkotmánynak és forradalomnak a végcélja, ...mert az igazán eszes ember... neresszívű, igaz, igazságos emberséges és bátor. Ültessétek át kormányra és mindent megnyertetek!“ Horthy Miklós belelátott az örvény szélére került nemzet lelkébe, legigazibb énjébe. Tiszta hitet merített belőle afelől, hogy a nemzeti hagyományokat megbecsülő és a jövő haladását biztosító kormányzásra van szüksége. Hitt, hitet keltett és cselekedett és ezzel országot mentett. Minden magyarok imádsága könyörög ma, hogy országlása ugyanezen az úton elvezesse Szent István népét Szent István birodalmához. 'B' 4IHLOS a maggal ■, it biztonságával kormányoz azezerc*ithiang szellemiben Teleki Pál gróf miniszterelnöt beszéde a kormányzó húszéves országlásának évfordulójéra rendezett ünnepemen A kormányzó országlás évforidóján közkegyelmet adott Ma ünnepli az egész ország Horthy Miklós kormányzásának huszadik évfordulóját. Nem zajos külsőségek, nem fény és pompa jellemzi ezt a napot, mert a kormányzó kifejezetten letiltotta ezt, a mai nehéz napokra való tekintettel. De nem tilthatta meg a lelkek belső ime, pót, a hála, szeretet és tisztelet bensőséges, őszinte megnyilvánulását. Mit ierepel az ór szág, de a ragaszkodás és tisztelet már csütörtökön is több helyen megnyilvánult az országban- A főváros már csütört és zászl ne öltözött. ,-i vár, a Cl * idollá, a Lám .várban, -r . ' Délután az t Keres* én \ Nemzeti Lig. ,;i>i gí; -i -■ nyitotta m et. .. f. m gos iina'-i léseket. Az iiiiu . vau megjeleni .1 kormányzói ■ hádból v'C nagybányai H01 Mildósné tól Horthy fetv bh -nyn.; r. asszonya, •* Lt.i 11. . ¡.gtila, a k›ο›mányié vejé. Az iimerfi . gyűlés díszszónoka Teleki Pál gróf miniszterelnök voltfér fiúra gondoltunk, akire Arantom Károlyi Gyula gróf. Károlyi Gyula hívására jött el szeretett családja köréből. Minisztertanácsban ültünk éppen, amikor Horthy Miklós belépett és azt mondta: „Eljöttem, vállalom“. A magyar ember rövidségével és elszántságával beszélt. Abban a mondatban, hogy eljöttem és vállalom, benne volt egész énjének a haza szolgálatába állítása, akárhol és akármilyen körülmények között. Miután átvette a maroknyi nemzeti hadsereget, Dunántúlra ment . Budapestnek fordult, hogy megállítsa előnyomulásában a román hadsereget. Amikor pedig annak tábornoka azt kérdezte tőle „és ha nem állok meg“, röviden felelt: „Akkor védekezni fogok“. Elszántságával megmentette a Dunántúlt, hogy innen nagyobb hadsereget toborozhasson és megindulhatott az ország újjáépítésére — Bevonult a nemzeti hadsereggel Budapestre és e mindnyájunknak felejthetetlen napon az olzsvighoz és a főváros népéhez így szólt: „A nezetiutasnak immáron vége van, mindenkitől fegyelmezett öntudatos magatartást követetek“. Ne felejtsük el soha Horthy Miklósnak ezeket a mondásait, bennük van az egész magyar lélek, az ősi alkotmány és az elniabálás. Holnap lesz 20 esztendeje, hogy az egész nemzet nevében a nemzetgyűlés már nemcsak a kardot bízta rá, de a romtakarító csákányt és ásót is az ő kezébe adta, rábízta az ekét is, a kapát, a tollat, az ország újjáépítését. A magyar megtalálta A magyar ember nem hajlong — mondotta többek között —, de megbecsüli a maga feljebbvalóit. Elfelejti mára a tegnapi parádés ujjongást, de akit egyszer szívébezárt, ünnepli azt holtáig. A magyar ember becsüli azt, aki nagyot alkot, aki erős, de igazán és maradandóan csak azt tiszteli, aki tiszta életű és egyenes, akinek tehát fegyvere is mindenkor tiszták. Ezért járulunk Főméltóságú Kormányzó urunk elé nem alattvalói, de fiúi hódolattal, a nemzetnek, e nagy magyar családnak a családfőre feltekintő tiszteletével. Nem tudok szebb szavakat találni azoknál, melyeket Kormányzó urunk elmondott I. Ferenc József királyról mondott megémlékezésében, akinek oldala mellett öt évet töltött, mint szárnysegéd: „A legnemesebb, a legjóságosabb, a leglovagiasabb ember, akivel valaha életemben találkoztam. A népeknek és az embereknek egymással összeütköző érdekei számára csak az ő bölcsessége tudja a kiegyenlítést megtalálni, ismeri az embereket, le tudja mérni értéküket és éles szemmel az összefüggések mélységeibe lát“. Horthy Miklós beszédében I. Ferenc József személyében azokat a tulajdonságokat emelte ki éppen, melyek nagyok magának Horthy Miklósnak személyében is. Teleki Pál miniszterelnök beszéde „Eljöttem, vállalom“ 1919 csúf tavaszát éltük, amikor I vele az önhibáján kívül összeem kerestük azt az embert, aki kezébe I lőtt nemzetet. Bécsben Bethlen felveszi a kardot, hogy megmentse Iván gróffal kettesben ugyanarra a Arab fillér