Leánynevelő, Modor, 1911

át a kompot. Időközben a hajó jelez, folytatjuk utunkat Balatonfüred felé. Innen rándulunk át ebéd után Tihanyra. Alig hogy kiszállunk, egész sereg mezítlábú parasztgyerek szegődik hozzánk s tiz-husz fillérért marékszámra adogatják el a kecskekörmöt, valami megkövült kagylót, milliókra menő évek előtti tenger maradékát. Aztán fel is vezetnek ben­nünket a templomba, majd a visszhang helyére, útközben rákezdik a kecskeköröm meséjét hogy: „A szép régi időkben Egy szép királyleány Aranyszőrű kecskéket őrzött Tihany fokán!“ A hegy oldalán akácliget közt felfelé haladva eszünkbe jut, hogy valamikor a kóbor lantos Csokonai Vitéz Mihály is járta ezt a vidéket. Somogyból indult vissza Debrecenbe. Útközben ide is elhozta árva szivét, s ott ahol legárnyékosabb volt az erdő, eszébe jutott Lillája, keserű szerelme, ott csendült meg lantján a dal. „Oh Tihanynak riadó leánya“ . . . A tihanyi bencés templomot és kolostort I. Endre királyunk ala­pította s azt kívánta, hogy ide temessék. Egyszerű kőbefaragott kard mutatja ma is örök nyugvóhelyét az alsó templomban, amely a XI. század egyedüli emléke. A templom többi része többször átalakult, a legutóbbi újjáépítés óta menyezetét Lotz, Székely és Ebner al secco falképei díszítik. Ne felejtsük el, nyelvtörténeti szempontból milyen értékes az 1055-ből való tihanyi alapítólevél, amely megőrzött számunkra egy darab régi magyar nyelvet. Uzsona idejére megint a Helka hajó vitt bennünket vissza Balaton­­fü­redre. Most aztán bejártuk a Balaton e legrégibb fürdőhelyét. Emlé­kezetünk elmúlt régi időket varázsolt jelenné. Az 1825-iki orsz. gyűlés előtt a legelső nagy politikai társaság itt gyűlik össze: Vay Ábrahám, Deák Antal (Ferenc bátyja) felsőbüki Nagy Pál s Kisfaludy Sándor, aki akkor állt dicsősége tetőfokán. A harmincas években Deák Ferenc ott tölti nyarának 4—5 hetét s kedvéért öreg és ifjú államférfiak sereglenek össze hosszabb vagy rövidebb időre. A régi zenepavilonban itt keser­gett valaha Bihari híres hegedűje, húzta a cigány minden délben, minden este, minden hajnalban! Későbbi időben Jókai 20 esztendeig volt itt háziúr; a Balaton vize, napja, sugara, levegője, illata gyógyította ki régi kínzó betegségéből. Itt készült el alig pár hónap alatt az „Arany ember“, melyben a nagy mesélő megörökíti a költészet aranysugarával a téli Balatont.

Next