Mohács és Vidéke, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-08 / 15. szám
VI. évfolyam. 15. szám MUlldUS, IOOO. dpi II U'«n. / / / Társadalmi hetilap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség : Hűtő lap szellemi részét illető közlemények küldendők : német-utca Kéziratok viasza nem küldetnek. Kiadó hivatal: Hővé a la *meljre»ideléH*k é« hirdetések küldendők: Hlandl János könyvnyomdájában.yHH Előfizetés: Egész évre 4, félévre 2, negyedévre 1 fit. Egyes szám 10 kr. példányok Hlandl János könyvnyomdájában kaphat.dk. Hirdetések ára : Egy 8 hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 11 kr., háromszeri 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdij külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. Községi elöljáróságaink tehetetlensége. Napról napra szomorúnál szomoruabb tapasztalatokat szerzünk a közerkölcsök azon elvadulásáról, mely faluhelyeinken lábra kapott. Korcsmái garázdálkodások, botrányos utcai duhajkodások, lövöldözések, nem ritkán halállal, de mindenesetre testi sértéssel végződő véres verekedések, magán és közvagyon szánszándékos rongálása, részakaratú mezei kártételek s egyéb csend- és rendzavarások napirenden vannak. Mindezzel szemben úgyszólván védtelenül áll a rendszerető és törvénytisztelő fa-Mondják ugyan némelyek, hiszen ott vannak a községi elöljáróságok, teljesítsék ezek kötelességeket és ha nem is teljesen megszűnni, de mindenesetre tetemesen csökkenni fog az a sok garázdaság. Akik így vélekednek, azok nem tudják, hogy a közerkölcsök elszilajodásával és a garázdasággal szemben egészen tehetetlenek a mi községi elöljáróságaink. Avagy hányszor esett meg, hogy korcsmai vagy utcai verekedések alkalmával a községi bíró megjelenvén a rend helyreállítása végett, a verekedők ő ellene fordultak és neki a helyszínéről meg kellett szökni! A múlt évben hoztuk fel lapunkban azt az esetet, hogy egy közeli község birája szánszándékos mezei kártételben találván egy juh nyájat és ezt behajtani akarván, a juhászgazda és hozzátartozói lőfegyverekkel űzték el a bírót és elöljáró társait Előző számaink egyikében ismét azon esetet említettük fel, hogy egy szintén közeli község bírája a neki bejelentett szánszándékos kártétel és vagyonrongálás tetteseit nyomozván, az alaposan gyanúsítottak a nyomozást akként hiúsították meg, hogy kapukkal és fejszékkel megtámadták a bírót és az őt kísérő csőszöket, kik a tettleges bántalmaztatást, csak az által kerülték el, hogy a helyszínéről gyorsan elmenekültek , erre aztán még az ellentállók tettek feljelentést a bíró ellen. Az is megtörtént már, hogy egy községi bíró a korcsmai verekedők közt megjelenvén, az ellenálló legényre bírói pálcájával, egyet ráhúzott, amiért a duhaj legény által feljelentetvén, a hatósági tekintély nagyobb dicsőségére el is ítéltetett. Ily körülmények közt az elöljáróság tehetetlensége könnyen megmagyarázható és nem szenved kétséget, hogy ezen az elöljárók tekintélyének sülyesedését okozó tehetetlenséggel szemben a garázdálkodás, rendetlenség és féktelenség mindjobban felszabadul. De tovább megyünk és saját tapasztalásunk alapján azt is állítjuk, hogy ezen állapottal karöltve mindinkább süllyed a felettes közigazgatási, rendőri és bírói hatóságok tekintélye is. A baj okát mi abban találjuk, hogy a községi elöljáróság a közviszonyok igényeihez mért közrendett, büntető és intézkedési joggal felruházva n kincsen. Mert lehetetlennek tartjuk, hogy az elöljáróság hatályosan megfeleljen feladatának, midőn kisebb kihágási esetekben sem illetékes a fenyítésre és bíráskodásra. Hiába mondják, hogy ott a felsőbb hatóság tegyen az elöljáró minden egyes esetben feljelentést. Mert eltekintve attól, hogy ezen eljárás éppen nem alkalmas a szükséges elöljárói tekintély emelésére, a biró mint feljelentő a feljelentett ügyben rendesen nem fogadtatván el alkalmas tanúnak s más két tanúra minden egyes esetben nem tehetvén szert, számtalanszor történik, hogy a valóban vétkes egyén felmentetik, s ha úgy elvétve egyik-másik elitélés alá kerül is, ez a hosszadalmas eldolgokat mesélnek a lapok ; a mely történetkék azonban legkevésbé sem mesék, hanem megtörtént valóságok, a melyeknek csodássága az ottani élet- és társadalmi viszonyoknak a mienktől nagyban elütő sajátságaiban keresendő. Newyork, ez óriási kereskedelmi világváros, a legzseniálisabb ügyvédi funkciókat képes megteremteni, s a legeredetibb alakokkal csakis ott lehet találkozni. Midőn a Broome-streetben laktam, egy házban lakott velem Linsley’, két newyorki nagykereskedőház ügyvédje. Nagy fizetésének kelletett lenni, mert egész családjával igen urasan élt, bőven költekezett s még a mellett, miként másoktól baltám, évenként szépen félre is tett. Azt állították róla egyébként, hogy megérdemli a fizetését, mert sokat dolgozik, s a kereskedelmi jogban kitűnő kapacitás. Ajtajára ki volt írva, hogy reggeli nyolc órától esti hat óráig végzi ügyvédi teendőit. Ez idő alatt pontosan hol tartózkodott. Aliig csak az esti hat óra el nem múlt, sem kijönni, sem hazulról távozni nem láttam soha. De ami legjobban feltűnt előttem, az az volt, hogy ez idő alatt ötöt se látogatta senki, írnokot vagy segédet pedig épenséggel nem tartott. Bizonyára, gondolom magamban, azt a tengernyi sok írni valót, ami irodájában előfordul, mind maga végzi, s azért dolgozik reggeli nyolc órától esti hatig. járás mellett oly hosszú idő múlva történik, hogy a büntetés egészen elveszti elrettentő hatását. Míg ellenben, ha az elöljáróság kisebb kihágási és rendzavarási esetekben határozottan körülvonatozott hatáskörrel ruháztatnék fel, és az eljárás is szabatosan megállapíttatnék: az elöljáró a helyszínen, saját tapasztalása és észlelése alapján gyorsan és célszerűen intézhetné el a kisebb kihágásokat. Ez által tekintélye emelkedvén, parancsoló vagy tiltó intézkedéseinek is nagyobb hatása lenne, s ez által keveskednének a kihágások is. A községi elöljáróságokat tehát, egy amúgy is múlhatatlan szükséges és halasztást nem tűrő bünre nyitó rendőri eljárás életbeléptetése alkalmával bizonyos esetekben közrendészeti büntető és intézkedési joggal kell felruházni. Ezen meggyőződésünket nem ingatja meg azon ellenvetés, hogy a községi elöljárói állás semmi minősítéshez kötve nem levén, községi elöljáróknak még a legtudatlanabb és legbárdolatlanabb elemek, olyanok, kik még írni és olvasni sem tudnak, is megválaszthatók; ily elemekre pedig közrendészeti büntető hatáskört ruházni nem lehet. Ezen ellenvetésre elégnek tartjuk azon körülményre hivatkozni, hogy a járási főszolgabírónak joga lévén, tetszése szerinti egyéneket a bírói állásra kandidálni, egyedül tőle függ, — és feltételezzük minden főszolgabírónál ezen őszinte óhajt, hogy jóravaló és érdemes bírák legyenek járásának községeiben. A.ro JL. Aki sohasem ír Mielőtt átmentem volna Amerikába, sok mindenféle fajtáját ismertem már az ügyvédeknek. Magyarország bővelkedik az eredeti prokátori alakokban. A regény ■ és színirodalom aranybányáját képezi az ügyvédi kar; bár az ügyvédek működési körét tetemesen körülnyirbálta már az újabb törvény, s így legalább e részben már nem igen excellálhatnak, Amerikában még szabad minden. Az ügyvéd sok mindent megengedhet magának. Működési kör nincsen körülírva. Magaviselete szigorú bírálat alá nem esik ; ha tetszik neki, üres óráiban akár zsemléket árulhat az utcán. A feleivel pedig szabadon alkudhatik, gyakran még az ellenfeleivel is, így nem csoda, ha Amerikában, az ottani élet és viszonyok, százszorta több fajtáját és eredeti alakját képesek az ügyvédeknek felmutatni, mint Magyarország, vagy általában Európa bármely állama. Alig értem át az Atlanti óceánon, máris annyival hozott össze véletlenségből a sors, hogy úgy egyéniségeikről, mint speciális működéseikről is köteteket írhatnék össze. De azt hiszem, hogy ha ezúttal csak egyet fogok is fölemlíteni, az olvasó eléggé képes lesz magát aziránt tájékozni, hogy miként élnek és működnek az amerikai ügyvédek, akikről gyakran szokatlan Árvíz. Egy hét előtt azt írtuk, hogy a Duna vizének apadása folytán a helyzet kedvezőbbre fordult. De alig 24 órára rá szeszélyes Dura Kiváncsi voltam irodájára. Addig mesterkedtem, amíg csak egy napon a házfelügyelő társaságában, oly időben, midőn az egész család távol volt a háztól, végig nem sétáltam valamennyi szobáján, megállapodva azon teremben, amelyben íróasztala állt, s amely egyedül volt ügyvédi irodájának tekinthető. Az íróasztal nem volt épen nagy, sem valami különös szépen faragott, de engem mégis rendkívül meglepett, mert alig volt néhány vékony kis fiókja, amelyek iratcsomókat be sem fogadhattak volna, már pedig azokat sem az asztalon, sem szekrényen vagy állványon heverni nem láttam sehol. Hol tarthatja várjon ez az ügyvéd peres aktáit ? Iratcsomókat soha sem visz ki magával a háztól, se nem küld, se postára nem meneszti, így itthon kell lenni annak a sok mindenféle írásnak, amit oly sok napon át reggeltől estig elkészít! De hol ? Az Íróasztalán némi rendetlenségekben néhány felnyitott jogi könyv hevert,, azután félív tiszta papiros, amelynek a felső fele már kissé ódonon nézett ki, jeléül annak, hogy már rég nem érinthette emberi kéz. Mi ez ? Az ügyvéd úr talán még papirost sem használ ? Ugyan micsoda rettentő sok dolga lehet akkor? Mivel szolgál rá arra a nagy fizetésre, hogy érdemesnek tartanák azért havonként liquidálni ?