Mohács és Vidéke, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

VI­. évfolyam. 15. szám M­­Ulld­US, IOOO. dpi II U'«n. / / / Társadalmi hetilap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség : Hűtő­­ lap szellemi részét illető közlemények küldendők : német-utca Kéziratok viasza nem küldetnek. Kiadó hivatal: Hővé a la­ *meljre»ideléH*k é« hirdetések küldendők: Hlandl­­ János könyvnyomdájában.­­­yHH Előfizetés: Egész évre 4, félévre 2, negyedévre 1 fit. Egyes szám 10 kr. példányok Hlandl János könyvnyomdájában kaph­at.dk. Hirdetések ára : Egy 8 hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 11 kr., három­­szeri 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdij külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. Községi elöljáróságaink tehetet­lensége. Napról napra szomorúnál szomoruabb tapasztalatokat szerzünk a közerkölcsök azon elvadulásáról, mely faluhelyeinken lábra kapott. Korcsmái garázdálkodások, botrányos utcai duhajkodások, lövöldözések, nem rit­kán halállal, de mindenesetre testi sértéssel végződő véres verekedések, magán és köz­vagyon szánszándékos rongálása, részaka­­ratú mezei kártételek s egyéb csend- és rendzavarások napirenden vannak. Mindezzel szemben úgyszólván védtele­nül áll a rendszerető és törvénytisztelő fa-Mondják ugyan némelyek, hiszen ott vannak a községi elöljáróságok, teljesítsék ezek kötelességeket és ha nem is teljesen megszűnni, de mindenesetre tetemesen csök­kenni fog az a sok garázdaság. A­kik így vélekednek, azok nem tud­ják, hogy a közerkölcsök elszilajodásával és a garázdasággal szemben egészen tehetet­lenek a mi községi elöljáróságaink. Avagy hányszor esett meg, hogy korcsmai vagy utcai verekedések alkalmával a községi bíró megjelenvén a rend helyreállítása végett, a verekedők ő ellene fordultak és neki a helyszínéről meg kellett szökni! A múlt évben hoztuk fel lapunkban azt az esetet, hogy egy közeli község birája szánszándé­kos mezei kártételben találván egy juh nyájat és ezt behajtani akarván, a juhász­gazda és hozzátartozói lőfegyverekkel űzték el a bírót és elöljáró társait­ Előző szá­maink egyikében ismét azon esetet említet­tük fel, hogy egy szintén közeli község bírája a neki bejelentett szánszándékos kár­tétel és vagyonrongálás tetteseit nyomoz­ván, az alaposan gyanúsítottak a nyo­mozást akként hiúsították meg, hogy ka­pukkal és fejszékkel megtámadták a bírót és az őt kísérő csőszöket, kik a tettleges bántalmaztatást, csak az által kerülték el, hogy a helyszínéről gyorsan elmenekül­tek , erre aztán még az ellentállók tettek feljelentést a bíró ellen. Az is megtörtént már, hogy egy községi bíró a korcsmai verekedők közt megjelenvén, az ellenálló legényre bírói pálcájával, egyet ráhúzott, a­miért a duhaj legény által feljelentet­vén, a hatósági tekintély nagyobb dicsősé­gére el is ítéltetett. Ily körülmények közt az elöljáróság tehetetlensége könnyen megmagyarázható és nem szenved kétséget, hogy ezen az elöljárók tekintélyének sü­lyesedését okozó tehetetlenséggel szemben a garázdálkodás, rendetlenség és féktelenség mindjobban felszabadul. De tovább megyünk és saját tapasztalásunk alapján azt is állítjuk, hogy ezen állapottal karöltve mindinkább süllyed a felettes közigazgatási, rendőri és bírói hatóságok tekintélye is. A baj okát mi abban találjuk, hogy a községi elöljáróság a közviszonyok igé­nyeihez mért közrendett, büntető és in­tézkedési joggal felruházva n k­incsen. Mert lehetetlennek tartjuk, hogy az elöljáróság hatályosan megfeleljen felada­tának, midőn kisebb kihágási esetekben sem illetékes a fenyítésre és bíráskodásra. Hiába mondják, hogy ott a felsőbb hatóság­ tegyen az elöljáró minden egyes esetben feljelentést. Mert eltekintve attól, hogy ezen eljárás éppen nem alkalmas a szükséges elöljárói tekintély emelésére, a biró mint feljelentő a feljelentett ügyben rendesen nem fogadtatván el alkalmas ta­núnak s más két tanúra minden egyes esetben nem tehetvén szert, számtalanszor történik, hogy a valóban vétkes egyén fel­mentetik, s ha úgy elvétve egyik-másik elitélés alá kerül is, ez a hosszadalmas el­dolgokat mesélnek a lapok ; a mely történetkék azonban legkevésbé sem mesék, hanem megtör­tént valóságok, a melyeknek csodássága az ot­tani élet- és társadalmi viszonyoknak a mienk­től nagyban elütő sajátságaiban keresendő. Newyork, ez óriási kereskedelmi világváros, a legzseniálisabb ügyvédi funkciókat képes meg­teremteni, s a legeredetibb alakokkal csakis ott lehet találkozni. Midőn a Broome-streetben laktam, egy ház­ban lakott velem Linsley’, két newyorki nagy­­kereskedőház ügyvédje. Nagy fizetésének kelletett lenni, mert egész családjával igen urasan élt, bőven költekezett s még a mellett, miként másoktól baltám, éven­ként szépen félre is tett. Azt állították róla egyébként, hogy meg­érdemli a fizetését, mert sokat dolgozik, s a ke­reskedelmi jogban kitűnő kapacitás. Ajtajára ki volt írva, hogy reggeli nyolc órától esti hat óráig végzi ügyvédi teendőit. Ez idő alatt pontosan hol tartózkodott. Al­iig csak az esti hat óra el nem múlt, sem kijönni, sem hazulról távozni nem láttam soha. De a­mi legjobban feltűnt előttem, az az volt, hogy ez idő alatt ötöt se látogatta senki, írnokot vagy segédet pedig épenséggel nem tartott. Bizonyára, gondolom magamban, azt a ten­gernyi sok írni valót, a­mi irodájában előfordul, mind maga végzi, s azért dolgozik reggeli nyolc órától esti hatig. járás mellett oly hosszú idő múlva törté­nik, hogy a büntetés egészen elveszti el­rettentő hatását. Míg ellenben, ha az elöljáróság kisebb kihágási és rendzavarási esetekben határo­zottan körül­vonatozott hatáskörrel ruház­­tatnék fel, és az eljárás is szabatosan megállapíttatnék: az elöljáró a helyszínen, saját tapasztalása és észlelése alapján gyor­san és célszerűen intézhetné el a kisebb kihágásokat. Ez által tekintélye emelked­vén, parancsoló vagy tiltó intézkedéseinek is nagyobb hatása lenne, s ez által keves­k­­ednének a kihágások is. A községi elöljáróságokat te­hát, egy amúgy is múlhatatlan szükséges és halasztást nem tűrő b­ü­n­r­e nyitó rendőri eljárás élet­­beléptetése alkalmával bizonyos esetekben közrendészeti büntető és intézkedési joggal kell f­e­l­­­r­u­h­á­z­n­i. Ezen meggyőződésünket nem ingatja meg azon ellenvetés, hogy a községi elöl­járói állás semmi minősítéshez kötve nem levén, községi elöljáróknak még a legtudatla­nabb és legbárdolatlanabb elemek, olyanok, kik még írni és olvasni sem tudnak, is megválaszthatók; ily elemekre pedig köz­rendészeti büntető hatáskört ruházni nem lehet. Ezen ellenvetésre elégnek tartjuk azon körülményre hivatkozni, hogy a já­rási főszolgabírónak joga lévén, tetszése szerinti egyéneket a bírói állásra kandi­dálni, egyedül tőle függ, — és feltételez­zük minden főszolgabírónál ezen őszinte óhajt,­­ hogy jóravaló és érdemes bírák legyenek járásának községeiben.­ ­ A.ro JL. A­ki sohasem ír­ Mielőtt átmentem volna Amerikába, sok mindenféle fajtáját ismertem már az ügyvédek­nek. Magyarország bővelkedik az eredeti proká­­tori alakokban. A regény ■ és színirodalom arany­bányáját képezi az ügyvédi kar; bár az ügy­védek működési körét tetemesen körülnyirbálta már az újabb törvény, s így legalább e részben már nem igen excellálhatnak, Amerikában még szabad minden. Az ügyvéd sok mindent meg­engedhet magának. Működési kör nincsen kö­rülírva. Magaviselete szigorú bírálat alá nem esik ; ha tetszik neki, üres óráiban akár zsem­léket árulhat az utcán. A feleivel pedig szaba­don alkudhatik, gyakran még az ellenfeleivel is, így nem csoda, ha Amerikában, az ottani élet és viszonyok, százszorta több fajtáját és eredeti alakját képesek az ügyvédeknek felmutatni, mint Magyarország, vagy általában Európa bár­mely állama. Alig értem át az Atlanti óceánon, már­is annyival hozott össze véletlenségből a sors, hogy úgy egyéniségeikről, mint speciális működéseikről is köteteket írhatnék össze. De azt hiszem, hogy ha ezúttal csak egyet fogok is fölemlíteni, az olvasó eléggé képes lesz magát aziránt tá­jékozni, hogy miként élnek és működnek az amerikai ügyvédek, a­kikről gyakran szokatlan Árvíz. Egy hét előtt azt írtuk, hogy a Duna vi­zének apadása folytán a helyzet kedvezőbbre fordult. De alig 24 órára rá szeszélyes Dura Kiváncsi voltam irodájára. Addig mesterkedtem, amíg csak egy napon a házfelügyelő társaságában, oly időben, midőn az egész család távol volt a háztól, végig nem sétáltam valamennyi szobáján, megállapodva azon teremben, a­melyben íróasztala állt, s amely egyedül volt ügyvédi irodájának te­kinthető. Az íróasztal nem volt épen nagy, sem va­lami különös szépen faragott, de engem mégis rendkívül meglepett, mert alig volt néhány vé­kony kis fiókja, a­melyek iratcsomókat be sem fogadhattak volna, már pedig azokat sem az asztalon, sem szekrényen vagy állványon heverni nem láttam sehol. Hol tarthatja várjon ez az ügyvéd peres aktáit ? Iratcsomókat soha sem visz ki magával a háztól, se nem küld, se postára nem meneszti, így itthon kell lenni annak a sok mindenféle írásnak, a­mit oly sok napon át reggeltől estig elkészít! De hol ? Az Íróasztalán némi rendetlenségekben né­hány felnyitott jogi könyv hevert,, azután félív tiszta papiros, a­melynek a felső fele már kissé ódonon nézett ki, jeléül annak, hogy már rég nem érinthette emberi kéz. Mi ez ? Az ügyvéd úr talán még papirost sem használ ? Ugyan micsoda rettentő sok dolga lehet akkor? Mivel szolgál rá arra a nagy fize­tésre, hogy érdemesnek tartanák azért havon­ként liquidálni ?

Next