Mozgó Képek, 1985 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

2­­.CSAPÓ Csapó: a beállítás azonosítására szolgáló ~ a film címét, a jelenet és a beállítás számát, a filmfelvétel idejét ismertető, egyúttal az összetartozó kép és hang kezdetének pontos összeillesztését elősegítő, lecsapható léccel felszerelt tábla A jelszó kémkedett-e csakugyan Redl, az oszt­rák-magyar monarchia katonai elhárítá­sának főnöke, elárulva őfelségét? A Szabó István filmjének - Redl ezre­des - címszerepét játszó Klaus Maria Brandauer mindenesetre éjszakáit bécsi otthonában töltötte, és a filmgyári autó reggelenként Sopronba szállította, a for­gatás helyszínére. Turistaszezon lévén, nagy volt az autóforgalom, és bizony nemegyszer elkésett volna a népszerű színész, ha össze nem barátkoznak a fil­mesek a határőrökkel, így ahányszor csak a határállomásra érkeztek, kiszól­tak az autóból: „Redl!” És a kémfőnök­nek szabad utat nyitottak. Álmodik az állatkert a címe Kollányi Ágoston elkészült új filmjének. Szerep­lői: különféle állatok. Köztük fontos szerep várt egy beszélő papagájra. Kez­detét vette a papagájválogatás. Sorra ér­keztek a szerepre jelöltek. Egyikük be­széde nem volt elég tiszta, a másik túlsá­gosan csúnya szavakat mondott, akadt olyan, amelyik nem szitkozódott, hanem azt mondta: „Már megint felment a ben­zin ára”, de annyira hadarva, mintha nem állat volna, hanem magyar színész. Végül megszületett a papagájszintézis: három madár adta össze nyelvtudását. A film - mint tudjuk - csapatmunka. Új filmem - Hány az óra, Vekker úr? - nagy része Kőszegen, a kőszegi temp­lomban, sekrestyében játszódik, 1944-ben. A forgatáshoz, tudtam, enge­dély kell, s az engedélyen túl segítség is, hiszen sem én, sem a stáb többi tagja nem ismerjük pontosan az akkori litur­giát. Először az egyházi hivatalt kerestem meg, ott azt tanácsolták, forduljak sze­mélyesen a szombathelyi püspökhöz, s tőle kérjek engedélyt, így hát kihallga­tást kértünk a püspöki hivataltól. Több telefon és egyeztetés után közölték ve­lünk, hogy egy bizonyos csütörtöki na­pon, délelőtt 11-re vár a püspök. Nekiindultunk hárman, Ónodi György gyártásvezető, Vayer Tamás díszlettervező és én. Nem tagadom, bi­zonyos szorongással készültem a talál­kozásra, hiszen ez ideig püspökökkel so­ha nem volt dolgom. Tudtam azt is: a filmesekért nem nagyon rajonganak, nagy felfordulást csinálnak mindenütt, és egyáltalán... Útközben, rutinsze­rűen, megkérdeztem a gyártásvezetőtől, mi is a neve a püspök úrnak? - Dr. Fábi­án Árpád - közölte. Abban a pillanat­ban megmozdult valami az agyamban. Ez a név... hallottam már valami­kor ... Megérkeztünk a palotába. A püspöki hivatal igazgatója átadott minket a tit­kárnak, aki felvezetett a gyönyörű ba­rokk palota márványlépcsőin. Gobeli­nek, freskók között vonultunk ezután - önkéntelenül arra gondoltam, milyen jó filmjelenet­­ vagy három pompázatos termen át. Végül az utolsóban várt a püspök. Leültetett bennünket és én előadtam a kérést: forgatni szeretnénk a kőszegi templomban és tartozékaiban. Átnyúj­tottam a forgatókönyvet, győződjön meg róla, miről is lesz szó a filmben. A püs­pök arcán lelkesedésnek nyomát sem láttam, komoran ült, és ha nem is utasí­tott el azonnal, érzékeltette velünk: ez az ügy nehezen fog menni. Akár fel is kel­hettünk volna, de én mégis arra kértem, mielőtt dönt, olvassa el a könyvet. Bele­egyezett, de igen távoli határidőt sza­bott, s azt is úgy, hogy a válaszért majd a titkárát hívjam fel telefonon. Láthatta rajtam, hogy a közlése alaposan letört, úgy látszik, megsajnált, mert azt kérdez­te, iszunk-e valamit. - Persze - mondtuk -, ha megkínál. Egy üveg bor került az asztalra, koccintottunk. És abban a pil­lanatban beugrott nejcem a név! Tudtam már, honnan olyan ismerős! - Püspök úr - kérdeztem hirtelen -, hány éves Ön? - Mennyire taksál? - Ötvenöt-ötvenhat lehet... Kicsit meglepődve nézett rám. - Eltalálta. - Püspök úr, nem Kassán járt Ön vélet­lenül gimnáziumba? Dr. Fábián Árpád egyre jobban cso­dálkozott. - De igen. Honnan tudja? Akkor már nagyon izgatott voltam, s gyorsan nekiszegeztem a következő kér­dést: - Nem laktak annak idején Kassán a gőzfürdő mellett? A püspök meglepetése teljes volt. - De igen ... ott laktunk ... Honnan tudja? És akkor kivágtam, amit már holtbizto­san tudtam: - Püspök úr, én Kassán jártam az első és második gimnáziumba ... Ön mellet­tem ült a padban. Az Éder utcában lak­tunk ... Ott futballoztunk mindig a há­zunk előtt. A püspök akkor már derűsen nézett rám, s hirtelen ő tett fel egy kérdést: - Hát ha mindez így van, mondja meg, milyen épület állt a maguk házával szemben? - A városi villanytelep, - így igaz ... - Püspök úr, annak idején ... Ön kitű­nően fejelt... Dr. Fábián teljesen feloldódott. Ki­szólt a másik szobába, a titkárnak: - Hallja ezt, titkár úr? Nagyon jól fejel­tem! És azután minden úgy zajlott tovább, mint egy Fellini-film. Kiderült, hogy jó barátok voltunk, ugyanannak a cser­készcsapatnak a tagjai. Felszakadtak az emlékeink. Kihámoztuk egymásból, több mint négy évtized távolából, az ak­kori gyereket... Ott hagytam a forgatókönyvet, nem kértem terminust. Másnap este a lakásomon szólt a tele­fon. - Itt Fábián... Elolvastam a könyvét. Volna néhány megjegyzésem ... Golyóstoll, notesz, máris jegyeztem. A liturgikus, bibliai vonatkozású dialó­gusokon, idézeteken kért változtatáso­kat, természetesen, mindet azonnal el­fogadtam, hiszen ezt a területet ő aztán igazán jobban ismeri. A forgatást enge­délyezte, és a kőszegi esperest bízta meg, hogy személyesen is segítsen minden­ben ... Megköszöntem. - Volna még egy kérdésem - mondta a püspök a telefonba. - Úgy emlékszem, hogy mi egykor tegeződtünk, nem­de?... - Nézze, püspök úr... én tízéves ko­romban minden osztálytársammal tege­­ződtem... - Nem tegeződhetnénk újra? - Szerbusz... Árpi... - mondtam né­mi megindultsággal. Azóta sokszor hívott, hosszú telefon­­beszélgetéseket folytattunk. Ha külföl­dön jártam, mindenhonnan küldtem ne­ki képeslapokat. Októberben a halálosan beteg Őze Lajossal forgattunk Kőszegen. Idegileg, lelkileg, testileg alaposan kikészültem az izgalmakban. Felhívtam telefonon a püspököt. Kértem, segítsen ... Másnap eljött Kőszegre. Jelenléte, nyugalma, bölcsessége sok erőt adott. Erre nagy szükség volt, mert azon a na­pon vitték el Őzét, akit többé nem lát­tam. A film hőse egy zsidó órás, őt játszot­ta volna Őze. Jordán Tamás vette át a szerepet. A film másik fontos figurája egy plébános, őt Kállai Ferenc alakítja. Vele együtt dr. Fábián meghívott vacso­rára a szombathelyi püspöki palotába. A vacsora emlékezetes volt, s utána órá­kig beszélgettünk. Jólesően nyugtázom: találtam egy új barátot. Pontosabban: megtaláltam újra a régit. BACSÓ PÉTER Püspök úr, emlékszik? Dr. Seregély István kanonok, Dr. Fábián Árpád megyés püspök és Bacsó Péter rendező Kállai Ferenc Egy liftesnéni a művészetről Egy könyvtár teherliftjében dolgozott egész éjjel Soós Mária rendező, Városbú­­jócska című filmjének operatőrjével, Szabó Gáborral és két színésszel. Beren­delték a liftesnénit, aki egész éjszaka gombokat nyomogatva kormányozta a liftet fel és le. Reggel felé ért véget a munka. A liftesnéni ekkor megkérdezte a rendezőnőt: „Tessék mondani, a filme­zés mikor lesz?” A lift leért. A kérdés a levegőben ma­radt. I fc ~~| Baráth Katalin, Bitay Zsuzsanna, Csala Károly, Fenyves György, Kemény Zoltán, Kun Edit, Molnár Gál Péter, Pongrácz Zsuzsa, Szémann Béla, Todero Frigyes, Vida János. Állandó külső munkatársak: Bajai Ernő, Bársony Éva, Bernáth László. Illusztrátorok: Rabóczky Ferenc, Szittya Gábor, Tábori Csaba, Tóth Zoltán. Modern mese Az öreg halász zokogva vett búcsút tár­sától, aki eredetileg szintén halász volt, de nem öreg, hanem mindössze három­éves, és nem ember, hanem vidra. A vid­ra - tudhatjuk - hallal táplálkozik. Nem így ez a vidra, a Fekete István Lutra című regényéből forgatott film fő­szereplője, ő szakított természetes élet­módjával. Abbahagyta a halevést. Hárs Mihály rendező forgatócsoport­ja forgatás helyett megszámlálhatta - hosszú, terméketlen napokon által - az éhségsztrájkba lépett állat hátgerincének csigolyáit. S jött a tudomány: más ételt a vidrá­nak, ne csak halat! Vidránk attól fogva B 12-es vitamint, csokoládés palacsintát és tojásrántottát kapott. Elfogadta. Rászokott. Meggyó­gyult. A tojásrántotta azóta kedvenc cse­megéje. Képzeljük, mit szólt ehhez utóbb a gazdája, az öreg halász ... MOZGÓ KÉPEK Csecsemő mint csecse­mő Dargay Attila panaszkodik. Akivel talál­kozik, annak meséli, hogy szeretne egy gyönyörű nőt rajzolni, és nem tudja, hogy sikerült-e, illetve ő maga soha egyetlen változatával sincs megelégedve. - Nem tudom, mi van velem, alig tudok visszaemlékezni, milyen is egy igazán szép lány ... Hogy a Ludas Matyi, a Vak animációs változatának rendezője miért akar szép lányt rajzolni, azt legújabb feladata, har­madik egészestés rajzjátékfilmje, a Szaffi magyarázza. Dargay ugyanis ka­­nadai-nyugatnémet-magyar közös pro­dukcióban Jókai Mór Cigánybáró című művét viszi filmvászonra. A történet egyik főhőse a gyönyörű Szaffi, aki már csecsemőként csecse­mő, és egy kisfiú személyében örök hódolót szerez, aki később álmai hercegeként tér vissza, és elveszi feleségül. Mindehhez Johann Strauss világhírű operettjének zenéje szól, amelyet - kimondottan a film cél­jaira - Daróczi Bárdos Tamás adaptált. A nyugtalan Dargay aggályait min­denki megértheti, aki tudja, hogy a Szaf­fi 8 és 80 év közötti nézőknek készül, és a főhősnek, persze, mindenkit meg kell tudni hódítania. - Azért vagyok izgatott - panaszolja Dargay -, mert van olyan kor is, amit még nem éltem át. Nyolc éves már vol­tam, de nyolcvannak lennem még soha­sem sikerült...

Next