Mozgó Képek, 1985 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

1985. JANUÁR A bivaly Fekete bivalyok játszanak a Sortűz egy fekete bivalyért című magyar-francia filmben, amit a Párizsban élő Szabó László rendez. A bivaly viszont ritka, mint a fehér holló. Szegeden és Nagyba­jomban találtak azonban, Székely B. Miklós terelgethette hát a szelíd bivalyo­kat. A baj csak az volt, elhitték azt, amit Gion Nándor regényében leírt, hogy a bivaly egyáltalán megvadítható. Az érdi téglagyárban barikádot építettek (ha a bivaly kitörne), vízifecskendővel tűzol­tókocsi állott készenlétben (hogy távol­tartsa a bivalyt), három mesterlövész töl­tött puskával vigyázott (ha a legvégső megoldáshoz kell folyamodni). A bivaly nem akart garázdálkodni. Ingerelték bottal, ugató kutyákkal, a kellékes csi­pesszel darazsat rakott a fülébe - a bi­valy békésen egymás mellett élt a filme­sekkel. Mit fog ez a csordában mesélni haza­térése után?­­ Kállai Ferenc, Jean Rochefort és Jean-Louis Trintignant a Sortűz egy fekete bivalyért című filmben A Vörös grófnő és a szakszervezet Ötven statisztával kellett volna mutatós fogadást forgatni a keszthelyi kastély­ban vasárnap. Az új rendelkezések Ma­dách Imre szerint működnek: „a gép fo­rog, az alkotó pihen”. A filmgyár kemé­nyen tartja a szombat- és vasárnapot, hogy akkor nem szabad dolgozni. Ha­csak nem nagyon indokolt anyagilag. Zuhogott az eső aznap. A statiszták ott­ Kovács András rendező és Bíró Miklós operatőr a Vörös grófnő forgatásán hon maradtak, híven: elmarad a forga­tás. A főszereplők felöltöztetve, kifestve, az Andrássy-kastélynak álcázott Feste­­tich-kastély is készen állt. A vendégsereg sehol. Bajusz József, a Vörös grófnő gyártásvezetője föltelefonozta a film­gyár igazgatóját, engedélyezze, hogy a forgatócsoport tagjai beöltözhessenek statisztának. (Saját dolgozó nem vállal­hat statisztálást, mert így különpénzhez jut. Ez is rendelkezés.) A beleegyezés megtörtént. A fodrászból így lett francia ezredes, aki felvételi szünetekben szor­galmasan fésülte Básti Juli haját. Ekként a rendelkezések is betartottak, mégse lett belőle nagyobb kár. ZTARKLUB E rovatunkban ezentúl rendszeresen közöljük népszerű hazai és külföldi színészek címét, remélve, hogy ezzel sok postaköltséget takarítunk meg olvasóinknak, és sok munkát szerkesztőségi titkárságunknak. Charles Bronson c/o Paul Kohner Inc., 9169 Sunset Boulevard, Los Angeles, California 90069 USA. ■ Andora­i Péter MAFILM, Budapest, Lumumba u. 174. 1145. Kabir Bedi c/o William Morris Agency, 151 El Camino Drive, Beverly Hills, California, 90212 USA. Benkő Péter Thália Színház, Budapest, Nagymező u. 22/24. 1065 Alain Delon c/o Adel Productions, 4, rue Chambiges, 75008 Paris, France. Cserhalmi György Katona József Színház, Budapest, Petőfi S. u. 6. 1052 . Peter Gilmore BBC - Television Centre, Wood Lane, London W. 12. England. Eszenyi Enikő Vígszínház, Budapest, Szt. István krt. 14. 1137 Terence Hill c/o I.C.M. 8899 Beverly Boulevard, Los Angeles, California 90048 USA. Mácsay Pál Nemzeti Színház, Budapest, Hevesi S. tér 2. 1077 A, 301 A szerelem törvénye, avagy hátrányos helyzetű elvált férfiak „Csak semmi szexet, kérem, angolok va­gyunk” - majdhogynem e szavakkal for­­tyantak fel a Lovelaw (A szerelem törvé­nye) című BBC-sorozat angol munkatár­sai, Bill Nicholson rendező és Angela Kaye szerkesztő, ha a kívülálló netán sanda kérdéseket tett fel a szokatlan cím hallatán. Hogy a nyolc részre tervezett dokumentumműsor készítőinek szándé­ka valóban merőben más, azt elárulja a sorozat néhány epizódjának témája is. „A hűség határai”, „Asszonyok és fér­jek”, „A helyes választás” - ilyen, és eh­hez hasonló kérdéseket vizsgál a műsor jónéhány országban, Angliától egészen Japánig. A Magyar Televízió, amelyet Bajnai Ildikó szerkesztő, Kepes András ripor­ter és dr. Semjén Anita szociológus kép­viselt, a koprodukció öt filmjéhez szol­gáltatott helyszíneket és - ami nem min­dig volt könnyű - riportalanyokat. A boldogság titkáról bárki szívesen nyi­latkozott, azonban „A válás okai” című rész szereplői, érthető módon, már nehe­zebben nyíltak meg. A férfiakat jószeré­vel nem is lehetett a kamera elé citálni, az ő nevükben végül is Hernádi Miklós ragadott mikrofont, kifejtve elméletét a „hátrányos helyzetű elvált férfiakról”, amit alighanem sokan egyetértő kíván­csisággal hallgatnak majd ... A Szerelem törvénye forgatócsoportja 3 Gyalog Tóni színre lép Sovány, középmagas, vakítóan szőke ha­jú - és pont úgy néz ki, mint Cseke Péter -, ez Gyalog Tóni, elsőéves kiskatona és feltehetően a gyerekek új kedvence. Gyalog Tóni ugyanis a Magyar Néphad­seregből lép egy tábornyi srác életébe és ott is marad tíz folytatáson át. Gyalog Tóni ugyanis nemcsak egy tábornyi srác botcsinálta vezetője lesz, hanem Pirx pi­lóta, a Tenkes kapitánya és Bors Máté versenytársa. Márpedig a felsoroltak a Magyar Televízió legnépszerűbb soro­zathősei közé tartoznak. Hogy Gyalog Tóni hol lép színre? A Gyalogbékában! Ez nem valami vendéglő, vagy hangulatos kiskocsma, hanem egy új tv-sorozat, amely három­száz percen keresztül szórakoztatja majd az ifjabb és - mint sejtjük - az idősebb nézőket is. A Gyalogbéka Petrovácz István forga­tókönyvéből, Bornyi Gyula kamerája előtt, Fejér Tamás rendezésében kerül filmszalagra, majd képernyőre. Fősze­replője Sztankay István (az igazgató) és Gyalog Tóni (Cseke Péter) meg tucatnyi jópofa gyerek, akik egyszerűen megun­ták, hogy a nyarat a balatonszemezdi sörgyár üdülőjében töltsék. Ők táboroz­ni szeretnének. Csakhogy Létrát, a tor­natanárt behívják, így kerül Gyalog Tó­ni Öregvisnyóra, a Tinódi Lantos tábor élére. Egy tucat nekivadult fiú és három lány fogadja. Hogy ebből mi lesz? Nos, erre 1985 vége felé derül fény, amikor képernyőre kerül, s ország-világ láthatja majd a Gyalogbéka folytatásait... URAMISTEN, 1984. VII. 13. A musztemézés után, este nyolckor, a filmgyárból megyünk át a Nemzeti Szál­ló éttermébe. Komoran ülünk Feleki Kamillál a kocsiban, dühös vagyok ma­gamra, fel kellene oldani a hangulatot. Az előző háromnapi, majdnem félórás anyagot jónak éreztük, de az egyik csúcsjelenet végének megoldása, egyet­len húsz másodperces beállítás­­ egyi­künknek sem tetszik. Nyilván meg kell majd ismételni, de most úgy ül a kedé­lyünkön az előbb látott jelenetvég, mint légypiszok a térítőn. Az étteremben aztán kiderül, hogy legalább két órát késünk majd, még hoz­zá sem kezdtek a lámpázáshoz, viszont egy alkalmi műsor folyik egy alkalmi dobogón az asztalok között: üvegestánc és nótaest. Együk le magunkat - sóhajt Kamill. Vacsorázunk. Tízkor végre sze­­delőzködni kezdenek a vendégek. Tibi világít, közben behozzák a spanyolfalat, és elkerítenek egy részt az étteremből. Az egyik legrázósabb jelenetet vesszük fel ma éjszaka: Eperjesnek ki kell dob­nia Felekit a spanyolfal elkerítette ketre­céből, közben valahogy szét kellene es­nie a spanyolfalnak is, majd Kamillnak, feltápászkodván, pofon kell csapnia Eperjest. Laticelborítást hozatunk a padlóra, hogy Kamillka ne törje össze magát, de azért félek. Eperjesnek a vég­ső kétségbeesésében olyan fokú dühöt és agresszivitást kell eljátszania, hogy semmiféle mímelésről nem lehet szó: szinte fel kell tépnie Kamillt a székről, végig kell vonszolnia három métert, és ki kell hajítania - a szó szoros értelmé­ben - a spanyolfal övezte térből. - Dob­jam tiszta erőből? - somfordál oda hoz­zám Szamóca (Eperjes Károly. A szerk.). Én határozottan rábólintok. Kicsit ugrálok a laticelpadlón,­­ bizony, elég kemény. Kamill odalép hozzám: Tudod, hányszor zuhantam én le életem­ben, a puskám?! - Legyint. Közben lá­tom, hogy alig egy méterre a spanyolfal szélétől egy férfi vitatkozik halkan az üz­letvezetővel. Kiderül, hogy bár az étte­rem ajtajára kiírták, hogy ma csak tíz óráig üzemelnek, a férfi nem hajlandó elmenni. Egyre hangosabb. - Kifizettem a vacsorát, nem? - harsogja. - Én szere­tek vacsora után üldögélni... Pimaszul nevet, körbenéz, várja a hatást. - Külön­ben is, én egy magyar film kedvéért nem állok fel az asztaltól! - Mellettem egy vi­lágosító a fülembe súgja, hogy ő majd kidobja a székkel együtt, alig bírom visz­­szatartani. Éjfélig eltart a huzavona, a pali végül káromkodva és fenyegetőzve távozik. Az első próbák óvatosak. Szamócá­nak nem akaródzik kivágnia Kamillt, aki egyszer csak dühös lesz: - Nem va­gyok cukorból! Vágj oda! - Szamóca vállat von, én mindenesetre négy embert állítok a spanyolfal szélére, hogy próbál­ják repülés közben elkapni Kamillt, vagy legalábbis fékezni az esésben. - Azért vegyük csak fel - súgom Tibinek, erre ő is elvörösödik. - Egy élességet nem néztünk még be, így nem lehet! -Va banque! - sziszegem én, és intek. Szamóca, mint egy bika, elindul, felkap­ja Kamillt a grabancánál fogva, hullik a gomb, ledől a szék. Kamill úszik a leve­gőben, kiszakítja a zsanérra forgó spa­nyolfalajtót, a négy markos legény szin­tén repülve, a csodával határos módon elkapja. Mindenki falfehér. - Nem volt jó, mondtam, az élesség! - üvölt Tibi. Tehát még egyszer. Aztán újra. És ismét. Negyedszerre Kamillt nem tudják el­kapni, a földre zuhan, érzem, hogy na­gyon megütötte magát, de ő mosolyog, int, hogy újból. A hetediket végre meg­vesszük, Kamill kicsit biceg, azt gondo­lom, nagyon fájhat a bal térde. És most a pofon ... Szamóca vigyorog. - Nyugodtan üs­sön, Kamill bácsi, én a színházban már megszoktam! - Kamill is félrehúz: - Iga­zi, nagy pofont? - Látom, hogy húzza a lábát, a betyárbecsület is úgy kívánja, meg a film is. - Naná! - Kamill tehát feltápászkodik a földről, elmondja a mondatot, és üt. Többen felszisszennek. Hogy szorulhatott ilyen kis emberbe en­nyi erő­? Szamóca áll, elismerően csü­csörít. Még egy pofon csattan. Kettő biz­tosan vállalható a vásznon is. Szinte végszóra visszatér a férfi, aki nem volt hajlandó felállni az asztalától. Kicsit részeg, de elszánt. Hozzám tánto­rog, és közli, hogy az egész stábot felje­lentette a rendőrségen. Hajnali négy óra van... GÁRDOS PÉTER Töredékek egy naplóból Feleki Kamill és Eperjes Károly az Uramisten című filmben CSAP® UTÁN­.

Next