Mozgó Képek, 1988 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1988-01-01 / 1. szám
ISMERETTERJESZTŐ HAVI LAP A TARTALOMBÓL A világ nagy stúdiói I. Edison és társai (3. oldal) A török film változásai (4. oldal) Torinói krónika Fiúk a rács mögött (7. oldal) Horváth Péter: Szerelem utolsó vérig (10. oldal) Dél Felszabadítója (11. oldal) Interjú: Kerekasztal Hosszú út a valóság bemutatásához (14-15. oldal) N. Sándor László: Iván cár tünékeny dicsősége (17. oldal) Selma Lagerlöf (18. oldal) Seregi László: „Zeffirelli az én bibliám” (19. oldal) Új folytatásos: A színész meztelen I. (24-25. oldal) Szemle és tanácskozás Nyíregyházán (29. oldal) Bán Róbert: Zseni - kalodában (32. oldal) Nemde hasonlít ez a jelenet egy közönségesen elterjedt szalontánc szokványos figurájára? Vagy nem? A tangó mégsem az volna, aminek hisszük? Solanas filmje azt mondja: nem bizony! SZERÉNYI ÁGNES (Paks): Novemberi számunkban adtuk közre - kivonatos formában - Balla Gábor olvasónk véleményét a Szamárköhögés című magyar filmről. Az alábbi írás - ugyancsak egy hosszabb levél részleteiből összeállítva - ehhez hozzászólás. „Engedtessék meg egy más - a magyar film ügyét szívén viselő - nézői vélemény: a Szamárköhögés jó film! .. . Úgy gondolom, hogy a rendezőnek alapvetően nem egy átfogó, az 56-os események jelentőségére, lényegére rávilágító film elkészítése volt a célja. Nem! A művészet köztudottan (!) éppen annyiban nyújt többet - mondjuk - a tudománynál (mint egy másik valóságmegismerő tudatformánál), amennyiben az általánost az egyedin keresztül igyekszik láttatni. Vagyis nem nélkülözi az alkotót, a művészi személyiséget, akinek szemüvegén át nyerünk bepillantást a kiválasztott témába . . . Nem várhatjuk el - tagadnánk ezzel a művészet alaptételét - tehát, hogy a film alkotói dokumentarista módszerekkel, a teljes tárgyilagosság és aprólékos pontosság jegyében »írják« meg legújabb kori történelmünk egy elhallgatott tragikus eseményét. Mert Ön - ha jól értelmezem tisztelt sorait - ezt várná el tőlük!... Történelemtudományunk stb. feladata, hogy 1956 »jelentőségéről, lényegéről« . . . hiteles, pontos képet nyújtson. Ezzel szemben elég, ha 1-2 pillantást vetünk pl. egy gimnáziumi történelemkönyvbe! A művészetektől nem várhatjuk el, hogy hézagpótló szerepet töltsenek be. A művészet feladata, hogy hitet tegyen az igazság, a humánum mellett minden esetben, de ezt sosem az objektivitás, tárgyilagosság eszközeivel valósítja meg. Hisz saját személyiségét nem tudja kiiktatni. Hála istennek! .. A film óriási ötletének tartom (hasonló tendenciák a közép-keleteurópai filmművészetben oly jellemzőek), hogy pont egy ártatlan, tiszta gyermeki szempár a kameránk. (Lásd: Tarkovszkij, Piwowarski vagy Klimov filmjeit!) ... A film egyik fő érdeme szerintem éppen az, ahogy a gyermeki tudat tükrében tárulnak fel előttünk ennek az időszaknak sodró lendületű, értelmetlen-érthetetlen eseményei, napi ellentmondásai, kapkodó, ideges, naponként mást gondoló és akaró felnőttekkel. Ők talán pont a gyermeki nézőpont miatt tűnnek oly esendőnek, nevetségesnek, gyermekibbnek a gyermekeknél” ... POSTÁNK meg véleményüket a vitatott filmről, de - ha kedvük van hozzá - olyan, itt felvetődő általánosabb kérdésekről is, mint például történelmi objektivitás és filmművészi hitelesség viszonya (arról tehát, hogy lehet-e egy históriai hátterű film művészileg hiteles és értékes, ugyanakkor történelmileg hazug, meg hogy azonos fogalmak-e „hazug” és „szubjektív” stb.). PINT SÁNDOR (Zlatna, Csehszlovákia). A levelében említett két könyvet (Denis Gifford: A Pictorial History of Horror Movies és Peter Nicholls: Fantastic Cinema) egy ideig néhány könyvesboltban árusították, de most már nem kaphatók. Esetleges rendelésével az Idegen Nyelvű Könyvesboltot (Bp. V. Váci u. 32. 1052) kell megkeresnie. KRENÁK JÁNOS (Albertirsa) kedves olvasónk, ellentétben októberi közlésünkkel, állítja, hogy a Csillagok háborítja című világsikerű filmsorozatnak nemhogy egy sem, de két folytatása is van: A bátorság karavánja és a Harc Endorért. Értesülésével ellentétben e két produkció - még akkor is, ha az NSZK-ban mozikban is vetítették - tulajdonképpen tévéfilm. Meséjének semmi köze a Csillagok háborújához, továbbá egyetlen közös szereplőjük sincs. Folytatásnak ilyenformán tehát aligha nevezhető. Az Ágyúgolyófutam 2. című filmet a Mokép hazai forgalmazásra nem vette át. Ifj. FEHÉR ISTVÁN (Gyöngyös). Sigourney Weaver amerikai filmszínésznő 1949. október 8-án született New Yorkban. A Stanford és a Yale egyetemen, a drámai szakon tanult, majd szerzett diplomát. Ezután New Yorkba ment, s előbb színpadi szerepeket kapott. A Broadway-n és az Off- Broadway-n játszott. Első filmje az Alien Volt. Ismertebb filmjei: A veszélyes élet éve (The Year of Living Dangerously); Szelleműzők (Ghostbusters); Eyewitness (Szemtanú); Egy nő vagy kettő (Une femme ou deux); Nyolcadik utas a halál (Alien); Aliens (A bolygó neve: halál); Félhold utca (Half Moon Street). Az utóbbi kettőt az idén tervezi bemutatni a Mokép. BODÓ ÉVA (Érd) a Labyrint című Jim Hensonfilm tartalma, szereplői, s várható hazai bemutatásának időpontja iránt érdeklődik. A történet a gyermekirodalom egyik klasszikus témájának újabb változata. A film nagy technikai újdonsága, hogy a benne alkalmazott bábfigurák az élő szereplők egyenrangú társai, s olyan látványi hatások elérését teszik lehetővé, amilyeneket mindaddig csak animációs filmekben tartottak lehetségesnek. A film forgatókönyvét Terry Jones írta, az operatőr Alex Thompson volt, a zenét Trevor Jones és David Bowie szerezte. Jareth szerepét David Bowie, Sarah-ét Jennifer Connelly játssza. A filmet a Mokép megvásárolta, s Fantasztikus labirintus címmel még ebben az évben mozijainkban is bemutatják. Akkor majd mi is részletes ismertetést közlünk róla. ZSOMBOK ZSOLT (Sárbogárd): A levelében említett két hongkongi Bruce Lee-film: Fist of Fury (A düh ökle), The Big Boss (A nagyfőnök) a Videotékában (Bp. VI. Majakovszkij u. 40. 1061) kölcsönözhető. Elkészült filmforgatókönyvét, elfogadásra, illetve elbírálásra a Mafilm Alkotói Iroda, Dramaturg Szekció címére - Bp. XIV. Lumumba u. 174. 1441 - kell eljuttatnia. (Ez az infomációnk egyben FEHÉR MARGIT budapesti olvasónknak is szól.) KOLLÁR ÉVA (Budapest), amint levelében írja, annak a Nagy Ildikónak („Ildikó Delon”) a barátnője, akit mint a neves francia filmszínész - és fia - levelezőpartnerét olvasóinknak már nem kell bemutatnunk. De egyéb vonatkozásairól, vonásairól olvasóinknak eddig nem volt módja értesülni; ezt a hézagot pótolják az Ildikó önéletrajzából, önvallomásából „barátnője” által kiemelt részletek, amelyekből egyet-kettőt most közreadunk. „1963. január 25-én születtem Budapesten. Kicsi voltam, távol szüleimtől. Felőttem (!) és megismertem. S valóban megszámolhatatlan perceim önmagamhoz (?)... Nem hiszek semmiben, de nem is bízok senkiben. Engem mindig az érdekel, ami a jelen, ami csak aznap történik és nem a jövő". Végül kijelenti: „Az életemben nekem csak egy igazi barátnőm van, a neve Weidinger Ildikó”. Ő tudja. De mit szól ehhez Kollár Éva? Érdeklődéssel várjuk Balla Gábor esetleges viszontválaszát s más olvasóink hozzászólásait, írják . JÜT* Ha rendszeres olvasója a MOZGÓKÉPEK -nek, fizessen elő lapunkra! Előfizetési tudnivalók a 2. oldalon. ÁRA: 15 Ft IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1988. JANUÁR