Mozgó Képek, 1988 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1988-01-01 / 1. szám

ISMERETTERJESZTŐ HAVI LAP A TARTALOMBÓL A világ nagy stúdiói I. Edison és társai (3. oldal) A török film változásai (4. oldal) Torinói krónika Fiúk a rács mögött (7. oldal) Horváth Péter: Szerelem utolsó vérig (10. oldal) Dél Felszabadítója (11. oldal) Interjú: Kerekasztal Hosszú út a valóság bemutatásához (14-15. oldal) N. Sándor László: Iván cár tünékeny dicsősége (17. oldal) Selma Lagerlöf (18. oldal) Seregi László: „Zeffirelli az én bibliám” (19. oldal) Új folytatásos: A színész meztelen I. (24-25. oldal) Szemle és tanácskozás Nyíregyházán (29. oldal) Bán Róbert: Zseni - kalodában (32. oldal) Nemde hasonlít ez a jelenet egy közönségesen elterjedt szalontánc szokványos figurájára? Vagy nem? A tangó mégsem az volna, aminek hisszük? Solanas filmje azt mondja: nem bizony! SZERÉNYI ÁGNES (Paks): Novemberi számunk­ban adtuk közre - kivonatos formában - Balla Gá­bor olvasónk véleményét a Szamárköhögés című magyar filmről. Az alábbi írás - ugyancsak egy hosszabb levél részleteiből összeállítva - ehhez hozzászólás. „Engedtessék meg egy más - a magyar film ügyét szívén viselő - nézői vélemény: a Szamárkö­högés jó film! .. . Úgy gondolom, hogy a rendező­nek alapvetően nem egy átfogó, az 56-os esemé­nyek jelentőségére, lényegére rávilágító film elké­szítése volt a célja. Nem! A művészet köztudottan (!) éppen annyiban nyújt többet - mondjuk - a tu­dománynál (mint egy másik valóságmegismerő tu­datformánál), amennyiben az általánost az egye­din keresztül igyekszik láttatni. Vagyis nem nélkü­lözi az alkotót, a művészi személyiséget, akinek szemüvegén át nyerünk bepillantást a kiválasztott témába . . . Nem várhatjuk el - tagadnánk ezzel a művészet alaptételét - tehát, hogy a film alkotói dokumentarista módszerekkel, a teljes tárgyilagos­ság és aprólékos pontosság jegyében »írják« meg legújabb kori történelmünk egy elhallgatott tragi­kus eseményét. Mert Ön - ha jól értelmezem tisz­telt sorait - ezt várná el tőlük!... Történelemtudo­mányunk stb. feladata, hogy 1956 »jelentőségéről, lényegéről« . . . hiteles, pontos képet nyújtson. Ez­zel szemben elég, ha 1-2 pillantást vetünk pl. egy gimnáziumi történelemkönyvbe! A művészetektől nem várhatjuk el, hogy hézagpótló szerepet töltse­nek be. A művészet feladata, hogy hitet tegyen az igazság, a humánum mellett minden esetben, de ezt sosem az objektivitás, tárgyilagosság eszközei­vel valósítja meg. Hisz saját személyiségét nem tudja kiiktatni. Hála istennek! .. A film óriási öt­letének tartom (hasonló tendenciák a közép-kelet­­európai filmművészetben oly jellemzőek), hogy pont egy ártatlan, tiszta gyermeki szempár a kame­ránk. (Lásd: Tarkovszkij, Piwowarski vagy Klimov filmjeit!) ... A film egyik fő érdeme szerintem ép­pen az, ahogy a gyermeki tudat tükrében tárulnak fel előttünk ennek az időszaknak sodró lendületű, értelmetlen-érthetetlen eseményei, napi ellentmon­dásai, kapkodó, ideges, naponként mást gondoló és akaró felnőttekkel. Ők talán pont a gyermeki né­zőpont miatt tűnnek oly esendőnek, nevetségesnek, gyermekibbnek a gyermekeknél” ... POSTÁNK meg véleményüket a vitatott filmről, de - ha ked­vük van hozzá - olyan, itt felvetődő általánosabb kérdésekről is, mint például történelmi objektivi­tás és filmművészi hitelesség viszonya (arról tehát, hogy lehet-e egy históriai hátterű film művészileg hiteles és értékes, ugyanakkor történelmileg ha­zug, meg hogy azonos fogalmak-e „hazug” és „szubjektív” stb.). PINT SÁNDOR (Zlatna, Csehszlovákia). A leve­lében említett két könyvet (Denis Gifford: A Picto­rial History of Horror Movies és Peter Nicholls: Fantastic Cinema) egy ideig néhány könyvesbolt­ban árusították, de most már nem kaphatók. Eset­leges rendelésével az Idegen Nyelvű Könyvesbol­tot (Bp. V. Váci u. 32. 1052) kell megkeresnie. KRENÁK JÁNOS (Albertirsa) kedves olvasónk, ellentétben októberi közlésünkkel, állítja, hogy a Csillagok háborítja című világsikerű filmsorozat­nak nemhogy egy sem, de két folytatása is van: A bátorság karavánja és a Harc Endorért. Értesülésé­vel ellentétben e két produkció - még akkor is, ha az NSZK-ban mozikban is vetítették - tulajdon­képpen tévéfilm. Meséjének semmi köze a Csilla­gok háborújához, továbbá egyetlen közös szereplő­jük sincs. Folytatásnak ilyenformán tehát aligha nevezhető. Az Ágyúgolyófutam 2. című filmet a Mokép ha­zai forgalmazásra nem vette át. Ifj. FEHÉR ISTVÁN (Gyöngyös). Sigourney Weaver amerikai filmszínésznő 1949. október 8-án született New Yorkban. A Stanford és a Yale egyetemen, a drámai szakon tanult, majd szerzett diplomát. Ezután New Yorkba ment, s előbb szín­padi szerepeket kapott. A Broadway-n és az Off- Broadway-n játszott. Első filmje az Alien Volt. Ismertebb filmjei: A veszélyes élet éve (The Year of Living Dangero­usly); Szelleműzők (Ghostbusters); Eyewitness (Szemtanú); Egy nő vagy kettő (Une femme ou deux); Nyolcadik utas a halál (Alien); Aliens (A bolygó neve: halál); Félhold utca (Half Moon Street). Az utóbbi kettőt az idén tervezi bemutatni a Mokép. BODÓ ÉVA (Érd) a Labyrint című Jim Henson­­film tartalma, szereplői, s várható hazai bemutatá­sának időpontja iránt érdeklődik. A történet a gyermekirodalom egyik klasszikus témájának újabb változata. A film nagy technikai újdonsága, hogy a benne alkalmazott bábfigurák az élő szereplők egyenran­gú társai, s olyan látványi hatások elérését teszik lehetővé, amilyeneket mindaddig csak animációs filmekben tartottak lehetségesnek. A film forgató­­könyvét Terry Jones írta, az operatőr Alex Thomp­son volt, a zenét Trevor Jones és David Bowie sze­rezte. Jareth szerepét David Bowie, Sarah-ét Jen­nifer Connelly játssza. A filmet a Mokép megvásá­rolta, s Fantasztikus labirintus címmel még ebben az évben mozijainkban is bemutatják. Akkor majd mi is részletes ismertetést közlünk róla. ZSOMBOK ZSOLT (Sárbogárd): A levelében említett két hongkongi Bruce Lee-film: Fist of Fury (A düh ökle), The Big Boss (A nagyfőnök) a Videoté­kában (Bp. VI. Majakovszkij u. 40. 1061) kölcsö­nözhető. Elkészült filmforgatókönyvét, elfogadásra, illet­ve elbírálásra a Mafilm Alkotói Iroda, Dramaturg Szekció címére - Bp. XIV. Lumumba u. 174. 1441 - kell eljuttatnia. (Ez az infomációnk egyben FE­HÉR MARGIT budapesti olvasónknak is szól.) KOLLÁR ÉVA (Budapest), amint levelében írja, annak a Nagy Ildikónak („Ildikó Delon”) a barát­nője, akit mint a neves francia filmszínész - és fia - levelezőpartnerét olvasóinknak már nem kell be­mutatnunk. De egyéb vonatkozásairól, vonásairól olvasóinknak eddig nem volt módja értesülni; ezt a hézagot pótolják az Ildikó önéletrajzából, önval­lomásából „barátnője” által kiemelt részletek, amelyekből egyet-kettőt most közreadunk. „1963. január 25-én születtem Budapesten. Ki­csi voltam, távol szüleimtől. Fel­­­őttem (!) és megismertem. S valóban megszámolhatatlan per­ceim önmagamhoz (?)... Nem hiszek semmiben, de nem is bízok senkiben. Engem mindig az érde­kel, ami a jelen, ami csak aznap történik és nem a jövő". Végül kijelenti: „Az életemben nekem csak egy igazi barátnőm van, a neve Weidinger Ildikó”. Ő tudja. De mit szól ehhez Kollár Éva? Érdeklődéssel várjuk Balla Gábor esetleges vi­szontválaszát s más olvasóink hozzászólásait, írják . JÜT* Ha rendszeres olvasója a MOZGÓ­KÉPEK -nek, fizessen elő lapunkra! Előfizetési tudnivalók a 2. oldalon. ÁRA: 15 Ft IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1988. JANUÁR

Next