Mozgó Világ, 1980. július-december (6. évfolyam, 7-12. szám)
1980 / 12. szám - BESZÉLY-FÜZÉR - Sarusi Mihály: A csabai Szajnán
legelőre, ki a szikre, s hogy szívja magához az embert a szik! Oly tüzet ereszt ki magából, hogy a lepke leégeti a szárnyát, Janót is megperzselte. Tán ihatott is valamit, eléggé roszszul kezdte magát érezni, ment volna haza, be a gödörbe. Csak általússza, csak általér, s frissen tápászkodik ki. Nem úgy lett, másképp lett, valahogy belefulladt. A szik aznap nagyon nagyot sóhajtott. Ezért kár volt idejönnöd, csabai tót. Látod, ha a rétre mentél volna, vagy csak ide beveszed magad a kukoricásba, másképp alakul, ilyesmi sose jut az eszedbe. Az apád hiába lett Prisztavok. A szik, a szik szava. A szik egyre fogy, már alig, már alig, már Csaba igen gazdag, a Csabai Tótok igen gyarapodnak, mennek szerte a világba, Csabára vissza nem néznének, de aki marad, az beleragad. Hogy rád ragad az agyag, le nem vakarnád, hát még ha reád ég. A búza, a búza, milyen finom kenyér, szinte már tényleg hleba, a Magyar Alföld közepe táján a Csabai Tótok igencsak szeretik a mákos tengerit meg a brinzás haluskát. Kalács ünnepre, kalács minden áldott nap ! Már akinek. Prisztavoknak huszárzsír a szikre. Zsíros kenyerünk, Csaba! Hát idejöttél. Akácos Jamina, itt még falu sem volt, csak a nagy nagy semmi, de ezt, Csabai Tót, jól fölcsináltad. Nyög a terhed alatt, nyöszörög, s mint az a külső szik, fölsóhajt, istenem, én jó istenem, szolgaság és förtelem. Kinek ez, kinek az. Tudván tudva, mit csak sejteni lehet. Hogy a Paradicsom örökre elköltözött. Vagy tán sose járt itt? Csak álmodták? Hogy lesz? Hogy mégiscsak, azért is, csak azért is lesz? Álmodták a Kárpátok alatt? Álom a Kárpátok alatt, valahol a magyar Rónán, a tót Csaba táján, benn a városnyi faluban, kinn a tanyákon, szerte, szerte. Áchim, ha az a két Zsilinszki nem lő meg. Sehol egy erdő, hogy elrejthessen. Fönn, azt mondják, csak erdő van. Erdő az egész! Csaba? Hun volt, hun nem volt, még a Makra hegye előtt... Viki néni röpködő vasfazeka Mindig azt mondta, nem udvarolok én, édesanyám, senkinek, Vikit fogom elvenni. A harmadik házban lakott, a Hosszú utcában volt a házunk. Hívő volt, az apja pap, ő is az lett, én meg katolikus. Olyan szép fiú nem volt sehol, ő volt a legszebb. A Farkas nem volt szép. Tamásnak meg én voltam a legszebb. Biztos csak mi láttuk ilyen szépnek egymást, mert aki szeret, azt látja a legszebbnek. Lehet, hogy másnak nem volt ilyen szép. Most már csak nektek lehetek szép, látod, hogy kiszikkadtam. Több a ráncom, mint ahány esztendős vagyok. Tizenhét éves voltam, amikor megjósolta a cigányasszony, hogy milyen lesz az életem. Azt mondta, nem az fog elvenni, akit szeretek, és nyolcvanhárom évig élek. Honnan tudta előre? Még a végén teljesen beválik, jó, ha azt a két évet kibírom. Olyan görbe már a lábam, hogy a malac elszalad alattam. Valamikor nem volt ennyire görbe. Az uram mindig hintóval jött ki hozzánk a tanyára, ez nagyon tetszett az anyámnak, hogy én is azon fogok ülni. Hát aztán nagyon keveset ültem a hintón, annál többet dolgoztam. Megrakták a két karom, aztán hetente háromszor gyalogolhattam a csabai, gyulai piacra. Tamás a két kezén hordott volna, nem lett volna más dolgom, mint főzni, mosni, takarítani. A vesém egy szalagon csüng azóta, úgy kicipekedtem magam. Négy gyereket ezért nem tudtam megszülni, Bözsike meg Aranka azért maradt meg, mert fölvitt az uram Pestre. Ríni engem senki se látott, aki látott, rég eltemették. Ríni sose értem rá, tenger könny maradhatott bennem. Ha fájt valamim, ecetes borogatást tettem rá, néha a szívemre, ha már nagyon fájt, a mandulámat is én vágtam ki. Úgy megdagadt, hogy alig kaptam levegőt. Fogtam az uram borotváját, és kivágtam, mennyi genny folyt ki belőle. Utána az orvos nem akarta elhinni. Hogy még az is pénzbe kerüljön? Apósoméknál nem szeretett senki, ott meg az anyja is szívesen látott volna. Az apja hívő lányhoz kényszerítette. Eljött hozzám az anyjával. Amikor mentek haza, odasúgta az anyja nekem, hogy adjak neki akármilyen kendőt titokban, akkor már meglenne az eljegyzés. De én féltem az anyámtól, csúnyán tudott kiabálni. Ha odaégett a hús, mert köz