Mozgó Világ, 1982. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám - ELBESZÉLÉS - Sarusi Mihály: Hadak Úttyik
ember. Azért kifordított világról a régi! Addig nem építettek magiknak házat az emberek, amíg készen nem lett az út. S a legérdekesebb az egészből az, hogy az utak irányát a marhák szabták meg. Nem úgy, mint manapság ügyi. Ez már így lehetett! Mennyen sze végig a Zarándi utcán. Minnya látni fogja. Kata asszony addig a rossz vonatig vítt velük. Ne menj, drág a kicsim, úgyse lessz semmi bajod, mert van nekem a hatalmam, titoknak a férjem. Mi szarunk az egészre, de akkor mégse megyek. Palkó leugrott a szaladni kezdő vagányról, képtelen elválni a kedvesétől. Vele együtt lemarad a vagonyról Juhos is. Távkörözés, országos keresés, büntetésből munkaszolgálatra viszik őket. Velük tart a torontáli Gyuri György is, a Mackó. Három testvére él, négy meghalt. Háború utáni bicsakrántogatás. Megkergült, tegnap még jó szomszéd népek. Zavart itt is, ott is. Az első rossz szóra kezet emelnek egymásra, meg kést, meg pisztolyt, meg flintát. Vérbosszú minden uccában. Folyik ottan minden vér. Hosszi elvtárs, a földosztó sztaroszta túl kemény, olyan, mint a pokróc, nyakas. Önfejű es, meg bolsi es. Visszaél a hatalmával. Mérgében már ő is bicskát rántott, azokra, akik ellene merészeltek szólani. Az osztályharc életre, halálra megy. Majd amerika, visszajönnek még a magyarok, majd akkor mit mondasz a mieinknek, ott is szocializmus épül, mi itt mindnyájan szocialisták vagyunk, magyarok és nem magyarok, de te mi vagy, magyar vagy nem magyar, mert ha magyar, ezt csak nem tűrheted, de mit nem tűrhetek, hogy elvegyék a szántódat, a legelődet, a kaszálódat, az erdődet, a pálinkafőzdédet, a nyolcadik tanyádat, a barmaidat, na igen, a kommunizmus, és a magyarsággal mi lesz, elfogyunk, mint a tavalyi kolbász, mindegy, hogy magyar vagy nem magyar, a lényeg, hogy becsületes dolgozó legyen, ez igaz, de azért, ha magyar lennél, kiállanál a gátra, mert te nemcsak párttag vagy, hanem magyar is, de az anyád kurva istenit. Én őszintén szólva, nem csodálom, hogy egyik a másik után rántotta ki a kiskésit. Mert már nem volt mit mondani egymásnak, csak így. De azon túl is: a bíró bicskával ront boldog boldogtalanra. Táncoltok, bitang kulákkölkök? Mulatozás, italozás? Tűnjetek el, míg szépen mondom. De bármilyen szépen mondta is, a félholdas meg háromnegyedholdas kulákgyerekek feldühödtek, és visszapofáztak a méltóságos elvtársnak. Mackó, ezért te holnap katonának megy. Mackó arcán égett a frász meg a seggberugás, belebújt a szénabuglyába, így jöttek ők össze a bányába. Fejérvár nincs bekerítve, Szlabadul, drumul, Ki lehet jünni belőle, Nu bát el gindul. Csak a rózsám maradt benne, Fásze remuje. Kiért holtig fáj a szüvem, Ásá trebuje. Teli az ég fellegekkel, teli az ég fellegekkel, rózsám, hogy felejtselek el, rózsám, hogy felejtselek el? Addig el se felejtelek, u, addig el se felejtelek, u, s amég el nem temetnek, u, s amég el nem temetnek, u. S addig is csak úgy felejtlek, s addig is csak úgy felejtlek, hogyha jó mélyre bétesznek, s hogyha jó mélyre bétesznek. Hej az ózdi hármashatár, hej az ózdi hármashatár, érted lettem, rózsám, betyár, érted lettem, rózsám, betyár. Viselem a betyár nevet, viselem a betyár nevet. S szenvedtem érted eleget, szenvedtem érted eleget. Hun hideget, hun meleget, hun hideget, hun meleget, s hun a sok záporesőket, hun a sok záporesőket. 22