Mozgó Világ, 1982. július-december (8. évfolyam, 7-12. szám)
1982 / 7. szám
PEAR MR VILÁG Kissé megkésve került kezembe márciusi számuk. Igen nagy örömmel (?) olvastam az a-z rovatban közölt cikküket. Gyakorlatilag ezzel egy időben jelent meg nekem is egy írásom ugyanerről a témáról az Egészségügyi Dolgozó (szakszervezetünk lapja) áprilisi számában a 7. oldalon Töprengés a vezetői megbízatásról címemel. Minthogy nem valószínű, hogy Önök könnyen hozzájuthatnak a laphoz, másolatban mellékelem a cikket. Sajnos, én is „szenvedő alanya” voltam e balsikerű rendeletnek 1976-ban, és még most is nyögöm ennek következményeit. Dicséretére váljék a szerkesztőségnek (elsősorban Nagy József szerkesztőnek), hogy merte közölni írásomat. Annak pedig tényleg örülök, hogy az Önök cikke még az enyémtől is szókimondóbb volt. Köszönöm. Töprengés a vezetői megbízatásról Ismeretes: négyévenként felül kell bírálni, hogy a vezető állású orvosok alkalmasak-e további négy évre megbízatásuk betöltésére. Az elv nem új, i. e. 400 évvel Damoklész már kitalálta. Csak ő még nem ismerte a stresszt és a szívinfarktust. . Bár nem nagy körben, de tájékozódtam (cáfoljanak meg, ha nincs igazam): az élet más területein, ha úgy tetszik, „a népgazdaság egyéb szektoraiban” ilyen rendelkezés nincs.* Úgy látszik, hogy ez csak a „legfőbb értékkel” foglalkozó vezetőket sújtja,** s meglehetősen rossz hatása van. Vegyük például az osztályvezető főorvost. Bizonyos számú kórházi ágy, beosztott orvosok, nővérek, takarítónők stb. elismert vezetője. Távolról sem élet-halál ura, de tudása, gyakorlata, vezetői képessége mind a betegek, mind munkatársai előtt tekintélyt, legtöbbször elismerést vív ki számára. És ez az ember állandó rettegésben (esetleg csak félelemben, szorongásban) él, hogy vajon a négy év leteltével maradhat-e újabb négy évre. Ez nyilván kihat munkájára. Nem lehet így nyugodtan dolgozni, vizitelni, dönteni, sokszor életről vagy halálról ! Ilyen lelkiállapotban többet lehet hibázni, mint eredményesen dolgozni. A beteggel kapcsolatban nem az az orvos első gondolata, hogy vajon neki mi baja lehet, hanem, hogy nekem mi bajom lehet a betegből. Végső soron a beteg issza meg a rendelet levét. Ebből következik, hogy a főorvos nem tud kellő fegyelmet tartani, mert mindig lehet egy-két beosztottja, aki „felsőbb kapcsolat” révén árthat neki: nem mer bírálni, mert soha nem tudhatja, hogy bíráló szavát a következő meghosszabbításkor nem fogják-e ellene felhasználni, és nem mer újítani, kezdeményezni, mert ezáltal okosabbnak, rátermettebbnek tűnhet feletteseinél, ezt pedig a „szürkék” nem tudják elviselni. (Szürkéknek nevezem az olyan típusú vezetőket, akik minden kezdeményezést, ha nem tőlük származik, vagy ha nem „felülről” jön, akadályoznak, egyetlen elvük van: nem kilógni a sorból; felfordulhat az egész világ, csak az ő kis területükön „menjenek jól a dolgok”, igyekeznek minden ügyet és problémát elkenni.) Mit tesz hát az „okos” főorvos? Lelkiismeretesen, csöndesen igyekszik végezni munkáját, mindig mindennel egyetért, dicséri a főnökök lángelméjét, szó nélkül végrehajtja az oktalan rendelkezéseket is, mert félti nehezen megszerzett pozícióját, így előbb-utóbb ő is elszürkül, mindenbe beletörődő, közömbös ember lesz belőle. Ha nem hozták volna ezt a rendeletet (vagy visszavonnák), hogyan lehet megszabadulni az alkalmatlan orvos-vezetőktől? Úgy, mint az élet bármely más területén, tehát vagy a szokásos felmondási idővel, vagy fegyelmi úton. Nem kell azért négy évet várni, hogy valakit mint nem megfelelőt leváltsanak. Javaslom ezek után a fenti rendelet újraértékelését elsősorban az eltelt idő és a gyakorlat tükrében. A minisztériumnak felül kellene vizsgálnia mindazon eseteket, amelyekben a rendeletet alkalmazták (remélem, országosan nincs sok), és ahol egyértelműen kiderül, hogy személyes ellentétek, törvénysértések fordultak elő, rehabilitálni kellene az illetőket. Javaslom a rendelet visszavonását! Dr. Timaffy Miklós főorvos. Lengyeltóti Mozgó Világ 82/7 július nyolcadik évfolyam Főszerkesztő: Kulin Ferenc. A szerkesztőség címe ■ Ilii Bertalan L. u. 26. Telefon: 664-373, 664-377. Levélcím: 1502 Bp. Pf. 205. Felelős kiadó: Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. A kiadó címe: Budapest VII., Lenin krt. 9-11 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámára Előfizetési díj:2 évre 90,- Ft, 1 évre 180, - Ft. Indexszám: 25 604. Petőfi Nyomda, Kecskemét (82.20043). Felelős vezető Ablaka István igazgató. Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem (82.8813/9) HU ISSN 0324- 4601 * Levélírónk ebben téved. ** Nem csupán a vezetőket! (A szerk.)