Mozgó Világ, 1986. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)

1986 / 7. szám - VITA & (SANGUIS) - Síklaky István: Aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak nincs kedvező széljárás

VITA­­ (LANGUISz tása során szerzett ismeretek alapján folyamatosan tökéletesíteni kell a cél­rendszerről kialakított képet. Melyek lehetnek a kiindulópontok? • Árutermelés. A belátható jövőben csak azok a gazdasági rendszerek lesznek kellően hatékonyak, amelyekben az uralkodó elv az alárendeléssel szemben a mellérendelés, a hierarchiával szemben a kooperáció, vagy más megfogalmazásban a jelen és a belátható jövő a vállalkozás, a teljesítmény­elv és a verseny dominanciáján alapuló gazdaságoké. • A gazdasági tevékenység korlátozása. Az erkölcsi, ökológiai, politikai megfontolások­ból szükségesnek ítélt tilalmak egyformán kell hogy vonatkozzanak a gazdaság minden szereplőjére, azaz nem a versenyt, hanem a gazdasági tevékenységet kell hogy korlátozzák. Ennek megfelelően , a társadalmi szolidaritás nevében is a társadalomnak csak azokat a tagjait szabad (és kell) kiemelni a teljesítményen alapuló verseny viszonyai közül, akik (1) fogyatékosságuk miatt nem tudnak a tisztes megélhetéshez szükséges teljesítményt nyújtani, és (2) akik tudván, de nem akarván ilyen teljesítményt nyújtani, inkább beérik a létminimummal (amely a lét jogán nekik is jár). • A termelőeszközök társadalmi tulajdona. A társadalom politikai funkciója keretében állandó feladat a verseny védelme, azaz az újra és újra dudvaként létrejövő monopolhelyze­tek megszüntetése (csökkentése). A legalapvetőbb gazdasági monopólium az (egyéni és csoportos) magántulajdon, ezért a fejlődés útja a termelőeszközök tulajdonának egyre inkább társadalmivá válása, más szóval az a folyamat, amelynek során a társadalom tagjai egyre inkább magasabb teljesítményük alapján juthatnak hozzá a társadalmi vagyon meg­pályázott egységei fölötti rendelkezés jogához. Az ezen elveknek nagy mértékben megfelelő gazdaságot tekinthetjük szocialista áruterme­lésnek (szocialista piacgazdaságnak). Feladatunk tehát a magyar szocialista árutermelés mint cél­rendszer tervének kidolgozása és állandó tökéletesítése, továbbfejlesztése. Hogyan juthatunk el a magyar szocialista árutermelés rendszertervéhez? A fejlett árutermelés egyfajta működőképes rendszere - az ezredév végének tőkés áruter­melése képében - előttünk áll. A feladat ezt a rendszert jól kezelhető (vizsgálható) összete­vőkre (alrendszerekre) tagolni; minden összetevő esetében ki kell dolgozni azokat a szerke­zeteket és módszereket, amelyek révén ezek az összetevők összhangba kerülnek a kiinduló pontokkal, azaz (1) a vállalkozás, a teljesítmény­elv és a verseny magas fokú érvényesülésé­vel; (2) a gazdasági tevékenységeknek - nem a versenynek! - erkölcsi, ökológiai, politikai megfontolásokból szükséges korlátozásával; (3) a társadalmi szolidaritással; és (4) a terme­lőeszközök tulajdonának magas fokú társadalmasításával; végül az így átdolgozott rend­szerelemeket újból „össze kell rakni” összehangolt, működőképes rendszerré. A fejlett árutermelés feltételrendszerét a legnagyobb léptékben az 1. és 2. számú ábrákkal próbálom megragadni. Az ábrákra tekintve - példaképpen - megpróbálom megfogalmazni a cél­rendszer kidolgozásának néhány részfeladatát. • Árrendszer. Milyen körben, milyen módon, milyen célok érdekében kívánatos a társa­dalom politikai funkciója részéről beavatkozni abba a folyamatba, amelynek során a hazai kereslet és kínálat, valamint a világpiaci kereslet és kínálat együttesen kialakítják, illetve folyamatosan alakítják a hazai árakat. • Tulajdonformák és tőkeértékelődés. A termelőeszközök társadalmi tulajdonának domi­nanciája a különböző típusú gazdasági tevékenységek esetében milyen tulajdonformákkal valósítható meg előnyösen, és ezek hogyan lehetnek részei egy - a tőkeáramlást hatékonyan vezérlő és a folyamatos, objektív tőkeértékelődést kellő szinten megvalósító - tőkepiacnak. • Tőkeallokáció. Milyen körben, milyen módon, milyen célok érdekében kívánatos a társadalom politikai funkciója részéről beavatkozni a tőkeáramlásnak a tőkepiac vezérelte folyamatába. • Az emberek „újratermelése". Mennyire bízható az emberek „újratermelése” a piaci - és általában a társadalmi - spontaneitásra, melyek azok az értékek, amelyek sérelme esetén.

Next