Mozgó Világ, 1988. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1988 / 1. szám - MERRE MENJÜNK? - Lengyel László: Neszezések

figyelnek. Mégis: a legfontosabb feladat­­ immár elodázhatatlan hogy valamennyien előálljanak programjaikkal és kezet fogjanak. Ne kizárják egymást, ne egymás háta mögött alkudozzanak, ne egymás „szavazótáborait” próbálják elhódítani. A társadalom, de a vezetés oldalán is (ha egyáltalán van ez a két oldal) nem egy-egy egységes „nagy” programra van szükség, hanem karakterisztikus alternatív javaslatokra. Részletekbe menő vitapontok­ra. Az erős csoportok csak konkrétumokkal hódíthatók meg. Minél több apró részletet - mondta Stendhal. Igen, egymás mellé az átfogó világképeket és az apró részleteket. Mit tehetünk? A közgazdászok, akik a negyedik csoportba tartozóknak érzik magukat, ismételten leírhatják gazdasági mechanizmusunk bírálatát. Most már nem maguknak vagy a vezetés­nek. Hanem annak a lakosságnak, amely hirtelen ráébredt, hogy a válság nemcsak a szomszédját, hanem őt is tönkreteheti. De ennél sokkal fontosabb, hogy állandóan aktuali­zálva ostromolja a társadalmat javaslataival: mit tegy az adott helyzetben. Ha valaki sötétben marad egy üres házban, először gyakorlati tanácsokat vár: hol a gyertya, merre lépjen, merre ne. Kétségtelen, hogy nyugodalmasabb időkben, amikor a kormányzat ura a helyzetnek, a bizalom töretlen, mindenki a kormánytól várja a gyakorlati tanácsokat. Ma nem így van. Szinte bizonyos, hogy a lakosság jelentős része ellenségesnek tartja a kormány „tanácsait”, ezért ha teheti, az ellenkezőjét csinálja: felvásárolja az árut, kiveszi a pénzét a takarékból, lecsalja az adót, fekete munkát vállal, korrumpál stb. Ezzel tovább haladunk lefelé. Hiteles és számonkérhető program kell. Ebben világosan és közérthetően meg kell fogal­mazni a jelenlegi gazdasági válság jelenségeit, okait és a lehetséges kiutat. Reformprogram? Igen, az. Kifejtve benne, hogy mit tehet a kormányzat, mit az egyes jövedelemtulajdonosok, mire számíthat és hogyan védekezhet a lakosság. Csak néhány alpont, részben ismételve a Fordulat és reform egyes javaslatait: a) a kormányzati gazdaságpolitika bírálata és önbírálata (hogyan rakódott egymásra a 70-es évek többszöri hibás gazdaságpolitikai döntése, a 80-as évek kézivezérléses restringálá­­sa, végül az 1985 utáni dinamizálási kísérlet, a széttartó prioritások válságba vivő folyama­ta), a mechanizmus fejlődésének újraértékelése (az 1972-es fordulatnak mint reformellenes hullámnak a rögzítése, a 80-as ár-, a 82-es kisvállalkozás-, a 84. áprilisi vállalatirányítási­rendszer­, a 87-es bank-, a 88-as adóreformok értékelése); b) külső lehetőségeink számbavétele (illeszkedésünk a KGST-mechanizmushoz, illetve viszonyunk a KGST-országok belső problémáihoz és azok külső átváltásaihoz, kapcsolódá­si lehetőségeink a fejlett piacgazdaságokhoz az áru-, a pénz- és a tőkepiacon stb.), ebből ELVI TANÁCSKOZÁS - A létet formáljuk vagy a tudatot...?

Next